Atomerőmű, 2016 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2016-08-01 / 9. szám
32 NYUGDÍJASAINK Till József „A családról szól az életünk"- Többszöri időpont-egyeztetés után sikerült megfelelő alkalmat találni az interjú elkészítésére, ezek szerint mozgalmasak a napjaitok?- Nyáron, amikor megjön a jó idő, és megkezdődik az iskolai szünet, akkor mozgalmas napokat élünk. Dombodban megnyitjuk a nyári unokatábort, van, hogy mind a hat unoka velünk van. Már a nyaralót is kinőttük, úgyhogy pár éve lakókocsit állítunk az udvarba, és a júliust unokában gazdagon Domboriban töltjük. Az egészséges napi kétszer két óra sportolás biztosítva van, amikor itt vannak. Munkamegosztással dolgozunk a feleségemmel, amíg ő az ebédet készíti, addig a délelőtti programokat én szervezem a gyerekeknek, játszótér, foci, horgászat. Szigorú napirend szerint haladunk, a csendespihenő kötelező. Az unokák megszületésével új hobbik jelentkeztek, mivel Marci nagyon szeret horgászni, így én is horgászom. Saját technikát dolgoztunk ki a halfogásra, és működik, mert már a horgásztársak is átveszik a „Marcimódszert". Megint csak újabb szerelem itt a Duna mellett a dunai hajózás. A nyár második felében együtt kempingezünk a családdal, útra kelünk mind a tizenketten, mint egy karaván, az autók után lakókocsit és motorcsónakot vontatva. Az őszi és a tavaszi szünetben is nálunk vannak a gyerekek. Már előre megtervezzük, mit mutatunk meg nekik a szőkébb és tágabb környezetben, amiben szerepel a szórakozás, kikapcsolódás, tanulás. El szoktunk menni velükTamásiba, többször voltunk velük Balatonfüreden. Jó, hogy a Paksi Atomerőmű gondoskodik a nyugdíjasairól, és lehetőséget ad a füredi üdülésre. Tavaly jártunk a poroszlói Tisza-tavi Ökocentrumban, ahol felejthetetlen élményekkel lettünk gazdagabbak. Nagyon élvezték, amikor vártúrákat tettünk velük.- Bemutatnád a családodat?- A feleségemmel, Krisztinával 41 éve kötöttük össze az életünket, ő a pedagóguspályát választotta hivatásának. A II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola igazgatójaként 2013-ban vonult nyugdíjba, de még nem szakadt el teljesen a tanári pályától, óraadó tanárként még dolgozik. Két gyermekünk van, Ágnes és József, mindketten orvosi egyetemet végeztek. A diploma megszerzése után a pécsi klinikán maradtak szakorvosként. Fiunk ortopédsebész, traumatológus szakorvos, itt Pakson is van rendelése, lányunk gyermekorvos, újszülöttgyógyász, neurológus, vejünk szülész-nőgyógyász, menyünk gyógytornász. A lányunknak is és a fiunknak is három gyermeke van. A legnagyobb unokánk a lányunk Marcija 10 éves, akit követ a fiunk kis Jocija, majd Ági Nórija, Jocó Ádámja és Hédikéje, és a sort a lányunk Andriskája zárja. A picik is elmúltak 3 évesek, úgyhogy most már óvodás mind a kettő Pécsen, egy csoportba járnak. Gyermekeink a városból kiköltöztek, Ágiék Pogányban laknak, Jocóék pedig Pécsudvardon. Afiunk nagyon kedvesen szokta mondani, hogy ő azt szeretné, hogy „falusi suttyó" legyen a fiaiból. A lányunk pedig azt, hogy ő azt szeretné, ha olyan szép gyerekkoruk lenne az ő gyerekeinek is, mint nekik volt. Amikor ők gyerekek voltak, akkor még ez a kertváros- ahol mi most is élünk - forgalommentes, falusias környezet volt, itt még lehetett az utcán játszani, és a közeli kis erdőben a barátokkal erdőt védeni. A családjuknak ahhoz hasonló körülményeket teremtettek ők is, mint amilyenben nekik volt részük. A múltkor a lányom mondta, hogy igazság szerint minket nem is kérdeztek meg, hogy akarunk-e a nagyVadai Zsuzsa | Fotók: Bodajki Ákos, családi archívum
