Atomerőmű, 2016 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2016-11-01 / 11. szám
RADIOAKTÍV HULLADÉKOKAT KEZELŐ KFT.15 A szintén kis és közepes aktivitású, de már a Paksi Atomerőműben keletkező radioaktív hulladék Bátaapátiba, a Nemzeti Radioaktívhulladék-tárolóba (NRHT) kerül. A biztonságot ebben az esetben is a többszörös gátrendszer erősíti, amelynek legfontosabb bástyája az a 340 millió éves gránitképződmény, amely a 250 méter mélyen, a föld alatt kialakított tárolókamráknak ad helyet. Ide kerülnek azok a vasbeton konténerek, amelyek a 200 literes, speciális falú szénacél hordókat tartalmazzák, egyenként kilencet. A szilárd és remekvízzáró tulajdonsággal rendelkező befogadókőzetben kialakított, több mint 5 kilométer hosszú járat falát lőttbeton-réteggel fedték be a szakemberek, tovább növelve a végleges tároló biztonságát. Ezeket a végleges tárolókat úgy tervezték, hogy a szükséges ideig elszigeteljék a hulladékot a környezettől. A vastag betonfalak sugárzásárnyékoló tulajdonságát az átmeneti tárolás során is segítségül hívják a társaság munkatársai. A paksi Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolója (KKÁT) fogadja az atomerőmű elhasznált üzemanyag-kazettáit, amelyek 3-5 év pihentetés után kerülnek a KKÁT-be, legalább 50 évre. Bár már energiatermelésre nem alkalmasak ezek a fűtőelemek, erősen sugároznak, ezért kell elhelyezni őket egyenként a hermetikusan zárt tárolócsövekben, melyeket másfél méter vastag falú vasbeton kamrák zárnak el a külvilágtól. A kazettákat nitrogéngáz veszi körül az acélcsövekben, melyek között a hűtő levegő szabadon áramlik. A kamrákban termelődő hő a természetes huzathatás révén a kürtőkön keresztül távozik, a hűtés ezáltal folyamatosan biztosítva van. Az épület tervezésekor a szakemberek felkészültek a szeizmikus hatásokra is. Bár a nagy aktivitású hulladékoknak és a kiégett fűtőelemeknek egyelőre végleges tárolója sehol a világon nem épült, mindenütt nagy erőkkel dolgoznak a megoldáson. A nemzetközi közmegegyezés szerint itt is a többszörös mérnöki gátrendszer jelenthet hosszú távú biztonságot, mélyen a föld alá épített létesítményekben. A feladat nagy, hiszen a biztonságot ebben az esetben több mint százezer évre kell garantálni. Ezért is elsődleges egy olyan befogadó kőzet kiválasztása, amely minden szempontból alkalmas erre. Hazánkban a Nyugat-Mecsekben folynak hosszú ideje ilyen irányú kutatások, és a kiváló vízzáró tulajdonságú bodai agyagkő a legutóbbi vizsgálatok alapján kellően stabilnak is mutatkozott. Még hosszú évek újabb kutatásai, vizsgálatai révén kell megerősíteni ezt a megfelelőséget. Hogy milyen mérnöki gátrendszernek kell majd kiépülnie, erre a természet nyújtotta analógiák alapján megalapozott tervei vannak már a magyar szakembereknek is.
