Atomerőmű, 2016 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2016-01-01 / 1. szám
22 2016. január jaK <#> „ „ rnym paksi atomerőmű Hogyan töltik napjaikat nyugdíjasaink? Kollár Károly- A Paksi Atomerőmű Vállalat reaktor-karbantartó műhelyébe 1979-ben kerültem mint karbantartó lakatos. Fiatalokból álló rendkívül ambiciózus, összekovácsolódott csapat jött össze. A ruházati felszerelésünk nélkülözhetetlen darabja volt a gumicsizma. A területen térdig érő sárban lehetett közlekedni. Egy később megjelenő könyvnek nagyon találó nevet adtak: Csikócsapat! Ez jellemző volt ránk, szíwel-lélekkel, teljes odaadással tettük a dolgunkat. Ahogy fejlődött a karbantartó szervezet, átkerültem az armatúra-karbantartó üzembe csoportvezetőnek, később művezetőnek, ahol a primer köri armatúrákkal foglalkoztunk. A műszaki előkészítésre 1994-ben kerültem mint csoportvezető. Feladatunk az előkészítés, a munkatervezés és az engedélyeztetés volt. A Karbantartó Gyakorló Központban 2004-től szakoktatóként dolgoztam, és innen mentem 2007 nyarán nyugdíjba.- Kérlek, mesélj a családodról!- Két felnőtt fiam és négy lányunokám van. Imádom őket, és sok időt töltök velük. Károly fiam Pakson lakik a családjával, és az OVIT-nál mérnökként dolgozik. Norbi fiamék Érden laknak, és Budapesten dolgozik. Gyermekeim édesanyja korán elhunyt, részben ezért az átlagosnál szorosabb kötelék alakult ki közöttünk, ami a mai napig tart, sűrűn összejön a család. Nem titkolt szándék vezérelt, hogy a szabadidejük egy részét nálam, a Balaton mellett töltsék.- Mesélj a nyugdíjas éveidről és a vitorlázásról!- Nyugdíjasként 2008-ban azt a döntést hoztam, hogy a Balaton mellé, Almádiba költözöm. Gyerekkori szerelem volt a Balaton, és nyugdíjasként megvalósíthattam, amire mindig is vágytam: a vitorlázással többet foglalkozni. Jogosítványaimat 1986-ban megszereztem, és rendszeresen vitorláztam. A házam felújítását nagyrészt saját erőből végeztem, és még mindig vannak elvégzendő feladataim. Nagyon jól érzem magam, és nem bánom, hogy ideköltöztem. A vitorlázás egész évben ad feladatot, és sok időmet leköti. Néhány vitorlástársammal 2012-ben létrehoztuk a Vitorlás Sportért Egyesületet, ami nagyon szépen fejlődik. Rendezvényeket szervezünk tavasztól őszig. A vitorlásversenyeket Balatonfüreden bonyolítjuk. Komoly szervezést és nagy felelősséget jelent a gyermektáborok lebonyolítása Az idén Balatonkenesén rendeztük, de a korábbi években Balatonfüreden volt. A táborban 8-10 éves kortól lehet jelentkezni, az úszni tudásról papírt kérünk, amiről bizonyságot szerzünk. Sajnos volt rá példa, hogy a gyakorlatban nem tudott úszni a jelentkező, és haza kellett küldenünk. Szeretnénk „megfertőzni” a gyerekeket a Balaton, a sport és a víz szeretetével, valamint a szabadidő hasznos és egészséges eltöltésével. Szerencsére egyre több szülő és fiatal ismeri fel e lehetőséget. Tavaszszal és ősszel egy-egy hét túravitorlázást szervezünk, ahol a frissen belépett tagjainknak kötelező a részvétel! Akkor szállhatnak az újoncok a hajóba, ha az elméleti vizsgát letették. Néhány nap alatt az ifjoncok megismerik a hajót, megtanulják a vitorlázás fortélyait, megtanulnak kikötni. Tapasztalatot szereznek, és nem utolsó sorban megismerik a balatoni kikötőket, ahová a hajóinknak engedélye van az „ingyenes” belépésre. Az északi oldalon elindulunk: Tihany, Révfülöp, Keszthely, Fonyód, Balatonboglár, Balatonlelle, Balatonszemes, Balatonföldvár, Siófok és onnan vissza Balatonfüredre. Ez mindenkinek nagy élmény!- Azt is megtanulják, hogy mi a teendő, hajön a vihar?- Természetesen vannak viharok, amelyekre fel kell készülni. A vizsgán a hajózási szabályzat és a vitorláselmélet mellett a meteorológiába is betekintést nyernek a hajósok. Akik „régi” vitorlások, tudják az éghajlati viszonyokról, hogy 5-10 perc múlva vihar lesz, amelynek megvannak a fokozatai. Az első teendő, hogy a vitorlákat „lerongyolják”, és mindenki a fedélzeten a helyére menjen. Ezek a hajók biztonságosak, de mindig nagy felelősséggel és alázattal kell lenni a Balaton vizén.- Versenyeken szoktál indulni?- Természetesen, ha tehetem, én is vitorlázom. Korábban versenyeztem, főleg „nagy” hajókkal. A Dollin 26 és 28 lábas hajóink vannak, amelyek igen megbízható stabil hajók, bírják a balatoni viharokat. Ma már inkább az oktatással foglalkozom. Ha az elmondottak mellet marad időm, egy kicsit dolgozom, és a munkavédelemmel foglalkozom. Ha még mindig marad időm, akkor szívesen kirándulok, kerékpározom. Csodálatos a Balaton-felvidék, mindig tud újat mutatni! Óriási dolognak tartom, hogy az erőmű dolgozóinak ilyen lehetőség van biztosítva! Gyönyörű környezetben, nagyon jó hajóparkkal és anyagilag is elérhető módon biztosítják a vitorlázást. Én egy életre elköteleztem magam vele, és próbálom az utánunk jövő nemzedékeket is ebbe az irányba terelni. Nem korfüggő a Balaton, a víz, a természet szeretete. Arra bíztatnék mindenkit - a saját korosztályomat is -, hogy próbálja hasznosan és egészségesen eltölteni szabadidejét. Higgyétek el, megéri! Vadai Zsuzsa Balatonfüredi emlék újévi jókívánsággal Orrom még őrzi a szaunában kapott mentol illatát. Bőröm a frissítő merülés után határozottan melegnek érzi az uszoda máskor hideg vizét. Most nem kapkodom a levegőt, hanem kényelmesen ráfekszem a vízre, és lassan tempózok a Balatonra néző üvegfal felé. A masszázsmedence felől érkező halk csobogás fülemben távoli dobszóként festi alá a relaxációs zenét. Átengedem magamat a lüktetésének, amely teljesen ellazít. Biztonságban, kényelemben úszók, és szívemből, szüret idején a szőlőskertekre zúduló seregélyrajokként árad szét a boldogsághormonok sokasága. Most másként, a megszokottól sokkal rózsaszínűbb szemüvegen át látom a világot. A fák máskor komor, csupasz ágai most a decemberi napfényben fürödve szinte magukhoz ölelik a csodásán kéklő eget. Sőt, nemcsak ölelik, de még ringatják is a lassú tempózásom ütemében. Érzékeim kiélesednek, már nem is úszók, hanem repülök, és a betlehemi csillag ösvényén haladva, a pásztorokkal és a három királyokkal együtt most én is szeretettel ölelem magamhoz a földi világot. Még az idő is kikapcsolódik az életemből, és a gravitációmentes létezés illúziója annyira elandalít, hogy meglepődök, amikor kezem hozzáér a medence falához. A rideg, durva anyag visszatérít a bőrömbe, leállók egy pillanatra, majd visszaindulok. Különleges hangulatomat azonban csakhamar visszakapom, és pár tempó után már a szemközti falra csodálkozok. Rajta ugyanis a megszokott, az ezerszerre látott dombormű egyszerre megelevenedik. A nyugati látóhatár felé közeledő Nap által fényárba borított falon az odaszobrászolt Nap képmása hunyorogni kezd, és egy hatalmas napfolt is kirajzolódik rajta. Még a vízhullámokat is megmozgatják a fal síkjával majdnem párhuzamosan beeső fénysugarak fény-árnyék kompozíciói. Varázslatos a lassan lenyugvó Nap fényében pompázó fal, varázslatos maga az egész heti sűrű köd után ragyogóan tündöklő Nap, és én nagyon jól érzem magamat, boldog vagyok, hiszen itt, Balatonfüreden, a Paksi Atomerőmű Rekreációs Központjában bensőséges és családias környezetben ünnepelhetem a karácsonyt. Törzsgárdatagsági elismerések 2015. december Tóth András Pántya János Porga István Pataki Gábor Pelcz Istvánná- 30 éves -ÜVIG ÜVFO RO KÁIG SZFO ÉSZO KÁIG SZFO ÉSZO BIG SKVFO DO HUIGHUFO MSZO Kissné Farsang Erika Az úszómedence mellé telepített napozóágyakon csupa ismerős pihen. Vannak közöttük, akik olvasnak, vannak, akik éppen indulnak vagy érkeznek, sőt néhányan még el is aludtak az üvegfalon átsütő napsugarak kényeztetésében. Itt, a jól ismert környezetben bizony ellenállás nélkül fogadom magamba a csodát, hiszen én itt is otthon vagyok. Itt is otthon érzem magamat, és a sokadszorra látogatott épületet így átalakítva, felújítva is közeli ismerősnek érzem. Nem csoda, hiszen már a születése előtt megismerkedtem vele. Még a tervezőasztalon megcsodálhattam a tortaszeletet utánozó szobáit. Meglátogathattam a születése után is, amikor még Fűzfőre kellett átautóznunk, ha uszodába is szerettünk volna úszni. Nyomon követhettem gyarapodását, felnőtté válását, amikor a szakmai konferenciák, továbbképzések legkedveltebb helyszínévé vált, amikor már megkapta társát is, a kikötőt, sőt többször lehettem benne a legszebb férfikorában, és megtapasztalhattam a szakemberek által irányított relaxációs gyakorlatait. Megszerettem, és már nagyon vártam az újjászületése utáni első találkozónkat. Távoli látványa mégis meghökkentett, hiszen a régi világos színek helyett most egy komorabb szürke ruhát öltött magára, de rögtön meg is nyugodtam, mert rájöttem, hogy velem együtt bizony ő is öregszik, és újjászületés ide vagy oda, ugye már neki is adnia kell a korára. A kényeztetéseit megtapasztalva pedig végleg megnyugodtam, hiszen nem változott ő egy szemernyit sem, vendégeit most is a régóta megszokott magas színvonalon szolgálja ki. A vendégei között pedig szép számmal akadnak nyugdíjasok, a Paksi Atomerőmű nyugdíjasai. Bizony az erőmű rekreációs központjában nyugdíjasok is rehabilitálódhatnak. Most, emlékeim rögzítése során gondolkodtam el azon, hogy vajon létezik-e még kis hazánkban olyan vállalat, vállalkozás, amely ennyi figyelmet fordít a nyugdíjasaira. Úgy vélem, még ha igen, akkor is csak néhány lehet. így nagyon szerencsésnek érzem magamat, hogy nyugdíjasként is szinte nap mint nap megtapasztalhatom az atomerőmű gondoskodását és beletartozhatok a nagy családjába. Tudom, hogy mi emberek nem vagyunk egyformák, mindegyikünk egy önálló világ, mégis hiszem, az atomerőmű sok nyugdíjasa velem együtt büszke arra, hogy ennél a vállalatnál dolgozhatott. Büszke arra, hogy az atomerőmű nyugdíjasa lehet. Éppen ezért gondolom úgy, hogy most, a 2016. év kezdetén, a nevükben is kívánhatok biztonságban és munkasikerekben gazdag új esztendőt vállalatunk minden dolgozójának, valamint gyarapodást és teljesítményben bővelkedő éveket magának a vállalatnak. Dr. Józsa István
