Atomerőmű, 2012 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2012-05-01 / 5. szám
22 mym paksi atomerőmű ■■■ 2012. május Hogyan töltik napjaikat nyugdíjasaink? ^ Első riportomon Apró Györgyöt és feleségét, Ágit kértem, meséljenek az erőműben töltött időről és a nyugdíjas éveikről. Lakótelepi lakásuk meleg hangulatot áraszt, igazi „családbarát” otthon, melyet Ági és az unokák kézműves alkotásai díszítenek.- Először szeretném megkérdezni tőled Ági, hogy van az egészséged, hiszen már egy korábbi időpontban felvetődött az interjú, de egy váratlan betegség miatt meghiúsult.- Köszönöm szépen, már jól vagyok, a gyors orvosi segítségnek köszönhetően fokozatosan erősödöm, és ismét terhelhetem magam.- Hogyan kerültetek az erőműbe, mivel foglalkoztatok? Gyuri: - Sógorom az erőműben dolgozott és vele beszélgettünk a lehetőségekről. Akkor Budapesten 7 éve albérletben laktunk. Mint fiatal házasoknak az erőmű adott reményt a lakáshoz jutásra. 1978. augusztus 1-jén felvettek a vegyészeti osztályra, vízlágyító diszpécsernek. A pótvíz előkészítő üzembe helyezésekor rengeteg feladat hárult ránk, többet voltunk az erőműben, mint odahaza, de olyan csapat kovácsolódott össze, amellyel minden akadályt legyőztünk, és munkánkat siker koronázta. A blokkok üzembe helyezése után kialakult a szolgálatvezetői rendszer. Feladatom a primer és szekunder köri víznormák figyelése, mindenféle vizes, vegyszeres dolog ellenőrzése volt. Nagyon szép feladat volt, szerettem a munkámat. Mint szolgálatvezető 2005. december 30-án fejeztem be a pályafutásomat, és mentem nyugdíjba. Ági: - 1978. november 27-én a szállítási osztályra nyertem felvételt mint adminisztrátor, majd teher és vasúti szállítási csoportvezető lettem. Akkoriban a szállítási osztály a személyi, teherszállítás és műhely csoportból állt, az ügyeletes gépkocsivezetők a blokkok üzembe helyezése után kerültek alkalmazásra. Abban az időben sokan megfordultak az osztályunkon, hiszen szinte mindenki költözött, és a dolgozók kedvezményesen, 3 Ft/km-ért vehették igénybe a teherautókat. Kollégáimtól egyedüli nőként a reggeli kávé mellé kaptam az előző napi sztorikat, ami megalapozta az aznapi vidám hangulatot. Igen jó csapat volt, amelyet a kölcsönös udvariasság és tiszteletadás jellemzett. Kollégáim közül kiemelném Papp Gyulát, aki emberségből jelest kapott, akkor még ismerték az önzetlen segítség fogalmát! Örülök, hogy a kollegája lehettem, mindenkinek ilyen főnököt kívánok! Sajnos az egészségem romlása miatt 1997. június 13-án rokkantasítottak, és fájó szívvel elhagytam a számomra a világ legjobb munkahelyét.- Hogyan telnek napjaitok? Gyuri: - Társasházi közös képviselő tanfolyamot végeztem, és mint nyugdíjas, ezt a feladatot végzem. Ennek során rengeteg emberrel találkozom, beszélgetek, segítem megoldani a problémáikat. Ez a kisvárosi élet csodálatos, ismerik az embert, nagyon szeretünk itt élni, gyökeret eresztettünk Pakson. Négy unokánk van, a legnagyobb ipari tanuló, a két középső kosarazik, edzésre is én hordom őket. Természetesen a meccsekre is eljárok. Ági: - Amikor leszázalékoltak, összedőlt a világ, a nyüzsgő életnek vége lett. Lassan ismét talpra álltam, megtanultam a patchworközést (foltvarrást), a szekszárdi és a paksi egyesület tagja vagyok, rendszeresen veszek részt kiállításokon, alkotásaimmal kedveskedem családomnak, barátaimnak. Az alkotás öröme előre viszi az embert, egy szép kézimunka gyönyörködtet, erőt ad a következőhöz és a holnaphoz. Egy lány és három fiú unokánk beragyogják napjainkat. Amikor nálunk vannak, szinte pezseg az élet. Igyekszünk jó példát mutatni, hiszen a gyerek azt az erkölcsi mintát viszi tovább, amit otthon kapott.- Milyen juttatásokat vesztek igénybe az erőmű részéről?- Rendszeresen Balatonfüreden ünnepeltük a házassági évfordulónkat. Gyuri nyugdíjazása után vettünk egy telket a Szelidi tónál, építettünk egy kedves nyaralót, parkosítottunk, itt töltjük a nyári időszakot az unokáinkkal. A következő juttatásokat a mai napig élvezzük: kedvezményes internet, telefonszolgáltatás, nőnapkor, karácsonykor minden alkalommal ajándékot kapunk. A kapocs megmaradt a nyugdíjasok és az atomerőmű között.- Köszönöm a beszélgetést. Örömmel tölt el, amikor ilyen kiegyensúlyozott, életvidám emberekkel találkozom. Jó egészséget kívánok az egész családnak! Vadai Zsuzsa Germán Endrével a Tájékoztató és Látogatóközpont előtti szoborparkban beszélgettem, mivel esetenként bejár az atomerőműbe, így ez a környezet igen alkalmasnak tűnt egy kis disputára. A nyugdíjasainkkal készült interjúsorozatból kissé „kilóg” a mostani, mivel az interjúalany az erőműbe elsők között felvételt nyert dolgozók egyike. Ráadásul a köztünk meglévő több éves közvetlen munkakapcsolatból adódóan találkozónk részben közös visszaemlékezés is volt. Most a kezdeti időkről, s a nyugdíjas évekről kérdezem egykori kollégámat.- Milyen iskolai végzettséggel és szakmai tapasztalattal kerültél az atomerőműbe?- 1970-ben végeztem a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem fizikus szakán, majd ugyanott 1974-ben doktoráltam a maghasadás témaköréből. Mindeközben, 1976-ig, az MTA Izotóp Intézetében dolgoztam, a személyi sugárvédelem területén. Innen léptem be ’76. szeptember elsején az akkori Paksi Atomerőmű Vállalathoz. Ekkor már tervezték az épülő atomerőmű környezetellenőrző rendszerét, amelynek majdani vezetését ajánlották fel. Elfogadtam, és akkori döntésemet soha nem bántam meg, sőt... életre szóló szakmát, munkát, világlátást, élményeket kaptam. A felvételt a KFKI-ban kétéves, továbbá Novovoronyezsben kétszer kéthónapos betanulás követte, megannyi emlékkel, szakmai barátság kialakulásával. Azután 1982. elején átadták a paksi lakótelepen létesült Környezetellenőrző Laboratóriumot, év végén a környezetellenőrző állomáshálózatot (mindkettő létrehozásában is aktívan részt vettem), s 7 fővel megkezdtük tevékenységünket.- Melyek voltak a legfontosabb feladataid az általad betöltött munkakörökben?- Gyakorlatilag egy munkakörben, a környezetellenőrzés területén dolgoztam mindvégig, ide értve a sugárvédelmi osztály nukleáris környezetvédelmi üzemének néhány évig tartó vezetését is. Szívügyem az erőmű szűkebb-tágabb környezetének sugárvédelmi ellenőrzése, azaz a kibocsátott radioaktív izotópok környezeti koncentrációjának, illetve az általuk létrehozott sugárzási szintnek a mérése volt. Természetesen feladataim közé tartozott a laboratórium tevékenységének irányítása (jelentések készítése, a műszerpark és állomás rekonstrukciók, a hatósági kapcsolattartás, akkreditációk végig vitele). Ha innen a meteorológiai toronyra nézek, oda is néhányszor felmásztam speciális mintavevőket kihelyezni; de említhetném a szellőzőkémények belsejében az építészeti felújítás-megerősítés kapcsán végzett sugárvédelmi méréseket is. No és részt vettem sok-sok szakmai programon (konferencia, előadás), vagy akár nemzetközi terepi összeméréseken (a csernobili katasztrófa helyszínén is jártunk).- Hogyan készültél a nyugdíjas éveidre?- 2006. végén, 60-ik évemben mentem nyugdíjba, 30 évet töltve egyazon munkakörben. Igazából sosem a majdani nyugdíjas időszak foglalkoztatott, hanem, hogy rendben, felkészített és felkészült kollégáknak adjam át a stafétabotot. Ez, úgy érzem, sikerült is, amihez minden segítséget megkaptam vezetőimtől. Mára már gyakorlatilag megtörtént a teljes generációváltás a laboratóriumban. A nyugdíjba menetel után két évig egy külső cég foglalkoztatott az erőműben, illetve bedolgoztam a már megnyílt Atomenergetikai Múzeumba, s mindez egyfajta levezetést is jelentett.- Mivel telnek a mindennapjaid aktív nyugdíjasként?- Mindenképpen nyugalmasabb az aktív évekénél; nincs hajtás, stressz, nagyjából jut idő mindenre. Szeretek olvasni, sportolni, utazni, gazdasági, politikai, sportműsorokat nézni, csak hát sokszor szomorú, amit lát-hall az ember. Mecseknádasdi házunkban évente, tavasz végén találkozunk volt nyugdíjas és ma is aktív kollégáimmal. Olykor benézek az erőműbe és a laboratóriumba is, továbbá az erőmű nyugdíjasainak egyik képviselőjeként igyekszem a nyugdíjasok érdekeinek hangot adni a megfelelő fórumokon. Szintén nyugdíjas feleségemmel csaknem minden évben sikerült egy-egy hetet Balatonfüreden vagy Sopronban töltenünk.- Milyen tanácsokkal látnád el a most nyugdíjba vonulókat?- Talán azzal: amíg dolgoznak, tegyék azt szívvel-lélekkel, s készítsék fel jól az utódjaikat. Nyugdíjasként pedig legyen első a család, és igyekezzenek minél sokrétűbb, teljes életet élni békességben, szeretetben, jó erőben és egészségben. BR Ahogy Budapesten a Ganz villamossági gyárból a muzeális értékű épületeket megmentve kialakították a Millenáris Parkot, úgy Pécsett is ez történt a világhírű Zsolnay-gyáregyüttessel, de ez talán még szebben, tartalmasabban sikerült. A több mint 11 milliárd forintos beruházásnak köszönhetően megújult a porcelánmanufaktúra 5 hektáros területe és a rajta álló számos gyárépület. A terület több részre tagozódik: A Míves negyed legfontosabb eleme a Zsolnay családdal és a történetével kapcsolatos kiállítás, valamint a Gyugyi-gyűjtemény. Ezekhez kapcsolódik a felújított Zsolnay-mauzóleum, az Alkotó- és Inkubátorház, valamint a Kézművész utca üzletsora. Az Alkotó negyed ad helyet a kulturális intézményeknek, a vendéglátóhelyeknek és a fesztiváloknak. A Gyermek és Családi negyed központi elemei a Planetárium, a Pécsi Galéria komoly nemzetközi vendégtárlatokat is fogadni képes új épülete, valamint a megújult Bóbita Bábszínház. Az Egyetemi negyedben a Pécsi Tudományegyetem több kara (pl. Művészeti Kar) és újonnan alakult tanszéke ZSOLNAY kaPhe'yet- KULTURÁLIS Tavaly már itt láthattuk az elsőként NEGYED átadott szecessziós épületben, a Sikors-Ajánljuk hazánk tájait Pécs - Zsolnay Kulturális Negyed ki-házban az Amerikából hazakerült Gyugyi-gyűjteményt. A legújabb szenzációt a gyár korai korszakát bemutató Rózsaszín Zsolnay Kiállítást és a Látványmanufaktúrát március 12-én nyitotta meg ingyenes tárlatvezetés keretében Páva Zsolt polgármester. Mint ahogyan március 15-én koraeste az ml TV-ben vetített „A föld szeretője” c. életrajzi film végigkövette, hogyan alakította át Zsolnay Vilmos (1828-1900) kereskedő a lukafai agyagedény műhelyt világhírű egyedi porcelángyárrá. Fiatal korában festő szeretett volna lenni, de családja hasznosabb foglalatosságra szorította. Miközben beleszeretett a fazekasságba, folyamatos önképzéssel és kutatással megfejtette az elfelejtett gubbiói váza titkát, mázat fejlesztett ki, mely nemcsak egyedülállóan szép, de ólommentessége miatt tároló, főzőedénynek is alkalmas anyag. A legenda valósághányadát most nyomon követhetjük az eredeti helyszínen. Érdemes megtekinteni Pécs központjában, a főtérről nyíló „múzeumok utcájában” (Káptalan u. 2.) a Reneszánsz Kőtár és Amerigo Tot Múzeum társaságában található a Zsolnay Kerámia Kiállítást. gyulai
