Atomerőmű, 2015 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2015-03-01 / 3. szám

A nevem Riga Péter. 2015. január 9-én születtem Szekszár­­don. Születéskori súlyom 3680 gramm, hosszúságom 56 cen­timéter. Második gyermekként érkeztem a családba, van egy hétéves nővérem, Míra, aki már iskolába jár. Egy kicsit kiabá­­lós, de jókedvű kisbaba vagyok. Nagyon szeretem a pocako­mat, és ha a szüleim énekelnek nekem. Élvezem a fürdést, és imádom, amikor anya masszíroz. Szeretek kint lenni a friss levegőn, ezért nagyokat sétálunk. Anyukám Rigáné Galaczi Beatrix, a Humán Igazgatóságon HR-csoportvezető. Apukám Riga Tamás, a Reaktor Osztályon reaktoroperátorként dolgozik. mym paksi Vajda Martinnak hívnak, és Szekszárdon születtem 2015. ja­nuár 15-én. Második gyermekként jöttem a napvilágra, 3400 grammal és 54 centiméterrel. Van egy ötéves nővérkém, Lilien, aki nagyon várt engem, és imád dajkálni. Nagyon jó kisbaba vagyok. Sokat eszem, és persze teli pocakkal na­gyon jókat tudok aludni nappal és éjszakánként egyaránt. A tejeiért erőteljes hangon tudok reklamálni. Ha éppen sírok, akkor a nővérem énekel nekem, amitől megnyugszom. Apukám, Vajda Róbert, vezető beren­dezésmérnökként dolgozik a csővezeték, csőtartó csoport vezetőjeként a Gépész Műszaki Osztályon. Anyukám, Vajda-Sárközi Renáta, szintén a Gépész Műszaki Osztályon dolgozik, az armatúrás csoportban mint berendezéstechnikus. A nevem Kern Leila, és Dunaújvárosban születtem 2015. január 20- án, 4900 grammal és 58 centiméterrel. Apukámnak első gyermeke vagyok, de anyukám révén van egy 9 éves nővérkém, Réka, aki na­gyon örült érkezésemnek. Jó kisbaba vagyok, igaz kicsit hisztis is, mert apa mindig kézben tart, ha hazaér a munkából. Szeretem a pocimat, jókat eszek. Sokat vagyok ébren, ilyenkor szeretek zenét hallgatni, mert az megnyugtat. Apukám, Kern Ferenc, a Turbina és Forgógép Karbantartó Osztálynál dolgozik mint karbantartó. Édes­anya, Henk Georgina, az Atomix Kft.-nél takarító. BuncsekZorka vagyok. 2015. január 20-án születtem Szek­szárdon 3450 grammal és 54 centiméterrel. Szüleim első gyermekként már nagyon vártak rám, érkezésem óta folya­matosan dédelgetnek, szeretgetnek. Jelenlegi fő elfoglaltsá­gom az evés és az alvás. Szabadidős tevékenységként sírdo­­gálok, hogy megmutassam, nekem is van hangom. Ennek a hobbimnak fürdés közben és éjszakánként szeretek hódolni. Apa, Buncsek Attila, művezető­ként dolgozik az Atomix Kft.-nél. Anya, Kuglics Krisztina, aki a Beszerzési Osztály logisztikai szakértőjeként tevékenykedett, míg én új feladatot nem adtam neki. Kissné Farsang Erika A megye legjobb sportolói A szekszárdi Vármegyeházán rendezett ün­nepségen 26 sportág 54 versenyzőjét és 39 edzőjét díjazták. A Tolna Megyei Közgyűlés és a Sportszövetségek Szövetsége a 2014-es év legjobb teljesítményt elérő sportolóit ju­talmazta. Azok a megyei sportolók kaptak elismerést, akik világversenyeken az első négy helyezés valamelyikét érték el. A Tolna megye legjobb sportolója cím paksi díjazottjai: Cselgáncs: Pupp Réka (Atomerőmű Sportegyesület, edzője: Braun Ákos), Bor Barna (Atomerőmű Sportegyesület, edzője: Hangyási László), Csoknyai László (Atom­erőmű Sportegyesület, edzője: Hangyási László) Kajak-kenu: Kiszli Vanda (Atomerőmű Sportegyesület, edzője: Meczker András), Boros Gergely (Atomerőmű Sportegyesület, edzője: Hűvös Viktor), Fritz Anett (Atom­erőmű Sportegyesület, edzője: Meczker András), Pupp Noémi (Atomerőmű Sport­egyesület, edzője: Meczker András), Kole­­szár Zoltán (Atomerőmű Sportegyesület, edzője: Feil Imre, Bedecs Ferenc), Török Márk Aurél (Atomerőmű Sportegyesület, edzője: Feil Imre, Bedecs Ferenc) Ökölvívás: Horváth Patrik (Paksi Sport­egyesület, edzője: Kajtár László) Rádióamatőr: Nemesek Károly (Atom­erőmű Rádióamatőr Sportklub) Kosárlabda: Eilingsfeld János (Atom­erőmű Sportegyesület, edzője: Dzunics Bra­­niszlav) Labdarúgás: Bartha László (Paksi Fut­ball Club, edzője: Csertői Aurél) Sakk: Kaczúr Flórián (Atomerőmű Sportegyesület) Tájfutás: Makovinyi Dorottya (Paksi Sportegyesület, edzője: Kiss Gábor) Teke: Berkes Zsuzsanna (Atomerőmű Sportegyesület, edzője: Berkes Ferenc) Tenisz: Klopcsik Diána (Paksi Sport­egyesület) Természetjárás: Jakab Éva (Demeter Egyesület), Mihályi Zsolt (Demeter Egye­sület) Twirling: Jobbágy Nikolett (Energetikai Szakközépiskola Diáksport Egyesület, edző­je: Meczker Bettina) Wollner Pál atomerőmű 2015. március Éppen csak túl vagyunk az influenzajárványon, de a meglepő tapasztalatok miatt úgy gondolom, nem ártana néhány mondatot ejteni az ilyenkor kívánatos viselkedési normákról. A vírusok támadása nyomán nálunk is egyre több beteg volt, és gyak­ran hallatszottak ki a tüsszögés, köhögés és orrfújás hangjai a szobákból. Rossz szoká­sunkká vált, hogy betegen is bejárunk dol­gozni, ahelyett hogy ágyban feküdnénk, így fennáll annak kockázata, hogy egy­részt nemcsak lassabban gyógyulunk meg, és valamilyen elhúzódó szövődményt is előidézhetünk maguknak, hanem megfer­tőzzük kollégáinkat is, hiszen az influen­za vírusa cseppfertőzéssel vagy közvetlen érintés útján terjed. Nézzük, mit is tehe­tünk annak érdekében, hogy probléma­­mentesen vészeljük át ezt az időszakot! Az egyik legalapvetőbb dolog a helyes, vitamindús táplálkozás és a rendszeres, friss levegőn való mozgás mellett, hogy fo­kozottan figyeljünk a magunk és környe­zetünk higiéniájára. Ebben az időszakban gyakrabban mossunk kezet, és nem árt, ha van nálunk kézfertőtlenítő is. Ilyenkor nem számít illetlenségnek, ha kerüljük az egyébként szokásos üdvözlési formákat, kézfogás helyett elegendő a szóbeli üd­vözlés is, barátok között az ölelés és puszi helyett egy kedves mosoly. Külföldön, de főként a távol-keleti országokban sokan viselnek szájmaszkot a járvány idején, nálunk ez nem annyira jellemző. Elvileg minden­ki tudja egész kisgyermekkora óta, hogy köhögéskor, tüsszentéskor a kéznek a száj előtt illik lennie, azonban mégis sűrűn tapasztalni ennek az ellenkezőjét a bol­tokban, a buszokon és az utcán egyaránt. Ilyenkor vegyünk elő papír zsebkendőt, amelyet minden egyes használat után praktikusan kidobhatunk a legmegfele­lőbb módon zárt szemetes kosárba vagy zárható zacskóba. Nincs gusztustalanabb a „tépőzáras” papírgombócok látványánál! Betegen nem illik tömegbe, sőt dolgozni menni, és végigfertőzni boldog-boldogta­lant. Borzasztó kellemetlen egy állandóan prüszkölő, köhögő kolléga, aki egész nap a túlélésre hajt. Hihetetlen, de egyetlen inf­luenzás ember tüsszentése egy egész szo­bát képes vírusokkal beteríteni, fertőzés­­veszélynek kitenni ezzel a munkatársait és rajta keresztül családtagjaikat. Kerüljük a zsúfolt, zárt helyeket, és a lift helyett in­kább a lépcsőt válasszuk! Ne feledkezzünk meg a gyakori, javasoltan az óránkénti szellőztetésről se otthon, se az irodában! Fogyasszunk sok zöldséget, gyümölcsöt, részesítsük előnyben az idényjellegű éte­leket, mint például a céklát, a savanyú ká­posztát vagy a csipkebogyót. Egy szó, mint száz, legyünk figyelem­mel környezetünkre, a velünk együtt lé­vőkre, és ne adjunk esélyt az influenzának! KovácsnéAndi Új szerzeményeink Atomokról gyerekeknek Az Atomenergetikai Múzeum feladatai közé tartozik a gyűjtőköréhez kapcsolódó és az 1950-es évektől kezdve egyre sűrűbben megjelenő hazai szak- és ismeretterjesztő iroda­lom gyűjtése. A Társadalmi és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat (TTIT) már 1955-ben kiadta az „Atom" című közlönyét, és egyre több kiadványuk született az atom­energiával kapcsolatban. Az elmúlt évben sok régi könyvet sikerült antikváriumokon ke­resztül beszerezni az internet segítségével. A legutóbbi szerzeményeinkből mutatjuk be az egyik legérdekesebbet, Majlen Konsztantyinovszkij Hogyan működik az atom? című vékony, gyermekeknek szóló könyvecskéjét. Már a bevezetőben érdekes információhoz jutunk. A szerző köszönetét mond L. I. Po­­nomarjovnak, a fizikai és matematikai tudományok doktorának és Julia Szitnyikova első (!) osztályos általános iskolai tanulónak a könyv megírásában nyújtott segítségükért, taná­csaikért. A második oldalon a szerző gyorsan meggyőzi kis olvasóit, hogyha választhatnak, min­denképpen atommeghajtásúvá alakítsák át játékhajóikat, semmint olajjal működővé - fő­leg, ha hosszú útra kelnek -, mivel pár kilogrammnyi uránnal éveket tölthetnek a tengeren anélkül, hogy üzemanyagért ki kellene kötniük. Ahhoz, hogy a játékhajót atomreaktorral szereljék fel, előbb meg kell építeni annak mo­delljét. Ehhez ötletet is ad, nem kell más hozzá, csak gyurma, amiből a reaktor grafittömbje lesz, szögek, amelyek az uránrudakat helyettesítik, a szabályozórudak szerepét pedig gyu­faszálak töltik be. Ezután szemléletesen és érthetően elmagyarázza, hogy az uránizotópok közül miért az U-235 a legalkalmasabb üzemanyagnak, hogyan jön létre a nukleáris lánc­reakció, mi a feladatuk a bóratomoknak, hogyan jönnek létre és milyen tulajdonságokkal bírnak az alfa-, béta- és gamma-sugarak. Végezetül a hajóskapitányok kapnak néhány jó tanácsot. Például, ha radioizotóp-szem­­cséket helyeznek el az éléskamrában, akkor az élelmiszert hosszú ideig frissen tarthatják az út során, de a radioizotópok alkalmasak az orvosi műszerek sterilizálására is, sőt kutatás cél­jából cápákat is megjelölhetnek segítségükkel. Arra azért felhívja a figyelmet az író, hogy ilyen esetekben az érintettek mindenképpen viseljenek védőruhát. A könyvet 1974-ben adták ki a Szovjetunióban, nálunk 1981 -ben - egy évvel az 1. blokk indulása előtt-jelent meg. Aranyos 15 perces kis olvasmány felnőtteknek is. P. O. Aranyszabályok influenzaszezon idején

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom