Atomerőmű, 2013 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2013-12-01 / 12. szám
<#> „ „ myrn paksi atomerőmű 2013. december Dudás Anna vagyok, Szekszárdon születtem, 2013. november 6-án 4:05 perckor, 53 centiméterrel és 3180 grammal. Születésemkor apa is jelen volt! Nagyon jó kisbaba vagyok, jó étvágyam van, sokat mosolygok, és egyáltalán nem vagyok sírós. Szeretek kézben lenni, szeretem, ha beszélnek hozzám és foglalkoznak velem. Az éjszakákat átalszom, szerencsére nem vagyok hasfájós, ráadásul formás és gyönyörű kislánynak tartanak.Testvéreim nagyon várták az érkezésemet, nagy örömmel fogadtak. Negyedik gyermek vagyok a családban. Testvéreim: Péter 14 éves, Cintia Fanni 11 éves, Márkó 8 éves, így velem teljes az egyensúly, 2 fiú, 2 kislány. Apa Dudás László, a villamos üzemviteli osztályon elektrikus, anya Dudásné Bognár Gyöngyi, ő főállású anya, előtte az egészségügyben dolgozott. Füredi Pannának hívnak, 2013. október 22-én születtem a szekszárdi kórházban. Születésemkor 3710 gramm és 60 centiméter voltam. Első babaként érkeztem a családba, ezért szüleim nagy izgalommal vártak. Nagyon jó kisbaba vagyok, éjszaka hagyom a szüléimét aludni, de cserébe nappal elvárom, hogy csak velem foglalkozzanak. Szeretek jókat enni, az éhségemet hangos sírással jelzem. Nagyon szeretek fürödni, és amikor ringatnak a szüleim, sok mosollyal hálálom meg. Apukám, Füredi Tamás, aki folyékony radioaktívhulladék-kezelő gépészként dolgozik. Anyukám, Fürediné Gyurisics Andrea, a születésem előtt középiskolai tanárként dolgozott. A nevem Horváth Zalán, a szekszárdi kórházban születtem 2013. október 27-én, amikor a súlyom 3350 gramm, a hosszúságom 54 centiméter volt. Családunkban a harmadik gyermek vagyok, testvéreim: Eszter 11 éves és Barnabás 8 éves. Egészséges kisfiú vagyok, sokat eszem, általában jól alszom, kicsit hasfájós vagyok. Apukám Florváth György, a minőség-ellenőrzési osztályon csoportvezető, anyukám, Horváthné dr. Gelencsér Edit, foglalkozása jogász, a szekszárdi kormányablak osztályvezetője, jelenleg otthon van velem. Mátrai Jázmin vagyok, Szekszárdon születtem 2013. október 15-én. Születéskori súlyom 2930 gramm, hoszszúságom 52 centiméter. A család első gyermekeként érkeztem. Nagyon jó kislány vagyok, szeretek enni, babakocsiban a friss levegőn aludni és zenét hallgatni. Apukám Mátrai Balázs, az üzemviteli igazgatóság irányítástechnikai osztályán dolgozik, a 3. blokk C műszakjában műszerészként, az anyukám Márton Viktória, aki jelenleg itthon van velem. Eigner Tibor Márton (Marci) a nevem, Pécsen születtem 2013. október 23-án 7:15 perckor. Kicsit hamarabb jöttem a világra, mint szüleim várták, biztosan azért, mert nővéreim Nóra (16) és Luca (12) türelmetlenek voltak, és mielőbb látni akartak. Születéskor súlyom 1350 gramm volt és 37 centiméter voltam, így elég nehéz volt anyukámnak megfelelő méretű ruhát találni nekem. Az étvágyam kitűnő, ezért gyorsan gyarapszom, tele pocakkal jókat alszom. Nagyon érdeklődő vagyok, amikor éppen nem alszom, kíváncsian figyelem a családomat. Apukám Eigner Tibor, önálló üzemvezető a nukleáris fűtőanyagüzemnél, anyukám Nagy Zsuzsanna, tanár a szekszárdi Szent László Szakközépiskolában. A nevem Páli Dávid, 2013. október 14-én születtem Kalocsán, 3550 grammal és 50 centiméterrel. A családommal Dunapatajon élek, akik már nagyon várták az érkezésemet, főleg a 8 éves nővérem Zsófi, aki sokat dajkál és segít anyukámnak. Az étvágyam remek, sokat alszom, éjjel is, csak akkor sírok, ha fáj vagy üres a pocakom. Szeretek a friss levegőn lenni, és érdeklődve figyelem, ha beszélnek hozzám. Édesapám Páli Csaba, aki a turbina- és forgógép-karbantartó osztályon karbantartó lakatosként dolgozik. Édesanyám Lődy Annamária, aki születésem előtt egy biztosító irodában dolgozott. LILI Biczó Adél Andreának hívnak. Dunaújvárosban születtem, 2013. szeptember 18-án, 3100 grammal és 51 centiméterrel. Szüleim első gyermekeként a legnagyobb kincs vagyok a családban. Mint a nagyok, már én is átalszom az éjszakákat, így a szüléimét is hagyom pihenni. Szeretek enni, és teli pocakkal nagyokat sétálni. Mosolygós, boldog baba vagyok. Édesapám Biczó Norbert, a reaktorosztályon dolgozik mint primer köri gépész. Édesanyám, Biczóné Gócza Andrea gyógytornász, aki most itthon van velem, és apával együtt lesik minden kívánságomat. Bár a hetedhét határon nem vagyunk túl, a jót cselekvés nálunk is régi hagyomány. Légy része a mesének, és adj te is -ajándékozz mesekönyvet gyermekintézményeknek! Tovább is van, mondjam még? Az idei tanévben a Pécsi Tudományegyetem kezdeményezése mellé szegődtünk, és családbarát munkahelyként mesekönyvgyűjtő akciót hirdetünk dolgozóink között. A program végével a szervezők a részvevő intézmények között szétosztják a beérkezett köteteket, ezzel is népszerűsítve a gyermekek között az olvasást és a mesék varázslatos világát. Hozd el régi mesekönyveid az F1-es, F2-es portán kihelyezett dobozaihoz vagy a Tájékoztató és Látogatóközpont információs pultjához 2014. január 31-ig, és segítsd ezzel meséhez gyermekek tucatjait. Ahogyan mi is, hadd éljék meg ők is a régi mesék, az esti mesélés csodálatos hagyományát. Adj könyvet, ajándékozz értéket: hiszen tudjuk, a mese mindig véget ér, de sosem lehet belőle elég! mym paksi atomerőmű THobiletilcett A 21. század egyik legnagyszerűbb (mások szerint legszörnyűbb) találmánya a mobiltelefon. Kevés olyan embert tudnánk említeni, aki ne rendelkezne vele, sőt a gyerekek is egyre hamarabb birtokukban tudhatják őket. A mobiltelefonok használatának számos előnye van, de ezek csak akkor bontakoznak ki, ha nemcsak a készülék használatát tanuljuk meg, hanem azt is, hogy a telefonálást hogyan illeszthetjük be társas kapcsolatainkba. Sok mindent elárul azonban rólunk, hogy miként is élünk együtt ezzel a hasznos kis készülékkel. Tudjuk-e úgy használni, hogy kiszolgáljon bennünket vagy ellenkezőleg, egy mini kis zsarnokot hordozunk a táskánkban, a zsebünkben? Használjuk ki készülékeink adottságait, éljünk a lehetőségeivel, sajátítsuk el illendő használatát, és nem utolsó sorban ne függjünk tőle, tudjuk letenni, kikapcsolni. És most stílszerűen néhány - mobiltelefon-illemtan - sms: • Aki felveszi a telefont, azonosítja magát. • Aki telefonál, köszön és bemutatkozik, és megkérdezi, nem zavar-e. • Aki visszahívást ígér, meg is kell tennie, a másiknak pedig nem illik újrahívni. • Ha megszakad a hívás, mindig a kezdeményező hív újra. • Jelzőhanggal és annak hangerejével nem való feltűnést kelteni. • Ahol másokat zavarhat a telefonunk, ott kapcsoljuk ki, vagy némítsuk le. • A telefonbeszélgetés rendszerint két fél között zajlik, ezért törekedjünk arra, hogy más ne hallja. • Vezetés közben kihangosító nélkül ne használjuk a telefont. • Üzenethagyáskor adjuk meg nevünket, hívásunk okát és telefonszámunkat. • A stílus maga az ember - sms-ben is, erre ügyeljünk! • Tartsd tiszteletben mások szabadidejét! KABé
