Atomerőmű, 2013 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2013-08-01 / 8-9. szám
2013. augusztus-szeptember 17 2010 és 2011 után az idén már harmadik alkalommal szervezte meg a PAE/MVMI nyugdíjasa, a közismert Gyulai János (újságíró, profi kiállításlátogató, olimpiai ötpróbás, „virtusúsztató" stb.) már méltán híressé váló kirándulását német, svájci, francia, és osztrák célpontokkal. A 3400 km-es, egyhetes buszozás címadó attrakciói most is hírneves tudományos és műszaki központok, létesítmények és múzeumok voltak. De ugyancsak belefért a sűrű programba sok útba eső történelmi, turisztikai helyszín, természeti szépség, város, épület is. Mindez,^ la Gyulai": jól átgondolt, kitűnően dokumentált, tökéletes ütemezésű, gyakorlatban kipróbált, mindemellett végletekig költség hatékony. Ráadásul csendes, szerény stílusban. Emellett Jani nem csak saját szerkesztésű 60 oldalas könyvecskét, hanem feliratos egyentrikót és szatyrot is osztott az induláskor. Előre nem tudtuk a teljes árat, mert az előlegeket befizetve a költségek a helyszínen alakultak, a jegyek is csak körülbelül voltak kalkulálhatók. De azt jól tudtuk, hogy ennyiből senki más nem képes ilyen kirándulást kihozni. Lássuk az útvonalat, állomásokat. A fő szakmai célpontok: Svájc/Lausanne, École Polytechnique Fédérale de Lausanne (EPFL) - fúziós kutatások a TCV tokamakon. Svájc-Franciaország/Genf és környéke, Conseil Européen Pour La Recherche Nudéaire (CERN) - a világ legnagyobb részecskefizikai laboratóriuma. Franciaország/Grenoble, Institut Laue-Langevin (ILL) - neutronfizikai kutatások. További technika- és tudománytörténeti állomások: Németország/Friedrichshafen, Zeppelin Museum - a német léghajózás története. Németország/ München, Deutsches Museum von Meisterwerken der Naturwissenschaft und Technik - a világ egyik legnagyobb műszaki múzeuma. Egyéb látnivalók: Németország/Lindau - történelmi óváros a Bodeni-tó szigetén. Németország/Mainau - botanikus kert, kastélypark a Bodeni-tó egy másik szigetén. Svájc/ Stein am Rhein - festői városka a Bodeni-tóból kilépő Rajna partjain. Svájc/Schaffhausen - Rheinfall, vízesés a Rajnán. Svájc/Montreaux - gazdag üdülőváros a Genfi-tó partján és Chillon vízi vára. Franciaország/Lac de Monteynard-Avignonet- duzzasztó- és vízerőmű, kirándulóhely a Drac folyócskából kialakított hegyi tavon, gyalogtúra, 200 m-es gyalogos függőhíddal! Németország/Chiemsee, Herreninsel - II. Lajos bajor király pompás kastélya (a francia versailles-i kastély mintája alapján, csak kicsit nagyobb és szebb). Ausztria/Gmunden- Orth váracskája a Traunsee szigetén. Ausztria/Melk - Stift Melk, villámlátogatás az apátságban. Fakultatív városnézések: Lausanne-ban a vezető nélküli metró, a városközpont és a kikötő; Genfben a tópart és Kálvin János bazilikája; Grenoble-ban a felvonós kilátóhely; Münchenben a belváros egyes terei, palotái, templomai. Kétszer is hajókáztunk (Bodeni-tó, Chiemsee). És persze néhány hölgy még több áruházba is eljutott. Máig sem értem, hogyan lehetett ezt a gazdag programot teljesíteni túltelítődés nélkül. Páran előzetesen tartottunk a sok buszozástól, népes csoporttól, ifjúsági szállásoktól. De a 32 üléses buszon 20-an voltunk, így sikerült az egyetlen ott töltött éjszakát kissé elterpeszkedve átvészelni. A Jugendherberge, Jeunotel vagy Auberge de Jeunesse szobákban néha nem emeletes ágyak voltak, több helyen a vizesblokk benn a szobában, nyilván kevesebbet fizettek a sokágyas (3-6) szobák lakói. A reggelik, vacsorák kifejezetten ízletesek voltak 6-12 euróért. Végig hőség volt, ahogy itthon, így aki akart, leheveredett a virágsziget árnyékos gyepére, megmártózott a Genfi- és A CMS-detektor mérethű óriásfotója a felszíni szerelőcsarnokban, előterében kiállítva a belőle készült művészi kollázsok (CsA felvétele) Monteynard-tóban is, csupán Stein am Rheinben kellett az esernyő. Jó volt a csapat. Igazából az utat fiataloknak szánta a szervező, jöttek is szegedi és pécsi diákok, ha nem is túl nagy számban. Emellett több aktív és nyugdíjas az atomerőműből, pár informatikus, feleségek és budapesti ismerősök. Az életkorok 13-77 év között szórtak (a legifjabb a pécsi matektehetség Benedek, akit már felvettek a Fazekasba, míg a legidősebb a szegedi nagypapa, Laci bácsi, aki Juditkát, csinos középiskolás unokáját kísérte). Kettő befejezett doktori cím és legalább három megkezdett PhD-cselekmény jelzi még a kiutazók színvonalát. A nem műszakiak is érdeklődéssel követték a nagy hadronütköztető, a fúziós berendezések és a neutronbesugárzás rejtelmeit (bár néha keverték, hogy ebből mi az alap- és alkalmazott tudomány, hogy miből lehet majd villany és az anyagvizsgáló reaktor termel-e áramot). De a szupravezető tekercseket, a folyékony héliumot, a mély vákuumot és a plazmafűtést meg diagnosztikát lazán vette mindenki. Kalap le a buszsofőrök előtt is. Mindhárom szakmai célpontban kinn dolgozó magyar kutatók tartottak bevezető előadásokat és/vagy kalauzoltak bennünket. Bár tudtunk sokan sok nyelven, azért ez így volt az igazi. A CERN-ben a karbantartásnak köszönhetően lejutottunk a 27 kilométer kerületű, svájci-francia határ alatt húzódó föld alatti protongyorsító egy detektorához is: a 80 m mélyen elhelyezett CMS-detektorhoz. Ez hengeres alakú, 21 méter hosszú, 16 méter átmérőjű és nagyjából 12 500 tonna tömegű (több vasat tartalmaz, mint az Eiffel-torony). 2003-tól 36 ország 160 intézete és 2008 tudósa, illetve mérnöke vett részt a detektor építésében és üzemeltetésében, köztük a bennünket fogadó magyarok is. Jómagam 840 fotót készítettem, de ezzel alighanem csak a középmezőnyben vagyok (annak külön örülök, hogy az utcai aknafedelekről készülő, világot átívelő gyűjteményem értékes svájci darabokkal bővült). Már csak halkan említem, hogy mindenkinek előzetesen készült műszaki-tudományos újságírói igazolványa, így három múzeumba ingyen sikerült bejutnunk. S ha már így papírom lett róla, vállalkoztam ennek a cikknek a megírására. Köszönjük, János! Ha lehet, tán később is csatlakoznánk. Aki nem tette, percig se habozzon! Cserháti András BME Kutatóegyetem Már harmadik alkalommal tartotta meg a nyáron a Műegyetem éves kutatási jelentését a legújabb, legimpozánsabb oktatási épületében, a lágymányosi terület Q épületében. A kánikulára való tekintettel az egész napos programot besűrítették egy délelőttbe. Előre vették az öt kiemelt témát (fenntartható energetika, járműtechnika, biotechnológia, nanofizika, intelligens környezetek) taglaló szekcióüléseket 9:30-10:00 - egyik érdekesebb téma, mint a másik - mind meghallgattam volna. A fenntartható energetika szekcióját Gróf Gyula professzor, az Energetikai Gépek és Rendszerek tanszékvezetője moderálta. Bár a kutatási téma kerete kiterjed az energiafejlesztésre is, most a beszámolókban mégis csak a fogyasztói oldal került a központba. A fogyasztási szokások kutatását többféle módszerrel végezték: naplózással, időbélyeges okos mérővel stb. Ezek lesznek a kiinduló adatai egy megfelelő energetikai rendszer tervezésének. A panelek, a lakótelepek sem egyformák. A felmérések szerint 20-30% energiamegtakarítás érhető el. Az alacsony státuszú háztartások költik arányosan a legtöbbet energiára. Igen fontos, hogy mivel világítunk, mivel fűtünk. Az új korszerű (LED) fényforrások lényegesen hosszabb élettartamúak (~60-szoros) izzószálas társaiknál, és kevesebbet is fogyasztanak. Jönnek a szerves alapú LED-fényforrások, melyek olcsók is lesznek. Az egyetem két karáról mintegy 80 fő vett részt a Spanyolországban megrendezett Solar Decathlon Europa 2012 nemzetközi versenyen, amelyet kétévente rendeznek meg. Felépítettek egy kizárólag napenergiával működő lakóházat. Tíz szempont szerint értékelték az elkészült műveket. Két második, egy harmadik helyezést és két dicséretet kaptak. A pályázaton részt vett 90 egyetem közül összesítésben egy hatodik helyet nyertek el. Most ez az automatizált aktív ház a K épület kertjében áll, látogatható. A plenáris ülésen Péczeli Gábor rektor elmondta, hogy mióta kutatóegyetemmé váltak, a diákok érdeklődése megnövekedett, egyre jobb felvételi pontszámokkal lesznek hallgatói az egyetemnek. De van is kitől tanulniuk, hiszen a BME-n tanít az akadémikusok 20%-a. Tudományos közleményeik olvasottak és inspirálóak, ami a hivatkozások számából is kitűnik. Szabó Péter a Belügyminisztérium részéről elmondta, hogy a bajban (Sajó-árvíz, vörösiszap-katasztrófa) mindig bizalommal fordulhattak a tudomány képviselőihez, segítettek. Kidolgozták azokat a javaslatokat, amelyekre kormányprogram épülhet - energiahatékonysági program, közlekedésfejlesztés. Barsiné Pataki Piroska a mérnökkamara képviseletében felhívta a figyelmet, hogy fejlesztőmérnök-hiány van - ők teremtik ugyanis a munkát. A matematikát pedig még a középiskolában kellene megtanítani, hogy az egyetemen már erre alapozva lehessen indítani a szaktárgyakat. gyulai EMEK-zárókonferencia Az Első Magyar Energiatárolási Klaszter (EMEK) Magyarország- Szlovákia Határokon Átnyúló Együttműködési Program azért alakult EU-s támogatással, hogy a megújuló erőforrások rendelkezésre állását milyen módokon lehet kiegyenlíteni az energiaigényekkel. Több konferenciát végighallgatva (Tatabánya, Budapest, Esztergom) a lehetőségekről, júliusban megnézhettük - igaz külföldön - a berendezéseket. Komáromnál átlépve a határt a pozsonyi műegyetem kísérleti telepére, Kolárovóra (Gúta) tartottunk. A telepen egy 207 kW-os napelempark forgatóval, mellette 1,6 kW szélturbina mérőkonténerrel, egy 100/600 kW Vanádium Redox Battery, 10 kW hidrogén-üzemanyagcellás tárolóberendezés volt. A jelentés elkészült, a projekt résztvevői egyeztetnek, majd a végleges jelentést megküldik az EU-nak. gyulai Szakújságírók közgyűléséről A Magyar Tudományos, Üzemi és Szaklapok Újságíróinak Egyesülete a nyáron tartotta beszámoló közgyűlését Budapesten. Az 1990-ben alakult, 1998-tól közhasznú szervezetként működő egyesület a törvényeknek megfelelően működött. Az Országos Atomenergia-hivatallal együttműködve már 13. éve 30-35 szakújságíró továbbképzését számos helyszínen tett látogatással, előadások meghallgatásával biztosította. Komornik Ferenc, az egyesület elnöke beszámolt róla, hogy a taglétszám mintegy 500 fő. A társaság tevékenységét szórólapokon fogják ismertetni. gyulai Kirándultunk a jövőbe
