Atomerőmű, 2015 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2015-06-01 / 6. szám
04.—■■■..................................... <Q> mym paksi atomerőmű 2015. június Szakmák az atomerőműben Sorozatunkban az elmúlt években a Karbantartási Igazgatóság szervezeteinél dolgozó munkatársakat mutattuk be. A következő hónapokban a Műszaki Igazgatóságon, a Műszaki Főosztály Gépész Műszaki Osztályán dolgozó kollégákkal ismerkedhetünk meg. Ez alkalommal a Reaktor Csoportból Kugli József vezető berendezésmérnökkel beszélgettünk. József 1971-ben, Szekszárdon született. A gyerekkorát Faddon töltötte. A tolnai Földvári Mihály Gimnáziumban érettségizett, ezt követően a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki Karán, energetikai üzemmérnök szakon folytatta tanulmányait. A diploma átvétele után, 1993 októberében került a Reaktor Karbantartó Osztályra mint reaktorszerelő mérnök. A „C” műszakban kezdett, majd a sorkatonai szolgálat után, 1998-tól szerelésirányító mérnökként, egy műszakos munkarendben dolgozott tovább. 2005-ben, a társaság átszervezése során került jelenlegi munkahelyére, a Gépész Műszaki Osztályra. A Reaktor Csoportban kezdetben berendezésfelelősi feladatokat látott el, 2009-től vezető berendezésmérnökként tevékenykedik. József az évek során különböző szakmai képzésekkel bővítette ismereteit, a minőségellenőri képzéstől kezdve, az SAP diszponensi feladatokhoz kapcsolódó képzéseken át részt vett az AS6 különböző moduljainak oktatásain, értékelemző szaktanfolyamon, illetve hatósági jogosító vizsgával (berendezésfelelős) és Atomerőművi Minősített Oktató képesítéssel is rendelkezik. A Reaktor Csoportban jelenleg egy berendezésmérnök és egy berendezésfelelős kolléga dolgozik, József reményei szerint a négyfős csoport hamarosan ismét teljes létszámmal tud majd működni. A csoport feladata a reaktor-karbantartás műszaki hátterének biztosítása, a főjavítások előkészítése, tervezése, a reaktorberendezés megfelelő műszaki állapotához szükséges átalakítások, javítások koordinálása, a biztonsági tartalék alkatrészek rendelkezésre állásának felügyelete, valamint a reaktor-karbantartáshoz szükséges műszaki dokumentáció létrehozása. József elmondta, a főjavítás megtervezése, és az ahhoz szükséges dokumentációk megfelelő időben és minőségben való elkészítése komoly feladatot jelent. A reaktorberendezés túlnyomó része nem cserélhető elem, ezért nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy ezek a részegységek az erőmű élettartama végéig megfelelő műszaki állapotban legyenek. A szükséges átalakítási, javítási munkákat a reaktorberendezés ABOS1 besorolása miatt is kiemelt körültekintéssel kell végezni, ehhez kapcsolódóan folyamatosan figyelemmel kell kísérniük a nukleáris biztonság szempontjából fontos biztonsági tartalék alkatrészek rendelkezésre állását is. A csoport feladatai közé tartozik a rendszeres Nemzetközi Atomenergia Ügynökség EURATOM-ellenőrzések feltételeinek megteremtése is. József elmondta, az erőmű szívének tekinthető (reaktor-)berendezésegyüttes különleges figyelmet kap mindenkitől: „A kollégákkal és a társszervezeteinkkel kialakított jó munkakapcsolatokat fenntartva, felelősségünket átérezve, megfontoltan végezzük a munkánkat.” I Munkakörével kapcsolatban megjegyezte, a főjavíj tások alatt, a műszaki fő£ osztályvezető készenlétesi feladatainak ellátása komoly pluszterhelést jelent. József 1994 óta Pakson lakik, nős, felesége az OVIT-nál dolgozik. Két gyermekük van, a tizenhat éves Ákos és a hétéves Flóra. Szabadidejében péntekenként az ASE öregfiúkcsapatában focizik. Kárpáti Viktor Generációk Turbucz család Rovatunkban ismételten egy olyan családot szeretnénk bemutatni, ahol látható, hogy az atomerőmű indulási éveiben fiatal munkavállalóként Pakson letelepedett család életében hogyan volt, illetve van jelen az atomerőmű, mit jelent számukra az atomerőmű iránti elkötelezettség, és hogyan sikerült munkahelyük szeretetét átadni a családban felnövekvő gyermek(ek) számára. A Turbucz családból László, az édesapa és fia - aki szintén László - a beszélgetőtársunk. Az idősebb Turbucz László 1962-ben Miskolcon született. A boldog gyermekéveket követően a 3-as számú Miskolci Szakközépiskolában általános gépész szakon végzett. Két év katonai szolgálatot követően a Miskolci Távhőszolgáltató Vállalatnál helyezkedett el, de már a katonaévek alatt figyelmes lett egy álláshirdetésre, melyben gépész végzettséggel munkavállalókat keresett az atomerőmű, ráadásul lakás biztosítása mellett. így 1983-ban pályázatának beadását, majd sikeres felvételét követően turbinagépész munkakörben kezdte meg munkáját az atomerőműben. Szakmai betanulását, tapasztalatszerzését követően közel egy évig turbinaoperátorként dolgozott a 2. blokkon, majd 1987-2009 között főgépész volt a 4. blokkon. Immár 6 éve pedig szekunder köri művezető a ll-es kiépítésen. Fiatalként, teli tervekkel, egy alföldi lány kezét kérte meg. Önálló életük a barátságos Kurcsatov úti lakókörnyezetben indult el, ahol lakásuk nagyon otthonos és élhető volt. Véleménye szerint az erőművet a kollegiális munkakapcsolat jellemezte, illetve jellemzi; igaz a régmúltban másként jelent meg mindez a mindennapokban. A közös akarat, célok ma is hasonlóak, de az atomerőmű üzemeltetési feltételei, szabályzói sokat módosultak. Az akkori atomvárosba érkezők közül azóta többen elköltöztek, Paks város arculata megújult és letisztult. Családapaként rendkívül nagyra értékeli a biztos munkahelyet. Az a tény, hogy valaki az atomerőműben dolgozhat presztízsértékű, ezért fia pályaválasztásakor - háttérből támogatva - igyekezett László figyelmét felhívni ezekre az értékekre. Pályájának első éveire visszagondolva úgy látja, hogy komoly előnyt jelentett számukra az a körülmény, hogy szinte valamennyien pályakezdőként kezdtek el dolgozni az akkori PAV-nál. A most erőműbe érkező fiatalokat ők szintén segítőkészen fogadják, felkarolják, támogatják a beilleszkedésüket, persze ez már más helyzet az akkorihoz képest. László rendszeresen sportol, fontos számára az egészséges életmód, szabadidejének egy részében pedig parasztházuk korhű felújításával foglalkozik. A Turbucz család gyermeke László, 1985-ben született Szekszárdon. Kisgyerekkorát a paksi lakótelepen töltötte, majd a család 1996-ban az óvárosba, családi házas környezetbe költözött. Az általános iskolai évek után az Energetikai Szakközépiskola és Kollégiumba került, ahol az érettségi vizsgát követően 1 év továbbtanulással technikusi végzettséget szerzett. Életét döntően meghatározta a sport szeretete. 8 éves korától hosszú időre a kajak töltötte ki mindennapjait, napi rendszerességgel edzésekre, sportversenyekre (megyei versenyek, diákolimpia stb.) járt, így a tinédzserkori bulizások elmaradtak ezekben az években. 17-18 éves korában részben igyekezett pótolni a kimaradt bulikat, a kötetlen beszélgetéseket a haverokkal. Édesapján keresztül látta azt az egzisztenciális biztonságot, amit saját maga számára is el akart érni. Ezért 2004-ben pályázott az atomerőműbe, de 2006. évi felvételéig a köztes időben a kereskedelemben dolgozott. Irányítástechnikai műszerész munkakörbe nyert atomixes felvételét követően a betanulás, az erőműves gyakorlat, szakmai rutin megszerzése után 2008 áprilisától erőműves állományba került, az Irányítástechnikai Üzemviteli Osztályra. Anno édesapja a kollégáiról sok történetet mesélt, így bekerülve közéjük sokkal könnyebb volt a beilleszkedés számára. László esetében a munkakapcsolatok kialakítását nagyban segítette, hogy jelenlegi munkatársai közül sokat már gyerekkorában megismerhetett. Számára I ők „többek, mint munkatársak". A munkahelyen kívül a is számos esetben találkozhatnak egymással. így ami- 1 kor a blokkokon végzett sűrű munkák közepette pár 1 perc lazításként válthat kötetlenül néhány mondatot, az hozzájárul a szoros kollegiális viszony, a jó hangulat kialakításához. Tervei között szerepel a felsőfokú tanulmányok elvégzése, az önálló lakhatás megteremtése és a családalapítás. Az egészséges életmód, sportolás, testmozgás napi szinten jelen van az életében, csakúgy, mint az édesapja esetében. Beszélgetésünk végén mindketten megerősítik, hogy az atomerőmű speciális jellegéből adódóan fontos, hogy a dolgozói nyitottak, egymással szemben elfogadóak legyenek. Az atomerőmű pedig megteremti a folyamatos tanulás, szakmai tapasztalatszerzés lehetőségét. BRóber
