Atomerőmű, 2013 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2013-06-01 / 6. szám

2013. június 21 vA-f jas mym paksi atomerőmű Munkatársaink szabadidőben Napjainkban újra aranykorát éli a kézimunka világa. Egyre több asz­­szony ragad kötőtűt, horgolótűt, hogy szebbnél szebb alkotásokkal örvendeztessék meg környezetü­ket. Kolléganőnk, Antus Mária sincs ezzel másként, szabadidejét szívesen szenteli ennek a hobbinak. - Marcsi, mióta dolgozol az erő­műben, és mi a feladatod?- 1983-ban kezdtem dolgozni a gépész műszaki osz­tályon. Beadványokkal, szakterületi engedélyek AS6-ban történő kezelésével, forgalmazásával, leltározással kap­csolatos feladatokkal, a hibanyilvántartó rendszer rögzí­tési feladataival foglalkozom.- Hogyan kerültél kapcsolatba a kézimunkával?- Gyerekkoromban gyakorlati órák keretében még tanultunk az iskolában stoppolni, hímezni, kötni, ter­mészetesen csak alapszinten. A napjainkban is rene­szánszát élő kalocsai hímzés már akkor is divat volt, és előszeretettel hímezték anyáink, nagyanyáink. Egy-két kisebb terítő került ki a kezem alól, és ezzel egy időre le is tudtam a hímzésnek ezt a formáját. A nagyobbik fiam öltöztetése motivált arra, hogy jobban beleássam magam a kötés fortélyaiba, és tulajdonképpen ekkor „indult be a gépezet”, ami ez esetben a kötőtűt jelentette. Az alapokat már tudtam, de segítségemre volt egy szomszéd néni, aki remek tanítónak bizonyult. Mivel a kicsi babaholmik ha­mar elkészültek, volt sikerélményem, és ez még inkább • • Orömforrás arra késztetett, hogy kössek. Pulcsik, mellények, sapkák, nadrágok tömkelegét kötöttem. Évekkel később tanul­tam meg varrni egy barátnőmtől, aki ruhaipari mérnök, és valóban mérnöki precizitással szabta és varrta a gyer­mekruhákat. Gyermekeink közel egykorúak, így először az ő segítségével, majd később már önállóan is bele mer­tem vágni az anyagba. Varrtam rövidnadrágokat, inge­ket, és a repertoár egyre csak bővült. Aki ismer, az tudja rólam, hogy a ruháim nagy részét én magam varrom, illetve átalakítom, ha szükségét látom. Pár évvel ezelőtt betévedtem egy paksi kézimunka üzletbe. Sáfrány Mar­csi - akinek a keze alól temérdek szebbnél szebb kézi­munkák kerültek és kerülnek ki - segített nekem, és az ő aktív közreműködésével vágtam bele először a gobe­lin, majd a keresztszemes hímzésbe. Sorra készítettem a kisebb-nagyobb képeket, szalagokat, lakásdíszeket, és egyre csak gyarapodtak az „alkotásaim”. A csipkét min­dig szerettem, úgy gondoltam, majd eljön az idő, amikor lesz türelmem hozzá, és megtanulom. Pár évvel ezelőtt, egy számomra kedves ismerőstől, kaptam egy pici hor­golt térítőt. Gyönyörű finom munka volt, amit ő készített sok-sok évvel ezelőtt. Mindig nagyon örültem annak, ha valakitől ilyesmit kaptam, mert nem voltam biztos ab­ban, hogy képes leszek-e valaha megtanulni. Hiszem, hogy az ember életében nincsenek véletlen találkozások, mindenki okkal lép az életünkbe. így történt ez velem is. Összehozott a sors egy olyan emberrel, aki a horgo­lást szinte már a kisujjából rázta ki, és mondanom sem kell, képtelen voltam ellenállni annak, hogy beleássam magam a horgolás rejtelmeibe! A hozzá intézett kérdé­seimre mindig megkaptam a megfelelő választ, segítsé­get. Amikor azzal ostromoltam, „ez nem megy”, ő kivette a kezemből a horgolótűt, és végtelen türelemmel újra és újra megmutatta. Ide bökd, itt ráhajtás, oda egy rövid pálca stb. Én pedig „fotóztam” a mozdulatait, és lépésről lépésre haladtam. Sokszor vissza kellett bontanom, de újra és újra nekifutottam, mert számomra a lehetetlen, mint olyan, nem létezik. Munkámat siker koronázta, bár nem volt hibátlan az első térítőm, de én csináltam! A ta­valyi évben szinte sorozatban gyártottam a térítőkét, há­rom kolleganőm kerek évfordulós szülinapot ünnepelt, így egy-egy terítővei ajándékoztam meg őket.- A nagyközönség számára is megtekinthetőek vala­hol a müveid?- Két kolleganőmmel közösen volt egy kiállításunk az orvosi rendelőben, ahol ízelítőt kaphattak munkatár­saink a munkáinkból, az ismerőseim pedig a Facebook oldalamon láthatják azokat.- Mit jelent számodra a kézimunkázás?- Örömforrást! így, egyetlen szóval jellemezném, hi­szen örömet jelent alkotni, örömet jelent a lakásomban látni, és mert adni jó. Boldogsággal tölt el, ha örömet okoz másnak, amit tőlem kap! Keszthelyi Katalin Már több mint egymillió A „bakancsos turisták" körében közismert Országos Kéktúra sorozat 6. szakasza zajlott le az idei „áprilisi nyárban". A 21 fős csapatnak ki­váló lehetőség adódott két újabb tájegység alapos megismerésére. Mészkővonulatok közötti tágas medencék, a mélyükön megbújó kedves települések, Dunára néző lejtők, ez a Gerecse. A tőle délnyu­gatra húzódó Vértes zárt erdőtömbje, zegzugos völgyei, romantikus várromjai is ideális terep az aktív pihenést és az egészséges életmó­dot kedvelő túrázók számára. Kesztölcről indult a csapatunk, és hamarosan Dorog belvárosá­ban sétáltunk, a túra első pecsétjét a dorogi vasútállomáson kap­tuk. Dorogot néhány sorsára hagyott ipartelepi épület és felhagyott bányatelep között vezető úton hagytuk el. Hamarosan emelkedni kezdtünk a Gete-hegy oldalában. A kellemes tavaszi idő izzasztó nyárnak tűnt mire felértünk a Nagy-Gete 456 méteres csúcsára. In­nen meredeken kanyargó ösvényen ereszkedtünk le Tokodra, ahol kellemes szállásunk volt az Alkotóházban. Reggel frissen vágtunk neki a Hegyes-kő ferde, sziklapados kúpja alatt felvezető útnak, majd ereszkedtünk le a Tokodi pincék hangulatos völgyébe. Saj­nos nyitott pincét nem találtunk, így „szárazon" kapaszkodtunk fel a Kő-hegy szép kilátást adó peremére. Néhány óra múlva megpil­lantottuk a péliföldszentkereszti templom kis tornyát, rövidesen a Szentkút-forrásnál voltunk. Ebből mindenki jóízűen ivott, soha nem lehet tudni, talán ez az örök fiatalság vize. A hely meghitt hangula­tát a Schmidt Sándor dorogi bányamérnök által építtetett lourdesi barlang biztosítja. A rendház melletti hosszas pihenő után hosszú és hullámzó úton értünk be a Pusztamaróti Sólyomfészekbe, amely egy valamikori ifjúsági tábor. Közel 1 km szintemelkedéssel a lá­bunkban a KISZ-táborok komfortját élhettük át újra, oly sok év után. Másnap a település régi kicsiny temetőjénél és a közeli történelmi emlékhelyen időztünk el, felidézve az itt lezajlott tragikus 1526-os eseményeket, amelyekre a 2003-ban felállított emlékmű emlékez­tet. Kényelmes sétaúton értük el az egykori hercegprímási üdülőt, a Serédi-kastélyt, majd medvehagymás erdőben folytattuk utunkat. A Bánya-hegyen működő vörösmárvány-bánya hangjai kis ideig zavaróan hatottak az idilli környezetben, de a Pörös-hegy oldalába fordulva elmaradt ez a XXI. századi zaj. Kitérővel Tarjánban regene­rálódtunk. A negyedik napon a Pes-kő komor sziklafalát nézve - a névazo­nosság miatt - többen visszaemlékezhettünk az OKT bükki szaka­szára, majd tölgy szálerdőben értük el a Koldusszállásnak nevezett vadászlakot. Tornyópuszta autentikus kis boltjában „rágyúrtunk" ez előttünk álló Somlyó hegy emelkedő­jére. A somlyóvári kulcsosház melletti pompás tisztáson jóleső fáradtsággal pihentünk le. Még egy pillantást ve­tettünk a Gerecse masszív tömbjére, majd déli irányba ereszkedni kezd­tünk, az M1-es autópálya hídja alatt áthaladva beérkeztünk a Szárligeti vasútállomásra, ahol pecsételtünk és zártuk a túra gerecsei szakaszát. A Vértesbe érve Csákányospusztán volt a pihentető szállás. Reggel elin­dultunk a Mária-szakadék felé, majd Körtvélyespuszta, Vitányvár romjai, Mátyás-kút, Várgesztes következett. A következő napona Gesztesi-kőfül­­ke mellett továbbhaladva mentünk tovább Gántig. Másnap az Antal-árok, a csókakői várrom, majd a Móri-árok tárult elénk. Vasárnap délelőtt még belekóstoltunk a Ba­­konyba, a csodálatos szépségű Gaja-szurdokban, majd a Fehérvár­­csurgói-tó partján sétáltunk. A Károlyi-kastélyban kiadós ebéddel zártuk a túrát. A 8 nap alatt 146 km-t tettünk meg. A megtett kb. 210000 lé­péssel már több mint egymillió lépésnél tartanak a kéktúra sorozat állandó résztvevői. A Gerecse és a Vértes egyik legszebb arcát mu­tatta nekünk ebben a nyárias tavaszban. Fáradtan, de önmagunkra büszkén és vidáman indultunk haza. Gergely László Iparági labdarúgás A Déli Területi selejtezőt az ELMŰ-ÉMÁSZ társaságcsoport rendezte meg Budapesten, május 4-én, az Elektromos gyönyörű sport­pályáján. Az eredmény: 1. MVM Paksi Atom­erőmű Zrt., 2. ELMŰ-ÉMÁSZ, 3. MVM SE, 4. Tiszavíz Kft.,5. EDF DÉMÁSZ. Keresztbejátszás után kiestek a további küzdelemből: az E.ON IT Pécs, a MAVIR, az MVM Informatika Zrt. és a Pannon Hőerőmű Zrt. csapatai. Jó hangu­latú, sportszerű találkozóról kellemesen el­fáradva tértek haza a csapatok. Az Északi Területi selejtezőn, május 11 -én, Tatabányán a következő eredmények szület­tek: 1. Bakonyi Erőmű Zrt., 2. Dunamenti Erő­mű Zrt., 3. E.ON/ETI Debrecen TITÁSZ, 4. Bu­dapesti Erőmű Zrt. Az ERBE, a Mátrai Erőmű Zrt., az E.ON Hungária Csoport, az OVIT Zrt. nem jutottak a döntőbe. A 31. Labdarúgó Sporttalálkozót idén szeptember végén Győrben rendezi meg az E.ON Észak-dunántúli Áramhálózati Zrt. - így biztos helye van a döntőben. A másik biztos döntős a címvédő MVM Paksi Atomerőmű Zrt. csapata.Tulajdonképpen mind az Északi, mind a Déli csoport első öt helyezettje játsz­hat a döntőben. gyulai

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom