Atomerőmű, 2012 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2012-03-01 / 3. szám
10 2012. március J&t mym paksi atomerőmű RENDKÍVÜLI OSZTÁLYTABLÓ ATOMENERGETIKAI MÚZEUM A rendkívüliséget az Atomenergetikai Múzeum március 7-i megnyitója szolgáltat- ben, illetve Paks városában. Kollégáink bemutatása reményeink szerint elősegíti ja, hiszen ezzel egy országos szakmúzeum kezdte meg működését az atomerőmű- gyűjtőmunkájukat, ezáltal a múzeum műtárgyainak szaporodását, gazdagodását. Mittler István kommunikációs igazgató Pakson érettségizett, majd Szegeden szerzett tanári és közgazdász diplomát. A Tájékoztató és Látogatóközpont (TLK) megnyitása előtt meghirdetett pályázatot megnyerve, 1995-től a TLK-ban dolgozik, amelynek vezetőjévé 2005. augusztus 1-jén nevezték ki. Vezetői feladatai mellett az ESZI Kuratóriumának elnöki teendőit is ellátja.- Kezdjük egy magas felütéssel! Van a világon valahol hasonló múzeum?- Tudomásom szerint Amerikában egy bezárt atomerőműben rendeztek be múzeumot, ám bennünket nem az elsőbbség dicsősége sarkallt, hanem egy következetes szakmai igény teljesítése. Annak idején, 1992- ben rendelte el az akkori vezérigazgató - dr. Petz Ernő - egy üzemtörténeti gyűjtemény létrehozását. Nos, e két évtizednyi gyűjtőmunka eredményezte helyzet feloldása az új múzeumi épület kialakítása. Ugyanis a köz szolgálatát csak a nyilvánosság elé tárás elégíti ki, és a szakma tisztelete tartotta bennünk azt a hitet az elmúlt húsz év során, miszerint az atomenergetika megérdemel egy múzeumot. Három évtizede indult el az első reaktorunk, és 1982-től az atomenergetikának köszönhetően hazánknak egy biztos, olcsó és környezetbarát energiaforrást jelent a paksi atomerőmű. Az atomenergetika hazai elterjedésének és hasznosításának emlékeit nem gyűjtik a hazai múzeumok. Egy másik megközelítésben: az atomenergia hazai elfogadottságának 70% közeli igenléséért naponta keményen meg kell küzdenünk. Ez azt is jelenti, hogy a Látogatóközpont „kínálatát” folyamatosan bővíteni kell ahhoz, hogy az atomerőmű iránt évek óta tapasztalt érdeklődést fenntarthassuk. Ezért újítottuk fel 2009-ben a kiállítóterünket, indítottuk az MVM Zrt.-vel közösen országos körútra a kamionos kiállításunkat, és ezért törekedtünk az atomerőmű működésével kapcsolatos tárgyi emlékek nyilvánosság elé tárására.- Ez azt jelenti, hogy a múzeum a TLK szerves része, attól függetlenül, hogy országos szakmúzeumi státuszt kapott?- így van, de úgy is fogalmazhatok, hogy a Látogatóközpont közel 2000 nm-es kiállítótérrel gyarapodott, vagyis több mint duplájára nőtt. A múzeumban dolgozó munkatársaim pedig kettős tevékenységet végeznek, mert nem csak a látogatókkal foglalkoznak, hanem múzeumi szakfeladatot is ellátnak. Ez viszont kettős irányból jövő elvárást jelent számunkra, mert az atomerőmű menedzsmentjén kívül még a szakminisztériumi elvárásoknak is meg kell felelnünk.- Kik és hogyan juthatnak be a múzeumba?- Az északi portán keresztül léphetnek be az egyéni és csoportos látogatók. Az egyéni látogatókat a múzeum munkatársai kísérik a múzeumba, a csoportokat pedig a biztonsági szolgálat embere. A múzeum nyitva tartása megegyezik a Látogatóközpontéval, illetve a múzeumi törvény értelmében kedden és szerdán kutatókat is fogadunk, az ő igényeiket is igyekszünk kielégíteni.-beri-Beregnyei Miklós üzemtörténész Katonai műszaki főiskolát végzett út-vasútépítő szakon. 1976-ban került Paksra, az atomerőművet építő műszaki zászlóaljhoz. 1983 és 1988 között Paks város polgárvédelmi törzsparancsnoka, majd 1989-1990-ben a Paksi Hírnök alapító főszerkesztője. 1991-től a Tájékoztatási Iroda tájékoztatási mérnöke, 1995-től az atomerőmű üzemtörténésze.- Miklós! Ügy gondolom, a múzeum megnyitásával teljesült egy nagy vágyad.- Igen, hiszen 1991-től az egyik í fő tevékenységem az atomerőmű múltjára vonatkozó dokumentu- 2 mok és tárgyi emlékek gyűjtése. | A gyűjtés pedig akkor jelent igazi örömet a gyűjtőnek, amikor a gyűjtött anyag a nyilvánosság elé kerül. A volt 306-os raktárépület átalakításával egy hatalmas kiállítóteret sikerült létrehozni, amely talán tíz évig elég lesz, aztán újabb tároló hely után kell nézni.- Mit gyűjtőtök, illetve mi szerint válogattok?- Ez az egyik legfontosabb kérdés, hiszen minden múzeum helyhiánnyal küszködik, tehát nagyon meg kell fontolni, mit hozunk be a múzeumba. A legfontosabb szempont az, hogy az adott tárgy (technikai eszköz) technikatörténeti szempontból jelentős-e, vagyis az üzem életében fontos „láncszem” volt-e. Fontos továbbá, hogy demonstrációs állomása legyen az adott technika fejlődéstörténetének.- Az üzemidő-hosszabbítási program keretében sok területen korszerűsítünk, ami bőséges műtárgy utánpótlást biztosít számotokra, tehát a legjobbkor nyílt meg a múzeum.- Bizonyos szempontból ez igaz, viszont több szempontból már nagyon későn, mert sok minden került selejtezésre, megsemmisítésre.- Itt ülünk a múzeum könyvtárában, amely egyben a dolgozószobád. Hogyan sikerült létrehozni a könyvtárat?- A könyvtár legjelentősebb szakmai anyaga a Kenton-hagyaték, amely több mint ötszáz angol nyelvű könyvet tartalmaz. A különlegességét a témája adja, ugyanis az atomenergia békés célú felhasználásának indulását dokumentálja 1946-tól az 1990-es évek elejéig. Egy nyugdíjasunk, Vinnay István készített magyar nyelvű rezümét minden könyvről, amelyet a Gyűjteményi Szemle 2011-es évfolyamában nyilvánosságra is hoztunk, ezzel is könnyítve a kutatók tájékozódását. Jelentős a könyvtár folyóirat-gyűjteménye, amely Paks sajtótermékeinek legteljesebb gyűjteménye 1881-től napjainkig. Ezt a ritka anyagot én gyűjtöttem 1976-tól, és a múzeumnak ajándékoztam. Örvendetesen gyarapszik az adományozók száma, közülük a legutóbbi ajándékozók: Bajsz József, Faragó Péter, Tóth György, dr. Trampus Péter. Egyre többen ajándékozzák a múzeumnak az eddig féltve őrzött emléktárgyaikat. Ennek nagyon örülünk, mert a múzeumba kerüléssel nemzeti tulajdonba kerül.-öni-Bodajki Ákos tájékoztatási munkatárs Dunaújvárosban született, Pakson nőtt fel, s ugyancsak itt folytatta az általános- és a középiskolai tanulmányait is. A későbbiekben a Pécsi Tudományegyetemen mint művelődésszervező végzett, majd Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeumban szerzett múzeumi-gyűjteménykezelői képesítést. A fotózás technikáit autodidakta módon sajátította el, de - mint mondja - rengeteg segítséget kapott a szakmabeli ismerőseitől. 2005-ben gyakorlatosként került a Tájékoztató és Látogatóközpontba, majd körülbelül fél évvel később tájékoztatási munkatársként kezdett dolgozni ugyanitt. Beregnyei Miklós irányításával és segítségével kezdte a szakmát s tett szert egyre több ismeretre. Jelenleg a meghatározó feladatai a fotózás és a gyűjteménykezelés, mivel a cég életében minden fontosabb eseményt archiválni kell az utókor számára. Ha éppen nem az atomerőmű eseményeiről készít fotókat, akkor a múzeum gyűjteménykezelői feladatait látja el, s adott esetben csoportot is szokott kísérni. Az is előfordul, hogy segítséget kérnek a fotózás kapcsán valamelyik szakmai területről, műszaki vagy más okból fakadóan, s ilyen esetben is segít, amiben tud. A munkájában a változatosságot szereti a legjobban. Mint mondja, minden tárgynak megvan a maga története, mindegyikhez kapcsolódik valaki, legyen az egy személy, vagy valamelyik részleg. „Aki egy kicsit is szereti a történelmet, az rátalál a szépségére” - vallja. Szereti, hogy a fotózások során rengeteg emberrel kerül kapcsolatba. Ez nem csak a különböző szakmák, beosztások megismerése miatt érdekes, hanem azért is, mert így sokszor eljut olyan helyekre, eseményekre, ahova az adott dolgozókon kívül szinte senki sem. Ebben a munkakörben nagyon jelentős szerepe van a kapcsolattartásnak. Ákos rendkívül fontosnak tartja, hogy ismerik és elfogadják őt, hiszen ha valahol tárgyakat selejteznek, vagy ha valamilyen nem eseménynaptár szerinti dolog fog történni, óriási előny, hogy ismerik, és időben szólnak neki. Hobbiját, szabadidejének eltöltését tekintve Ákos elmondja, hogy gyerekkorától kezdve rajong a graffitikért, az önkifejezés ezen művészeti formájáért, de akkoriban nem igazán volt lehetőség kibontakozni ezen a területen. Évekkel ezelőtt, immár felnőtt fejjel sikerült visszacsöppennie pár fiatal tehetség kíséretében az ún. legál street art területére, ahol a saját illetve közös szórakoztatásukra szabadon és legálisan kreálhattak falra vagy vászonra. Ákos másik hobbija a zene, bár - mint mondja - ennek művelésében még eléggé a kezdeteknél tart. Két évvel ezelőtt egy hirtelen jött ötlettől vezérelve kezdett el zongorázni tanulni, s ezt jelenleg is folytatja. Prancz Zoltán
