Atomerőmű, 2013 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2013-11-01 / 11. szám
2013. november <#> mym paksi atomerőmű 21 A berlini maraton egyike azoknak a legnagyobb utcai futóversenyeknek, amelyeket beválogattak a World Marathon Majors (Boston, Chicago, New York, London, Berlin, Tokyo) sorozatba. A klasszikus 42,195 km-es verseny Berlin (korábban Nyugat-Berlin) nevezetességeit érinti, amelyet 1974 óta éves rendszerességgel rendeznek meg minden év szeptemberének utolsó hétvégéjén. Az idei versenyen szeptember 29-én negyvenkétezer induló volt, köztük 76 magyar futó, ahol Lippai Zoltán kollégánk is az indulók között volt. Sokan futhattak már vele össze edzés közben Pakson. Zoltán Pécsett született 1957-ben, általános iskolai tanulmányait matematika tagozaton, a középiskolait a Leőwey Klára Gimnázium biológia-kémia tagozatán végezte, ahol kiemelt szerepet kapott a matematikai oktatás. Később a műszaki pálya felé orientálódott, így került a Kilián György Repülő Műszaki Főiskolára, Szolnokra. Ott végzett, mint hőerőgépész, repülőgép-tervező, a MALÉV ösztöndíjasaként. Amikor elvégezte az iskolát, három évig a Repülőgépes Szolgálatnál dolgozott. Mivel a második diplomája hőerőgépész, jelentkezett felvételre, amit még az akkori Erbe hirdetett meg: szakembereket kerestek az atomerőműhöz. 1983. március 17-én a turbinaosztályra került, először mint turbinagépész, majd turbinaoperátor, végül főgépész munkakörbe. Annak idején az üzemviteli osztály vezetője Vámos Gábor volt, és ő választott ki pár embert blokkügyeletesnek, köztük őt is. Utána a primer körbe került gépészként, ugyanúgy főgépészként is kellett vizsgázni, majd reaktoroperátori és blokkügyeletesi vizsgát kellett tenni. Volt egy kis kitérő, mert négy évig a biztonsági igazgatóságon volt eseménykivizsgáló, majd visszakerült az üzemvitelre az operatív tervezési csoportba, majd átkerült az üzemirányítási főosztályra főtechnológusnak, ennek már hat éve. Jelenleg a tokozott üzemanyag projektjéhez van „kölcsönadva”, ahol műszakvezető - előreláthatólag - december végéig. Zolinál már a gimnáziumban és a katonaságnál is kitűnt a futás iránti érdeklődése és szeretete. Időközben elvégezte a Testnevelési Főiskola sportoktatói szakát triatlonban és úszásban. 1986-ban kezdett igazából komolyabban foglalkozni a futással. Kezdetekben nagyon sok versenyen vett részt az országban, miután az edzőit elvégezte, rájött, hogy inkább a minőségi edzésre kell nagyobb hangsúlyt fektetnie. Később a maratoni futótávok mellett a hosszútávú triatlonversenyeket is megkedvelte. Számára kihívás a távok teljesítése, amik egyfajta életmódot is jelentenek. Eddig 49 hivatalos maratonon vett részt, ennek felét külföldi városokban futotta le. Rengeteg helyen volt már, mindegyik más jellegű volt, mások a pályák, a résztvevők. Volt már Monacóban, Dublinban, Bécsben, Koppenhágában, Prágában, Amszterdamban, Párizsban, Barcelonában, Madridban, Rómában, Frankfurtban, Duisburgban. Ezeket a versenyeket általában úgy rendezik, hogy a városok nevezetes pontjain vezetik át a versenyzőt. Rómában például Dan Brown Angyalok és Démonok c. regényének helyszíneit is érintették futás közben. Bár előfordul ilyenkor az is, hogy nem tud körbenézni az ember. A legutóbbi versenye Berlinben volt. Azért akart mindenképpen részt venni ezen a versenyen, mert ide nagyon nehéz a bejutás, nagy a kihívás. A berlini nagyon nagyszabású és létszámú maraton, az idei volt a 40. jubileumi szervezésük. 42 ezer induló jelentkezését fogadták el, és jellemzően meg volt határozva a jelentkezés időpontja. Az előírt létszámkeret már 3 és fél óra alatt be is telt. Ennyire népszerű ez a maraton! Az útvonalon 80 zenekar és rengeteg szurkoló buzdította a versenyzőket, 5 km-ként orvosi ellátás, mentők, görkorcsolyás orvosok jártak föl-le a pályán életmentő készülékekkel felszerelve. Zoli eredménye 3:09:56 volt. A triatlon sportágban is sok emlékezetes versenye volt, a hosszútávú triatlont (3,8 km úszás, 180 km kerékpározás, 42 km futás) már 18 alkalommal teljesítette Nagyatádon. A verseny rendezését a Paksi Atomerőmű már 4 éve támogatja. A nagyatádi közönség és az egész város teljesen felkészült egy ilyen verseny megszervezéséhez, lefolytatásához, a triatlonistákat már név szerint is ismerik. Jó hangulatú és küzdelmes verseny. Mindegyik eredményére büszke, mindig úgy van vele, hogy végigcsinálta, és ez a fontos. Két évvel ezelőtti hosszútávú triatlonversenyének eredménye lett az eddigi legjobb. Ezek a teljesítmények saját magának jelentenek örömöt és hatalmas sikert. Nagy segítsége és motiválója a felkészülésben és a versenyeken Krisztina, a párja, aki szintén résztvevője volt a Berlin-maratonnak, ahol nagyon jó eredményt ért el, neki ez volt a 13. maratonja. Számukra ez a kikapcsolódás, új és szép helyekre utazni, sok embert, más kultúrákat megismerni. Büszkék egymásra, közös az élmény, közös a siker. Távolabbi terve az, hogy minél tovább sportolhasson, ez egyfajta bizonyítás lenne önmaga számára. A legközelebbi cél az 50. maratonját lefutni, amire már most jelentkezett. Párizsban 2014. április 6-án lesz, ahová 44 ezer résztvevőt várnak a rendezők. Nyáron a következő hosszútávú triatlon a cél, majd ősszel ismét egy maraton - a helyszín még nincs eldöntve. Zoltán úgy gondolja, hogy Pakson elég kivételezett helyzetben van, jó munkája és munkahelye van. Sok mindent elért az erőműben szakmailag, elismert munkatárs, és szeretne az újabb kihívásoknak megfelelni. Megtalálta az egyensúlyt a munka-pihenés-sportolás-utazás között. Orbán Ottilia A néptánc azon hagyományaink egyike, melyet szerencsére nem veszítettünk el. Sőt, a fiatalok egyre jobban érdeklődnek iránta. Úgy gondolom, hogy egyedülálló és példaértékű ennek a néptáncegyesületnek a tevékenysége, annak ellenére, hogy amatőr táncosok a tagjai. Néhány anyuka kíváncsian figyelte gyermeke ügyes táncát a Bezerédj Általános Iskola néptáncszakkörén. Egy kis szervezkedés után felkérték az oktatót, Iker Ibolyát, hogy nekik is tartson rendszeresen „órákat". így 2010 októberében megkezdték a próbákat. (Az ötlet Farkasinszkiné Hanoi Icáé és Koleszár Judité volt, de az első alkalommal már ott volt BaginéTóth Anikó, Tóthné Gyöngyi, aki már nyugdíjas, és Szabó Szilvi). A kezdeti 4-5 főből álló csoport lelkesedésének eredményeként hamar megnőtt a létszám. Elsősorban az erőműben dolgozó kollégák, ismerősök és azok családtagjai kezdték meg a tánctanulást. Povisel Istvánt 2011 februárjában kereste meg Bernáth Zoli, mert tudta, hogy valamikor ő is néptáncolt (még Gödöllőn, az egyetemen). Ekkor már közel 30-an voltak, akik szívesen mozogtak, ugráltak le egy-két kilogrammot a kellemes magyar népzenére. Mivel ilyen jól összejött a csapat, elkezdtek koreográfiát is betanulni. Ekkor kapták az Munkatársaink és a néptánc első felkérést a bemutatkozásra a Dunakömlődi Falunapon. Már ekkor szóba került, hogy jó lenne valamilyen szervezetté alakulni az eredményesebb munka és estleges támogatások, pályázási lehetőségek miatt. A fellépési ruhákat, cipőket ugyanis maguk vásárolták meg, ami jócskán megterhelte a családi kasszákat. 2011 végétől már Paksi Szarkaláb Néptáncegyesület néven működtek, melynek elnökévé választották Povisel Istvánt. 2012 márciusától a paksi önkormányzat jóvoltából a Csengey Dénes Kulturális Központ Nagyklubjában tudnak próbálni hétfőnként 17 és 19 óra között. Alkalmanként pedig a dunakömlődi faluház ad otthont számukra. A Szarkaláb nevet szintén az „alapítók" találták ki. Ez elsősorban a korukra utal, de ez emellett egy nagyon kedves, szép virág neve is. Honlapjukon megtalálható mindkét magyarázat. Tagjaik nagyrészt az erőmű dolgozói vagy azok családtagjai. A fent említetteken kívül: Burján Tibi és neje Klári, Tinnyei Gabi és Sanyi, Bocsorné Ica, Pukli Józsi és neje Zsuzsa. Vighné Gizi, Vörösné Zsuzsa, Geiszlerné Bea, Girst Katinka, Varga Kata, Kovácsné Violetta, Döményné Mónika, Pálmainé Klári. Horváth Klári. Nyugdíjasaik: Agod Zoli, Wollner Pali, Laczkó Laci. A korosztályuk alsó sávja jelenleg kicsit feljebb kúszott. A fiatalabb tagjaik iskola után el kezdtek dolgozni, s így a táncra már nem maradt idejük. A csoport viszont továbbra is várja jelentkezőket minden korosztályból. A Paksi Szarkaláb Néptáncegyesület szeptember 30-tól új néptáncoktatóval működik tovább a megkezdett úton. Oktatójuk, művészeti vezetőjük a Szaggató zenekar táncházaiból is ismert Kosnás Árpád, Fülöp Ferenc-díjas táncos, néptáncoktató. Az elmúlt közel 3 évben Dunántúli ugrást, Sárközi, Dél-alföldi oláhos, valamint Kalocsai táncokat tanultak. Ezekből néhányat megtartva, átalakítva folytatják a munkát, és elkezdtek széki magyar táncokkal is foglalkozni. A város, az erőmű, illetve szakszervezeteik (MÉSZ, Padosz) rendezvényein szoktak fellépni. Működésükhöz támogatást is innen kapnak. Ezért kötelezettségüknek is tartják színesíteni programjaikat. Két alkalommal vendégszerepeitek a spanyolországi Callelában az októberi fesztiválon is. Célközönségük mindenki, aki szereti a magyar néptáncot, népzenét. Amatőr, vegyes tánctudással, tapasztalattal rendelkező csoport. Siker számukra a táncok, koreográfiák megtanulása. Persze a legnagyobb siker, ha ezt úgy tudják előadni, hogy a közönséget magával ragadja a zene hallgatása, a tánc, az előadás látványa, és ezt tapssal jutalmazza. Nagy céljaik nincsenek. Szeretnék, ha ez a csoport sokáig tudna együttműködni, hasonló jó kedvvel, egészséggel, kondícióval, mint eddig. Szeretnék, ha minél több emberrel - gyermekkel, fiatallal, felnőttel - ismertetnék meg ismét a magyar népzene, néptánc szépségét, változatosságát akár úgy, hogy közéjük állnak táncolni. Idén már valószínűleg nem állnak színpadra, de jövőre ott lesznek a szokásos helyszíneken, és lehetőség szerint eleget tesznek minden felkérésnek. Köszönetét mindazoknak akik, anyagiakkal (pályázat, adó 1%), helyiséggel, jó szóval, biztatással támogatták munkájukat, működésüket, azoknak a családtagoknak, kollégáknak, akik hozzásegítik őket ahhoz, hogy a próbákon, fellépéseken időben, felkészülten tudjanak megjelenni. Orbán Ottilia Célom az ötvenedik Munkatársaink szabadidőben
