Atomerőmű, 2012 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2012-11-01 / 11. szám

2012. november 17 <o> rnym paksi atomerőmű Generációk az Atomerőműben Lung János 1986-tól 2002-ig dolgozott a Paksi Atomerőműben. Felesége az ESZI alapítói közé tartozik. Idősebb fiuk, Attila a rendszertechnikai osztályon rendszer­­mérnök, a fiatalabbik, Gábor nukleáris vezető szerelő a káig reaktor karbantartó osztályán. Lung János 1948-ban született Újpesten. Erőműves pályafutását megelőzően 16 évig a gyöngyösi Tungsram gyárban dol­gozott tervezőmérnökként, ahol többek közt a képcsőgyártás során alkalmazott ipari robotok tervezésével foglalkozott. Az erőművel egy országos napilap révén került kapcsolatba. Egy apróhirdetés hatá­sára döntött úgy, hogy családjával Paksra költözik, és jelentkezik a céghez. Hallott az itt található átrakógépről is, ami tulaj­donképpen szintén egy ipari robot. 1986- ban számítógép üzemeltetőként nyert felvételt a vállalathoz. Két évvel később irányítástechnikai tervezéssel, 1989-től pedig méréstechnikával és szabályzásvé­delemmel kezdett foglalkozni. Két évig az irányítástechnikai tervező csoport veze­tőjeként dolgozott. 1996-tól a reaktorvé­delmi projekthez került, s az „ember-gép" kapcsolat tervezésében működött közre. Legnagyobb szakmai eredményeként a blokkvezénylőben található GB05 panel sémájának megtervezését említi, amely az ember és a reaktorvédelem közötti kap­csolatot mutatja, illetve szolgálja. A panelt János tervei alapján a Siemens készítette el, ahol egy éppen akkoriban látogatást tévő japán küldöttség is elismeréssel szólt a munkájáról. A panelt először a szimu­látorban telepítették, ezután helyezték üzembe a négy blokkon. A munkafolyamat 2002-ben fejeződött be, János ezt köve­tően ment nyugdíjba. A család Paksra költözésekor János fele­sége, Margó műszaki rajzolóként az akkor induló ESZI-ben helyezkedett el, ahol 15 évig dolgozott. 2006-ban ment nyugdíjba. Gyermekeik, Attila és Gábor is itt, az ESZI-ben kezdték meg tanulmányaikat. Lung Gábor a középiskola befejeztével, mivel az akkori gyakorlat szerint az erőmű­ves dolgozók gyermekeit automatikusan felvették a céghez, a reaktor karbantar­tókhoz került. Vezető szerelőként jelenleg is itt dolgozik, ahol a reaktor karbantartá­sa mellett tevékenységeik körébe tartozik még a kiégett üzemanyagok kiszállítása, és a KKÁT-ban található átrakógép karban­tartása. Legemlékezetesebb feladataként a sérült fűtőelemek eltávolításában való köz­reműködését említi. Részt vett a 2006-ban, Oroszországban tartott, a sérült fűtőele­mek eltávolításával kapcsolatos gyakorlati képzésen is. Gábor később, a munka mellett leérett­ségizett, majd 2011-ben gépészmérnöki végzettséget szerzett. Családjával 1995 óta Tolnán él. Két fia, Dániel és Máté jelen­leg gépésztechnikusnak tanul az ESZI-ben. Gábor szabadidejében vitorlázik és sik­­lóernyőzik, de szeret motorcsónakázni és vízisíelni is. Egy éve a tolnai Tan-Ren karate klub edzésein is részt vesz. Kisebbik fia, Máté, a tolnai sárkányhajó csapattagja, amely az idén európa bajnoki harmadik helyezést ért el, jelenleg a világ­­bajnokságra készülnek. Lung János hobbija a számítástechnika, de szívesen besegít felesége kedvenc el­foglaltságába, a kertészkedésbe is. Margó hozzátette: mozgalmasan élik nyugdíjas éveiket, és mióta két éve Tolnára, kertes házba költöztek, még több elfoglaltságuk adódik. KV _______________________________________y Érvényesen és eredményesen zárul­tak a Paksi Atomerőműben a 2012. október 17-18-a között lebonyolított Üzemi Tanács és munkavédelmi kép­viselő választások. A választásokon a munkavállalók 63,77%-a, 1575 fő vett részt. Az Üzemi Tanács 13 helyére 19 főre érkezett javaslat. A PADOSZ 8 főre, a MÉSZ 5 főre, az ADÉSZ 6 főre tett javas­latot. Az ÜT választás eredményeképpen üzemi tanács tagnak megválasztásra ke­rült 8 fő PADOSZ jelölt: Weisz Mátyás, Lőrincz László, Kovács Mónika, Lukácsi Tibor, Bocsor István, Bakó Tibor, Oláh József, Harmath Péter István és a MÉSZ részéről 5 fő jelölt: Wolf Attila Antal, Horváth László, Lengyel József, Vitéz Ti­bor, Molnár Lajos. Az ÜT elnöke Weisz w Mátyás, elnökhelyettesei Oláh József és Lengyel József lettek. A munkavédelmi képviselői 13 hely­re, 6 választási körzetben összesen 18 főre érkezett javaslat. A PADOSZ 9 főre, a MÉSZ 4 főre az ADÉSZ 4 főre tett javas­latot és 1 fő független jelölt is indult a vá­lasztáson. A választás eredményeképpen a PADOSZ-nak 7 jelöltje: Ohmach János, Brezovszki János, Kiss Ernő, Weisz Má­tyás, Lőrincz László, Pumerschein János, Szabó Béla, a MÉSZ-nek 4 jelöltje: Pataki Csaba, Kónya Zoltán, Pergő György, Re­ményi János, az ADÉSZ-nak 1 fő jelöltje: Horváth Tibor István, és egy fő független jelölt: Nagy Lajos került megválasztásra. A Munkavédelmi Bizottság elnöke Szabó Béla, elnökhelyettesei Brezovszki János és Reményi János lettek. PADOSZ Sikeresen zárultak a választások a Paksi Atomerőműben Régi motorosok _____________Akik a kezdetektől itt dolgoznak_____________ Rovatunkban a kezdetektől itt dolgozó munkatársainkat mutatjuk be, olyan mo­mentumokat elevenítve fel és téve közkinccsé a segítségükkel az atomerőmű hős­koráról, amelyek már csak az ő emlékezetükben élnek. Ezúttal Fenes Frigyes, a külső üzemi villamos szolgálat művezetője idézi fel pályafutását.- Hogyan sze­reztél tudomást az atomerőmű építéséről?- 1975-ben fejeztem be erő­sáramú szak­mai tanulmányaimat, majd a Nagyatádi Konzervgyárban kezdtem dolgozni vil­lanyszerelőként. 1976-77-ben elvégeztem az erősáramú technikusi szakot is, s az egyik osztálytársam tájékoztatott, hogy villamos végzettségű embereket keres­nek a PAV-hoz. 1977 tavaszán felvéte­liztem, és szeptember 30-án már az első fizikai dolgozója lettem az üzemvitelnek. Az üzemvitel rá egy napra 1977. október 1-én alakult, akkor 4 műszakkal állt fel. Én „A” műszakos lettem és azóta is ennek a műszaknak a dolgozója vagyok, immár 35 éve.- Érzékelhetők voltak kezdetben is az építkezés méretei?- Akkor még nem látszott, hogy mi­lyen nagy volumenű építkezésbe kezd­tünk. Az épülő 1. blokk helyén csak pár oszlop és egy nagy gödör volt, ahol ren­geteg ember dolgozott. Csupán néhány épület állt: a 101-es, 102-es és a raktár. Az irodaház már épült, és persze itt sorakoz­tak a felvonulási barakkok is. A felvonu­lási kazánház is üzemelt, innét kapta az épülő lakótelep a fűtését.- Melyek voltak a legemlékezetesebb munkáid?- Kezdetben a kazánház 6 és 0,4 kV-os elosztóit, valamint a 20/6 kV-os alállomást és az arról megtáplált felvonulási transz­formátor elosztói hálózatát kezeltük. Az üzemviteli tartózkodónk ebben az időben a gépészekével együtt a felvonulási kazán­házban volt. Meg kellet tanulnunk a szov­jet tervek és rajzok olvasását, valamint a beérkező szovjet berendezések kezelését. Közben biztonságtechnikai és sugárvé­delmi vizsgákat tettem le, és elvégeztem az alaptanfolyamot. A vizsgák után 1978 nyarán 2 hónapos betanulás következett Novovoronyezhben. Mindeközben a vil­lamos üzemvitel létszáma szépen bővült, megjöttek a százhalombattai és gyön­­gyösvisontai erőműben nagy tapasztala­tot szerzett művezetők. Az én művezetőm Czvack Béla volt, akitől nagyon sokat ta­nultam szakmailag, és elsajátítottam tőle a művezetői beosztás fortélyait. 1979-80 között elvégeztem a villamosmű kezelő L, II. tanfolyamot, és elektrikusi munka­körbe kerültem. Beindult a 400/120 kV-os állomás üzembe helyezése, ezzel párhu­zamosan folytak az 1. blokk üzembe he­lyezési munkái. Előfordult, hogy 72 órát is bennvoltunk az erőműben, de senki sem panaszkodott, mindenki tudta, hogy tartanunk kell a határidőt. 1982-ben nagy megtiszteltetés ért: részt vehettem az 1. blokk országos hálózaton történő bein­dításán, illetve az első generátor párhu­zamos kapcsolásán. 1984-ben hatósági jogosító vizsgát tettem, innét kezdve az 1-es blokki „A” műszak vezető elektriku­sa lettem. 1985 márciusában művezetői hatósági jogosító vizsgát tettem, és ez év április 1-én az 1. blokki „A” műszak vil­lamos művezetőjévé neveztek ki. Ezt a be­osztást 1989. május 1-ig láttam el. Ekkor állt fel a villamos üzemviteli osztály külső üzemi szolgálata. Mivel szerettem a kihí­vásokat, jelentkeztem a külső üzemi mű­vezetőnek. Az „A” műszak művezetői be­osztásába delegáltak. Hozzánk tartozott a 400/120 kV-os és a 20/6 kV-os állomás, a felvonulási és üzemi transzformátor há­lózata, a dízelgenerátorok és a főépületen kívüli összes épület villamos elosztói és berendezései (vízmű, H2 üzem, N2 üzem, kaig-raktárak, berig-terület stb.). Jelenleg is ebben a beosztásban dolgozom.- Milyen volt a munkahelyi hangu­lat, a munkatársi közösség és együttmű­ködés a kezdeti időszakban? Történt-e ezen a téren változás a későbbiekben?- Amikor 1977-ben idekerültem a családommal, mi voltunk a legfiatalabb házaspár a PAV-nál és a lakótelepen is. Az akkori kollégáimmal baráti kapcso­latokat alakítottunk ki, olyanok voltunk, mint egy nagy család. Nagyon sok csalá­di programot, összejövetelt szerveztünk. Nagyszerű emberek voltak, de többsé­gük már vagy nyugdíjas, vagy már saj­nos nincs közöttünk. A munka összeho­zott minket, hiszen többet voltam velük, mint a családommal. A mai kollégákkal már nem ennyire bensőséges a kapcsolat: munka után mindenki rohan haza. Én azonban megpróbálom a saját műszako­mat abban a szellemben vezetni, amit én is kaptam. Remélem, hogy sikerül.- Hogy bírod a műszakozást?- Már 35 éve folyamatos váltó mű­szakban dolgozom. Az első időszakokban nem volt semmi problémám vele, de saj­nos az idő múlásával egyre nehezebben viselem, főleg az éjszakázást, mert utána csak 3-4 órát tudok aludni. Másfelől sze­rencsém van, mert olyan társat, feleséget találtam magamnak, aki mindenben se­gített és támogatott.- Elismerték-e a munkádat?- 1980-ban az Atomerőmű építkezé­sén végzett kiváló munkáért emlékérmet, 1997-ben a Biztonságos Üzemeltetésért díjat, 1998-ban Céggyűrűt, 2005-ben az Atomerőmű Biztonságos Üzemeltetője dí­jat kaptam. Úgy érzem, hogy a Paksi Atomerőmű­ben mindig megbecsülték a munkámat. Minden olyan szakmai elismerést meg­kaptam. Az erőművel együtt nőttem fel. Ehhez a munkához értek és jókedvvel csi­nálom. Azt azonban tapasztalom, hogy nagyon el tudok már fáradni. Amíg az egészségem engedi, szeretnék még dolgozni, majd a megérdemelt nyugdíjamat élvezni a csalá­dommal és az unokámmal együtt. Az utánam következő korosztálynak azt szeretném üzenni, hogy csak az követ el hibát, aki dolgozik. A holnap mindig tiszta, mindent újra lehet kezdeni! Prancz Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom