Atomerőmű, 2012 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2012-04-01 / 4. szám
22 <#> mym paksi atomerőmű 2012. április Hogyan töltik napjaikat nyugdíjasaink? Ezúttal egy olyan kollé________________ ganőt látogattam meg, aki második éve nyugdíjas, de tudom róla, hogy az erőmű kapuján kilépve voltak tervei a nyugdíjas évekre. Ezekről beszélgettem Wagner Ferencné Évával paksi, lakótelepi otthonában, amelynek berendezési és felszerelési tárgyai egyaránt Éva kreativitásáról és szépérzékéről tanúskodnak.- Éva, mikortól, milyen munkakörben dolgoztál az erőműben, és mivel foglalkoztál azt megelőzően?- Tizenhárom évig Szekszárdon dolgoztam csecsemőotthonban, illetve bölcsődében, ugyanis csecsemő- és gyermekgondozó szakképzettségem van. 1983 végén kínálkozott lehetőség arra, hogy a családdal Paksra költözzünk, az erőmű munkát és lakást is biztosított részünkre. A pénzügyi és számviteli területen bérelszámolóként kezdtem dolgozni, akkor még manuálisan végeztük a bérszámfejtést. Az évek során folyamatosan tanultam, megszereztem a munkakörömhöz előírt képesítéseket. Később áttértünk egy korszerűbb, számítógépes programmal történő bérszámfejtésre, de emellett nyomon kellett követnünk a munkánkhoz kapcsolódó számviteli, társadalombiztosítási és adóügyi jogszabályok változásait. Munkánknak a nehézségét, de egyben a szépségét a sokfélesége adta. Szerettem, hogy az ügyintézés során munkatársainkkal közvetlen kapcsolatban álltunk.- Meddig dolgoztál az erőműben, milyen munkahelyi élményeid vannak?- Huszonhét évig dolgoztam az erőműben, csoportvezetőként ugyanattól a szervezettől mentem nyugdíjba, ahol 1983-ban kezdtem. Volt kolléganőim többségével ma is tartom a kapcsolatot, egyikükkel pedig az idén együtt utazunk Balatonfüredre, a társaság üdülőjébe.- Hogyan és mivel telnek nyugdíjas napjaid?- Tudatosan készültem a nyugdíjas évekre, voltak terveim, amelyeket részben már sikerült megvalósítanom az elmúlt két évben. A lakásomon átalakítást és felújítást végeztettem, olyanná formáltam, amelyre már régóta vágytam. Sokáig szunnyadt bennem egy olyan képesség, amely a munka és a család ellátása mellett idő és energia hiányában nem tudott felszínre törni, most jut idő erre is. Érdekel a kézművesség, mozaikozom, festek vászonra és üvegre. Festményeimet magam és a családom örömére készítem. Amikor nyugdíjas lettem, azt is megfogadtam, hogy jobban odafigyelek az egészségemre. Igyekszem helyesen táplálkozni és több időt tölteni a szabadban. Az életemben természetesen a családom a legfontosabb. Gyermekeimre vagyok a legbüszkébb. Virágnak két kézműves szakmája van, Péter pedig közgazdász és számítástechnikai mérnök. Mindketten párkapcsolatban élnek itt Pakson. Kötődöm a gyerekeimhez, igyekeztem őket olyan értékrend szerint nevelni, amelyet a szülői házból hoztam magammal. Úgy érzem, hogy ennek az értékrendnek a fő elemei, a hit, a remény és a szeretet számtalanszor átsegített a munkahelyi és a magánéleti nehézségeken egyaránt. Mindig fontos volt számomra hinni valamiben, ami előre visz, a remény erőt adott a megvalósításhoz, szeretet nélkül pedig mit sem ér az élet. Nyugdíjas éveimben is ezek motiválnak, mindig vannak céljaim, terveim. Testvéreimmel, azok gyerekeivel, unokáival, akik a keresztgyerekeim, szintén többet tudok találkozni, szeretek a társaságukban lenni. A közelmúltban felvettem a kapcsolatot lánykori barátnőimmel, akikkel összejárunk közös nosztalgiázásra. Kedvelem a családi és a baráti társaságot, de szívesen vagyok itthon is.- Hogyan összegeznéd az elmúlt két évet?- Több mint negyven éves munkaviszony után mentem nyugdíjba, úgy érzem, jól döntöttem. Az erőmű biztos anyagi hátteret nyújtott ez életemben, amelyért nagyon hálás vagyok. Nyugdíjasként élvezem, hogy nincs kötöttség, akkor és azzal foglalkozom, amihez kedvem van. Ez a szabadság mindennél többet ér. Kzné Nyugdíjas közgyűlés nőnapi és jubileumi ünnepséggel 2012. március 2-án tartotta éves közgyűlését a Padosz Nyugdíjas Tagozata az Atomerőmű Nyugdíjas Klub Gesztenyés úti épületében. A rendezvényen szép számmal, 109-en vettek részt nyugdíjas tagjaink, akiket Majoros János tagozatvezető köszöntött. Ügyrendi kérdések tisztázása után, hagyományosan az elmúlt évben elhunytakra emlékeztünk egy perces néma felállással. Első napirendi pontként Lőrincz László elnök beszélt a 2011-es év történéseiről, a Munka Törvénykönyve változtatásából fakadó problémákról, melyek új megoldások kialakítását teszik szükségessé szervezetünk működésében. Tájékoztatta a megjelenteket a nagysikerű Nyugdíjas napról, valamint a Humán Alapítványtól és a szakszervezetünktől igényelhető anyagi támogatások mértékéről. Bocsor István elnökhelyettes kiegészítése után Majoros János tartotta meg évértékelő beszédét. Méltatta az összekötők munkáját, a 2011-es választásokban nyújtott segítségüket, egyben felhívta a figyelmet, hogy szívesen fogadjuk a demonstrációra való jelentkezéseket a nyugdíjasok részéről is. János, aki dr. Germán Endrével együtt a „partos" nyugdíjasok képviselője, beszámolt a Hamvas István vezérigazgatónál tett látogatásukról, a felvetett problémákról. Örvendetes, és a nyugdíjasok aktivitását jelzi, hogy 2011-ben két nyugdíjas tagunk is kiérdemelte a Padosz Kiváló Aktivista címet. A beszámolók után következett a Padosz nyugdíjas nő tagjainak köszöntése a közelgő Nőnap alkalmából. Mindenki örömmel vette át az idei év ajándékát, a virágot és a bevásárló táskát. Ezután került sor a legalább 50 éves szakszervezeti tagsággal rendelkezők ünneplésére. 50 év! Még kimondani is sok! Hét fő kapott emlékplakettet, amit nagy taps kíséretében vehettek át. Remélem, minél többen megérjük majd ezt a jeles eseményt, és kívánom, hogy ilyen aktív és összetartó közösségben ünnepelhessük ezt meg, mint a Padosz Nyugdíjas Tagozata! KE Weisz József és felesége, Eta Weisz József a műszaki igazgatóság végleges biztonsági jelentés projekttől ment nyugdíjba, 2007. december 31-én. Előtte azonban, az eltelt 30 év alatt, sok különböző műszaki területen dolgozott az erőművön belül. Felesége, Eta pedig a vegyészeti főosztály nyugdíjasa, 2007. május 1-jétől. Ő a belépésétől kezdve a vegyészeten dolgozott.- Most hol, merre éltek?- Eta: A nyugdíjba vonulást követően elköltöztünk Paksról, ahol harminc nagyon szép évet töltöttünk el. Magyarpolányba költöztünk, egy csendes, szép, a Bakony lábainál fekvő kis faluba. A gyerekeink az ország más-más területén találtak munkát, és telepedtek le. Ez a falu Jóska szülőfaluja, itt él az édesanyja, testvére és unokatestvérei. Az én testvérem is a közelben, Várpalotán lakik. Itt vettünk egy szépen felújított kertes családi házat, amelyben ketten bőven elférünk, de ha eljönnek a gyerekeink és unokáink, akkor is nagyon kényelemesen. Szép nagy udvarral és kevés veteményeskerttel is rendelkezik.- Jóska: A falu egy csendes, rendezett kis sváb helység, kb. 1200 lakossal. Van egy híres kálvária dombja, ahova kb. 170 lépcsőn lehet feljutni, amit a tavalyi évben újítottak fel, és van egy, az 1760-as években épített nagyon szép, sajnos még felújításra váró, barokk temploma, tele szobrokkal, freskókkal. Egy utca, „telis-tele” az 1800-as évek végén, 1900-as évek elején épült tornácos parasztházzal, amiért a falu 1992-ben Europa Nostra díjat kapott.- Mikor kezdtetek az erőműben dolgozni?- Jóska: 1978. január 1-én kerültem az erőműhöz. Akkor még nagyon kevesen voltunk. A reaktor osztályra kerültem főgépészi beosztásba, és innen már csak címszavakban tudom mondani a történteket, mivel túl sűrű az eseménylista. Mi voltunk az ún. „csikócsapat”. Majd betanulás itthon, a Szovjetunióban, az NDK-ban, aztán műszaki ellenőrködés az építkezésen, később az 1. blokk üzembe helyezése és üzemeltetése. Közben vizsgák, vizsgák, vizsgák. Az 1. blokk üzemeltetésében már blokkügyeletesként vettem részt. 1997-től kikerültem a reaktor osztályra művezetőnek, majd a műszaki igazgatóságon a technológiai, az üzemviteli osztály, majd a VBJ (végleges biztonsági jelentés) következett. Hát azt kell mondanom, hogy életem legszebb éveit éltem át. Igen jó társaságban, kedves kollégák, bátran mondhatom barátok között. Szép volt, jó volt.- Eta: Nagyon sok és szép évet töltöttem el munkával, nagyon jó munkatársakkal, barátokkal a vegyészeti osztályon. 1983-ban kezdtem az erőműben, és mindvégig ezen a munkahelyen dolgoztam, kezdetben, mint analitikus laboráns. Az induló blokkokkal kapcsolatos vegyészeti munkák erősen összekovácsolták a társaságot. Egymásra voltunk utalva, mindenki számíthatott a másikra, így utólag viszszagondolva ez alapozhatta meg azt az igazán jó kollegiális, mondhatni baráti viszonyt, ami egymáshoz főzött bennünket. Rendszeresen tartjuk a kapcsolatot a volt munkatársakkal, gyakran felkeresnek bennünket, amikor síelni indulnak, vagy éppen Balatonfüreden nyaralnak.- Meséljetek most a családról egy kicsit!- Eta: Három fiunk van, akik közül egyik sem választotta az erőműves pályát. Az idősebbik jelenleg Győrben, az autóiparban, a középső Pesten egy tervező cégnél dolgozik, a kisebbik Nagytarcsán él, és jelenleg építési vállalkozással foglalkozik. Mindhárman megnősültek és minden „fészekaljban” vannak már unokák is. Összesen hat, a tíz évestől a három hónaposig. Ha összejövünk a gyerekekkel, unokákkal a legszűkebben is tizennégyen vagyunk. Hát nem szép?- Legkedveltebb időtöltésetek?- Eta: A legkedvesebb időtöltésünk az „unokázás”. De azért ezen felül nagyon sok más is van, amivel itt, egy ilyen kis faluban el tudjuk tölteni az időt. Polány kis falu, de igen mozgalmas. Van nemzetiségi és művészeti iskolája. Mód van különböző szabadidős tevékenységek végzésére, mint például énekkar, színházlátogatás, rajzolás, kosárfonás, korongozás, szövés. Mindet ki sem lehet próbálni. Az én kedvencem a szövés. Van egy eléggé ismert, mondhatni híres Polányi Passió nevű program, amelyet minden évben Pünkösdkor ad elő a falu népe (kb. 150 fő) egy hivatásos színésszel az élen. Jóska is szerepel benne, és ahogy mondja, nagyon szép és felemelő érzés a Polányi Passióban szerepelni. Szóval bőven van mit tenni, és a legfontosabb, hogy mindezt jókedvvel, szeretettel tegyük.- Mi a legfontosabb dolog számotokra az életben?- Jóska: A legfontosabb a szeretet, a család összetartása, egymás megbecsülése, és mindehhez persze jó egészség. Már 39 éve vagyunk együtt, és elmondhatjuk, hogy ez alatt sok mindenen keresztülmentünk. Sok problémával, gonddal találkoztunk, de szerencsére mindent sikerült megoldanunk. Elmondhatjuk, hogy boldog életünk van. Hogy ez így alakult, abban igen nagy, mondhatni meghatározó szerep jutott Paksnak is. Köszönet érte. Orbán Ottilia Törzsgárdatagsági elismerések 2012. március 10 éves Osztermajer Mónika gig 2001.09.17. 30 éves Árvay Tamás mig mfo 1982.03.25. Kemény János big rendo 1982.03.15. Bacs Sándor big rendo 1982.03.19. Dömötör Aranka gig logfo bszo 1982.03.02.
