Atomerőmű, 2012 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2012-11-01 / 11. szám
JA/F 2012. november <•> mym paksi atomerőmű 19 Hírek Japánból Védőfal épült a Shika telephely elé A tulajdonos Hokuriku Electric Power Co. magas fallal kívánja védeni az erőművet. Október elsején jelentette be a tulajdonos, hogy elkészült az a védőgát, ami a szökőár elleni védelmi intézkedések első megvalósult eleme. A beruházás tavaly ősszel kezdődött. Az építmény megerősített betonból épült, hossza 700 méter. Valós magassága 4 méter, tengerszint feletti magassága 15 méter. A telephely nyugati (óceáni) oldalán található, feladata az üzemi terület áradások elleni védelme. A vázát 93 oszlop alkotja. Ezek mindegyike három méter átmérőjű, magasságuk 4 és 13 méter között van. A számítások szerint a védőfal elég erős ahhoz, hogy ellenálljon a földrengés és a szökőár hatásainak. Tartalmaz továbbá 42 alagcsövet is, hogy gyorsan le tudja üríteni az esetlegesen a védőművön átcsapó vizet. Forrás: Japan Atomic Industrial Forum, 2012. október Varga József NUCLEAR ENGINEERING Ötszáz napnál hosszabb kampány 4TERNATIONA Eddigi történetének leghosszabb kampányát futotta a Palo Verde erőmű 2. blokkja A 2011 tavaszán kezdődött üzemeltetési ciklus 518 nap után ért véget, amikor tervezett karbantartásra és üzemanyagcserére állították le a blokkot. Az 1340 MW-os blokk már ért el hasonlóan kimagasló eredményt, amikor 1999-ben 515 napos üzem után állították le. A telephely 1. és 3. blokkja is teljesített korábban hasonló rekordot, 502 illetve 509 napig voltak folyamatosan üzemben. Az Arizona államban lévő erőműben három nyomottvizes típusú blokk üzemel, mindhárom a nyolcvanas évek közepén kezdte meg működését. Pénz áll a házhoz A Westinghouse Electric Co. új vezetője és Obama elnök egy magas rangú képviselője a gyárba látogat Danny Roderick és Fred Hochberg látogatása ahhoz a bejelentéshez köthető, miszerint az Egyesült Államok Export-Import Bankja jóváhagyott egy kétmilliárd dolláros csomagot, aminek a célja az Egyesült Arab Emírségekben építendő atomerőművi blokkok finanszírozása (Hochberg a bank elnök-vezérigazgatója). Meghan Larsen, a Westinghouse kommunikációs vezetője szerint a beruházás ötezer embernek adhat munkát az Államokban, közülük sokaknak az óriáscég saját gyártólétesítményeiben. A kétmilliárdos közvetlen bankkölcsön lehetővé teszi amerikai berendezések és szolgáltatások megvételét a felépítendő nukleáris létesítményhez, továbbá ez a tranzakció teszi lehetővé, hogy felépülhessen az első atomerőmű az Arab-félszigeten. A hatalmas összeg egyúttal a bank eddigi legnagyobb pénzügyi manővere is az Emírségek irányába. A bank igazából egy független szövetségi ügynökség, amelynek feladata munkahelyek létrehozása és fenntartása úgy, hogy az ne kerüljön az adófizetők pénzébe. Forrás: Nuclear Engineering International, 2012. október Varga József Leszerelés Olaszországban world nudoar news Hozzákezde. nek a Trino Vercellese atomerőmű nukleáris részének bontásához Hamarosan megkezdődhetnek az 1990-ben bezárt erőmű leszerelési munkálatai. A teljes költséget most 234 millió euróra becsülik. A tizenkét évre tervezett munkák Olaszország első kereskedelmi célú atomerőművében zajlanak majd. A 270 MW-os blokkot 1961-ben kezdték építeni, 1964-ben termelt először villamos energiát. Aztán 1987-ben a csernobili baleset indukálta népszavazás megpecsételte az ország atomerőműveinek sorsát. Az állami tulajdonú Sogin cég 1999-ben vette tulajdonába az erőművet az Énei társaságtól, és most hozzátartozik a leszerelés is. Eddig elvégezték a hűtőtornyok és a meteorológiai torony lebontását; dekontaminálták a gőzfejlesztőket; szétszedték a dízelgenerátorok és a turbinák épületét; eltávolították az azbesztet az épületekből és eltávolították a nem-nukleáris segédrendszereket. Mind a négy leállított atomerőműben folyik valamilyen bontási tevékenység, de a Trino az egyetlen, amelyet erre határozat is kötelez. Ezt a gazdasági fejlesztésért felelős minisztérium hagyta jóvá 2012 augusztusában. A Sogin szerint 2024-re zöldmezős területet adnak vissza az államnak, és megkezdődhet a földterület újbóli hasznosítása. Eddig 34 millió eurót igényelt a telephely dekontaminálása, 52 milliót vitt el a hulladékok tárolása. A maradék 148 millió eurót szánják a leszerelésre. Úgy számolnak, hogy kb. 214 ezer tonna hulladék keletkezik majd, ebből 2000 tonna lesz a radioaktív hányad. Ez utóbbit a helyszínen tárolják, majd el fogják szállítani a - még ki sem jelölt telephelyű - nemzeti tárolóba. Az utóbbi években az ország felülvizsgálta nukleáris politikáját, és a 2008-as kormányváltás arra ösztönözte az Énei céget, hogy az EdF-fel közösen felépítendő négy nagy blokkra tegyen javaslatot. Aztán a 2011 -es népszavazás során az olaszok elsöprő módon az atomenergia visszatérte ellen voksoltak. Forrás: World Nuclear News, 2012. október Varga József Dnyeper-kutató expedíció A csernobili reaktorbaleset következtében nagy mennyiségű radioaktív anyag jutott az erőmű hűtőtavába és a vele érintkező Pripjaty folyóba. A későbbiek során a szennyeződés megjelent a Dnyeper folyó teljes hosszán, és nyomon követhető volt egészen a Fekete-tengerig. Azóta ukrán kutatóintézetek folyamatosan vizsgálják a környezet radioaktivitását. Tudományos kutató koromban jó munkakapcsolatot sikerült kialakítanom a kijevi Ukrán Hidrometeorológiai Kutatóintézettel, amely a felszíni vizek vizsgálatát végzi. Idén szeptemberben a régi jó barátság Az expedíció kutatócsapata egy mélységi üledék-mintavevő berendezéssel és sikeres együttműködés okán meghívást kaptam volt ukrán kollégáimtól egy Dnyeper-kutató expedícióban való részvételre. Az ukrán intézetnek saját kutatóhajója van, amit egy nagyobbfajta „vízibusz”-ból alakítottak ki. Ezen a hajón mentünk le a folyón kb. 650 km-t egészen a zaporozsjei atomerőműig. A hajó meglehetősen lakájosnak bizonyult, kétszemélyes kabinokban szállásoltak el minket, és kutatóintézeti közalkalmazottakból szakácsnővé minősített személyzet főzött ránk, ráadásul egészen jól. Magát a hajót négy személy kezelte: a kapitány, a helyettese, a fedélzetmester és egy matróz. Volt egy motorcsónak a fedélzet tetején, amit szükség esetén csőrlővel lehetett vízre tenni. A kutatási programban víz és üledék minták vizsgálata szerepelt. Az 50 m-ig terjedő vízmélységek miatt komoly mintavevő berendezések használata volt szükséges, szerencsére mindezekkel a hajó jól fel volt szerelve. Kijevből elindulva több, a Balatonhoz hasonló nagyságú vagy annál nagyobb víztározón haladtunk át, sorrendben a kijevi, kányevi, kremencsugi és dnyepropetrovszki duzzasztóműhöz tartozó tavon. Közben többször zsilipeltünk, ami szintén nagy élmény, tekintve a 40 m-es szintkülönbségeket. Ilyenkor úgy éreztük magunkat, mint egy béka, ami egy kút fenekéről bámulja az eget. A mintavételezések miatt többször lehorgonyoztunk a nyílt vízen, a horgony felszedése és a továbbindulás után komoly munka kezdődött a fedélzeten: a minták feldolgozása és előkészítése a mérésre, s feldolgozása. Szerencsére jó időt fogtunk ki, nem kellett a fedélzeten vagy kabinjainkban fagyoskodnunk. A hidegre a meleg ruházat mellett persze jó szláv szokás szerint belső fűtőanyaggal is készült az expedíció, ami a hűvös vízen töltött estéken jól jött. Magam is jóféle pálinkával tettem változatosabbá a kínálatot, öregbítve a hazai nedű külhoni hírnevét. Rátérve a régóta folyó kutatások eredményeire elmondható, hogy a víz radioaktivitása a Kijev alatti folyószakaszon a baleset előtti háttérszintekre esett vissza. Az üledékben máig kimutatható a szennyeződés, de az akkori üledékrétegekre friss üledék rakódott. A cézium-137 koncentrációk eloszlási görbéjén megfigyelhető a csernobili reaktorbalesetből származó csúcs, de már az üledék mélyebb rétegeiben, melyeknek vastagsága a helyi szedimentációs folyamatok sebességétől függ, javult a helyzet. Kollégáim elmondása szerint, akik rendszeresen vizsgálódnak a folyó felső szakaszain is, az erőmű hűtőtavában még mindig elég magas a radioaktív anyagok koncentrációja, az ott élő halak kifogása és fogyasztása tilos. Ezért ott a halak valóságos paradicsoma alakult ki. Többször meséltek a legendás Borja nevű kapitális harcsáról, amely az ottani kutatóbázison dolgozókat kiszolgáló kantin előtti tószakaszon élt. Aki látni akarta, az egy fél vagy egész vekni kenyeret vitt ki magával a kantinból és bedobta a vízbe. Borja ezt érzékelve felúszott a víz felszínére, és egy szippantással bekebelezte a veknit, azután visszatért a mélybe, és jóllakottan elfeküdt a fenéken. Amúgy az erőmű körül létrehozott zárt zónában burjánzik a növényvilág és nyüzsög az állati élet, ezen a tájon már kihaltnak vélt fajok telepedtek meg újra. A természet, úgy látszik, fütyül a megnövekedett sugárzási szintre, csak emberi civilizáció ne legyen a közelében. Saját magam azt tapasztaltam utunkon, hogy a helyi embereket sokkal jobban aggasztja a Dnyeper mértéktelen túlhalászása, mint a radioaktív szennyezés. Egy másik tanulságos történet, amit szintén vendéglátóim meséltek el, a mostani, a kommunikációval kapcsolatos munkakörömhöz kapcsolódik. Ukrajnában is van Greenpeace-szervezet, és egyszer a helyi zöldek egy csapata felmászott a zaporozsjei erőmű hűtőtornyaira (Európa legnagyobb atomerőműve, 6x1000 MW WER), és ott transzparenseket feszített ki. Volt nagy csinnadratta, jöttek az újságírók, kiszállt több tv-stáb. A második napon már alig volt érdeklődő, a harmadik napon a kutya sem jött ki, az emberek már összefagytak fent a magasban a hideg szélben, az étel-ital elfogyott, egyéb higiéniai kényelmetlenségek is támadtak, úgyhogy szép csendben lejöttek és feltűnés nélkül hazamentek. Szerbin Pável
