Atomerőmű, 2016 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2016-10-01 / 10. szám
TERMÉSZET 27 a nemzeti park honlapján. Az ismertető felhívja a figyelmet arra, hogy a nemzeti park igazgatósága nem kíván beleavatkozni a természet rendjébe; betegségbe, gyengeségbe, rossz időjárás okozta következmények orvoslásába, predációba, de ha a költés sikerét emberi tényezők befolyásolnák, akkor a beavatkozás szükségességét mérlegelve, természetvédelmi szakemberek, ornitológusok véleményét kikérve jár el az igazgatóság. Itt kezdődik a happy enddel végződő történetünk, amely egy tragikus eseményből nőtte ki magát: mérgezés következtében elpusztult a bekamerázott fészek egyik lakója, a hím rétisas, de a példás összefogásnak és segítségnyújtásnak köszönhetően a sasfióka és anyja túlélték a kritikus heteket.- Az elpusztult hím május 2-án került elő. A későbbi toxikológiai vizsgálatok bebizonyították, hogy a szerencsétlenül járt madár karbofurán nevű méreg áldozata lett. Hogy a madár maga fogyasztotta el a mérget, vagy másodlagos mérgezés történt, egyelőre nem lehet tudni. A rétisas nemcsak élő, de elhullott állatok tetemeivel is táplálkozik, így az utóbbi elképzelés is helytálló lehet. A szer egyébként 2008 óta tiltott az Európai Unió területén - adott tájékoztatást Dombi Imre, a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őre, aki a beszélgetés során azt is elmondta, hogy heteken keresztül bizonytalanok voltak abban, hogy a fióka túléli-e a tavaszt, nem hagyja-e sorsára a tojó ebben a nehéz helyzetben. Az alig négyhetes fiókára a rossz időjáráson és más ragadozókon túl az éhezés jelentette a legnagyobb veszélyt.- A mérgezések célja legtöbb esetben valószínűleg nem a sas vagy egyéb ragadozó madarak elpusztítása, hanem a dúvadirtás (róka, borz), azonban a madarak helyzeti előnyükből fakadóan hamarabb fedezik fel a csalétket, így - mivel dögöt is fogyasztanak - sokszor eleszik a szőrmés ragadozók elől - mondta el lapunknak Gáborik Ákos, a nemzeti park zoológiái referense. Dombi Imre körlevélben kérte meg a Paksi Atomerőmű Horgászegyesület horgászait, hogy horgászzsákmányukból napi szinten egy-egy darab halat 50 dkg — 1,5 kg nagyságig ajánljanak fel, amelyet aztán az igazgatóság munkatársai biztonságos helyen és módon helyeztek ki a fióka és a tojó számára. Aradi János, aki a horgászegyesület elnöke, valamint az erőmű Minőségirányítási és Működésfejlesztési Osztályának osztályvezetője horgásztársaivaI együtt rendszeresen ellátták hallal a fészek lakóit.- Egy-másfél hónapon keresztül körülbelül napi 1-2 kg halzsákmányt biztosítottunk a rétisasok számára. Az ételbiztosítás megszervezéséről Vincze Bálint és a tavaknál dolgozók gondoskodtak - mondta Aradi. A történet szépsége, hogy az igazán figyelemre méltó összefogás a fióka biztonságos gyarapodását, fejlődését eredményezte. - Folyamatosan erősítgette a szárnyait, majd június 8-án elhagyta a fészket. A hónap közepén-végén már alig-alig lehetett látni a fészekben. A nemzeti park szakemberei a június végi — júliusi ellenőrzések során folyamatosan látták az idei kirepült fiókát a fészek körül hol egyedül, hol a tojó társaságában. Érdekes, hogy a fészek körül május közepe óta egy másik ivarérett hím sas figyelhető meg, amely azóta a tojóval alkot egy párt - idézte
