Atomerőmű, 2012 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2012-03-01 / 3. szám
18 mym paksi atomerőmű 2012. március Munka és pihenés Marie Curie-sorozatunk nyolcadik része A rue de la Glaciere-i lakásban nem változott az élet. Pierre és Marie még a szokásosnál is többet dolgoznak, minden energiájukat a munkába fektetik a nyári szabadság előtti hetekben. Amikor a nyári hőség megkezdődik, Marie időt szakít rá, hogy gyümölcsöt vásároljon a vásárcsarnokban, s azt a Curie család receptje szerint befőzze télire. Majd elrendezi nyárra a lakást, feladja vasútra a két biciklit, s mint milliónyi más párizsi asszony, vakációra utazik férjével és kislányával. A házaspár az auvergne-i Auroux-ban bérel egy parasztházat. Boldogok, hogy kiszabadultak a városból, s élvezhetik a tiszta levegőt az egészségtelen rue Lhomond után. Nagy túrákat tesznek kerékpárjukon. Vidéki magányukban naponta beszélgetnek „új fémükről”, a polóniumról és a másikról, amelyet még fel kell fedezniük. .. Szeptemberben visszatérnek a nyirkos műhelybe a szürke ásványaik közé, és megújult életkedvvel folytatják kutatásaikat. Marie munkakedvét szomorúság zavarja meg: Dluskiék rövidesen elutaznak Párizsból. Elhatározták, hogy Lengyelországban telepednek le. A Kárpátokban fekvő Zakopánéban szanatóriumot építenek tüdőbetegek részére. A búcsú nagyon szomorú. Marie barátnőjét, őrzőangyalát veszíti el. Első ízben érzi magát száműzöttnek. Ezt írja Marie Broniának 1898. december 2-án: „... Nem tudod elképzelni, milyen űrt hagytál magad után. Kettőtökkel férjemet és gyermekemet nem számítva azt veszítettem el, akihez leginkább ragaszkodtam Párizsban. Olybá tűnik nekem, mintha lakásunkon és munkahelyünkön kívül Párizs megszűnt volna létezni. ...A rossz időjárás, eső és sár ellenére is jól érezzük magunkat. Iréné lassanként nagylány lesz. Táplálása állandó nehézségekbe ütközik, mert tejben főtt ételeken kívül semmit sem akar rendesen megenni, még tojást sem. írd meg, milyen étrend felel meg az ő korában levő gyereknek...” Talán nem lesz érdektelen Madame Curie néhány, az emlékezetes 1898. évben írt feljegyzéseit idéznünk itt, bármenynyire is prózai természetűek azok - vagy talán éppen ezért. A következő feljegyzés egy könyv, a "Polgári Konyha" margóján található, és egy ribizke lekvár receptjére vonatkozik: „négy kiló gyümölcsöt, s ugyanannyi kristálycukrot vettem. Tízpercnyi felfőzés után az egész anyagot átnyomtam egy elég finom szitán. Tizenegy üveg nagyon kiváló, nem átlátszó, kocsonyás zselét nyertem belőle.” Egy szürke iskolásfüzetben, amelybe az anya napról napra beírja kislányának súlyát, étrendjét és tejfogainak megjelenését, 1898. július 20-i keltezéssel - a polonium felfedezésének bejelentése után egy héttel - a következő olvasható: „Iréné már tud »köszönöm«-öt inteni a kezével... már szépen mászkál négykézláb. Azt mondja: »Gogli, gogli, go«. Naphosszat egy szőnyegen ül a kertben (Sceaux-ban). Lefordul, felkel, leül...” Auroux-ban, aug. 15-én: „Iréné hetedik foga kinőtt alul, baloldalt. Fél percig már tud állni, minden támasz nélkül. Három nap óta a patakban fürdetjük. Sikoltozik, de ma (a negyedik fürdés) hirtelen elhallgatott, s játékosan paskolta a vizet. A macskával játszik, s csatakiáltásokkal követi. Már nem fél az idegenektől. Sokat énekel. Ha széken ül, felmászik az asztalra ...” Három hónappal később, október 17-én, Marie büszkén jegyzi fel: „Iréné már nagyon szépen sétál, de nem négykézláb.” Majd 1899. jan. 5-én: „Iréne-nek tizenöt foga van.” A két utolsó feljegyzés között még egy feljegyzés található, amely szintén figyelemre méltó. Marie és Pierre Curie, valamint G. Bemont nevű munkatársuk közös közleménye ez. A Tudományos Akadémiának szánták, az 1898. december 26-i ülés értesítőjében jelent meg. A kutatók a szurokércben jelen levő második radioaktív elemre következtetnek. íme pár sor a közleményből: „...A felsorolt különféle okok arra engednek következtetni, hogy az új radioaktív anyag egy új elemet tartalmaz, amelynek a RADIUM nevet akarjuk adni. Ez az új radioaktív szubsztancia biztosan tartalmaz nagy adag báriumot: ennek ellenére a radioaktivitás tekintélyes. A rádium radioaktivitásának tehát óriásinak kell lennie.” Szlazas KENTON-HAGYATÉK 7.RÉSZ KIS- ÉS MOBILREAKTOROK A Paksi Atomerőmű Zrt. Atomenergetikai Múzeumában található Kenton-hagyatékot (könyvgyűjteményt) vizsgáló sorozatunk hetedik része a Power Reactors in Small Packages (Reaktorok kis csomagokban) című könyvet helyezi nagyító alá, melyet az amerikai Atomic Energy Commission jelentetett meg 1968-ban. A vizsgált könyv abból az időszakból származik, amikor még a nukleáris iparág sem tört feltétlenül lándzsát az atomenergetika gazdaságossága mellett. Azaz éppen változóban volt ez a faktor, de a kisreaktorok vonzereje nem is feltétlenül a profitabilitás fókuszba helyezéséről szólt, hanem sokkal inkább arról, hogy távoli helyekre is telepíthettek megfelelő menynyiségű energiát előállítani képes erőműveket, legyen szó akár Alaszkáról, akár az Antarktiszról - mindezt épeszű időkeretek között. Hogy egy példát is nézzünk konkrét számadatokkal: Ahogy a szerző rámutat, az uránüzemanyag megdöbbentően drága, ha fontban mérjük, de megdöbbentően olcsó, ha azt nézzük, menynyi egységnyi hőt juttat el a turbinákhoz egy kész erőműben. Egy fontnyi dúsított urán (U-235 leginkább) akkori árakon 5.000 dollárba került, míg egy fontnyi dízelüzemanyag mindössze 3 centbe. Az urán tehát 166.667-szer drágább volt! Persze volt egy „de!" rész is: az urán sokkal drágább volt ugyan, de egy fontnyi teljesen elhasított urán 2.000.000-szor annyi energiát termelt, mint egy fontnyi olaj. Ha ehhez hozzávesszük, hogy mennyibe kerül adott egységnyi energia előállításához szükséges üzemanyagot eljuttatni mondjuk az Antarktiszt, egyből látszik a nukleáris megoldás versenyelőnye. A fényképekkel, táblázatokkal illusztrált könyvből rálátást nyerünk a 60-as években csúcstechnológiának számító kis- és mobil reaktortípusokra. A helyhez kötöttek mellett megkülönböztettek hordozható/áttelepíthető fajtákat és mobil reaktorokat. A legnagyobb teljesítménnyel a Sturgis vízi járműre szerelt MH-1A reaktor rendelkezett a maga 10 MW-jával. A Sturgis egy hatalmas teherhajónak tűnt a beavatatlan szemlélő számára, de valójában egy hajóra szerelt atomerőmű volt, amelyet rendkívüli helyzetek esetén küldhették el az áramellátást biztosítani a szükségleteknek megfelelően. Talán még a Sturgisnél is érdekesebb volt az ML-1, amelyet 1962-ben vetettek be először. Ez lényegében egy mobil minierőmű volt, melyet arra terveztek, hogy egy standard katonai tréleren szelje át az országot, és bárhol villamos energiát termeljen. Persze itt kisebb teljesítménnyel kellett számolni, mint a Sturgis esetében: itt mindössze fél MW-tal gazdálkodhattak a felhasználók. 1968-as könyvről van szó, amely ma is futurisztikusnak számító ötletekkel zár, különös tekintettel az ún. energiadepóra. Ez egy atomerőmű segítségével hozná létre gépjárművek számára az üzemanyagot egy olyan világban, ahol a fosszilis üzemanyagok egyre inkább kifogyóban lesznek. Simon Zoltán KISIIÍKEK A NAGYVILÁGBÓL Ml KELL A NUKLEÁRIS RENESZÁNSZHOZ? Az amerikai Heritage Alapítvány szakértője kertelés nélkül megmondja: mindenekelőtt 3 dolog, legalábbis az USA-ban. 1) A radioaktív hulladékok kezelését rendezni kell, most ugyanis a versenyszféra termeli, azonban a szövetségi kormány takarítja el azokat. 2) Az iparág sokkalta hatékonyabb felügyeletét kell megteremteni a jelenlegi rugalmatlan és kiszámíthatatlan hatósági szervek helyett, melyek szükségtelen és káros gátakat szabnak. 3) A piaci erők döntsék el, hogy mely technológiák mehessenek előre a fejlődés útján. Jelenleg a kormány támogat és a kormány bürokratái diktálnak. Ez nem segíti elő az új technológiák bevezetését, csak a középszerűséget. (Forrás: The Foundry) „TISZTA" ENERGIA VS. SZABAD DÖNTÉS Az American Enterprise Institute szakértője a környezetvédőket veszi célba, mondván, hogy saját megközelítésüket próbálják rákényszeríteni a társadalomra. Egy CES névre hallgató szabályozás kapcsán rámutat: százalékos arányban kényszeríteni a társadalmat bizonyos típusú energiahordozók használatára (melyek közül jó pár drága megújuló egyébként) olyan, mintha az átlagpolgárokat arra kényszerítenék, hogy mindennapi diétájuk bizonyos százalékában drága bioételeket fogyasszanak. Ezzel a szabad választás lehetősége veszik el és mindeközben a fogyasztók, adófizetők pénztárcája is ürül. (Forrás: The American) A NÉGYEK ÜVEGHÁZGÁZ BANDÁJA A „Négyek Bandája” nevet viseli az az új kezdeményezés, amely az üvegházgáz-kibocsátás monitorozását tűzte ki célul. A tagok az Energiaügyi Minisztérium 3 laboratóriuma (Los Alamos, Lawrence Livermore, Sandia) és a NASA részéről a Jet Propulsion Laboratory. A tervezett információs rendszer GHGIS névre hallgat majd, azonban fontos nehézségeket le kell még küzdeni a célhoz vezető úton. Az egyik legfontosabb, hogy meg kell tudni különböztetni az emberi tevékenység által kreált üvegházgázokat a természetesektől. Ezt nehezíti az a tény, hogy az emberi eredetűek körülbelül 20 nagyságrenddel(!) kisebb mennyiségben termelődnek, mint a természetes eredetűek. (Forrás: Los Alamos Nemzeti Laboratórium) LENGYEL ATOMTERVEK A lengyel PGE szolgáltató felügyelőbizottsága is jóváhagyta már a tervet, hogy 2 új atomerőmű épüljön az országban 2029-re. A koncepció szerint növelni kell a termelési kapacitást és diverzifikálni kell a termelési technológiát. A tervezett beruházások összköltsége 103 milliárd dollár lenne 2012 és 2035 között. A 2035-ös végcél egyébként az, hogy a nukleáris részarány 36% körül legyen a szolgáltató energiamixében. (Forrás: World Nuclear News) Simon Zoltán
