Atomerőmű, 2012 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2012-08-01 / 8-9. szám
16 mym paksi atomerőmű 2012. augusztus-szeptember Generációk az atomerőműben Kákonyi István 26 éve dolgozik az Atomerőműben, jelenleg az üvig üvfo kto tűzi víz és hőszolgáltatás művezetői egység főgépésze. Fiai, Kákonyi Norbert, a kto külső beruházási területén gépész, és Kákonyi István Balázs, aki jelenleg az Atomix Kft.-nél betanuló kto gépész. Kákonyi István 1958-ban született Faddon, családjával azóta is itt élnek. Középiskolai tanulmányait Pécsett, a Széchényi István Szakközépiskolában végezte. 1980-ban autógépész technikus képesítést szerzett. Első munkahelye Szekszárdon, a Volán 11. sz. Vállalatnál volt, ahol energetikusként tevékenykedett. Bár eredetileg más szakmát tanult, érdekelték az erőmű által nyújtott kihívások, lehetőségek. 1986. május 30-án nyert felvételt az Atomerőműbe, ahol a betanulási időszakot követően a kto hidrogénüzemében kezdett dolgozni. 1988-ban innen került át az erőművi hőszolgáltató és tűzivíz művezetői egységhez, ahol főgépészként az Atomerőmű ivó- és tűzivíz ellátásának, hőszolgáltatásának, valamint a szennyvíz- és csapadékvíz-rendszer üzemeltetésének a szakmai irányítása lett a feladata. Ez hozzávetőlegesen 24 ezer folyóméter tűzivíz és 18 ezer méter ivóvíz csővezetéket jelent. Ezen kívül a lakótelepi fűtési rendszer is hozzájuk tartozik. István hozzátette, olyan területen dolgozik, ahol mindig megjelennek a legújabb épületgépészeti technológiák, ezért az általa irányított rendszer az évek során már nagyon sokat változott. Folyamatosan új feladatokkal találkozik, ezért 26, itt eltöltött év után is érdekesnek tartja munkáját. Az új technológiák megismerése természetesen folyamatos képzéseket igényel, ezért negyedévenként szintentartó képzéseken vesznek részt. Az elmúlt évek egyik fontos lépése volt a tűzivíz csőhálózat acélcsöveinek műanyagra cserélése. A 2007-ben kezdődött munka során az épületek alatt vezetett, illetve a nehezen feltárható szakaszokon speciális, úgynevezett csőbélelési technológiát alkalmaztak. Ilyenek voltak például a TLK alatti, illetve a 4. blokk mögötti at/bt trafók tűzivíz rendszerének csővezetékei. A technológia lényege, hogy az ilyen szakaszokat belülről kitisztítják, majd befűzik az új, rugalmas műanyag csövet, amit ragasztóanyag segítségével, gőzzel melegítenek rá a régi cső falára. István idősebbik fia, Kákonyi Norbert, a Biritói I. István Szakképző Iskolában gépésztechnikusként végzett. Első munkahelye egy erdészeti cégnél volt, e cég azonban később a válság jeleit mutatta, ezért Norbertnek váltania kellett. Az Atomerőművel először 2006-ban került kapcsolatba. A DunaCenter Therm Kft. alkalmazottjaként 4 évig, majd az Atomix Kft. munkavállalójaként 2 évig dolgozott három műszakban a kto-n, a külső beruházási területen. A PA Zrt.-hez 2011 szeptemberében nyert felvételt. Gépészként jelenleg a kto külső beruházási területéhez kapcsolódó tűzivíz és csapadékvíz kezelő rendszer, illetve a hőszolgáltatás üzemeltetése a feladata. Kiemelte, édesapjához hasonlóan számára is fontos, hogy ezen a szakterületen mindig adódnak új kihívások, a folyamatos képzéseknek köszönhetően pedig negyedévenként naprakész információkkal bővíthetik szakmai ismereteiket. István kisebbik fia, Kákonyi István Balázs az Atomix Kft. állományában betanuló kto gépész. Ő is az Atomerőműben, az édesapja által művelt pályán szeretne elhelyezkedni. A Kákonyi család szabadidejében lótenyésztéssel és versenyzéssel foglalkozik. István életében fontos szerepet tölt be az állatok és a természet szeretete, és ezt a szenvedélyt sikerült gyermekeire is átörökítenie. Norbert 15 éve kezdett kettesfogatot hajtani. Azóta számos sportsikert aratott, többek közt magyar kettesfogathajtó válogatott, hajtóderbi győztes, többszörös megyei bajnok, többszörös régióbajnok, a magyar bajnokságon egyéniben és csapatban is második helyezett, illetve világkupa ezüstérmes lett. A legutóbbi versenyükön, Balatonlellén is sikerült elhoznia az ezüstérmet. Kárpáti Viktor MVM PAKSI ATOMERŐMŰ ZRT. KÖRNYEZETVÉDELMI JELENTÉS 2011. mym paksi atomerőmű Elkészült a Paksi Atomerőmű 2011. évéről szóló környezetvédelmi jelentés, amely bemutatja az Atomerőmű nukleáris és hagyományos (nem nukleáris) környezetvédelmi tevékenységét és annak eredményét, szól a teljesítménynövelésről, az üzemidő-hosszabbításról és a környezetirányítási célokról. A kiadvány elérhető az Atomerőmű portálrendszerén, valamint a TLK információs pultjánál. Régi motorosok ^_____________Akik a kezdetektől itt dolgoznak____________ Most induló rovatunkban a kezdetektől itt dolgozó munkatársainkat mutatjuk be, olyan momentumokat idézve fel és téve közkinccsé a segítségükkel az atomerőmű hőskoráról, amelyek már csak az ő emlékezetükben élnek. Medveczky Gábor művezető - Mikor és hogyan kerültél a Paksi Atomerőműbe, illetve az akkor még csak zajló építkezésre?- 1968-ban fejeztem be a szakmai tanulmányaimat Gyöngyösön. Először a visontai, majd a százhalombattai erőműben dolgoztam üzembe helyező és karbantartó munkakörben. 1977-ben keresett meg Paksról több volt munkatársam, lenne-e kedvem az épülő atomerőműben dolgozni. Két hónap gondolkodás után, az év októberében már a Paksi Atomerőmű villamos laboratóriumának csoportvezetője voltam.- Melyek voltak az első benyomásaid?- Az első munkanapon szétnéztem az épülő erőmű területén, s egy kicsit elszomorodtam. Az egyes turbinacsarnok helyén pár oszlop állt, a primer kör és a segédépület helyén pedig egy akkora gödör volt, hogy még életemben nem láttam akkorát. Nagy is volt, mély is volt. Alig látszottak az alján az emberek a karvastagságú periodikus betonacél kalodák és acélrudak között. Szerencsére nem sok idő maradt a mélázásra: mint előző munkahelyeimen, itt is jött a mélyvíz: a felvonulási kazánház 6 kV-os és 0,4 kV-os elosztói, az iroda épület villamos rendszerek, a telefonközpont erősáramú rendszerek üzembe helyezése, s a beérkező szovjet berendezések nullrevíziója. Közben alaptanfolyam, szakmai, biztonságtechnikai, sugárvédelmi vizsgák. Az új berendezések és terveik megismerése - mind olyan feladat, amit nem volt elég „csak” jól megcsinálni. Nagyszerű emberek tanítottak bennünket a tanfolyamokon, mint például: Simon Péter, Ajtai Aladár, Tímár Géza, Vámos Gábor, Bajsz József. A vizsgák után kéthónapos novovoronyezsi betanulás következett, és aztán jött, aminek jönnie kellett.- Vagyis?- Akkor még nem voltak kerítések, porta is csak ímmel-ámmal. Amikor először került főelosztó hálózati (120 kV) feszültség a paksi 120 kV-os állomásra, úgy helyeztünk üzembe heteken keresztül az alállomáson, hogy saját autónkkal, a Kondor-tó felé vezető földutat igénybe véve, reggel fél hatra már az alállomáson voltunk, és este hatig abba sem hagytuk a munkát. És akkor még nem nagyon fizettek túlórát. Később beindult a 400 kV-os alállomás üzembe helyezése, folytatódott a 120 kV, megjöttek a 120 kV-os és 400 kV-os rendszereket összekötő booster transzformátorok. Ezekkel párhuzamosan folyt az üzembe helyezés a blokki erősáramú, folyamatirányítási, primer és szekunder köri technológiai, valamint a külső technológiai rendszereken is. Az 1. blokk üzembe helyezésének dandárján voltak olyan hetek, hogy reggel hattól, este tízig dolgoztunk. Voltak olyan villamos vagy technológiai rendszeri próbák, hogy elkezdtük pénteken reggel hat órakor, és hétfőn délután keveredtünk haza. Senki sem kérdezte, hogy fáradtak vagyunk-e, de mi sem reklamáltunk. Nagyon összetartó, egységes, egyet akaró, nagyjából azonos korosztály dolgozott itt. A munka nehéz, sokszor a végletekig embert és családot próbáló volt, de másfelől mégis könnyűnek tartottuk, mert mindenki ugyanazt, ugyanúgy akarta és csinálta. Nem akadályoztuk, hanem segítettük egymást, ahol tudtuk. Meg is lett az eredménye. 1986-ra felépült mind a négy reaktorblokk.- Hogyan alakult ezután a szakmai pályafutásod?- Az üzembe helyezésről nem volt nagy kihívás átállni a karbantartásra. Az igényes műszaki tartalom megmaradt, a munkavégzés filozófiáját azonban meg kellett alkotni, meg kellett szokni, és meg kellett tanítani. Majd a karbantartás mellett beindultak a biztonságnövelő intézkedések, műszaki rekonstrukciók, műszaki és biztonsági fejlesztések, átalakítások. Az analóg elektronikus, majd a digitális rendszerek bevezetése az erőmű technológiájába, illetve a napi munka szintjén használt informatika pedig ismét az iskolapadba ültettek.- Mi a helyzet ma? Hogyan foglalnád össze a pályádat, és mik a terveid?- Amikor 1977-ben idekerültem, én voltam a legfiatalabb a villamos laboratóriumban. Az akkori munkatársaim nagyszerű emberek, nagyon szerettem velük dolgozni. Ők már mindannyian nyugdíjasok. Ma én vagyok a legidősebb, és sajnos egyre sűrűbben kérdezik tőlem, mikor megyek nyugdíjba. Az iparág és a Paksi Atomerőmű mindig igényt tartott a munkámra, és mindig meg is becsülte azt. Az atomerőmű kiváló karbantartója, és céggyűrűvel kitüntetett dolgozója vagyok. Hogy mik a terveim a jövőt tekintve? A jelenlegi körülményeket ismerve nehéz a válasz. Némileg kitérő válaszként, mégis őszintén azt szoktam mondani: amíg az egészségem engedi, dolgozni szeretnék, hiszen ebben nőttem fel, ehhez értek, ezt könnyedén és jó kedvvel csinálom, és örömömet lelem benne. Azt azonban megtapasztaltam, hogy hétfőtől péntekig nagyon el tudok fáradni az erőműben, viszont egy hét szabadság után már egy kicsit hiányzik az erőmű. Az utánam következő korosztályoknak pedig azt szeretném mondani, az életben egy dolog állandó, az, hogy mindig, minden változik. Prancz Zoltán A cikk bővebb terjedelemben elérhető a portálrendszer Kommunikáció és a Közérdekű / Média / Atomerőmű újság bővebben c. könyvtárban.
