Atomerőmű, 2015 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2015-11-01 / 11. szám
Fotók; Bodajki Ákos 10 2015. november OSZTÁLYTABLÓ Tájékoztató és Látogatóközpont mammmmmmm mym paksi atomerőmű Dr. Kovács Antal kommunikációs vezető Az ország egyetlen judós olimpiai bajnoka minden ízében paksi: itt született 1972-ben, és a Bezerédj István Általános Iskolában és a Deák Ferenc Általános Iskolában töltött évek után a Vak Botytyán Gimnáziumban érettségizett. Két félévet elvégzett a Budapesti Műszaki Egyetemen, ám közbejött az olimpia Barcelonában, ahonnét aranyéremmel tért haza az őt ünneplő szülővárosába. Az olimpiát követően 1993-tól az Atomerőmű Sportegyesület profi sportolója lett, s a műszaki pályának búcsút intett, helyette a Pécsi Tudományegyetemen szerzett közgazdász diplomát, majd PhD-képzésen doktori címet. Szinte napra pontosan tíz éve, 2005. november 2-án lépett erőműves állományba, és kezdett dolgozni a VTIG Térségi Kapcsolatoknál Kováts Balázs oldalán. Szerencsésnek tartja magát, hogy mellette ismerhette meg a szakma szépségeit és mélységeit, a társadalmi kapcsolatok jelentőségét. Itteni munkájuk hatására választotta doktori kutatásának témájául az erőműhöz, az atomenergiához kapcsolódó társadalmi párbeszédet. A kommunikáció területén szerzett elméleti és gyakorlati tapasztalatainak, az itt kialakult kapcsolatrendszerének köszönhetően úgy érezte, felkészült a feladatra, amikor 2012 nyarán felkérték, hogy vezesse a Paksi Atomerőmű kommunikációs szervezetét, a Tájékoztató és Látogatóközpontot. Életében a kommunikációs karrier mellett a sportolói sem szorult azonban háttérbe: számos társadalmi funkciót elvállalt, 2008 óta az ASE vezetője, a MOB elnökségi tagja. Ügy érzi, életének ez a két területe igen sokban segíti egymást, a sportolói imázs hozzájárul ahhoz, hogy szélesebb körben elfogadják, amit az atomenergia kommunikátoraként mond. Sportolói teljesítményét számos díjjal, kitüntetéssel értékelték, megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, volt az Év Sportolója, kapott nemzetközi fair play díjat, a Magyar Sportért Emlékérem arany fokozatát. Napjait és életét felesége mellett három gyermeke, a 9 éves Léda, a 6 éves Ágoston és a 3 éves Vencel teszi teljessé. A reggeli edzések és a munka mellett igyekszik minden szabadidejét velük tölteni, kirándulnak, bicikliznek együtt. Ebben gyermekkori barátai és azok családjai is gyakran részt vesznek. Hosszú távon két dolgot szeretne elérni még mindenképpen: hogy „pályára állítsa”, elindítsa az életben gyermekeit, és hogy segíthesse az új atomerőművi blokkok beindítását. A körülmények mindkettőhöz adottak, hiszen a gyerekek egyelőre törekvőnek tűnnek, Pakson pedig mindenki szeretne részese lenni az erőműépítésnek. Mittler Istvánnal, a Paks II. kommunikációs vezetőjével kiváló az együttműködésük, együtt dolgoznak a meglevő és az építendő blokkok sikerén. Vágya, hogy kicsit többet (s ne csak szakirodalmat) olvashasson - régebben előfordult, hogy heti öt könyvet is kiolvasott, manapság viszont örül, ha évi ötre jut ideje. Torma Dóra Iványi Krisztina kommunikációs tanácsadó „Egyévesen folyékonyan beszéltem, háromévesen írtam és olvastam” - valószínűleg ezek lehettek azok a sorsdöntő motívumok, amelyek kijelölték Iványi Krisztina, a TLK kommunikációs tanácsadójának életútját. Krisztina egy ezer lelket számláló bakonyaljai faluban, Bakonyszombathelyen nőtt fel, szülei és testvére, valamint népes famíliája a mai napig is ott él. Az érettségit követően az akkor még Államigazgatási Főiskola nevet viselő intézményben szerezte első diplomáját, ezután pedig a központi közigazgatásban kezdett dolgozni. Innen vezetett az út a reklámszakmába, ahol majd egy évtizedet töltött el szövegíró kreatívként és stratégiai tervezőként. 2008 tavaszán kapott felkérést, hogy csatlakozzon a MAVIR kommunikációs csapatához (ennek 2 éven keresztül a vezetője is volt), innen igazolt át a Paksi Atomerőműbe 2012 nyarán. Munka mellett, még a MAVIR-nál töltött idő alatt megszerezte második - szóvivő, kommunikációs vezető - diplomáját a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskolán. A TLK-ban végzett munkáját röviden így foglalja össze: „...a kommunikációs igazgató jobb és bal keze...”. Saját munkáját kizárólag a kollégák csapatmunkájának részeként tudja értelmezni, tudatosan felvállalva a katalizátor és a mentor szerepét egyaránt. „A kommunikációsok munkája lényegét tekintve nem sokban különbözik attól, mint amikor ugyanannak a néhány embernek kell rendkívül rövid idő alatt megépíteni, üzemeltetni, karbantartani és fejleszteni egy rendkívül bonyolult és veszélyes berendezést, mondjuk egy reaktort. Mindennap a lehetetlent kell megkísérteni, és olyan tényezőket kell kezelni, amelyek fölött nem túl sok hatalmunk van. A hibázás és a kudarc lehetősége lényegében elkerülhetetlen, a normális működés és a siker pedig szinte észrevétlen. De talán pont ezekért a kihívásokért szeretjük ezt a szakmát...”. A TLK elmúlt 20 éve Krisztina véleménye szerint bizonyíték arra, hogy a külső és belső közösségek mennyire igénylik és értékelik a jó minőségű, számukra is értelmezhető információt, az atomerőmű „személyiségének” megismerését. „Ezt az igényt kell kiszolgálnunk a következő 20 évben is, figyelembe véve azonban a társadalom folyamatosan változó információszerzési szokásait és a rendkívül gyorsan átalakuló kommunikációs csatornákat is.” Krisztina szabadidejében szívesen kertészkedik, főz és olvas, előszeretettel jár színházba és hangversenyekre, kiállításokra is. „Utazás, öltözéktervezés, lakberendezés: ezek a hobbik is közel állnak a szívemhez, de ami mindennél fontosabb, az a családommal és a barátaimmal való intenzív kapcsolat. Ők az én legnagyobb kincseim és az, amit tőlük kaptam: a becsületes és kemény munka tisztelete, valamint az őszinte, feltétel nélküli szeretet.” Tóth Márton tájékoztatási munkatárs Két és fél éve dolgozik Pakson, az atomerőműben. A kommunikációs szakterületet erősíti, külső és belső kampányok, újságírói kapcsolatok tartoznak hozzá - és az Atomerőmű újság hatodik oldalára terelgeti a környezetét. Budapesten született kicsit több mint 31 esztendeje, itt is élt egészen 29 éves koráig. Profi sportkarrier áll a háta mögött, hiszen kenuban térdelve szelte a kilométereket 19 éven át, Európa-bajnoki arany- és világbajnoki bronzérem is került a nyakába. Közben kommunikációs területen dolgozott, szerzett három diplomát, és a világ nagyon sok részét megismerhette. Ez a három dolog a mai napig megmaradt, hiszen a tanulást ma is nagyon fontosnak tartja, a világutazásról sem mondott le, és a sport is szervesen az élete része maradt. Ha ezeket össze tudná kötni, az lenne a non plus ultra. Napi rutinját vizsgálva látható, hogy a TLK-ból az útja egyenest a paksi csónakházba vezet, hiszen munka után többnyire a legfiatalabbakkal próbálja megszerettetni a kajak-kenu csodálatos világát, remélhetőleg több, mint kevesebb sikerrel. Maga is sokat sportol, manapság a futásra kattant rá, de minden egyéb sportágban is szívesen megméretteti magát. Szereti a munkáját, egyre több kihívást talál benne, és inspirációnak sincs híján. Dunakömlődön a barátnőjénél lakik, aki mellett a konyha rejtelmeibe is egyre többször bepillanthat, hiszen gasztronómiai csodák kerülnek ki Évi kezei alól.
