Atomerőmű, 2013 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2013-05-01 / 5. szám

<•> myitl Nevem Mészáros Bence, Szekszárdon születtem 2013. március 24-én. Születéskor súlyom 3420 gramm, magasságom 56 centiméter volt. Máso­dik gyermek vagyok a családban, nővérem Anna Lujza, aki 4 éves. Nyugodt, kiegyensúlyozott baba vagyok. Jelenlegi elsődleges teendőimet, az evést és alvást, nagyszerűen művelem. Az esti fürdetés nem képezi kedvenc elfoglaltságaim tárgyát, de ha édesapával vitorlázni szeretnék a közeljövő­ben, akkor a vízzel hamarosan jó barátságot kell kötnöm. Apa Mészáros Miklós, a dokumentáció kezelési osztály csoportvezetője, anya Németh Krisztina, aki a Tolna Megyei Balassa János Kórház belgyógyászatán asszisztens. Nevünk Petrovics Anna és Petrovics István. Én, István születtem elsőként, 2430 grammal és 49 centiméterrel, így én vagyok az első gyermek a családban. Egy perccel később jött a világra Anna, 2140 grammal és 49 centiméterrel, aki így már a második gyermek lett. Annyira siettünk, hogy nem vártuk meg, amíg leérnek velünk a pé­csi kórházba, ezért a szekszárdi kórházban láttuk meg a holdvilágot, 2013. március 9-én 042 és 043 perckor. Szüléink nagyon várták az érkezésünket, és most napi 24 órában programot szervezünk nekik. Jó étvágyunk van, és evés után szeretünk nagyokat sétálni, illetve autókázni, de azért a ba­baénekkel (sírás) is észrevetetjük magunkat. Anya 8 órás munkahelyét most 24 órásra cserélte, apa a gépész műszaki osztályon tervező mérnök 8 órá­ban, és a maradék 16 órában a mi a kívánságain­kat teljesíti. Krizer Blanka vagyok, a szekszárdi kórházban szü­lettem, 2013. március 30-án, húsvét szombatján. Súlyom ekkor 3420 gramm, magasságom 54 cen­timéter volt. A család harmadik gyermekeként ér­keztem, akit a testvéreim nagyon vártak. Igazi jó baba vagyok, a kezdeti szopizási nehézségek elle­nére már nagyon szépen fejlődöm. Kevés sírással jelzem, ha éhes vagyok, és ha tele a pocak, újból alszom. Az alvásomat semmiféle hangzavar nem gátolja meg. A bátyám és a nővérem egyaránt igazán felnőttesen gondoskodnak rólam és sze­­retgetnek. Apa Krizer János, a külső technológiai osztályon dolgozik műszakos főgépészként, anya Schreiner Anita, aki egy építőipari cégnél admi­nisztrátorként dolgozott a születésemig. Reichert Ákosnak hívnak, Szekszárdon születtem 2013. március 25-én, 4330 grammal és 59 centi­méterrel. Első gyermek vagyok a családban. Éj­szaka általában jókat alszom, napközben sokat fent vagyok, ilyenkor anya vagy apa mellkasán szeretek aludni. Nagyon jó evő vagyok, szeretek a friss levegőn lenni. Apukám Reichert Szabolcs az üzemviteli igazgatóságon dolgozik, a külső tech­nológiai osztályon gépész, anyukám a lakótelepi Spar áruházban dolgozott, most nagyon boldog, hogy otthon lehet velem. Nevem Vasadi Zsombor András, a szekszárdi kór­házban jöttem a világra, 2013. március 23-án. Születési súlyom 2180 gramm volt, a magassá­gom 50 centiméter. Öt héttel korábban érkeztem, de gyorsan fejlődöm, hamar be fogom hozni a lemaradást. Én vagyok az első gyermek a család­ban. Sokat eszem és alszom. Nagyon szeretem a cumimat és az esti fürdetést. Kicsit fázós vagyok, és nem szeretem a peluscserét. Az egész család nagyon várta az érkezésemet, és a mai napig nem tudnak betelni velem. Apa Vasadi Márk, az Atomix Kft.-nél ügyeletes gépkocsivezető, anya MeixnerTímea, aki repülőgépkábel szerelő. LILI paksi atomerőmű ^ ■■ 2013. május Egy kis balerina élete A Paksi Atomerőmű Dolgozóinak Szakszerve­zete (PADOSZ) munkatársa Huszák Mónika, aki büszkén mondja el, milyen embert próbáló hely­zetekben állja meg a helyét Hanna lánya, aki a balett művészetét választotta. Képességeit fi­gyelembe véve is nagyon nehéz harcolni nap mint nap azért, hogy bizonyítson.- Hanna - számomra ő az egész világ! Ami­kor meglátta a nagyvilágot, a fényt, a színeket, már akkor teli torokból ordított, hogy mindenki észrevegye, létezik. Eldöntöttem, sok minden­re meg fogom tanítani. Énekeltem és meséltem neki. Megmutattam sorra az összes virágot, és el­magyaráztam a felhőket. Megmutattam a csilla­gokat, a pillangókat, a hegyeket, és a madarakat. Megtanítottam házat és kutyát rajzolni. Megta­nítottam köszönni az embereknek. S ami a leg­fontosabb, megtanítottam szeretni és kacagni. Nagyon szép a világ, mindig ezt hangsúlyoztam. Tudtam, amilyennek én látom a világot, és annak dolgait, ő is olyannak fogja majd látni. Aztán el­telt 13 év. - Huszák Mónika ezekkel a szavakkal mutatja be lányát, Hannát, aki fiatalon már egy igazi balerina.- Most tele van életvággyal, nagy tervekkel, tettvággyal. Már háromévesen tudta, hogy szín­padon szeretne táncolni. Akkor kezdte az ovis balettet. Aztán jött a Pro Artis Művészeti Iskola Pakson, ahol délutánonként szakmai óra kereté­ben balett órákra járt. Felkészítő tanára Szarka Gitta volt. Ő látta meg Hannában a tehetséget, és javasolta, próbáljuk meg a felvételit a balett intézetbe. Sikerült, bejutott a Magyar Táncmű­vészeti Főiskola klasszikus balett szakirányára. A megszokott kis életünk fenekestül felfordult. Az első hetekben sokat sírtunk, de ahogy ment az idő, Hanna erősebb lett, mint valaha. Különböző magasságokat és mélységeket élt meg, mindig ezekből táplálkozik. Nekem annyi a dolgom, hogy támogatom, terelgetem, oltalmazom. Ha öröme van, én is örülök, és amikor boldog, az engem is boldoggá tesz. Ezernyi kérdése van, de ezek ad­nak célt az életének. Segítek neki, hogy megta­lálja a válaszokat. Ez az iskola nem hagyományos főiskola. Kilenc, embert próbáló év, ebből hat év előkészítő és három év főiskola. Az intézmény el­zárt, védett területen van, de a gyerekek nemcsak fizikailag élnek burokban. Kora reggeltől estig bent vannak. A balettórákat és próbákat dél­után a hagyományos oktatás váltja fel, este pedig szintén rendszeresen próbálnak a fellépésekre. A rektor szerint ennek előnye és hátránya is van. A bezártság például nagy fegyelemre neveli őket, munkájukra könnyebben koncentrálnak, és mivel nagy dózisban, ömlesztve kapják a kultúrát, meg­tanulják szeretni vagy legalábbis tisztelni a művé­szetet. Mégsem az elzártság jelenti a legnagyobb kihívást. Ezen a pályán az a legnehezebb, hogy mindennap le kell győznie saját magát, és min­dennap ki kell hoznia magából a maximumot, kü­lönben nem fejlődik. Ehhez a pályához elhivatott­ság kell. Sokan feladják, lemorzsolódnak, de van, akit az iskola tanácsol el. Ezért folyton mondom a kislányomnak, hogy úgy kell tanulnia, ha közbe­jön egy sérülés vagy akár eltanácsolás, folytatni kell az életét. Hanna kitűnő tanuló, szorgalmas és maximalista. Rengeteg energiát fektet ebbe a munkába. Ez számára már nemcsak egy különóra iskola után, hanem az élete. Decemberben a„Dió­­törőben" szerepelt, most pedig a János Vitéz című előadásban kapott szerepet, amit az Erkel Színház színpadán mutatnak be. Nagyon élvezi a színház világát! Hanna nagyon céltudatos, küzd az ál­maiért. Szeretne külföldre menni, mert itthon a lehetőségek nagyon korlátozottak. Természete­sen neki is van példaképe. Csodálja Popova Al­­eszját és Polina Semionovát. Gyönyörű táncosok és nagy karriert futottak be. Talán Hannának is sikerül. Nap, mint nap emlékeztetem arra, hogy a Jóisten megajándékozta ezzel a fénnyel, amelyet ő áraszt, és ezt muszáj megbecsülnie. LA---------PU iéíiU P*--------­Néhány szó a munkahelyi öltözködésről Ma már mindenütt elvárás, hogy a dol­gozók megfelelő öltözetben jelenjek meg munkahelyükön. E tekintetben a legfon­tosabb, hogy mindenki felismerje a mun­kahelye stílusát, komolyságát, és azt alapul véve, az adott kereteken belül saját stílusát is megőrizze. Nem való munkahelyre még nyáron, a nagy melegben sem a túlságosan rövid szoknya, a spagetti pántos felső, az ujjatlan férfipóló, a rövidnadrág, a teljesen nyitott papucs. Nem illendő a rikító ruha, a feltű­nő ékszer, a túl átlátszó csipke, de a gyűrött öltözék, a túl bő póló és a tréningruha sem. A beosztástól és munkakörtől is függ, hogy ki milyen ruhát visel munkahelyén. A férfiaknál elvárt a hosszúnadrág, nőknél a minimum térd alá érő alsórész, felül vál­lat fedett ruházat. A férfiak cipőt (ne szan­dált, ne papucsot) viseljenek, és a nők is mellőzzék a papucsot. A hivatali életben a férfiak alapvisele­­te a sötét öltöny. Nem hordanak ékszert, kivéve karikagyűrűt, szakmai és családi pecsétgyűrűt. A nyakkendőtű nemkívá­natos. A hölgyek öltözéke a klasszikus szoknya-blúz-blézer hármas, a kosztüm. Javasolt a hagyományos karrierszínek használata: a piros, sötétkék, szürke és fe­kete, és ezek kombinálása, esetleg lágyabb színekkel (jégkék, lila, rózsaszín, elefánt­­csont.) A blúz jól gombolódjon, és a gom­bok ne feszüljenek. A munkahelyi öltözködésben a munka­helyi biztonsági szempontokra figyelem­mel kell lenni. Némelyik munkahelyen a protokoll, a viselkedési és öltözködési el­várások mellett fontos a biztonsági előírá­sok betartása (pl. zárt cipő) és munkaruha viselése. LAnna

Next

/
Oldalképek
Tartalom