Atomerőmű, 2015 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2015-01-01 / 1. szám

2015. január <é> mym paksi atomerőmű 11 Mesterné Blatt Mária külső üzemi operátor Pakson született 1959-ben, itt vé­gezte általános iskolai tanulmá­nyait is, majd 2000-ben átköltözött csa­ládjuk a szomszédos Madocsára, ahol jelenleg is élnek. A középiskolai pályaválasztás során szekszárdi intézmény mellett döntött, a kereskedelmi szakiskolába nyert felvé­telt. Később - már munka mellett - ta­nult tovább, a paksi Vak Bottyán Gim­náziumban érettségizett. A Paksi Atomerőműben 1983-ban tudott elhelyezkedni. A Külső Techno­lógiai Osztályra vették fel, ahol három műszakos munkarendben alkalmazták. Mária azóta is, immár harmincegy éve itt dolgozik, jelenleg külső üzemi operá­tor munkakörben. Az eltelt időszak alatt három területen végezte tevékenységét: a vízkivételi mű­ben, a hűtőgépházban és az egészségügyi épületben, a hőközpontban. Mindvégig az üzemeltetés és az ellenőrzés volt a fel­adata. Munkája elismeréseképpen 2009-ben részesült „Az Atomerőmű Kiváló Üze­meltetője” díjban, aminek nagyon örült - teszi hozzá. Számára a műszakozás ennyi év után már elég fárasztó, de igyekszik minél több pihenéssel ezt kompenzálni. A csa­ládi programokat a szabadnapokra idő­zítik. Az ünnepnapokon való munka­végzés egy családanya számára azért elég komoly szervezést igényel. Család­jának ezúton is köszöni, hogy ebben se­gítik és alkalmazkodnak hozzá. Párja a Projekt Támogató Osztályon dolgozik, egy gyermekük van, Ágnes, aki 19 éves, és a Veszprémi Egyetem ve­gyészmérnöki karának hallgatója. Mária szabadidejét leginkább ottho­nában családjával tölti, szeret olvasni, utazni, felfedezni a környező országokat, és megismerni hazánk gyógyvizeit. Gyöngyösiné Nyúl Petra Bayer Ottó szolgálatvezető Mohácson született 1958. de­cember 11-én. Általános iskolá­it Borjádon, majd az autószerelő ipari iskolát Mohácson végezte. Autószerelőként helyezkedett el a mohácsi Volánnál, az ezt követő években pedig a szekszárdi Volánnál volt buszvezető. Később a mezőgazdasági kombinát köz­ponti műhelyében is dolgozott néhány évet. Megnősült, Faddra költözött párjával, és gépkocsivezetőként he­lyezkedett el Szekszárdon, majd 1980-tól mentőgépko­csi-vezetőként dolgozott Pakson. 1985. augusztus l-jén került az atomerőműhöz lakatosként. Egy éven belül megszerezte a gépész vizsgát, esti iskolában leérettsé­gizett, majd Pakson, az Energetikai Szakközépiskola és Kollégiumban megszerezte a gépésztechnikusi ké­pesítést. Ezt követően turbinagépész beosztásban dol­gozott, és 1994-ben turbinaoperátori vizsgát tett. Hét évig volt a 4. blokkon, ami egy nagyon jó és emlékezetes időszak volt számára. 2001-ben főgépész vizsgát tett, három évig „mozgó” főgépész volt, közben beugró ope­rátor, majd átkerült az 1. blokk „D” műszakba, ahol vé­gül is az egész pályafutását kezdte. 2007 júliusától a mai napig is szekunder köri szolgálatvezetőként dolgozik. Ottó 34 éve (1980. február 1. óta) dolgozik műszak­ban, mivel már a mentősöknél is műszakozott. A csa­lád elfogadja, tudomásul veszi, rugalmasan kezeli ezt az életmódot, és a gyerekek is ebben nőttek fel. Nagyon nehéz összeegyeztetni a családi ünnepeket, alkalmakat. A karácsony most náluk úgy zajlott, hogy a gyermekeik és unokáik a szentestét otthon töltötték, az ünnep első napja a komázás volt, az ünnep második napján pe­dig Ottóék látták vendégül a családot ünnepi ebédre - mindezt a negyedik éjszakai műszak után. Komoly „logisztika” kell hozzá. Szervezés és megegyezés alap­ján ügyesen és okosan hangolják össze a családi prog­ramokat. Ottó Pakson lakik 1985 májusa óta. Első házasságá­ból van egy fia és lánya, második házasságából pedig egy lánya. Hat unoka büszke nagypapája. Hobbijának már egyre többször hódolhat, most hogy a gyerekek már felnőttek. Motorozni nagyon szeret, már 1977 óta rendszeresen. Ha ezenkívül mégis van egy kis szabad­ideje, legtöbbször apósának segít a háza körül. Emellett még a házépítés, kertészkedés és a borászkodás is ked­venc időtöltése. Ügy gondolja, hogy legfontosabb dolog az életében az egészség, a megbízható családi háttér. Jó érzés az, ha az ember este, amikor már mindenki nyugovóra tér, vagy egy vasárnapi ebéd után, jóllakottan pihenés helyett munkába indul, a család mindezt megértőén tudomá­sul veszi, tolerálja és örömmel várja haza. OrbánO i Árki Attila vegyészeti szolgálatvezető Pakson született 1971. május 15- én. A középisko­la elvégzése alatt szerződést kötött a Paksi Atomerőmű Vállalattal, ahol a nyári gyakorlati idejét is töltötte. Az 1986-os év volt az, ami­kor először belépett az erőmű kapuján. Az iskola elvégzése és a katonaság után 1991-ben kezdett el dolgozni műszakos beosztásban. Egy év munka után csa­ládi okok miatt elköltözött Pécsre, ahol tíz évet töltött el, majd az élet úgy hoz­ta, hogy ismét az atomerőműhöz került műszakos állományba a Pótvíz-előkészí­­tő Üzembe. 2006 óta pedig a vegyészet szolgálatvezetői feladatait látja el. Már szolgálatvezetőként adódott lehetősége a Pécsi Tudományegyetemen tovább­képeznie magát. Kémia BSC levelező képzésen vett rész, amire ketten jelent­keztek a munkahelyéről, és sikeresen el is végezték. 1991 óta műszakozik Attila, és a család részéről vegyes az elfogadás, mert sok­szor keresztezi a családi programokat, főleg a hétvégére esőket. A karácsonyt tekintve most van először az utóbbi öt évet nézve, hogy szenteste, illetve ka­rácsony első napán otthon ünnepelhet a családjával, viszont a másnapján már dolgozik. Évek óta folyamatosan dolgo­zott az ünnepek alatt három műszakban. Hozzászokni nem lehet, ezzel együtt kell élni. Az ember tudja, hogy mit miért csi­nál, és a család ezt elfogadja. Ha a csa­lád ünnepekkor összejön, mindenki úgy alakítja a karácsonyi programot, hogy Attila is ott tudjon lenni, őrá vannak te­kintettel. Szilveszter napja már nagyon véletlenszerű, arra már nem fektetnek akkora hangsúlyt. Általában szilvesz­terkor szívesen átvállalja kollégáktól a műszakot. A sport mint kikapcsolódás nagyon fontos számára. Lassan már öt éve sár­kányhajózik. Előtte is sportolt, főleg labdajátékokat: focizott, kézilabdázott. Most öt éve tart ez a „szerelem” a vízi sportokat illetően, és elég sokat le is jár a paksi csónakházba csapatával, az Atom Dragonnal evezni, téli időszakban pe­dig kondizni és tanmedencézni. Mellette még természetesen a családi ház körüli teendőket is ellátja. Az otthoni kert ad elfoglaltságot hétköznapokon is. A legfontosabb dolog az életében a családja: a két gyermeke, a felesége, szülei, testvérei, azok, akik a legköze­lebb állnak hozzá. Emellett a munkája, munkahelye és az egészsége is fontos, és igyekszik is vigyázni mindegyikre. OrbánO Szabó Attila vezető elektrikus Munkatársunk tősgyökeres paksi (olyannyira, hogy még itt született az utolsó gyerekek között az egykori Kossuth La­jos utcai szülőotthonban). Szakmai tanulmányait Du­naújvárosban végezte, technikusi képesítést szerzett. A szakmai gyakorlatokat viszont a Paksi Atomerőmű­ben töltötte. Édesapja és bátyja már itt dolgozott, ami­kor ő kikerült az iskolapadból, ez is közrejátszott abban, hogy nagy célja lett az itteni munkaközösség tagjává válni. Ez többéves várakozás után, 1999-ben teljesült: felvételt nyert a Villamos Üzemviteli Osztályra, elekt­rikus munkakörbe. Öt év gyakorlat nyomán felettesei kiválasztották, hogy hatósági vizsgát tegyen, és vezető elektrikus legyen a blokkvezénylőben. 2004 márciusá­tól a 4. blokkvezénylő D műszakos villamos operátora. Feladata a blokk villamos paramétereinek ellenőrzése, a villamos munkák koordinálása, a villamos műveletek elvégzésének kiadása, valamint a kapcsolattartás a társ­szakterületekkel és a többi operátorral. A műszakozás őt és családját egyaránt érintő nehéz­ségeiről így beszél: „Nem is tudom, milyen lehet állan­dó délelőtt dolgozni, mert az előző munkahelyemen, a Neutron Kft.-nél, sőt még a katonaságnál is a telefon­­központban három műszakban dolgoztam. Mostaná­ban, a sokadik éjszaka után néha már érzem magamon, hogy nem vagyok olyan türelmes, „nyűgösebbé” válók, mint 15 évvel ezelőtt. Már a családalapításkor is három műszakban dolgoztam, így szegényeknek a kezdetektől meg kellett szokniuk, hogy ha éjszakás voltam, akkor másnap délelőtt alszom, és csöndben kell maradni, a programokat pedig - így például a karácsony megün- j neplését - mindig a műszakbeosztáshoz kell igazítani, ami nem egyszerű feladat.” Attilának két lánya van, mindketten a Balogh Antal Katolikus Általános Iskolába járnak. Petra, a nagyob­bik, 14 éves, Rita, a kisebbik, 10 éves. Velük szeret mi­nél több időt tölteni. Szabadidejében ezenkívül szívesen horgászik, próbál sokat mozogni, sportolni, játszik a városi kosárlabda-bajnokságban is, mert - mint mond­ja - az operátori munkakör nagyon mozgásszegény, jó­formán be vannak zárva a blokkvezénylőbe. Prancz Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom