Atomerőmű, 2016 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2016-10-01 / 10. szám
34 RÉGI MOTOROSOK Akik a kezdetektől itt dolgoznak Orbán Ottilia | Fotók: Hargas László A szakember-utánpótlás biztosítása fontos és folyamatos feladatot jelent a Paksi Atomerőmű számára. A képzési rendszernek köszönhetően a képzés sikeresen és jól működik. Természetesen az elismerés és köszönet régi motorosainkat illeti, akik részesei a tudatos utánpótlás-nevelésnek. Rovatunkban az atomerőmű kezdeti időszakától fogva itt dolgozó munkatársa, Hargas László karbantartási műszaki ellenőr (Építészeti és Szakipari Szerviz Osztály) beszél az erőmű hőskoráról, a kezdetekről. Elmondása szerint a következő évben megkezdheti nyugdíjas éveit, így az utódja mentorálását végzi nagy örömmel, átadva a tudását, helyismereteit és emberismeretét. Hargas László: „Örülök a családomnak, és annak hogy csodálatos unokáim vannak. ”- Hogyan jellemeznéd ezt a kezdeti időszakot? Mit jelentett számodra itt dolgozni egy atomerőműben?- 1973-ban kezdtem a tanulmányaimat Dunaújvárosban a Makarenko Szakmunkás- és Szakközépiskola fűtésszerelő szakán. A Dunai Vasműben volt a gyakorlati képzés, és már az évfolyam második osztályában szerződést kötöttem a céggel, és nem ösztöndíjat, hanem fizetést kaptam. A szerződés letelte után, ami ötéves volt, bevonultam katonának. Ercsiben voltam katona híradós távírászként. De fél év után áttettek a dolgozós csapathoz, ahol kaptam magam mellé öt fő „majdnem" fűtésszerelőt. így kellett megcsinálni a laktanyafűtés korszerűsítését. Ami annyira jól sikerült, hogy alig tudtuk kivenni a jutalomszabadságot, annyit kaptunk. A katonaság végén már jelentkeztem az erőműbe, ahova egy csoda folytán kerültem. Nem szerencsének, hanem a gondviselésnek éltem meg a pillanatot. Azon a szerencsés napon Zeleznyik Sándor üzemvezető (Karbantartási Igazgatóság) munka után való érdeklődésemre épp azt a mondatot mondta ki, hogy: „nincs felvétel", amikor belépett az irodába Kis Misi művezető. Pont ezt a mondatot hallotta, és szólt, hogy most ment el egy kolléga, és igencsak nagy szükség lenne rám. Ha nem abban a pillanatban lép be, akkor valamelyik külső cégnél kellett volna elhelyezkednem, és elképzelhető, hogy nem lettem volna soha erőműves kolléga, így váltam 1982. február 22-től az építészet dolgozójává. Pár évig fűtésszerelőként dolgoztam, aztán kineveztek csoportvezetőnek. A rengeteg víz-, fűtés-, csatornakarbantartás mellett nagyon sok épületben szereltünk fűtést és csináltunk vizesblokkokat. Akkor még sokan voltunk szerelők. Tavaly összeszámoltam hány kollégával dolgoztam a röpke 34 év alatt
