Atomerőmű, 2011 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2011-07-01 / 7. szám
10 2011. július paksi atomerőmű Tolnai tüzek és tűzoltók Újabb tűzoltó-történeti könyv jelent meg Csöglei István ny. tűzoltó ezredes kutatómunkájának eredményeként. Ez alkalommal az idén 125. évfordulóját ünneplő Tolna Város Önkéntes Tűzoltó Egyesület múltját dolgozta fel. „Az anyagban nemcsak a felnőtt tűzoltók érdemeiről esik szó, hanem az iskolákban szerveződő tűzoltószakkörök munkája, eredményei is bemutatásra kerülnek. Bizonyára kevesen tudják, hogy a legifjabbjaink nemzetközi szinten is teljesítettek, egészen Franciaországig vitték városunk hírét. A fent említett tények mellett számos más érdekesség is kiderül a tolnai tűzoltóságot egészen napjainkig bemutató munkából” - írja dr. Sümegi Zoltán polgármester a könyv bevezetőjében. LA A közmédia küldetése A magyar közmédia küldetése és lehetőségei címmel rendeztek egész napos konferenciát a Magyar Újságírók Országos Szövetségének székházában június 16-án. Az előadók az elmúlt 20 évet elemezve megállapították, hogy a közmédia korábban mérvadó szerepe, hitelessége sokat vesztett értékéből. Számos oka közül kiemelték a nézettséget, mely a kereskedelmi csatornák belépésével jelentősen csökkent. A finanszírozás, a pályázatok, kuratóriumi irányítás kiszolgáltatottá tették a politikai hatalomnak. A szólásszabadság nemcsak az önálló vélemény elmondásáról szól, de szorosan hozzátartozik a meghallgatás is. Az emberek a többséghez szeretnének tartozni. A véleményformálás jelentősége a közmédián keresztül hat. Eltűntek a választékból a gyermekműsorok. Fia generációk leszoknak a közmédiákról, csorbul a demokrácia. Az önkiszolgáló digitális polgár, mely önszerveződő különböző szociális hálókhoz csatlakozva teszi magát hasznossá, alakítja nézeteit - még futurisztikus. Azzal, hogy a távirányítóval mond véleményt, mert elkapcsol műsorokról, csatornákról, nem igazán tudja befolyásolni a kínálatot. Nyugati példára egyesületet kell alakítani, melyen keresztül párbeszédet folytatva az már befolyásolható lesz. Alakulóban van az állampolgári alapjogok bázisán fellépő tudatos civilek szervezete, a Magyar Médiafogyasztók Egyesülete. Életbe lépett a Közszolgálati Kódex, melyet a több mint száz konzultáción a társadalom legszélesebb rétegeinek észrevételei, javaslatai alapján dolgoztak ki. A dokumentumot Szalai Annamária, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának elnöke, Balogh László, a Közszolgálati Közalapítvány Kuratóriumának elnöke és Radetzky lenő, a Közszolgálati Testület korelnöke jóváhagyta. A dokumentum feladatává teszi a közmédiumoknak a kiegyensúlyozott, pontos, alapos, tárgyilagos tájékoztatást, a nemzeti összetartozás és a társadalmi integráció elősegítését. gyulai A MEE lengyelországi útjáról A Magyar Elektrotechnikai Egyesület (MEE) Paksi Szervezetének aktív tagjai két éve francia körúton, tavaly egy tartalmas erdélyi kiránduláson, idén pedig Lengyelországban voltak részesei értékes szakmai és kulturális élményeknek. Ötnapos lengyel túránk során még Szlovákiában „testközelből” tapasztalhattuk a Mohi atomerőmű monumentalitását, megismerkedhettünk Zsolna belvárosával, majd a lengyel határt átlépve élvezhettük Ustron város szépségeit, friss levegőjét. Ellátogattunk a Sola folyó völgyében található duzzasztógáthoz, majd a vízerőmű vendégszeretetét élvezve megnéztük a Zár hegy gyomrában létesített energiatermelő egységet. Éles üzem közben beszélgettünk a vezénylő személyzetével, a szakmai részleteket elemezve. Nagy élmény volt számunkra a hegy tetején létesített 2,3 millió köbméteres felső tározó partján sétálni, onnan szemlélni a 26,ó millió köbméteres alsó tározót, a Sola folyó festői völgyét. A több mint 500 MW összteljesítményre képes komplexum 120 kV-on csatlakozik a lengyel országos hálózathoz. Utunk során meglátogattuk Auschwitz létesítményeit, emlékhelyeit. Krakkó belvárosában felejthetetlen élmény volt a monumentális Wawelben a Királyi vár, valamint a Katedrális (királyi sírok, Zsigmond-harang) megtekintése és Hedwig királyné sírjának megkoszorúzása. Átéltük Krakkó főterének (Rynek Glówny, amely Európa legnagyobb középkori tere) mozgalmas életét. Csodálhattuk a Posztócsarnokban helyet kapott több száz lengyel népművészeti és ékszerárus portékáját. Majd’ egésznapos program alkalmával a wielicskai sóbánya kulturális látnivalói mellett „észrevettük” a robbanásbiztos villamos berendezéseket is. Hazafelé útba ejtettük Lengyelország gyöngyszemét, Zakopane városát. Élvezhettük a sétálóutca nyüzsgését, a Gubalowka csúcsról való kilátást. Érdekes volt a szeszélyes időjárás nyújtotta lehetőségeket átélni; a Tátra havas hegycsúcsaiban gyönyörködni. Idegenvezetőnk, Marci segítségével betekintést kaptunk Zakopane és környéke történelméből, életéből, az ott élő emberekről. Sokan a híres bazársoron értékes dísz- és használati tárgyakat, emlékeket vásároltak. Köszönjük az erőmű vezetésének, hogy sikeres szakmai kirándulásunkat hathatós segítséggel támogatta. Az út szervezésében és megvalósítása során nagy segítséget nyújtott Szlazas Witold, Pakson élő lengyel anyanyelvű nyugdíjas tanár. Boa András titkár Könyvbemutató A paksi Városi Művelődési Központ újonnan megnyitott Teraszán június 28-án Martinkó Károly tartott könyvbemutatót. Két rendőr és egyikőjük fia öt embert mentett ki Domborinál a Dunából. A történetet az író, Martinkó Károly idézte fel „Kék fényű glória” című könyvének bemutatóján. A kötetben megörökített eset szereplői, legalábbis a megmentők ott voltak az összejövetelen. A szerző elmondta, ezer ilyen történet van, de általában nem kerül nyilvánosságra, ő azért döntött úgy, hogy megírja, mert úgy gondolja, elismerés illeti azokat a rendőröket, akik saját életük kockáztatásával másokat mentenek meg. Wollner Pál WIN-díj A Szilárd Leó-fizikaversenyen immár harmadik alkalommal a legjobban teljesített lány részesült a WIN-díjban (WIN: Women in Nuclear). A WIN-díj egynapos szakmai látogatás a paksi atomerőműbe. Az Idei szerencsés nyertes Garami Anna, a pécsi Leőwey Klára Gimnázium második osztályos tanulója. Anna a fiatalabbik kategóriában második helyezést ért el annak ellenére, hogy Anna szavai szerint nagyon kemény volt a verseny. A dolog érdekessége, hogy a verseny alatt a program részeként a versenyzők már ellátogathattak az erőműbe, de Panni akkor még nem töltötte be a 16. életévét, így sajnos nem mehetett az erőmű területére, amit ő nagyon sajnált. A verseny után egy héttel ünnepelte a 16. születésnapját, és a kiváló eredményének köszönhetőn a kor miatti hátrányosan megkülönböztetettből szerencsés kiválasztott lett, bepótolhatta az elmulasztott lehetőséget - mehetett az erőműbe. A másik érdekes egybeesés, hogy a verseny alatt egy kollégiumi szobában lakott Takács Hajnával, a tavalyi W1N- díj-nyertes lánnyal, aki elmesélte Panninak, milyen lehetőséget kapott a WIN-től, és mennyire érdekes és hasznos volt számára a tavalyi egynapos erőmű-látogatás. Ezek után, mikor megkerestem Pannit és értesítettem, hogy WIN-díjasként egy napra jöhet az erőműbe, boldogan igent mondott. Panni 2011. június 9-én az esti órákban érkezett Paksra, és másnap reggel jött velem az erőműbe „dolgozni". Tartalmas szakmai programot sikerült összeállítani: először a látogatóközpont és parkja, utána gyalogtúra az erőmű területén, azt követően a nukleáris üzemanyag osztály látogatása, utána a vegyészeti osztály meglátogatása volt a program. A WIN-tagunk, Varjúné Baracskai Ilona fogadta Pannit, végigvezette a vegyészeti üzemben, megmutatta a laborokat, sőt Panni még egy vízvizsgálati mérést is csinálhatott saját kezűleg Csepregi Anikó analitikus laboráns irányítása alatt. A vegyészet után a reaktorfizikai osztályra mentünk, ahol Szécsényi Zsolt csoportvezető mesélt Panninak a zónatervezésről és a reaktorfizikusok munkájáról. A programunk következő pontja az ebéd volt; addigra el is fáradtunk, jólesett egy kis energiapótlás és a pihenés. Ebéd után mentünk a szimulátorra, ahol Bernáth Viktor fejlesztő mérnök fogadott minket, és bemutatta a virtuális blokk működését, célját. Ahogy tavaly is, idén is a szimulátor látogatása vitte a prímet. Panni amúgy nagyon éles eszű, széles érdeklődésű lány, a szakmai dolgok mellett minden más is érdekelte és minden tetszett neki az erőműnkben: a kézgeometriai felvétel és vizsgálat, a beléptetés, a látogatóközpont interaktív bemutató játékai, az üzemi ebédlőnk. Gyorsan eltelt ez a nap, Panni fáradtan, de élményekkel tele ment haza Pécsre. Biztos, hogy nem fogja elfelejteni ezt a napot, sőt az is lehet, hogy hozzánk jön dolgozni a tanulmányai elvégzése után, ilyen tehetséges gyerekekből több is kellene az atomerőműbe. A WIN álláspontja, hogy nem csak a tömegekkel kell foglalkozni, de az egyénekkel is. Az egyénekre szabott tevékenység is nagyon hasznos, biztos, hogy valamilyen formában megtérül. Szucsán Marina Marie Curie - 2. rész Száz éve, 1911-ben Marie Sklodowska Curie a rádium és a polonium felfedezésért, előállításáért és vegyületeinek vizsgálatáért megkapta a kémiai Nobel-díjat. Ennek tiszteletére az idei évet a kémia nemzetközi évévé (International Year of Chemistry) nyilvánította az ENSZ 63. közgyűlése. A centenárium alkalmat teremt arra is, hogy megünnepeljék a nők „térhódítását”, egyre növekvő szerepvállalását a természettudományok területén. Az emlékév egybeesik a Kémiai Szervezetek Nemzetközi Szövetsége (International Association of Chemical Societies) alapításának 100. évfordulójával. Ennek tisztelegve lapunk többrészes összeállítást közöl Szlazas Witold és Boa András közös munkássága alapján. A BECQUEREL-SUGARAK Marie is, miközben az utolsó kísérleti tanulmányok beszámolóit lapozgatja, megáll a francia fizikus, Henri Becquerel munkáinál. Pierrerel együtt már ismerik ezeket a kutatásokat; de Marie újból átolvassa, áttanulmányozza őket megszokott gondosságával. A röntgensugarak felfedezése után Henri Poincarenak az a gondolata támadt, hogy meg kellene vizsgálni, vajon a fény hatása alatt nem bocsátanak-e ki fluoreszkáló testek a röntgensugárhoz hasonló sugarakat. Henri Becquerel, akit szintén érdekelt ez a kérdés, egy ritka fémnek, az uránnak a sóit vetette vizsgálat alá. De ahelyett, hogy a várt jelenségre bukkant volna, egy másik, érthetetlen, teljesen különböző jelenséget figyelt meg. Az uránsó, a fény előzetes behatása nélkül, magától áraszt ismeretlen természetű sugarakat. Ha egy uránösszetételt fekete papírral beburkolt fényképlemezre helyezték, az a papíron keresztül is hatott a lemezre. És éppúgy, mint a röntgensugarak, ezek a csodálatos uránsugarak is ki tudtak sütni egy elektroszkópot, mert egyszerűen vezetővé tették a körülötte levő levegőt. Henri Becquerel bebizonyította, hogy ezek a jellegzetességek függetlenek az előzetes napsugárzástól, s akkor is maradandók, ha az uránvegyületet hosszú ideig homályban tartják. Ennek a jelenségnek Marie Curie később a radioaktivitás elnevezést adta. De ennek a kisugárzásnak az eredete (egyelőre) rejtély maradt. Ezek a Becquerel-sugarak nagyon izgatták a Curie-házaspárt. Honnan jöhet? - vetik fel a kérdést - az az energia (igaz, hogy csak nagyon csekély), amelyet az uránvegyületek állandóan kibocsátanak magukból sugárzás alakjában? És milyen természetűek ezek a kisugárzások? Mindez nagyszerű kutatási anyag és doktori értekezés lenne. A tárgy annál inkább izgatja Mariét, mert ez a kutatási terület még érintetlen. Becquerel munkái újak, s Európa laboratóriumaiban tudomása szerint senki sem mélyült el az uránsugarak tanulmányozásában. Mint kiindulási pont és irodalom, csak azok a beszámolók állnak rendelkezésre, amelyeket Henri Becquerel a Természettudományi Akadémián olvasott fel 1896 folyamán. Milyen csodálatos nekivágni az ismeretlen területnek! Most már csak helyiséget kell találni, ahol Marie megkezdheti kísérletezéseit. És itt kezdődnek a nehézségek. Pierre több ízben lépéseket tesz a Fizikai Intézet igazgatójánál, de az eredmény nem valami fényes: Marie-nak az iskolaépület földszintjén bocsátanak rendelkezésére egy munkahelyiséget. Raktárnak és gépteremnek használt, túlzsúfolt, gőzös helyiség. A technikai felszerelés kezdetleges, semmi kényelem. A KITARTÁS MEGHOZZA GYÜMÖLCSÉT? A fiatalasszony nem veszti el türelmét. Hiányzik a megfelelő elektromos felszerelés és a tudományos kutatások megindulásához szükséges anyagkészlet? Megkeresi, s meg is találja a módot, hogy készülékeit ebben a nyomorúságos helyiségben elindíthassa! Mindez nem megy könnyen. A precíziós műszereknek alattomos ellenségeik vannak: a nedvesség és a hőmérséklet változása. Emellett a kis műhely klímája, amely az érzékeny elektrométerekre veszélyes, Marie egészségi állapotára sem valami kedvező... De ez, ugye, nem fontos?! Ha a fiatalasszony fázik, úgy bosszulja meg magát, hogy munkakönyvébe feljegyzi a hőmérsékletet. így találjuk 1898. február 6-án formulák és számjegyek között a következő észrevételt: „hőmérséklet 6,25 fok”. Hat fok igazán kevés. Marie elégedetlenségét tíz apró felkiáltójel fejezi ki. A doktorandus első tette az, hogy megméri az urániumsugár „ionizáció-képességét”. Azt, hogy milyen mértékben tudja vezetővé tenni a levegőt, valamint kisütni az elektroszkópot. Az általa használt kitűnő módszert - ez a módszer lesz kísérleti sikereinek a kulcsa - valamikor más jelenségek tanulmányozására találta fel két fizikus, kiket ő jól ismer: Pierre és Jacques Curie! A berendezés, amelyet Marie használ, egy „ionizációs kamrából”, egy Curie-elektrométerből és egy piezoelektromos kvarcból áll.
