Atomerőmű, 2013 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2013-11-01 / 11. szám
2013. november 17 <#> i mym paksi atomerőmű Régi motorosok Akik a kezdetektől itt dolgoznak Berek Mihály Következő régi motorosunk egy újabb „fogaskerék” a nagy gépezetben. Az erőmű az életében mindig meghatározó és fontos volt. Fiatalként ugyanúgy, mint most 35 év után. Mihály Bölcskén született 1959. március 7-én, általános iskoláit is itt végezte el. A Szekszárdi Rózsa Ferenc Műszaki Szakközépiskolában érettségizett műszerész szakon. Az iskola elvégzését követően lakóhelyén mint fiatal kezdő műszerész helyezkedett el a helyi varrodában. Ebben az időszakban már az új atomerőmű építése folyamatban volt, és szakembereket kerestek a további munkálatokhoz, üzemeltetéshez. Ekkor, mérlegelve a lehetőségeket, vállalva a kihívásokat úgy gondolta, hogy jelentkezik az atomerőműbe. 1978. március 25-től már az erőmű alkalmazottjaként dolgozott a vegyészben. Az akkori létszám csak 15-20 főből állt. Az indító kazánházban, a vízlágyítóban dolgozott Szingerné Kata, Horváthné Rózsika és Mohácsyné Zsuzsika, ők tanították be a feladatra. Mihály 19 éves fiatalember volt 190 centis magassággal, sokszor úgy érezte magát, mint elefánt a porcelánboltban a sok üveglombik és mérőeszköz között. Megtanították titrálni és a lombikot szakszerűen használni. Furcsa emlékezni ezekre az időszakokra, hiszen most a legidősebb fia húszéves. Visszagondolva a körülményekre, amiben akkor dolgoztak és most, nagyon nagy a különbség. Azok az alapeszközök álltak csak rendelkezésükre, melyek az induláshoz alapvetően kellettek. Mindez 35 éve volt. A műszereket és vezetőképesség-mérőket, de bármely szakterületet nézzük, óriási a fejlődés. A manapság használatban lévő automatizált mérőhelyek megkönnyítik a munkavégzést. Mégis jól érezték magukat a fiatalok, tettre készek és nagyon lelkesek voltak. Óriás terület tartozott hozzájuk, például a vízműtelep, ahova ki kellett járni éjszaka ellenőrizni a szivattyúkat. Ezt követően került három műszakba. Beindultak a próbajáratások, szükség volt az üzemeltetéshez még több szakemberre, és nőtt a vegyészet létszáma. Ráadásul be kellett tanulni az új pótvíz-előkészítő működtetéséhez az új technológiát is. Ebben az időben alakultak ki azok a csoportok, ahol már viszonylag normál körülmények között tanultak be a szakemberek. Időközben, hogy Mihály be tudja pótolni a hiányosságait, mivel nem szakirányú volt a végzettsége, jelentkezett a Petrik Lajos Vegyipari Szakközépiskolába Budapestre, ami érettségire épített kétéves szakképzés volt. Fantasztikus élményként élte meg, amikor átkerültek a vegyészet jelenlegi épületébe, akkor már három műszakban dolgoztak. Akkor épült tőlük nem messze a turbinacsarnok, és éjszaka az egész olyannak tűnt, mint egy hatalmas méhkas. Lógtak az emberek a kiálló vasrudakon, mint pók a falon, tartották a hegesztőpálcát a kezükben, és csak a villogó fényeket lehetett látni. Ez a kép még a mai nap is él benne. Fiatalon másképp látták a világot, rácsodálkoztak a technológiára, a hatalmas, monumentális építményekre, berendezésekre. Másfél évig volt katona, és már ez alatt az időszak alatt kezdett a zenével foglalkozni. Főleg a tiszti klubba, majd rendezvényekre is kapták folyamatosan a meghívásokat a zenekarával. Később civilként annyi elfoglaltságot adott a zenélés, hogy már nem lehetett összeegyeztetni a három műszakos munkarenddel. Szeretett volna olyan munkakörbe kerülni, hogy a munkahely és a szabadidős elfoglaltsága is kellő mértékben összeegyezethető legyen. Abban az időben alakult meg a kondenztisztító csoport a vegyészeten belül Sós József vezetésével. Oda került víztisztító-kezelőként. Ez egy húszéves időszak volt. A csoportvezetője nagyon jó szakember volt, akitől nagyon sokat tanult, szívesen emlékszik erre vissza a mai napig is, nagyon jó munkakapcsolat alakult ki közöttük. Átadta azt a tudást, amit csak lehetett. Nagy munkákban vettek részt, mint például a rendszer gyantával való feltöltése. Nem volt egyszerű feladat, sok kollégának fejtörést is okozott ez a művelet. Számukra új dolog volt, hiszen tapasztalat még igazán nem volt. Volt egy technológia, amit átvettek az orosz tervezőktől, de ez eddig még csak elvi síkon működött. Végül sikerült közösen megoldani a feladatot, ami ma már egyszerűen, rutinfeladatként működik. Közben Misi zenei karrierje is felfelé ívelődött. Munkahely, család, zenélés, egyre nehezebben tudott mindenhol helytállni. Ezért úgy döntött, hogy a zenélést a háttérbe kell szorítania és előtérbe kellet kerülnie a többinek. Ezek után került a vízlágyítóba Fejes István művezetőhöz műszakvezetőnek, ennek már nyolc éve. Nagyon jó a közösség, a társaság. Sok kollégája szinte akkor született, amikor ő az erőműbe került. Furcsa helyzet és nehéz kimondani, de ilyen fiatal a kollégák átlagéletkora. Ügy gondolja, ennek van jó oldala is, hiszen nem engedik a fiatal kollégák se fizikailag, sem szellemileg ellustulni az idősebb kollégákat. Mihály felesége masszőr, három fiuk közül a legnagyobb már dolgozik, a két kisebb pedig 7. és 8. osztályos. A fiúk is örökölték a zene iránti szeretet, mindegyik zongorázott, jelenleg a két kisebb fiúnak saját zenekara van, akik már színpadképesek, és bármikor elő tudnak állni akár egyórás műsorral is. Nagy büszkeség tölti el, ha hallja a fiait zenélni, hiszen régi önmagát látja mindháromban. Édesapja 82 éves, aki szintén erőműves volt, 13 éven keresztül. Szőlővel és borászattal foglalkozik nyugdíjasként, fia besegít az ottani földmunkákba is, ha szükséges. A három műszak mellett nem könnyű egyensúlyt tartania a munkahely-család-szabadidő tekintetében, nagy toleranciát kíván az egész családtól. Szabadidejében sokat olvas és mivel családi házban laknak a ház körül bőven akad tennivaló. Saját kertjüket rendezgeti, ahol rengeteg a gyümölcsfa. Legbüszkébb az életében a családjára, akiket össze tud fogni, ha kell. Azt szeretné átadni, amit ő kapott a szüleitől: úgy bánjunk másokkal, ahogy mi is szeretnénk, hogy bánjanak velünk. Mindig azt tanította a gyermekeinek, hogy azt kapják vissza az élettől, amit ők adnak. Mindenképp fontosnak tartja segíteni őket, az élet minden területén, ez tölti ki az egész életét. Szívesen eljátszik a nyugdíjazás gondolatával, de még fiatalok a gyermekei, továbbtanulás előtt állnak. Még sokáig szeretne dolgozni és helytállni a munkahelyen, és támogatni őket. Újabb négy évre akkreditált státuszban a vegyészeti laborok A Nemzeti Akkreditáló Testület (NAT) Akkreditáló Bizottsága a vegyészeti ellenőrzési osztály részére - vizsgálólaboratóriumként - 2013. szeptember 18-tól 2017. szeptember 17-ig érvényesen az MSZ EN ISO/IEC 17025:2005 szabványnak való megfelelőséget igazoló akkreditált státuszt odaítélte. Az eljárás során a vegyészeti ellenőrzési osztály (veo) mindhárom laboratóriuma: a fémvizsgáló és minőség-ellenőrző, a radiokémiái és analitikai, valamint az üzem-ellenőrzési laboratórium önálló egységként lett akkreditálva a saját vizsgálati területén. Az akkreditáció megszerzésének szigorú feltételei vannak, hogy csak a legfontosabbakat említsem: a vonatkozó szabvány szerinti minőségirányítási rendszert kell kiépíteniük és működtetniük, bizonyítaniuk kell, hogy a vizsgálati igénynek és céloknak megfelelő mintavételi és mérési módszereket alkalmaznak, rendelkezésükre állnak-e a szükséges személyi, műszaki és gazdasági feltételek. A veo 2002. december 17-től rendelkezik akkreditált státusszal, amit 2005-ben és 2008- ban is sikeresen megújítottak még az előző ciklus lejárta előtt. A mostani eljárás kicsit nehézkesebb volt, épp 9 hónappal tartott tovább a tervezett fél évnél, és rengeteget dolgoztak rajta, hogy a NAT és a 7 fős minősítői csoport igényeinek is megfeleljenek. Már a benyújtott dokumentáció átvizsgálása is sokkal tovább tartott, majd az eddigi egynapos helyszíni szemlékkel ellentétben 4 napon keresztül vizsgálódtak a laboratóriumok területén, és minden tevékenységüket alaposan átvizsgálták. Voltak jogos és előremozdító észrevételeik is. A laboratóriumok alapvető feladatköre nem változott, csak az akkreditálási okiratban most már elkülönítetten jelenik meg az egyes egységek vizsgálati területe, bár a gyakorlatban is összekapcsolódnak: például ugyanazt a primer köri mintát vizsgálja az üzemellenőrzési laboratórium bórsav- és hidrazintartalomra, amiből a radiokémiái és analitikai laboratórium korróziótermékeket és aktivitáskoncentrációt mér. A többletmunkát a minden területre kiterjedő, naprakész adminisztráció, valamint a felkészültségük és alkalmasságuk bizonyítása jelenti: minden vizsgálati területen, a 4 éves ciklus alatt legalább egyszer ún. jártassági vizsgálaton kell részt venniük és megfelelő eredményt elérniük. Több éve a fémvizsgáló csoporttal az SPL-Bohumín által szervezett „Proficiency Test"-ben vesznek részt jó eredménnyel, a minőség-ellenőrző csoporttal a QuacoDuna interkalibrációs vizsgálatban vízvizsgálatok területén értek el szép eredményeket, amit minden laboratóriumra ki kell terjeszteniük. Ha speciális területeken nincs külső intézetek által szervezett vizsgálat, maguknak kell megszervezni, végrehajtani a vizsgálatokat és kiértékelni az eredményét. így végeztek laboratóriumok közötti összemérést cégen belül a KVO kibocsátás-ellenőrző laboratóriumával és környezet-ellenőrző laboratóriumával, valamint a vértesi erőmű központi laboratóriumával is. És persze itt vannak az éves felülvizsgálatok a NAT részéről, amiken szintén meg kell felelniük. Ebben a sikerben a veo minden beosztottjának és vezetőjének része van, és szeretném ez úton is megköszönni kitartó és precíz munkájukat, elkötelezettségüket a közös cél iránt, hogy megszerezzük és sikeresen megtartsuk akkreditált státuszunkat. Nem feledkezhetünk el a felsőbb vezetőink támogatásáról sem, hisz az akkreditáció megszerzésének és megtartásának jelentős anyagi vonzata is van. A veo minőségirányítási megbízottjaként én fogom össze az akkreditációval kapcsolatos munkát, feladatom a minőségirányítási dokumentáció kezelése, a NAT-tal való kapcsolattartás és ügyintézés, ami rengeteg időt igényel, de a kollégáim támogatása nélkül lehetetlen és értelmetlen lenne ez a munka is - hangsúlyozta Komlósi Éva laborvezető. A további céljuk az, hogy igyekezzenek lépést tartani az analitikai módszerek fejlődésével, az elavult és már nem megbízhatóan teljesítő műszereiket korszerűbbekre, jobb teljesítményűekre cseréljék. Ilyen esetben az új műszerekre és vizsgálati módszerekre is szeretnék megszerezni az akkreditációt. Jelenleg is dolgoznak ezen, és reméljük, a jövőben is lesz ilyen feladatuk. Orbán Ottilia Orbán Ottilia