Atomerőmű, 2012 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2012-08-01 / 8-9. szám

2012. július 1-től a WANO Moszkvai Köz­pont helyi kép­viselője Lakatos Gábor, akivel új munkaköréről beszélgettem.- Milyen állomásokon keresztül ju­tott el pályafutásod az új munkaköröd­höz?- 1982-ben kerültem a Paksi Atom­erőműbe, az operatív üzemviteli csapat­hoz, ahol 10 évig villamos szolgálatve­zetőként dolgoztam. Ez időszak alatt - a napi rutinfeladatok mellett - üzemzava­rok kivizsgálásával kezdtem el foglal­kozni. Ez a tevékenységem vezetett át a következő munkaterületre, a biztonsági igazgatóságra, ahol 1992-től biztonsági mérnökként dolgoztam. Ekkor elsődleges feladatom az eseménykivizsgálás volt, il­letve az üzemviteli személyzet tevékeny­ségét független ellenőrzőként nyomon követni, a felmerülő hibákat korrigálni, a szabálykövető munkavégzést támogatni. Mielőtt azonban rutinná vált volna ez a tevékenység, felkértek a villamos üzem­viteli osztály osztályvezető-helyettesi, majd osztályvezetői feladatainak ellátá­sára. Közben több, biztonsági kérdések-2012. augusztus-szeptember mmmm <©> ' mym paksi atomerőmű ■ ■numrasnai 15 Gyakorlat teszi a mestert Régi mondás, de ma is megállja a helyét. Akár alapkép­zésről, akár felsőfokú szakképzésről legyen szó, ahhoz, hogy sikeresen végezzenek a hallgatók egy felsőoktatási intézményben, kötelesek a kép­zési idejük egy bizonyos részét a szakjuknak megfelelő szak­mai gyakorlaton eltölteni. Ennek célja az évek alatt szerzett tudás és készsé­gek gyakorlat­ban való hasznosítása, egy valós munkakörnyezet meg­ismerése, a tapasztalatszerzés. Ezért idén nyáron is új és feltűnően fiatal arcokkal gyarapodott a műszakos járatok utazó tábora: így váltam én is diákból dolgozó emberré. A paksi atomerőmű számtalan szakterületen biztosít lehetőséget nyári gyakorlat elvégzéséhez. Intézményi kommunikátorként a különböző külső kommunikációs tevékenységekbe nyertem betekintést. Az Atomerőmű működéséhez elengedhetetlen a lakossági elfogadott­ság, ezért a villamosenergia termelés mellett fontos fel­adat a lakosság folyamatos tájékoztatása. Ezt a feladatot látja el a Tájékoztató és Látogatóközpont, valamint a még újdonságot jelentő Atomenergetikai Múzeum is. Ez utóbbi, a raktárcsarnokból kiállító térré avanzsált épület már hónapok óta fogadja a látogatókat, ám a végkifej­let még várat magára: rengeteg a tennivaló ahhoz, hogy igazán színvonalas szakmúzeumot mondhassunk ma­gunkénak, amely a laikus emberek számára is érthető és érdekes információkkal szolgál. Jól jött tehát a segít­ség, hiszen az üzemtörténeti gyűjtemény folyamatosan bővül, előbb-utóbb megtelnek a polcok a könyvtárban, CD-tárban és adattárban a kutató- és gyűjtőmunkának, illetve a körültekintő dokumentálásnak köszönhetően. Kilenc héten keresztül lehettem fogaskerék a gépe­zetben, és szerezhettem tapasztalatot arról, hogy milyen összetett is egy ilyen nagyvállalat működése, miért szük­séges a szabályok és előírások betartása, mennyire fontos a csapatmunka és hogyan is lett az erőmű „Életünk része, jövőnk energiája". Sütő Irén kel foglalkozó nemzetközi konferencián voltam jelen, például Chicagóban egy át­fogó nukleáris biztonsági képzésen, NAÜ workshopot vezettem Dél-Koreában, vagy WANO vizsgálaton vettem részt Three Mile Islandben. Mindezek után, a megfe­lelő belső és külső tapasztalatok birtoká­ban gondolkodtam el azon, hogy a közel harminc éves atomerőműves tevékeny­ségemet hogyan lehetne megújítani, ho­gyan lehetne olyan területen munkálkod­ni, ami számomra, a Paksi Atomerőmű és az iparág számára egyaránt hasznos.- így találtál rá a WANO által meg­hirdetett álláspályázatra?- Az első ilyen pályázatot 2010-ben írták ki, a WANO Moszkvai Központjába kerestek tanácsadókat. Az elbírálás sike­res volt, a szakmai kvalitásaim megfele­lőnek bizonyultak, de akkor még kevésbé jól beszéltem oroszul. Ugyanakkor jelez­ték felém, hogy várhatóan 2012-ben új pályázat kerül kiírásra, és bíztattak, hogy ismét jelentkezzem. A pályázatot végül ez év elején kiírták, én jelentkeztem, és kivá­lasztottak a WANO műszaki tanácsadójá­nak, illetve helyi képviselőjének.- Milyen feladataid vannak az új munkakör­ben?- A WANO központi testületéi a szervezet jövő-Új feladatkörben beni szerepét - a fukushimai atomerőmű balesete kapcsán - három területen hatá­rozták meg. Egyrészt a vizsgálatok haté­konyságának növelése, másrészt a vizsgá­latok során feltárt erősségek, gyengeségek mérhetővé és hitelessé tétele, a harmadik pedig, hogy hatásos legyen a végrehajtás, azaz folyamatos legyen az egyes vizsgála­tok során elhatározott feladatok nyomon követése, illetve kiemelt feladat informá­ciót adni az aktuális jó gyakorlatokról, kérdésekről. Ehhez a munkához szüksé­gessé vált a WANO tanácsadói létszámát növelni, oly módon, hogy 2013-ra minden erőműben legyen egy helyi képviselő, aki­nek fő feladata az erőművekben a vizsgá­latok lefolytatása. Ez azt jelenti, hogy egy évből mintegy hat hónapot külső erőmű­vekben történő vizsgálatok végzésével, vizsgálatokban való közreműködéssel fogok tölteni, amikor pedig itt vagyok, a feladatom a kapcsolattartás a helyi veze­tőkkel, szakemberekkel. Hangsúlyozom, hogy a WANO és a helyi képviselő sem felügyeleti, vagy hatósági szerv. A WANO egy olyan szervezet, ami az atomerőmű­vek támogatására, segítésére jött létre. Ezen belül mozog a helyi képviselőknek is a tevékenységi köre, felelőssége, miszerint a helyi képviselő segít, támogat, nyomon követ és figyelemmel kíséri az eseménye­ket. Bízom benne, hogy ez a fajta gondol­kodás mind nagyobb teret kap a Paksi Atomerőműben is, és azt segíti elő, hogy az erőmű az egyes feladatoknál a legjobb megoldást válassza. Másik elképzelé­sem a WANO belső életével kapcsolatos kommunikáció működtetése, közvetíteni - akár az Atomerőmű újságon keresztül is - a WANO regionális vagy központi szervével kapcsolatos hasznos informá­ciókat.- Közel tíz éves sikeres vezetői múlt után mi motivált erre az új feladatra?- Amikor értékeltem a saját tevékeny­ségemet, azt láttam, hogy minden olyan erkölcsi és szakmai elismerést megkap­tam, amit elérhettem (Céggyűrű kitün­tetés, Atomerőmű Kiváló Üzemeltetője Díj). Azt a fajta munkát, amit az utóbbi nyolc évben végeztem, kiteljesedni lát­tam. Megtörtént egy nagyarányú gene­rációváltás, kinevelésre került egy veze­tői utánpótlás csapat. Megfelelő vezetői és szakembergárda áll rendelkezésre az osztályon, amely ugyanolyan színvona­lon el tudja látni a feladatokat, mint az én irányításom alatt. Ugyanakkor éreztem, illetve érzek még magamban olyan kész­tetést, hogy az eddig megszerzett tudáso­mat, tapasztalataimat tovább hasznosít­sam, ezért döntöttem úgy, hogy kilépek erre a nemzetközi színtérre. Lászlóné Németh Ilona Fejezetek a Munka Törvénykönyvéből A 2012. július 1-jével hatályba lépett új Munka Törvénykönyv rendelkezé­sei közül a munkavégzés helyére és a munkaközi szünetre vonatkozó sza­bályokat tekintjük át. A munkavégzés helye Az új törvény szerint a munkavállaló munkahelyét a munkaszerződésben kell meghatározni. Ennek hiányában munkahelynek azt a helyet kell tekin­teni, ahol a munkavállaló munkáját szokás szerint végzi. Míg a korábbi szabályok szerint a munkahelyet min­denképpen fel kellett tüntetni a munka­­szerződésben, addig 2012. július 1-jétől ez nem kötelező. Ha a felek a munka­­szerződésben kifejezetten nem rögzítik a munkavégzés helyét, úgy a „szokásos” munkavégzési helyet kell munkahely­nek tekinteni. A „szokásos” munkahely meghatározása akkor okozhat gondot, ha a munkavállaló nem egy állandó he­lyen dolgozik. Ilyen esetben a munka természetéből eredően a munkavállaló nem a munkáltató székhelyén, telephe­lyén, hanem azon kívül, „terepen dol­gozik”, például ha postás, villanyszerelő vagy futár. Az új szabályozás szerint a változó munkavégzési hely fogalma megszűnt, annak azonban nincs akadá­lya, hogy a munkáltató a munkahelyet egy tágabb földrajzi egységként jelölje meg. Például, a munkavégzés helye egy egész város vagy megye, esetleg egy na­gyobb tájegység. Ilyen esetben e terüle­ten bárhol kötelezhető munkavégzésre a munkavállaló. A munkahely meghatározásának je­lentősége az, hogy attól eltérő helyen a munkavállaló csak a beleegyezésével foglalkoztatható. Ugyanakkor, átmeneti jelleggel a munkáltató jogosult a mun­kavállalót a munkaszerződéstől eltérő munkahelyen (illetve munkakörben) foglalkoztatni. A munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás csak ideiglenes lehet, amelyet két további korlátozás­sal is kiegészít a törvény. Egyrészt, e változással a munkavállaló alapbére nem csökkenhet, másrészt egyes védett munkavállalók más helységben végzen­dő munkára egyoldalúan nem kötelez­hetők. A törvény ide sorolja a terhes nőt gyermeke hároméves koráig, a 16 évnél fiatalabb gyermekét egyedül nevelő, vagy a hozzátartozóját tartósan, szemé­lyesen gondozó munkavállalót, illetve a legalább 50%-osan egészségkároso­dott személyt. Azonos településen belül azonban a munkáltató e személyeket is foglalkoztathatja a szerződéstől eltérő munkahelyen, átmenetüeg. Munkaközi szünet A munkaközi szünet célja, hogy a munkaidőt megszakítva lehetőséget biztosítson a munkavállalónak az étke­zésre, dohányzásra, mosdóhasználtra, rövid pihenésre. A munkaközi szü­net minden munkanapon megilleti a munkavállalót, ha aznap a munkaidő mértéke meghaladja a hat órát. A sza­bályt akkor is alkalmazni kell, ha ezt a mértéket a munkaidő-beosztástól elté­rő rendkívüli munkaidővel együtt éri el a munkavállaló munkaideje, illetve akkor is, ha az adott napon csak rend­kívüli munkavégzés történik (pl. a heti pihenőnapra is munkavégzést rendel el a munkáltató). A munkaközi szü­net időtartama minimum 20 perc. Az új Munka Törvénykönyve szerint, ha a munkaidő mértéke a napi 9 órát meg­haladja, a munkavállalónak további 25 perc szünet jár. Például, ha a munkavál­laló 12 órás műszakban dolgozik, egy 20 és egy 25 perces munkaközi szünet­re jogosult. A törvény a munkaközi szü­net maximális mértékét is meghatároz­za. Eszerint sem a felek megállapodása, sem kollektív szerződés nem írhat elő 1 óránál hosszabb munkaközi szünetet. A törvény szerint a munkaközi szü­netet a munkavégzés megszakításával kell kiadni. A munkaközi szünet ezért - a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállalót kivéve - nem része a munkaidőnek, ezért díja­zás sem jár erre az időre. Például, ha a munkavállaló napi 8 órát dolgozik, úgy legalább 8 óra 20 percet kell a munka­helyén tölteni, hiszen a 20 perces mun­kaközi szünet nem számít bele a mun­kaidőbe. A munkaközi szünet kiadását - cél­jához igazodóan - nem lehet a mun­kaidő elejére, vagy végére időzíteni. A munkaközi szünetet úgy kell kiadni, hogy a munkavállaló a munkavégzést megszakíthassa, és munkavégzési he­lyét elhagyhassa. Erre az időre számára semmilyen munkavégzés nem rendel­hető el. Lászlóné Németh Ilona

Next

/
Oldalképek
Tartalom