Atomerőmű, 2011 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2011-01-01 / 1. szám

2011. január 9- myiTi paksi atomerőmű-Dízelgenerátorok szabályozó- és vezérlőrendszerének cseréje A dízelgenerátorok az atomerőmű üzembiztonsága szempontjából ki­emelkedően fontos berendezések. Je­lenleg nagymérvű átalakítás folyik rajtuk, melynek volumenét jól érzé­kelteti, hogy a kapcsolódó kiviteli tervek összes papírmennyisége kb. két tonnát nyom. Az átalakításról az illetékes szakembert, Solymosi Csaba projektvezetőt kérdeztem.- Mi a szerepe a dízelgenerátoroknak az atomerőmű üzemeltetésében?- Szerepüket a legpontosabban a Vég­leges Biztonsági Jelentés alapján lehet le­írni. A dízelgenerátorok a biztonsági ener­giaellátó rendszer részét képezik. Felada­tuk, hogy a megengedhető feltételek és korlátozások mellett állandóan készenlét­ben, indítható állapotban legyenek és a külső villamos betáplálás (esetlegesen egyidejűleg a belső váltakozó áramú be­táplálás) elvesztésekor, valamint földren­gés esetén a kiszolgált létfontosságú (II. kategóriájú) technológiai rendszereket a megkívánt paraméterű villamos energiá­val lássák el. Ez a biztonsági elosztókból J táplált, a reaktor lehűtésében szerepet j át- i szó 6 és 0,4 kV-os fogyasztókat jelenti, I biztonsági rendszerenként összesen * mintegy 1,8 MW teljesítménnyel.- Mi a célja a jelenlegi átalakításnak?- Az átalakítás több célt is szolgál. Át­fogó célja a biztonsági rendszerek meg­felelő rendelkezésre állásának biztosítá­sa a továbbiakban is, de a korábbiaknál magasabb színvonalon. További cél a je­lenleg fennálló tartalékalkatrész-ellátási gondok, valamint javítási és beállítási problémák megszüntetése. Mindezek mellett fontos még, hogy több új minőségjavító funkció valósul meg, például au­tomatikus szink­ronozás, a rend­szer önellenőrzé­se, a fontos tech­nológiai és villa­mos paraméte­rek folyamatos figyelése, archiválása, automatikus hiba­naplózás stb.- Mely blokkokat érinti az átalakítás, és milyen időintervallumot ölel fel?- A 3-4. blokkot érinti. A kezdést 2002 végétől számítjuk, a befejezést 2011 végé­re tervezzük. Ez a viszonylag hosszú idő­szak a fejlesztési javaslat lefektetésével indult, és az ajánlatkéréseken, tervezé­sen, engedélyezésen át a kivitelezési munkákkal, illetve az üzembe helyezé­sekkel ér véget.- Milyen szakterületeket érintenek a munkálatok? Mit foglal magába köze­lebbről a szabályozó és vezérlőrend­szer cseréje?- A munkák villamos, irányítástechni­kai és gépészeti szakterületeket érinte­nek. A fordulatszámot szabályozó rend­szer cseréje keretében a korábbi szabály­zót Woodward EGB 13 P típusú, villamos­­hidraulikus fordulatszám szabályozó vált­ja fel, emellett ide kapcsolódnak a dízel­motorokon végzendő gépészeti átalakítá­sok is. Az új szabályozók még nagy terhe­lésváltozás esetén is a megadott (viszony­lag szűk) tartományon belül tartják a dí­zelmotor fordulatszámát, ami a dízelgene­rátor megfelelő paraméterű kimenő fe­szültségének az alapja. A vezérlőrendszer cseréje magában foglalja a vezérlő funk­ciók PLC-vel történő megvalósítását, a dí­zelgépházi 0,4 kV-os villamos elosztók­ban végzendő készülékcseréket, a dízel­gépházi 6 kV-os elosztói védelem korsze­rűsítését, a kapcsolódó irányítástechnika (hőmérséklet-, nyomásmérések, beavat­kozók) korszerűsítését és a régi vezérlés­hez képest több paraméter, jelzés gyűjté­sének, archiválásának megvalósítását, valamint a karbantartás támogatásának biztosítását. Az átalakítás kiterjed még a motor tengelyéről hajtott mechanikus üzemanyag-szivattyú beépítésére (az in­dulás után nincs szükség az egyenáramú üzemanyag-szivattyúkra, az egyenáramú rendszer kiesése nem okoz leállást), és az akkumulátortöltők cseréjére, vagyis az akkumulátorok cseréjét kiegészítőén kor­szerű töltő beépítésére.- Milyen jellegű nehézségek jelent­keztek, illetve jelentkeznek az átala­kítás megvalósítása során?- Több nehézség is jelentkezett mind az előkészítés (ajánlatkérés, beszerzés, szer­ződéskötés), mind a konkrét kivitelezési munkák során. Szakmai szempontból az utóbbiak az érdekesebbek. Ezek jellemző­en abból fakadnak, hogy a munkaterüle­ten fizikailag kevés a hely, ugyanakkor többféle munka is folyik egy időben (gé­penként 110 db új vagy korszerűsített mé­rés létesül, vannak időszakok, amikor a dízelboxban egy időben kb. 30 fő dolgo­zik). Emellett a kivitelezés ideje korláto­zott, az előszerelés lehetősége pedig mi- J nimális.- Mi a megoldás mindezekre a nehéz­ségekre?- Nincs más megoldás, mint a minél jobb együttműködés megvalósítása és a kölcsönös alkalmazkodás egymáshoz. Ez­úton is szeretnék köszönetét mondani minden munkatársnak, aki közreműkö­dött az eddigi négy gép átalakításában. Prnncz Zoltán A főkonzulensi tevékenység folyamatos A paksi atomerőmű és a főkonzu­lensi tevékenységben részt vállaló intézetek 2010. november első heté­ben tartották meg éves, rendszeres értekezletüket Tihanyban. Az érte­kezlet célja a főkonzulensi tevékeny­ség keretében végzett munkák átte­kintése, értékelése, a részt vevő inté­zetek éves kutatás-fejlesztési tevé­kenységének ismertetése, valamint az elkövetkező évben várható fel­adatok meghatározása. Az értekez­let több mint két hónappal ezelőtt zajlott, de aktualitását nem veszíti, hiszen a főkonzulensi tevékenység folyama­tos. A programmal kapcsolatban Nagy László fejlesztési és elemzési osztályveze­tőtől kértünk tájékoz­tatást, aki a következő összefoglalást készítette olvasóink számára. Mielőtt az értekezlet részleteit áttekinte­nénk, érdemes néhány szót ejteni arról, mi is az a „főkonzulensi tevékenység”, mi­ért van erre szüksége az erőműnek. A paksi atomerőmű főkonzulense 1998-tól kezdődően a Magyar Tudomá­nyos Akadémia KFKI Atomenergia Kuta­tó Intézete, együttműködve korábban a Villamosenergiaipari Kutatóintézet Atomerőmű Divíziójával, 2010-től kezdő­dően a Nukleáris Biztonsági Kutatóinté­zettel. Csak címszavakban a főkonzulens feladatai: a paksi atomerőmű hosszú távú üzemeltetésével kapcsolatos straté­giai kérdések és feladatok megoldása. A főkonzulens folyamatosan figyelemmel kíséri a paksi atomerőmű biztonsági színvonalát, szükség esetén a biztonság növelése érdekében javaslatokat dolgoz ki, rendelkezésre áll az intézkedések meghozatalához szükséges döntések előkészítésénél, az ezekre vonatkozó elő­terjesztések, tervek szakvéleményezésé­nél. A főkonzulens segíti az erőmű veze­tését abban, hogy megfelelő előkészüle­tek történjenek az erőmű időszakos ha­tósági felülvizsgálataira és a nemzetkö­zi szervezetek által végzett vizsgálatok­ra. A főkonzulensi tevékenység kereté­ben folyik az erőmű 1. szintű valószínű­ségi biztonsági értékelésének éves kar­bantartása aktualizálása. A főkonzulen­si tevékenység alaptevékenységből és eseti szakértői tevékenységből áll. Az alaptevékenységet éves munkaprogram alapján végzik, melyet az erőművel kö­zösen dolgoznak ki. A szakértői tevé­kenység keretében engedélyezési eljárá­sokhoz, biztonsági kérdések értékelésé­hez független szakértői véleményt ké­szítenek. A főkonzulensi tevékenység keretében végzett munkák áttekintésének, a straté­giai kérdések megbeszélésének, a jövő­beli tervek kidolgozásának legfontosabb fóruma és a tevékenység legfőbb felügye­leti testületé a főkonzulensi értekezlet. Az értekezletet a főkonzulens szervezi és részt vesznek rajta a tevékenységben részt vállaló intézetek, az erőmű érintett szakmai szervezetei és azok vezetői. Az értekezleten az egyes témák szakértői előadások formájában ismertetik tevé­kenységük eredményét, melyet annak megvitatása, hasznosításának értékelé­se követ. Az értekezlet program szerint zajlik, de lehetőség van az egyes témák kötetlen megbeszélésére is. Az értekezlet hangulatára a közvetlenség, a formalitá­soktól való távolságtartás a jellemző, ezt jelképezi az a megállapodás, miszerint az értekezleten nem ajánlott a nyakken­­dős viselet. A 2010. évi értekezlet témái, a korábbi évekéhez hasonlóan igazán szerteágazó­ak voltak. Elsőként a főkonzulensi alap­­tevékenység keretében végzett munkák­ról hallhattunk előadásokat, áttekintést. Ezek közül az alábbi területeket érdemes kiemelni: stratégiai összefoglaló készült a fűtőelemviselkedési kutatás-fejlesztésről annak folytatásáról; vegyészeti területen elvégezték az anomális primerköri klorid­­koncentrációk vizsgálatát, valamint a tef­lontömítések nukleáris iparban történő alkalmazhatóságának megalapozását, összefoglaló készült egy esetleges üzem­zavar utáni helyreállítás sugárvédelmi jellegű kérdéseiről, elkészült a kockázat­szempontú döntéshozatal bevezetésének előkészítéséhez szükséges stratégiai kér­dések összefoglalója. Az alaptevékenysé­gen kívül a főkonzulens több, az erőmű ál­tal finanszírozott, hosszú távú üzemelte­tési feladat megalapozásához szükséges kutatás-fejlesztési területen is kifejti tevé­kenységét Az üzemidő-hosszabbítás fel­tétele a súlyos balesetek bekövetkezésé­nek minimalizálásához, az esetleges kö­vetkezmények enyhítéséhez szükséges intézkedések bevezetése, az elengedhe­tetlen átalakítások elvégzése. Ehhez a főkonzulens és partnerei megfelelő elem­zési hátteret fejlesztettek ki, bizonyos ese­tekben fizikai kísérleteket végeztek. A balesetkezelési stratégia egyik kulcsele­me a reaktortartály külső hűtésének meg­valósítása. Ezzel a módszerrel a sérült zó­na egy üzemzavart követően a tartályban tartható, a tartály épsége garantálható, tö­redékére csökkentve ezzel a környezetbe kerülő aktivitást. A tartály külső hűtése jelenleg megoldásra váró feladat, ellen­őrizni kellett viszont, hogy a jelenlegi geo­metriai elrendezésben a megfelelő hűtés megfelelően biztosítható. Ehhez építette fel az AEKI a CERES (Cooling Effective­ness on Reactor External Surface) kísér­leti berendezést (Id. ábra), mely a tartály egyik szeletét eredeti méretében modelle­zi, képes a reaktortartályban jellemző hőáramot létrehozni és vizsgálni a tartály külső hűtésének megfelelőségét. A kísér­letek egy részét 2010-ben elvégezték, az eredmények az elképzelés megvalósítha­tóságát igazolják. A fentieken túlmenően szerteágazó te­rületekről hallhattunk még előadásokat. A paksi atomerőmű részéről előadások hangzottak el a tokozott üzemanyag és az esetlegesen előforduló inhermetikus ka­zetták kezeléséről, az irányítástechnikai rekonstrukció szükségességéről, az új, ki­égő mérget tartalmazó üzemanyag hasz­nálatának tapasztalatairól, további üzem­anyag-fejlesztési tervekről. Az értekezlet három munkanapja alatt összesen huszonnyolc előadás hangzott el különböző témákban. Szervezett kere­tek között lezajlott ezeknek a kérdések­nek a megvitatása, az elkövetkező idő­szak stratégiai kérdéseinek meghatáro­zása. Emellett számtalan szakmai jelle­gű, kötetlen vitára volt lehetőség a szüne­tekben, a vacsorák idején, sokszor még utána is éjszakába nyúlóan. Az értekezlet résztvevőinek értékelése szerint sikeres évet és jó hangulatú, de főleg hasznos ér­tekezletet zárhattunk a felkészült elő­adóknak köszönhetően. A főkonzulensi tevékenység létreho­zása szükségszerű volt Magyarországon és létkérdés volt a paksi atomerőmű szá­mára. A részt vevő kutatóintézetek és az erőmű kapcsolata sokkal hamarabb kez­dődött, mint ahogy ezt főkonzulensi te­vékenységként nevesítettük volna. A ’90-es évek elején, a társadalmi átala­kulást követően új kihívásokkal találta szemben magát az erőmű. Igazolni kel­lett létjogosultságát, biztonságosságát a kor akkori színvonalát tükröző nemzet­közi elvárásoknak megfelelően. Nem ki­sebb volt a tét, mint elkerülni az NDK-s greiswaldi erőmű sorsát, melyet akkor bezártak. A biztonság újraértékeléséhez szükséges eszközök kidolgozása ekkor kezdődött meg az AGNES néven illetett projekt keretében. Ennek következmé­nye egy biztonságnövelő intézkedés-so­rozat meghatározása volt, melyet az erő­mű közel tíz év alatt sikeresen végre­hajtott. Mondhatni éppen időben, még Magyarország Európai Unióba történő csatlakozása előtt. Ezzel elkerülhetővé vált, hogy a csatlakozásnak - Szlováki­ától és Bulgáriától eltérően - nem volt akadálya a paksi atomerőmű üzemelte­tése, nem korlátozták annak működé­sét. Hasonló kérdések merülnek fel az üzemidő-hoszszabbítással, Paks és az itt élők további sorsával kapcsolatban is. Mindezen stratégiai kérdésekben a megoldást nagyban segítette és remél­hetőleg segíti a későbbiekben is a kiala­kított főkonzulensi rendszer. Nagy László Antianyag Genfből Paul Dirac (1902-1984), ki előbb villa­mos-mérnök, majd matematikus lett, de a világ angol Nobel-díjas (1933) fizikus­ként ismeri - Wigner Jenő sógora volt. Az általa megalkotott relativisztikus hullám­egyenlet alapján már 1928-ban megjósol­ta az antianyag létezését. A pozitront vi­szonylag hamar megtalálták (1933), de a neutrínót csak sokkal később (1970). Antielektron földi környezetben nem for­dul elő, kozmikus sugárzásból néha ki­mutatható. Az eddig ismert legnagyobb energia­termelési lehetőség az anyag-antianyag találkozásakor (annihilációs folyamat) a teljes anyagmennyiség energiává alakul 2xmc2 és elektromágneses sugárzás (foto­nok) formájában. Akár a naprendszeren belüli űrkompokhoz is már ilyen hajtó­mű kellene, de honnan vegyünk antianya­­got? Bár az ősrobbanással foglalkozó fiziku­sok szerint a Nagy Bummkor anyag és antianyag egyaránt keletkezett, az aktív kutatások ellenére a csillagászok az űr­ben nyomát sem találták. Antianyagot a nagy energiájú ütközé­sek során mesterségesen lehetett előállí­tani a gyorsítókban (pl. a CERN-ben). Az ALPHA-kísérleten dolgozó kutatók meg­próbáltak minél lassabb antiatomokat elő­állítani, azáltal, hogy a -70 °C an­­tiprotonokat-230 °C pozitronokkal ütköz­tettek. Az antihidrogén-atomokat -272,5 “C-on sikerült befogni szupravezető mág­nesekkel előállított hengeres mágneses mezővel. A kísérlet 335-ször futtatták, kö­zel 10 millió antiprotont és 700 millió po­zitront ütköztettek. A reakciókból keletke­ző antihidrogén-atomok sokaságából azonban csak 38 atomot sikerült eléggé le­lassítani a csapdába ejtéshez (2010. no­vember 19.). gyulai Antianyag csapda az ALPHA detektornál A társasági és a magánvagyon védelme Az atomerőművet mint kiemelt fontossá­gú nukleáris objektumot védő egységek közül az Atomix Biztonsági Szolgálat mun­katársai mondhatni napi szinten szembe­sülnek azzal, hogy a legforgalmasabb út­vonalakon, a személyi bejáratokon, a bankjegy-automaták környékén, magán­tulajdonú tárgyakat (elsősorban kulcscso­mókat), okmányokat és pénzt hagynak el a társaság üzemi területén dolgozók. A vagyonőri munka során alapvető kö­vetelmény, hogy ha a szolgálati helyeken és azok környezetében nem rendeltetés­szerűen ott lévő tárgyat találnak a kollé­gák, azt szolgálati felettesüknek átadják, mely eseményről jegyzőkönyvet vesznek fel. A talált tárgyakat ezután a rendésze­ti osztályra továbbítják, ahol jogos tulaj­donosuk átveheti azokat. Az elmúlt évben sokkal több talált tárgy gyűlt össze, mint a korábbi eszten­dőkben. A biztonsági szolgálatnál dolgo­zó körültekintő és figyelmes munkatár­sakra ezután is számíthatunk, mégis ar­ra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy ebben a rohanó világban mindenki pró­báljon meg jobban vigyázni személyes tárgyaira, értékeire. GYNYP

Next

/
Oldalképek
Tartalom