Atomerőmű, 2012 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2012-06-01 / 6. szám
■M <#> „ „ mym paksi atomerőmű 2012. június RENDKÍVÜLI osztalytablo AKIK A MÁJUS 1-JEI ÜNNEPNAPON IS DOLGOZTAK Androvics Ernő blokkügyeletes Szegeden született 1965-ben. Középiskolai tanulmányait Kiskunhalason, a gépészeti szakközépiskolában végezte. 1986-ban került a paksi atomerőműbe. A turbinaosztályon kezdett gépészként, később operátor illetve főgépész, majd a szamárlétrán továbbhaladva reaktor operátor lett. Ez alapfeltétel volt ahhoz, hogy blokkügyeletes lehessen. 1995 nyara óta tölti be ezt a munkakört, a hármas blokki „B” műszakban. Amióta dolgozik, azóta műszakozik is egyben. 1986 óta házas, felesége Pakson, háziorvos mellett asszisztens. Három fia van. A legidősebb Sopronban erdőmérnöknek, a középső Budapesten villamosmérnöknek tanul, a legkisebb tíz éves, még általános iskolás. Elmondása szerint a műszakozást meg lehet szokni, azt saját maga és a családja is így fogadta el. Vannak hátrányai és előnyei. Kedvező benne az, hogy rengeteg a szabadideje, igaz ez megoszlik a hétköznapok illetve a hétvégék, ünnepnapok között. Kellemetlen benne az, hogy ez az időbeosztás a pihenés rovására megy. Számára az ünnepnapok nem mindig jelentenek ünnepet. Ezt szokták meg, és idén pont rá esett a sor, hogy május elsején dolgoznia kellett. Ilyen az élet, nincs ebből vita, de a beosztást nagyon rugalmasan kezelik a családban és a munkahelyen is. Ha valakinél probléma adódik, vagy programja van, gond nélkül helyettesítik egymást. Náluk igazából ezek az ünnepek nem létfontosságú dolgok. Ilyenkor áthelyeződik a hangsúly az ünnepről a munkára. Amikor családhoz kötődik az ünnep, azért az természetesen más. Három gyermeke kitölti a szabadideje jó részét. Családi házban lakik, ezáltal még több szabadidős elfoglaltsága és kötelezettsége van. Szívesen motorozik, illetve barátaival szervez programokat. Ernőnek nincsenek nagyravágyó tervei, vagy céljai, ami megváltoztatná az életét. Jól érzi magát jelenlegi helyzetében és körülményei között. Elégedett azzal, amit és ahogy csinál, családot és a munkahelyet is beleértve. Legfontosabb dolog az életében az egészség és a család. Természetes számára, hogy e kettő szorosan összefügg, ezeket nem lehet elválasztani egymástól. Orbán Ottilia Molnár Katalin ellenőrző laboráns 1975-ben született Dunaszentgyörgyön, jelenleg Pakson él. A pécsi vegyipari technikumban végzett 1994-ben. Célirányosan választotta ezt a szakmát, mindenképp az atomerőműben szeretett volna munkát vállalni. 2007. januárban 01-től dolgozik az erőműben a vegyészeti ellenőrzési osztályon. Első évben a vegyészeire, a primerköri analitikus csoportba került. Egy év múlva lett lehetősége arra, hogy - saját kérésére - a műszakos csoportba, három műszakba kerülhessen. Azóta folyamatosan dolgozik a jelenlegi munkakörében, ellenőrző laboránsként. Szeret műszakozni, bár nagyon fárasztó, amit szerinte soha nem lehet megszokni. Könnyebben elviselhető, amíg nincs a műszakosnak családja és egyedülálló. Véleménye szerint, mint nőnek, főleg ha már családanya, sokkal nehezebb. Nagyon nehéz összeegyeztetni a napirendet a családdal. Ha ünnepnap dolgozik, azt általában humorosan fogja fel. Aki ezen nem tud túllépni, az képtelen bent maradni műszakban, képtelen ezt végigcsinálni. El kellett fogadnia, hogy idén a május elsejét is munkával tölti a primerkörben, ráadásul visszainduló blokkal. A család az egyéb ünnepeket megpróbálja úgy rendezni, hogy hozzá igazodnak. Ez egy kicsit nehéz. Karácsonykor, szilveszterkor pedig a primerköri „ünnepi” szendvicsekkel ünnepelnek, míg otthon a finom ételeket eszik. A munka ekkor is olyan, mint egy átlagos hétköznapi feladat. Ugyanúgy el kell végezni, mint máskor. Számára néha összefolynak a napok, mig mások hétfőtől péntekig dolgoznak. Olykor az ünnepnap „hétköznapra esik”, mert épp akkor szabadnapos. Átértékelődtek számára teljesen az ünnepek. Nem a vasárnaphoz tartozik a „vasárnapi ebéd” fogalma, akkor van ünnepi ebéd, ha épp szabadnapos. Ez lehet akár csütörtök vagy péntek. De ezzel szerinte minden műszakos így van. Katalin egy hónapja vette a lakását Pakson. Szabadidejében a felújításával, szépítgetésével foglalkozik. Rendszeresen jár az uszodába úszni, szaunázni és szívesen kerékpározik hobbi szinten. Nincsenek nagyratörő vágyai, soha nem akart nagy karriert csinálni. Csak egy biztos munkahelyet, saját lakást és családot, nyugodt, kiegyensúlyozott életet. Orbán Ottilia r Gyöngyösi Zoltán művezető Szekszárdon, az Ady Endre Szakközépiskolában mechatronikai technikusként végzett 1996-ban, majd 2000-ben a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskolán, villamosmérnöki szakon diplomázott. Kezdetben egy villamosipari nagykereskedelmi cégnél dolgozott mérnökkereskedőként. Ez teljesen más világ volt az erőműhöz képest, javarészt árajánlatokat készített különböző projektekhez, viszont, ha úgy adódott, kábeldobokat is szállított az ország különböző pontjaira. Mindent összevetve ez a fajta tevékenység is érdekes és változatos volt. 2003 decemberében vették fel az atomerőmű villamos üzemviteli osztályára, villanyszerelői munkakörbe. Pár évnyi villanyszerelői beosztásban eltöltött időt követően, vezetői javaslatára 2006-ban vezető elektrikusi hatósági vizsgát, majd két évvel később villamos művezetői hatósági vizsgát tett. A betanulást az 1. blokki „E” műszakban kezdte, majd később az „F” műszakba került át. Akkori művezetőitől a betanulási időszakban rengeteget tanult. Jelenleg a 4. blokki „B” műszakban dolgozik vezető elektrikusként, ahol jól érzi magát, illetve a Il-es kiépítés tartalék státuszú művezetője is egyben. Napi feladata a blokk villamos rendszerének üzemeltetése, az üzemzavarok elhárítása, és a más szakterületek által igényelt operatív műveletek elvégzése, dokumentálása. Zoltán lassan 10 éve dolgozik három műszakos munkarendben. Azt mondja, hazudna, ha azt állítaná, hogy ez nem fárasztó. Ügy érzi, mégis több az előnye, mint a hátránya, és ennyi idő után monoton lenne számára az egyműszakos munkarend. Családjában nem ő az egyedüli műszakozó, de azért mindig össze tudják hangolni a közös programokat, igazából ez csak akarat kérdése. Az ünnepnapokon történő munkavégzés az egyik sötét foltja ennek az életformának, megszokni nem lehet, ez ezzel jár. Ünnepnapon bent lenni az erőműben semmivel sem másabb, mint hétköznapokon (a generátorok ugyanarra forognak). Ami rossz, az az otthonról való elindulás - teszi hozzá. Dunaszentgyörgyön él feleségével, az általuk épített családi házban. Mindketten tősgyökeres dunaszentgyörgyiek. Hobbi szintem focizik különböző kis és nagypályás csapatokban, emellett szívesen jár horgászni, szeret zenét hallgatni. Feleségével viszonylag sokat utazgatnak, kirándulnak. Az utóbbi pár évben a volt „F” műszakos kollégákkal együtt jár vitorlázni a Balatonra. Ha szabadideje engedi - egy ideje - motorozik is, és végül, de nem utolsó sorban sok időt töltenek a ház körüli dísznövénykert rendezésével. GYNYP Bánóczki Attila ügyeletes műszerész Szabadszálláson született, 1969-ben. Majd 1986-ban, a középiskolai tanulmányokat fotók: Bodajki Ákos befejezve, villamos ipari szakképesítést szerzett a szekszárdi 505-ös számú Szakközépiskola és Szakmunkásképzőben. A diákévek letelte után került a paksi atomerőműbe, ahol kisebb megszakítással, azóta is dolgozik. A kezdetek kezdetén a Vertesz Kft.-nél kapott munkát, itt indult el villamos berendezés szerelői pályafutása. Majd 1988-ban a távoli Tengizbe ment dolgozni egy évre. Sorkatonai szolgálatát hazatérte után, 1989-90 között töltötte le. 1992-ben átvették a Paksi Atomerőmű Vállalat állományába, irányítástechnikai műszerész munkakörbe. A jelenlegi munkakörébe pedig 1992- ben került, az 1-es blokkon. Itt 10 évig dolgozott, majd áthelyezték a 2-es blokkra. Napi feladatai közé tartozik a blokk irányítástechnikai berendezéseinek ellenőrzése és ütemterv szerinti tesztelése, a felmerülő hibák javítása. Attila úgy véli, hogy a műszakozás mindenkit megterhel, ő sem kivétel ez alól. Úgy érzi, hogy ezt a munkarendet, életformát megszokni nemigen lehet, inkább csak elviselni. A családnak sem egyszerű ez, hiszen ők is a műszakbeosztáshoz kell, hogy igazodjanak minden közös program tervezésénél. Tőlük is sok áldozatot követel a műszakozás, az ő megértésükre és toleranciájukra nagy szükség van, a megértő családi háttér nélkülözhetetlen - teszi hozzá. Attila 1993-ban nősült meg. Két lánygyermeke született, Ivett 1994-ben és Dóra 1996-ban. Szabadidős programokra csak nagyon ritkán sikerül eljutnia. A műszakbeosztást nézve a 6 hétvégéből csak kettő szabad, a harmadik az „R-es” héten lenne elvileg, de épp a helyettesítési igények miatt általában ez szintén nem szabad. Tehát a fennmaradó kevés időben tudnak csak programot szervezni, pihenni vagy a hobbira időt szakítani. GYNYP
