Atomerőmű, 2015 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2015-01-01 / 1. szám

fotó: Bodajki Áko 22 mym paksi atomerőmű 2015. január Hogyan töltik napjaikat nyugdíjasaink? Sebestyén Gáspár- Az életemről csak annyit mondanék, hogy gyerekkori álmom volt, hogy festő­művész legyek. Szüleimmel Kakasdon él­tem. Édesapám korán meghalt, és mielőbb kenyérkereső szakmát kellett tanulnom. Ekkor lettem esztergályos, amit 22 évig mű­veltem. A Műszergyárban dolgoztam, majd 1979. január 3-án jöttem a Paksi Atom­erőmű Vállalathoz mint esztergályos. A ta­nulmányaimat munka mellett folytattam, technikus minősítő oklevelet szereztem. A kísérleti fejlesztő műhelyben gépterve­zőként dolgoztam. Sokféle műszaki fej­lesztésben vettem részt. Saját találmányom egy távolról működtethető CNC vezérlé­sű, különféle berendezésekre telepíthető, mobil peremeszterga volt. A szerkesztésre 1999-ben kerültem, ahol kiváló szakem­berekkel dolgozhattam együtt. A munkám elismeréseként 2003-ban kitüntettek, „Az Atomerőm Kiváló Karbantartója” címmel. Nyugdíjas éveimet 2006. december 30-án kezdtem meg. Nagyon megható pillanat volt, amikor a nyugdíjas-búcsúztatómon a kollégáimtól egy komplett festőkészletet kaptam.- Családodról mondanál pár szót?- Feleségemmel, Katival 1978-ban há­zasodtunk össze. Dunaszentgyörgyön te­lepedtünk le. Családi házat építettünk, 1980-ban megszületett a fiunk, 1984-ben meg a lányunk. Fiunknak három szakmája van, villamos, számítógépes és kamionos. Jelenleg egy szállítmányozó cégnél dolgo­zik Budapesten, és ott élnek a feleségével. Lányunknak történész és politológus dip­lomája van, a Nemzetgazdasági Miniszté­riumban dolgozik szakképzési referens­ként. Mellékfoglalkozásként újságíró, ő is Budapesten él. Feleségem tanítónő, és azon ritka emberek közé tartozik, akinek az éle­te során egyetlen munkahelye volt. Már ő is nyugdíjas, az időnket együtt osztjuk be.- Hogyan töltőd nyugdíjas éveidet?- Nyugdíjba vonulásom után adatott meg a lehetőség az alkotásra. Szívesen fes­tek csendéleteket, tájképeket, életképeket. Székelynek vallom magam, és előszeretettel jelenítem meg a népviseletüket, hagyomá­nyaikat és a történelmi sorstragédiájukat. Vallásos ember vagyok. 2007-ben a Du­­naszentgyörgyi Katolikus Egyházközség felkért, hogy 14 db keresztúti stációképet fessek a templomba. Először megijedtem a feladattól, legfőbb gondom az volt, hogy mikor lesz rá időm. Nagyon nehéz a bib­liai jeleneteket ábrázolni, mivel többala­kosak, ezért igen sok időt vesznek igény­be. Az egyik unokahúgom biztatott, hogy vállaljam el a stációképek festését, majd a Jóisten ad rá időt, hogy elkészítsem. Ősz­szel vállaltam el, és következő év február végére elkészültem a 14 darab képpel. Vi­rágvasárnap előtti szombaton egy nagyon szép ünnepségen volt a képek felszente­lése, megáldása. Ez egy örökös kiállítás, a képeket ajándékba adtam a templomnak. Festményeimből Kakasdon volt kiállítás. A megnyitón színvonalas műsort adtak a kakasdiak, és több mint száz embert érde­keltek az alkotásaim. Éreztem a székelyek összetartó erejét. Nem unatkozom egy percig sem, a nagy ház és kert mindig ad elvégzendő felada­tot. Nagyon szeretünk kirándulni. Felesé­gem nagy fotós, és imádja az őszi erdőket. Az idén a Zemplénben és a Mátrában vol­tunk, tavaly Egerben jártunk. Erdélyben, Gelencén vannak barátaink, 2011-ben voltunk egy lakodalomban. Jártunk Mos­tarban, Dubrovnikban és Medjugorje-ban, ahol nagy köveken másztunk fel a jelenés helyére. Ebben az évben lettem a Bárka Művészeti Szalon tagja. Három festménye­met kiválasztották, és kiállították Pécsett, az Origó házban. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a bukovinai székelyek or­szágos szövetségének a honlapján, a képző­művészek között az én nevem is szerepel. Nagybátyámat, Sebestyén Ádám néprajz­­kutatót a székelyek nagy krónikásának tart­ják, aki 9 könyvet írt. Második könyvéhez én készítettem az összes rajzot. Édesapám is szobrász szeretett volna lenni, itthon őrzöm azt a keresztet, amelyet ő faragott. Vallásos közegben nőttem fel. Dunaszentgyörgyön a katolikus egyházközség elnöke vagyok.- Festményeidet hol lehet megnézni?- Az interneten van honlapom, ahol az alkotásaim megtekinthetőek. De ahogy a fentiekben említettem, a dunaszentgyörgyi katolikus templomban a stációsorozat min­dig megtekinthető, és Bátaszéken is van ké­pem a Tájházban. Elmondhatom, hogy 36 éve lakom Du­naszentgyörgyön, de lélekben mindig ka­­kasdi maradok, hiszen gyökerek nélkül, nincs emelkedett emberi lét. Az interjú teljes terjedelmében olvasható a portálrendszeren az Atomerőmű újság bő­vebb cikkei között. Vadai Zsuzsa Nyugdíjba vonult kollégáink 2014. december Berkes Sándor ÜVIG ÜVFO TO technológus II. (MÉSZ-elnök) Juhász Lászlóné GIG SZGFO KSZO koordinátor Törzsgárdatagsági elismerések Bejgli-túra Egy kis mozgás az ünnepek között senkinek sem árthat, és a szilveszteri buli még hátra van - gondolták az ASE Természetjáró Szakosztályá­nak szervezői, és az év utol­só túrájára invitálta tagjait, amelynek Bejgli-túra volt a neve, és amit Jakab Albert vezetett A résztvevőket a Barátság útról reggel induló helyi járat vitte Dunakömlődre. A túra útvonala: Dunakömlőd, Sánc hegy - Imsósi-erdő - Bottyán-kopjafa - Duna-gát - Paksi Kishalász. A távolság 10 km volt, de akinek ez kevésnek bizonyult, az a halászcsárdától még haza is gyalogolhatott. Az év utolsó túráján egy jó társasággal, egészséges, szép természeti környezetben le­hetett vidáman, kellemesen kirándulni. WollnerPál Gyalogosan a Mecsekben Az atomerőmű Természetjáró Szakosztá­lyának éves terv szerinti túrája zajlott a múlt évben a Mecsekben. Csapatunk busszal érkezett Paksról Ó- bányára, ahonnan gyalogos túrát tett Ré­­ka-völgyön és Zengővárkonyon keresztül Pécsváradra. Az óbányai völgy szemet gyönyörköd­tető volt, és a patak többször keresztezte utunkat. Megpihentünk a Réka-forrásnál, majd Zengővárkony határában, és láto­gatást tettünk Rockenbauer Pál - termé­szetjáró, televíziós szerkesztő, a magyar televíziós természetfilmezés megterem­tője - síremlékénél. Őt a legtöbben a televízióban többször is vetített „Másfél millió lépés Magyarországon", illetve,,... és még egymillió lépés" című filmsoroza­tairól ismerik. Síremléke a szelídgeszte­nyésben található. Túránk a pécsváradi vár megtekinté­sével zárult. WollnerPál 2014. december — 10 éves — Sárközine Csibrik Andrea UVIG UIFO Falusy Gábor Szigetfalvi Renáta Föglein Zoltán Sándor Szilvia ÜVIG ÜVFO RO MIGMFOVIMO KÁIG SZFO GSZO HŰIG OKFO AOKO — 30 éves — Orosz Ferenc Pászti Gyula Szabó Benjamin Csábi József Vidók Kálmán Mihály ÜVIG ÜVFO RO MIGMFOGMO KÁIG SZFO GSZO KÁIG ÜFFO HTO BIG RENDO Egy festmény és mögötte a festő Mednyánszky László Du­­najeci tájrészlet című cso­dálatos képét most láttam másodszor eredetiben, na­gyon megörültem, hogy egy soproni kiállításra is köl­csönadta a Magyar Nemzeti Galéria. Gyönyörűek a kép színei, ahogy vissza tudta adni a festő ennek a párás, ködös tájnak a szépségét. Ahogy szemben állunk a képpel, szinte bele tudjuk képzelni magun­kat a finoman, halványan ábrázolt alaknak a helyébe, és érezzük, ahogy eltörpül az ember a természet ereje mellett. Báró Mednyánszky László (1852-1919) nemesi családból származott, így festői pá­lyáját, a tanulmányait viszonylag könnyen kezdhette meg München­ben, de tanulmányait meg­szakítva útja Párizsba veze­tett. Az első világháborúban hadifestőként dolgozott, ezek a művei maradtak fent legteljesebben. Jellemző volt rá, hogy képeit nagyon sok­szor elajándékozta, alacsony áron eladta, vagy valaki megsegítésére ajánlotta fel. Rendkívül termékeny festő volt, és a mai napig nagyon sok képe lehet magánkézben, akár olyanoknál is, akik nin­csenek tisztában értékével. A képei három fő csoportra oszthatók: tájképek, csavargóképek és hadiképek. Élete szomorúan fejeződött be, magányosan halt meg bécsi műtermében. Susán Janka

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom