Atomerőmű, 2015 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2015-04-01 / 4. szám

Fotók: Bodajki Ákos 10 OSZTÁLYTABLÓ NUKLEÁRIS FŰTŐANYAG ÜZEM - D, E, F műszak mym paksi atomerőmű 2015. április Bese Dénes Sándor vezető átrakógép-operátor 1961-ben szü­letett Duna­­szentgyörgyön. Az általános is­kolát Dunapata­­jon kezdte, majd Pakson fejezte be. Ugyanitt érettségizett a Vak Bottyán Gimnáziumban. Érettségi után a Zalka Máté Katonai Műszaki Fő­iskolán tanult két évig, majd a sorkatonai szolgálat következett. 1982-ben leszerelt, és az akkori Paksi Állami Gazdaságban helyezkedett el gépszerelőként. Négy évig dolgozott itt, közben kitanult két szakmát és megnősült. 1986-ban került az erőműbe, az I-es kiépítésre primer köri gépészként. Azóta három műszak­ban dolgozik. 1994-ben az átmeneti tároló építése­kor pályázatot írtak ki átrakógép-ope­rátori állásra. Jelentkezett, és elnyerte. Ez nagy kihívás volt a számára, mert nemcsak a szakma fortélyait kellett el­sajátítani, hanem egy új létesítmény fel­építését, technológiáját, berendezéseit is meg kellett ismerni. Feladatai közé tartozik a friss és ki­égett kazetták kezelése, mozgatása, nyilvántartása a négy blokkon és a Ki­égett Kazetták Átmeneti Tárolójában. Ezenkívül részt vesz az új technológiák, berendezések tervzsűrijén, gyártóművi átvételein, inaktív próbáin, üzembe he­lyezésein, valamint az új kollégák felké­szítésében. Alapvetőnek tartja, hogy a kitűzött feladatokat mindig biztonságosan, az utasításoknak megfelelően végezzék, a lehető legkisebb sugárterhelés mellett, az eszközök maximális megóvásával. 2005-ben az Atomerőmű Kiváló Üze­meltetője, 2008-ban pedig az Év Átrakó­gép-operátora kitüntetéssel ismerték el a munkáját. Dénes Dunaszentgyörgyön él a jelen­legi párjával, aki szintén műszakozik: a primer köri büfé kezelője. A gyerekek már felnőttek: Tamás 29 éves, az erőmű nyomdájában dolgozik csoportvezető­helyettesként. Judit 25 éves, nemzetközi gazdálkodás szakon végzett közgazdász, Veszprémben talált állást, és ott is él a párjával. Kollégánk a szabadidejében szívesen barkácsol, internetezik, kerékpározik, kirándul és horgászik (ez utóbbi során az új családja is elkíséri). Régi szenvedélye a hangszeres zenélés. 2010-ben a Roger Schilling Zenekar vezetése felkérte zene­kari tagnak. Ö örömmel elfogadta. Jól érzi magát ebben a csapatban is. Prancz Zoltán Buday Gergely átrakógép-operátor Szekszárdon született, rövid ideig Bonyhá­­don, majd Pak­son lakott a szü­leivel, és hatéves volt, amikor Szekszárdra költöztek. Az­óta is szekszárdinak vallja magát. Az ál­talános iskolát is a megyeszékhelyen végezte, majd 1987-től 1991-ig az Ener­getikai Szakképzési Intézet (ESZI) szá­mítástechnikai szakára járt. Ott érett­ségizett, majd 1992. szeptember 2-án megkezdte a munkát az atomerőműben. 1996-ig a Számítástechnikai Osztályon dolgozott ügyeletes műszerészként, ezt követően pedig egy lehetőséget kihasz­nálva, átjelentkezett átrakógép-operá­tornak. A mai napig is ekként dolgozik. Munkaköri feladata a friss és kiégett üzemanyaggal kapcsolatos műveletek el­végzése, ezen belül a friss üzemanyag ke­zelése (átvétel, méretellenőrzés, tárolás, egyéb manipulációk), a blokki átrakások és az üzemanyagot érintő egyéb tevé­kenységek végzése, valamint a Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolójának (KKÁT) kiszolgálása. Mint mondja, mindig az adott munka legmagasabb szinten törté­nő elvégzésére törekszik, mert tisztában van a munkájában rejlő felelősséggel és veszélyekkel. Elengedhetetlennek tartja tehát a szabályok és előírások betartását. Emellett igyekszik minél jobb kapcso­latba kerülni a kollegáival, mert vallja, hogy bármilyen munkát jobban és haté­konyabban lehet elvégezni egy összetar­tó csapatban. Kiemelkedő szakmai élményeként tartja számon, hogy „közelről” láthatta és tapasztalhatta meg egy világviszony­latban egyedülálló létesítmény, a KKÁT létrejöttét. Kollégánk elmondta, hogy immár tizenkét éve kiegyensúlyozott, boldog házasságban él a feleségével, Évával, aki a Tolna Megyei Krónikánál dolgo­zik marketingvezetőként. Kislányuk, a nyolcéves Kata, idén kezdte az általános iskolát. Gergelynek négy testvére van, ezért gyakoriak a családi összejövetelek. Eze­ket nagyon fontosnak tartja, hiszen - mint mondja - nagyszerű családja van, akikkel öröm az együtt töltött idő. Gyakran szerveznek családi nyaraláso­kat, hosszú hétvégéket, kirándulásokat. Szabadidejében legszívesebben a kör­nyéken tesz kisebb-nagyobb túrákat mountain bike-kal, néhány barát kísé­retében, rossz idő esetén pedig kondi­terembe jár, amit szintén nagyon szeret. Prancz Zoltán Szabados Imre átrakógép-operátor l Pakson született. Itt járt általános iskolába, szakmai tanulmányait pedig Budapesten végez­­te, ahol villanyszerelői képesítést szerzett erő­sáramú berendezés szakon. Az atomerőműbe 1992-ben nyert felvételt. 2003-ig külsős munka­­vállalóként, karbantartóként dolgozott. Közben - 1993-ban - az egyéves sorkatonai szolgálatot is letöltötte Sárbogárdon, valamint letette az érettségit a helyi gimnáziumban. A jelenlegi munkakörébe 2003-ban került, kezdetben természetesen betanuló átrakógép-operátorként, az Atomix Kft. alkalmazásában. Fel­adatkörébe átfogóan a nukleáris fűtőanyaggal kapcsolatos teendők tar­toznak: munkatársaival a területre beérkező friss üzemanyag átvételét, az éves üzemanyag-átrakásokat és a kiégett üzemanyagok ideiglenes tá­rolásával kapcsolatos feladatokat végzik. Ilyen módon a tevékenysége a Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolójára (KKÁT) is kiterjed, ahol szintén üzemviteli teendőket lát el. Munkája során fontosnak tartja a nagyfo­kú odafigyelést, a precizitást, a jó munkahelyi légkört. Ez utóbbi - mint mondja - nagyban segíti a csapatmunkát. Imre Pakson él a családjával. A párja az MVM OVIT Zrt.-nél dolgozik technológus mérnökként, de jelenleg otthon van a kisfiúkkal. Édesanyja ugyancsak az atomerőműnél dolgozott fogászati asszisztensként, és innét ment nyugdíjba. Kollégánk két gyermeket nevel a párjával: a kislánya ötéves, a kisfia pe­dig hamarosan betölti a második évét. Szabadidejükben próbálnak mi­nél többet kint lenni a természetben, szeretnek kirándulni és sportolni. Emellett sok időt igényelnek a családi ház körüli teendők is. A három mű­szakos munkarend miatt nem mindig könnyű egyeztetni a családi, baráti összejöveteleket, de - mint Imre mondja - eddig sikerült megoldani. Prancz Zoltán Dala György átrakógép-operátor Szekszárdon szüle­tett 1973. március 30-án, az általános és a középiskolai tanulmányait is ott végezte el. Az atomerőmű­ben 1993 óta dolgozik. Először a Műszer Karbantartási Osztályon állandó dél­előttös műszakban dolgozott, majd a Ra­­dioaktívhulladék-kezelési Osztályon két éven keresztül. Ezt követően került erre a szakterületre, átrakógép-operátor munka­körbe, ahol jelenleg is dolgozik. Feladata operátorként tulajdonképpen az átrakó­gép kezelése, az üzemanyag-kazettákkal kapcsolatos munkák „a-tól z-ig”. Onnantól kezdve, hogy beérkezik a friss üzemanyag, egészen addig, amíg bekerül a reaktor­ba, majd a reaktorból való eltávolítását és a pihentetést követően a Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolójában (KKÁT) történő el­helyezéséig. Ezenkívül persze számos más kiegészítő tevékenysége is van. Távoli terve, hogy nyugdíjig itt dolgoz­hasson, ezt a munkát végezhesse. Jók a munkatársai, a munkahelyi közeg, alapve­tően jól érzi itt magát a bőrében. Gyuri családjával Szekszárdon él. Há­rom gyermeke van, Zsófi 23, aki párja első házasságából született, és két közös gyermek, Csanád 13, Maja 8 éves. Felesé­ge, Anita, fodrászként dolgozik. Gyuri úgy gondolja, hogy mivel az embernek egy éle­te van, azt úgy kell élni, hogy ne bánjon meg semmit. Érezze jól magát a minden­napjaiban. Hobbija a motorozás, modellezőautók és -repülés, illetve télen, amikor az időjárás is olyan, a számítógépes szimulátorozás. Legfontosabb dolog az életében a felesége. Nem akar olyan kijelentést tenni, hogy a gyermekei, de ők is nagyon fontosak. Ha nem lenne fontos a felesége, nem lennének gyerekei. Azzal, hogy a feleségével össze­kötötte az életét, annak gyümölcsei a gyer­mekek. Nagyon szereti őket, és mindent meg is tesz értük. Könnyelmű kijelentés azt mondani, hogy onnantól, hogy meg­születik a gyermek, ő az első. Hajlamosak vagyunk elhanyagolni a párkapcsolatokat, elfeledjük, hogy mennyire fontos, hogy tudjunk egymásra időt szakítani, a lehető legtöbb időt együtt tölteni. Orbán Ottilia

Next

/
Oldalképek
Tartalom