Atomerőmű, 2013 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2013-01-01 / 1. szám
2013. január rnym paksi atomerőmű 15 Régi motorosok Akik a kezdetektől itt dolgoznak Generációk Id. Tamási Zoltán és iij. Tamási Zoltán Rovatunkban az Atomerőmű kezdeti időszakától fogva itt dolgozó munkatársainkat mutatjuk be, olyan momentumokat elevenítve fel és téve közkinccsé a segítségükkel az erőmű hőskoráról, amelyek már csak az ő emlékezetükben élnek. Ezúttal Lászlóné Németh Ilona, a személyfejlesztési csoport vezetője idézi fel pályafutását.- Mikor léptél be az Atomerőműhöz, és mit jelentett az számodra ebben az időben?- 1976. november 2-án léptem be a Paksi Atomerőmű Vállalathoz, így azok között a kollégák között lehetek, akiknek háromjegyű a törzsszáma. Korábban két hónapig egy másik cégnél dolgoztam, de a nagybetűs munkahely számomra a PAV volt. Itt találkoztam először a munkahely elvárásaival, a közösség szeretetével, befogadásával és azzal az érzéssel is, hogy bizony „az élet nem mindig habos torta”.- Milyen munkakörben kezdtél?- 1976-ban, az érettségi után kicsit hasonló volt a helyzet a fiatal pályakezdők számára a maihoz, hiszen abban az évben döntött az akkori kormányzat az adminisztratív munkakörök létszámstopjáról. Ezért ilyen munkakörökben nem volt könnyű elhelyezkedni, így örültem, amikor a korábban beadott jelentkezésem nyomán állásinterjúra hívott a személyzeti osztály vezetője, Lajkó Sándor. Közölte velem, hogy egyelőre fizikai állományú munkakörbe, hivatalsegéd beosztásba tud felvenni. Örültem a lehetőségnek, bár az anyukám sírva mondta, hogy jeles érettségivel nem ilyen munkakört képzelt el számomra. A jogi és igazgatási osztály munkavállalója lettem, dr. Páli Etelka irányítása mellett.- Milyenek voltak ekkor a körülmények?- Ebben az időszakban 40-50 fő volt a PAV alkalmazottainak létszáma, de napról-napra bővült. A létszámbővülés azt is jelentette, hogy egyre kisebb lett az egy főre jutó irodai terület, ezért volt, hogy egy 2x3 méteres irodában 4-6 munkatárssal dolgoztunk együtt, akik teljesen más munkaterületen tevékenykedtek. Ez időnkét zavaró helyzeteket teremtett, másrészt viszont betekintést kaptunk más területek kialakításába is.- Hogyan alakult a pályád a későbbiekben?- 1978-ban ügyiratkezelési csoportvezetőnek neveztek ki, és rám bízták a cég iratkezelésének és irattárazásának vezetését. A vállalatnál lévő gépírási feladatokat központosítva létrejött a leíró csoport, a „lecsó”, s 1979-ben engem neveztek ki a csoport vezetőjének. Tizenöt lány tartozott hozzám, mindannyian kiváló gyors- és gépírók, akik az összeállított kezelési utasításokat gépelték, ezért igen szoros együttműködésben éltünk a műszaki gárdával. A jogi és igazgatási osztály feladatkörében jelentős szerepet képviselt a vállalati bérlakás állomány kezelése. A vállalattal munkaviszonyt létesítők jó része azért jött a céghez, mert viszonylag gyorsan, maximum egy éven belül vállalati bérlakást kaptak. A lakások kiutalásával, kezelésével kapcsolatos feladatok egyre több teendőt hárítottak az osztályra, ezért 2003-tól önálló lakásügyi előadói munkakörbe kerültem. A napi munkafeladatok ellátása mellett komoly társadalmi életet is éltünk, mivel nagy kultusza volt a szocialista brigádoknak. Természetesen mi is alakítottunk ilyen szervezeteket, először a Hámán Kató brigádban, majd a Szavickaja brigádban fejtettünk ki igen aktív mozgalmi tevékenységet.- Milyen rálátásod nyílt mindeközben az erőmű építésére?- Az erőmű közben felépült, a hatalmas gödrök helyén új és szép épületek magasodtak, majd elkövetkezett az 1. blokk párhuzamos kapcsolása. Mindebből mi, akik adminisztratív területen dolgoztunk, sokat nem igazán éreztünk, tudtuk, hogy nagy események történnek az erőmű életében, de ezekről az eseményekről inkább utólag értesültünk. Az 1. blokki átadáshoz mégis személyes kötődésem is volt, hiszen 1983-ban, a blokk átadása alkalmából rendezett vállalati ünnepségen, abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy egyetlen női munkavállalóként miniszteri dicséretben részesültem.- Okozott-e törést a pályafutásodban a gyermekeid születése?- Férjem, László Andor Zoltán, az Atomerőmű logisztikai főosztályán szerződéskötő. Két gyermekünk született, Orsolya Réka és Boglárka Lilla. A viszszatérés nem volt zökkenőmentes, mivel a rendszerváltást követően a céget is elérte a nagy átalakulás időszaka, így amikor a GYED után 1993-ban munkára jelentkeztem, kiderült, hogy a régi helyemre, az igazgatási osztályra nem tudnak visszavenni. A szakmai fejlődésem szempontjából mégis fontos időszak következett. 1994-ben a munkaügyi osztályra helyeztek. 1996-ban jelentkeztem a Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Szakára, ahol 1999-ben személyügyi szervezőként végeztem. Ezt követően kerültem a jelenlegi munkahelyemre, a személyzetfejlesztési csoporthoz, amelynek 2006-ban a vezetésére kaptam megbízást. 2011-ben mesterfokú humánerőforrás tanácsadó diplomát szereztem.- Hogyan foglalnád össze pályád egészét?- Az elmúlt 35 évre visszatekintve úgy érzem, nagyon szép és tartalmas időszak volt, és bízom benne, hogy humán szakemberként hozzá tudtam tenni valamit ahhoz a műhöz, amely ma „életünk része, jövőnk energiája”. Prancz Zoltán Idősebb Tamási Zoltán Madocsán született. Bölcskén, illetve Dunaföldváron járt általános iskolába. Középiskolai tanulmányait Szekszárdon, az 505. számú szakmunkásképző intézetben folytatta, gépi forgácsolóként. A szakmai gyakorlatot Bölcskén töltötte, a Mezőgép Vállalatnál. Egészen a sorkatonai szolgálat megkezdéséig itt dolgozott. A kétéves katonaság után, 1986-ban került Paksra, az erőműbe. Kezdetben (két évig) a Bajnai TSZ alkalmazásában állt, utána vették át a Paksi Atomerőmű Vállalat állományába. A forgácsoló műhelyben helyezkedett el, ahol már tíz éve dolgozott, amikor felkérték, hogy vegyen részt egy komoly szakmai munkában a fejlesztő műhelyben. A loviisai erőműben a főelzáró tolózár membránjának cseréjét kellett végrehajtani. Itt, Pakson készítettek egy próbamunkát, melyet finn szakemberek is megvizsgáltak, majd az elfogadás után kisebb paksi csapat utazott Finnországba a helyszíni munkavégzésre. Ezt követően visszatért eredeti munkahelyére, a forgácsoló műhelybe. Majd a néhány évvel ezelőtti átszervezések idején úgy alakult, hogy ő is a fejlesztő műhelyben kapott további munkát. A két munkahely, illetve tevékenység között egyrészt abban van különbség, hogy a korábbi helyhez, gépekhez kötött feladatvégzést jelentett, és raktári készletre gyártottak. Most pedig helyszíni forgácsolással foglalkoznak, az erőmű üzemi területének különböző pontjain végeznek munkát, ahogy azt a feladatok megkívánják. Ez persze sokkal nagyobb szakmai kihívással is jár. Zoltánnak két fiú gyermeke van. Nagyobbik fia, Zoltán, Pakson él, technológus mérnökként dolgozik itt az erőműben, a turbinaosztályon. Kisebbik fia, Gábor sportoló, jelenleg az NB ll-es szolnoki labdarúgó csapatban játszik. Ő Szolnokon él feleségével és másfél éves kisfiával. Zoltán szabadidejében horgászni jár feleségével, lakóhelyén, Bölcskén. Van egy pincéjük is, a borászat a másik hobbija. Ezen kívül a szolnoki focimeccsekre is rendszeresen elutaznak feleségével, így a kis unokájukkal is rendszeresen tudnak találkozni. Ifjabb Tamási Zoltán a BME Gépészmérnöki karán, energetikai mérnökként szerzett diplomát. 2002 óta áll az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. alkalmazásában. Végigjárta a ranglétrát a turbinaosztályon, majd 2011-ben turbina főgépészi műszakos munkakörből állandó délelőttös, technológus mérnöki beosztásba került. Feladatai közé tartozik az operatív munkakörökben dolgozó kollegák munkavégzéséhez szükséges utasítások aktualizálása, módosítása, azok társosztályokkal való egyeztetése. Ezenkívül aktív részvétellel segíti a turbinaosztályhoz kapcsolódó projektekben az átalakítások megvalósíthatóságát. Szakterületi kivizsgálások, elemzések lefolytatása is a munkaköri feladatai közé tartozik. Időnként vizsgabizottsági tagként részt vesz kollegái társasági jogosító és kiemelt társasági jogosító vizsgáin. Feleségével, aki szintén az Atomerőműben, a humán igazgatóságon dolgozik, Pakson élnek egy családi házban. Szabadideje nagy részét feleségével tölti, sokat kirándulnak, kerékpároznak, szeretnek utazni és vitorlázni. Ezen kívül - hosszú aktív futball múlt után - hobbi szinten űzi a labdarúgást. Az idei évben elnyerte a MÉSZ focibajnokság „Legjobb játékosa" díjat. Gyöngyösiné Nyúl Petra CeBIT előzetes A világ legnagyobb informatikai szakkiállítását rendezik meg Hannoverben 2013. március 5-9. között. A CeBIT a díjkiosztókat, a konferenciákat követően kötetlen beszélgetéseket tesz lehetővé. A vásárzárás után pedig a CeBIT Run keretében 3,5 km-től akár fél maratoni távot is futhatnak az erre vállalkozók. A nevezési díjból a német árvaházakat támogatják a rendezők. A vásár négy részre tagozódik: pro - professzionális IT szolgáltatás, gov - közigazgatási megoldások, láb - kutatás, fejlesztés, lífe - az életvitelt segítő megoldások. NORD 1 eb A kiállítás területe kb. nettó 250 000 m2. A számos konferencia közül a legrangosabb a világkonferencia, mely mind az öt napon keresztül tart. Egy-egy kulcskérdés után az érdeklődők vezetett vásárbejáráson vehetnek részt a top 10 standjainál. Ez a csoport számára kiosztott fülhallgatókba épített rádión keresztül függetlenítheti magát a vásár zsivajától, és érti a csoportvezető magyarázatait, utasításait. Több díjkiosztót is erre a dátumra időzítenek. Ekkor lesz az informatika „Oszkárjának" tartott CHIP magazin díjainak átadása is. A vásár díszvendége Lengyelország lesz. Fő standjuk a 6-os csarnokban található, de 200 kiállítójukból jut mindenhova. Belépők: napijegy 40 €, a minden napra szóló bérlet 90 €, az érvényességi idejében Hannover vonzáskörzetében tömegközlekedésre is jogosít. Ebben a vásári forgatagban kb. 300 ezren vesznek részt, közülük 40 ezren külföldről érkeznek. A kiállításhoz vezető gyorsforgalmi utat egyirányúsítják, délelőtt az egyik, délután a másik irányban - még így is érdemes a tömegközlekedést használni. Ehhez wkt, komplett szerelvényeket kérnek kölcsön több nagyvárostól. gyulai | SU02|'t| Tagurgsbeiech [— Halle 2 -* _____|J,|NOM>ä ]T * Cr 1 4 H ic 1 w H“l B J°P 1 r 0-=—=L c£3 l=H= 9
