Atomerőmű, 2016 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2016-07-01 / 7-8. szám
18 Atomerőmű 2016. július Az ördög nem alszik! A Dunának nincsen gerendája Pakson nem nyár a nyár a Duna nélkül, s ezt bizonyára hasonlóképpen gondolják minden Duna-menti településen. A folyó rengeteg programot, kikapcsolódási lehetőséget kínál, amelyek között kitüntetett helyen állnak a fürdőzés és a vízi sportok. Azonban mindezek veszélyeket is rejtenek - amint a címadó szólásmondásunk is figyelmeztet. Az alábbiakban néhány olyan szempontot idézünk fel, amelyekre mindenkinek tanácsos odafigyelnie élete, egészsége megőrzésének érdekében. Nincs olyan év, hogy ne hallanánk tragikus híreket Dunába fulladt emberekről. Az áldozatok általában meggondolatlan fürdőzők. Esetük tragikumát csak növeli, hogy - egyes kimutatások szerint - a vízbe fulladtak nyolcvan százaléka tudott úszni, és viszonylag közel a parthoz lelték halálukat. A fürdőzés alapvető szabályait mindig szem előtt kell tartani - még a kifejezetten veszélytelennek tűnő állóvízi, tavi fürdőhelyeken is. Ilyen alapvető szabályok például a következők: felhevült testtel nem szabad vízbe ugrani, alkoholos állapotban kerülni kell a fürdőzést, olyan helyeken, ahol engedélyezett az ugrálás, ne merüljünk hosszabban a víz alá, nehogy ránk ugorjának, az ismeretlen helyeken fokozott óvatosság indokolt, például a vízmélység, az aljzat, a víz alatti tárgyak felderítése szempontjából, hasonlóképpen indokolt a fokozott óvatosság, ha valaki szív- és érrendszeri betegségben szenved. A Duna tekintetében a fenti szabályok csak szigorodnak, illetve továbbiakkal egészülnek ki. A dunai fürdőzés és sportolás fokozott veszélyei elsősorban a víz folyásából fakadnak. A hirtelen mélyülő, alámosott mederszakaszokkal, az akár rövid távolságon is jelentősen változó - az állóvizekénél jellemzően általában is lényegesen alacsonyabb - vízhőmérséklettel, a víz sodróerejével, illetve a limányok, forgók hatásával egyaránt számolni kell. A folyó gyakran szállít uszadékot is - különösen áradások idején -, ami ugyancsak veszélyforrást jelent. A dunai hajóforgalom pedig egy sor további szempontot generál. A legalapvetőbb ez utóbbiak közül, hogy hajóúton, hajóállomáson tilos úszni vagy fürdőzni. Emellett a hajók keltette hullámok is odafigyelést kívánnak. A tiltott helyen történő fürdőzést a vízi rendőrség ellenőrzi, és helyszíni bírsággal sújthatja (ideértve természetesen a Duna átúszását is). Hajóutat keresztezni vízi járművekkel - például csónakkal, kajakkal, kenuval - is csak nagy körültekintéssel és a hajóktól való kellő biztonsági távolság megtartásával szabad. (Talán nem felesleges megemlíteni itt, hogy a gumimatrac és a hasonló, felfújható alkalmatosságok nem minősülnek vízi járműnek, az ezekkel „közlekedőkre” a fürdőzési szabályok vonatkoznak.) A hajózási szabályzat - amelyet egyébként is érdemes tanulmányoznia a „dunai embereknek”- minden vízi jármű esetében meghatározza a kötelező felszereléseket, amelyek meglétét szintén ellenőrzi a vízi rendőrség. Külön figyelemfelhívásra méltó ezek közül a mentőmellény, aminek viselése előírás a tizennégy évnél fiatalabb gyermekek, illetve az úszni nem tudók számára a vízi járműveken. A kajakozás, kenuzás, illetve a vízitúrázás során sajátos veszélyforrást jelent a fülhallgatós zenehallgatás. Sajnos történt már katasztrófa abból, hogy az élvezeteket ilyen módon halmozók nem hallották meg, így nem vették észre a közeledő tolóhajót. Érjük be tehát azokkal az örömökkel, amelyeket a környezet, a mozgás, a napsütés kínál, hiszen ezek is bőségesek. Joggal tart számot a fürdőzők, túrázók érdeklődésére a Duna vízének minősége is. Jó hír, hogy számos, a közelmúltban megjelent tudósítás szerint legnagyobb folyónk vízminősége javul, és általában alkalmas az említett programokra (köszönhetően annak, hogy a korábbi viszonyokhoz képest az ipari szenynyezés jelentősen csökkent, a háztartási szennyvizet pedig már nagy arányban tisztítják, mielőtt a Dunába engednék). Egyes dunai strandok esetében az interneten is közzéteszik az aktuális vízminőséget (lásd például: www.iloveduna.hu). Prancz Zoltán GMF-konferencia Svédországban Svédországban a forsmarki atomerőműben tartotta nemzetközi konferenciáját 2016. június 1-3. között a GMF-szervezet (Nukleáris Létesítmények Közelében Található Európai Önkormányzatok Csoportja). A rendezvényen közel száz önkormányzati vezető vett részt többek között Belgiumból, Finnországból, Litvániából, Németországból, Spanyolországból és Szlovákiából. Magyarországról mind a négy, tervezett és üzemben levő nukleáris létesítmény közelében található társadalmi tájékoztató társulás részt vett a kétnapos eseményen. A nagy érdeklődést jól mutatta, hogy a Nyugat-mecseki Tájékoztató és Információs Társulás, az Izotóp Tájékoztató Ellenőrző Társulás, a Társadalmi Ellenőrző, Információs és Településfejlesztési Társulás, valamint a Társadalmi Ellenőrző Tájékoztató Társulás képviseletében több mint húsz polgármester és önkormányzati tisztségviselő volt jelen. Ami többek között annak köszönhető, hogy az atomerőmű telephelye mellett található a kis és közepes aktivitású végleges radioaktívhulladék-tároló, valamint ezen a helyszínen kívánja Svédország kialakítani a végleges nagy aktivitású radioaktív hulladékok tárolóját is. így a helyszín jó lehetőséget nyújtott a nukleáris technológia megismerésére, de ami legalább ennyire fontos, a konferencia során közvetlenül lehetett tapasztalatot gyűjteni a lakossági kapcsolattartás és kommunikáció svédországi gyakorlatáról. Svédországban több évszázados hagyománya van a lakosságnak a döntéshozatalokba való bevonásába, és a svéd állampolgárok élnek is jogukkal, hogy beleszóljanak az őket érintő döntések megszületésébe. Ezt nemcsak nemzeti szinten, de nemzetközi fórumokon is megteszik. Néhány évvel korábban svéd polgármesterek kezdeményezték azt, hogy kezdődjön dialógus a radioaktív hulladékok végleges elhelyezésének témájában. Azóta a GMF konferenciáin helyet és időt biztosít arra, hogy a tagok megvitathassák az adott témában történt fejleményeket. A konferencia első napján a svéd nukleáris helyzettel ismerkedhettek meg a résztvevők. Előadást hallgattak meg a svéd nukleáris ipar helyzetéről és a kihívásokról. Külön előadás keretében képet kaphattak az oskarshamni atomerőmű két blokkjának tervezett leállításáról és leszerelési folyamatáról. A kiégett kazetták jelenlegi tárolási technológiájáról és a tervezett végleges tároló kialakításáról is tájékoztatást kaptak a vendégek. A délután során üzemlátogatásokra került sor. A résztvevők több csoportban látogatást tettek a forsmarki atomerőműben, a kis és közepes aktivitású felszín alatti tárolóban, megtekintették a hűtővízcsatornát, ahol a tengerbe ömlik az erőműben felhasznált hűtővíz. A nap végén a hivatalos vacsora során lehetőség nyílt az addig szerzett tapasztalatok megosztására és további kérdések megfogalmazására. A második napon a tagtársulások számoltak be tevékenységükről országonkénti bontásban bemutatták tevékenységüket, majd fórumra került sor, ahol megvitatták az egyes gyakorlatokat. A kétnapos rendezvény kitűnő alkalmat teremtett arra, hogy az érintettek tapasztalatot cseréljenek, megismerjék és összehasonlítsák az egyes országokban a nukleáris létesítmények és az önkormányzatok között kialakult gyakorlatokat. Dohóczki Csaba Fotó: Dohóczki Csaba
