Atomerőmű, 2011 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2011-06-01 / 6. szám

2011. június mym paksi atomerőmű Tudományos ülés Marie Curie Nobel­­díjának 100. évfordulója tiszteletére 2011. május 4-én az MTA Szék­házának Dísztermében kapott helyet az MTA Kémiai Tudomá­nyok Osztályának közgyűlése. A rendezvényen a Paksi Atomerő­mű Zrt. részéről Elter Enikő ve­gyészeti főosztályvezető és dr. Pintér Tamás vegyészeti ellenőr­zési osztályvezető tartott elő­adást. A közgyűlés levezető elnöke Medzihradszky Kálmán osztály­elnök, az MTA rendes tagja volt. Hét előadás hangzott el: • Radioaktív nyomjelző rend­szerek (Tóth Géza az MTA dok­tora, Tömböly Csaba PhD) • Radiokémia a gyógyítás szol­gálatában (Környei József, a ké­mia tud. kandidátusa, Mikecz Pál) • Növény-és gombaminták 210p,, és 210n, koncent­rációjának meghatározása alfa-spektrometriai mód­szerrel (Somlai János PhD, Kovács Tibor PhD, Máté Borbála, Horváth Mária, Csordás Anita) • Radiokarbon: alkalmazások és perspektívák a környezetvédelemben és az iparban (Molnár Mihály PhD, Hertelendi Ede, a fizika tud. kandidátusa, Veres Mihály) • Prompt-gamma aktivációs analitika Budapesten (Révay Zsolt, az MTA doktora, Belgya Tamás, a fizi­ka tudomány kandidátusa, Szentmiklósi László PhD, Kis Zoltán PhD, Gméling Katalin PhD, Szilágyi Vero­nika PhD) • Agyúval verébre? Kémiai finomszerkezet vizsgá­lata gamma-sugarakkal (Homonnay Zoltán, az MTA doktora, Németh Zoltán PhD, Kuzmann Ernő, az MTA doktora, Vértes Attila, az MTA rendes tagja) • Radioanalitika az atomerőműben (Dr. Pintér Ta­más, Elter Enikő, PA Zrt.) Vértes Attila, az MTA rendes tagja így foglalta ösz­­sze a nap eseményeit Az ENSZ határozata volt, hogy 2011 a kémia éve legyen. Az MTA Kémiai Tudományok Osztálya úgy gondolta, ha a kémia évének apropója az, hogy Marie Curie kapta a Nobel-díjat száz évvel ezelőtt, akkor az ő tudományterületének megfelelően ez az ülés foglal­kozzon a radiokémiával. Hét előadás hangzott el, és igyekeztünk bemutatni, hogy a nukleáris kémia se­gíti a gyógyászatot és milyen ipari, anyagtudományi alkalmazásai vannak. Azt is érdemes megjegyezni, hogy Marie Curie Varsóban született, és itt érettségizett arany kitünte­téssel. Az 1890/91-es tanévben elvégezte a kémiai analitikai tan­folyamot. Itt olyan széles körű kémiai tudást szerzett, ami ké­sőbbi eredményeinek egyik alapja lett. Szeretett volna egye­temi diplomát szerezni, de az ak­kori, Oroszországhoz tartozó Lengyelországban a nők nem járhattak egyetemre. Nővére se­gítségével, aki orvos volt Párizs­ban, beiratkozott a Sorbonne Egyetemre, és 1893-ban fiziká­ból, 1894-ben matematikából szerzett diplomát. 1897-ben választotta doktori témájául a radioaktivitást. 1898 januárjában megjelent dolgoza­tában két fontos megállapítás volt; a tórium és vegyületei is emittálnak ionizáló sugárzást, és egyes uránércek aktivitása nagyobb, mint a fém uráné és urán-oxidé. Marie Curie kondenzátort használt az ionizáló su­gárzás detektálására. Méréseiből következett, hogy az uránércben kell lennie más radioaktív elemeknek is, mint urán. Még ugyanebben az évben sikerült elkü­lönítenie két radioaktív elemet az uránércből, a po­­lóniumot (amit szülőhazájáról, Lengyelországról ne­vezett el), a másik a rádium. 1911-ben Marie Curie-t tüntették ki a kémiai No­­bel-díjjal. Ezt a díjat ő akkor egyedül kapta, de ny­olc évvel korábban, 1903-ban férje, Pierre Curie és Henri Becquerel társaságában fizikai Nobel-díjat is kapott. Ezzel Marie Curie két rekordot is tart: ő az egyetlen nő, aki két Nobel-díjat kapott, és az egye­düli tudós, akit kémiai és fizikai Nobel-díjjal is ki­tüntettek. A kémia évének története nagyon jól jellemzi a természettudományok összefonódását, egymásra épülését. A fizikus-matematikus Marie Curie ké­miatudásának köszönhette két új, radioaktív elem felfedezését. Igaz viszont, hogy fizikai ismeretei, il­letve fizikus férje és sógora eredményei nélkül nem jutott volna el addig a gondolatig, hogy az uránérc­ben keresni kell az uránon kívüli, más radioaktív elemeket is. Vértes Attila zárszavában Oláh György Nobel-díjas kémikust idézte: "Akár tetszik, akár nem, hosszabb távon nincs más választásunk, mint az atomenergia békés fel­használása." Orbán Ottilia Vértes Attila, az MTA rendes tagja Marie Curie -1. rész Száz éve, 1911-ben Maria Sklodowska Curie a rádium és a polonium felfedezésért, előállításá­ért és vegyületeinek vizsgálatáért megkapta a kémiai Nobel-díjat. Ennek tiszteletére az idei évet a Kémia Nemzetközi Évévé (International Year of Chemistry) nyilvánította az ENSZ 63. közgyűlése. A centenárium alkalmat teremt ar­ra is, hogy megünnepeljék a nők "térhódítását", egyre növekvő szerepvállalását a természettu­dományok területén. Az emlékév egybeesik a Kémiai Szervezetek Nemzetközi Szövetsége (International Association of Chemical Societies) alapításának 100. évfordulójával. Ennek tisztelegve lapunk többrészes összeállí­tást közöl Szlazas Witold és Boa András közös munkássága alapján. aktivitás felfe­dezéséért. Mi­után férje egy közúti baleset­ben meghalt, Marie Curie követte őt a tanszék veze­tőjeként, előál­lította a polóni­­umot és a rádi­umot (1910), amiért 1911- ben kémiai No­bel-díjat ka­pott. Franciaországban Sallanches közelében, Passy­­ban 1934. július 4-én halt meg. Marie Curie rövid életrajza Új korszak születése Marie Curie, leánynevén Maria Sklodowska lengyel fizikus, 1867. november 7-én - az akkor még az Orosz Birodalomhoz tartozó - Varsóban született. Bronislawa és Wladyslaw Sklodowski tanárok legfiatalabb, ötödik gyermeke volt. 1883 júniusában érettségizett a varsói lánygimnáziumban, kiváló eredménnyel. Az egyetem­re nem vették fel, mert egyrészt nő volt, másrészt mert lengyel. Az 1863-as, oroszok elleni lengyel felkelést cá­ri megtorlás követte; a felkelés következtében a Sklodowski család jelentős anyagi veszteségeket szen­vedett. Ez aztán kihatott Maria és testvérei jövőjére is, nehézségeket okozva előrehaladásukban. Maria soká­ig magántanítóként segítette testvérét, Bronislawát, aki orvostanhallgató volt a párizsi egyetemen. A felosztott Lengyelországban (1795-1918) a cári nemzeti elnyomás emigrációba kényszerített számos lengyel hazafit (Józef Bem, Adam Mickiewicz, Fryderyk Chopin). Maria forradalmi diákmozgalmakban való részvétele és talán szerelmi csalódása miatt is 1891-ben elhagyta édes hazáját. A párizsi Sorbonne-on fejezte be tanulmányait és férjhez ment Pierre Curie-hez. Két lá­nyuk született: Irene 1897-ben, majd 1904-ben Eve. Hogy megtanulják anyjuk nyelvét, Marie lengyel neve­lőnőt hozott a háztartásba, és lányait gyakran elkísér­te, vagy elküldte lengyelországi látogatásokra. Francia férjével együtt mágnesességgel és radioak­tivitással kapcsolatos kutatásokat végzett Párizsban. Itt fedezte fel 1898-ban a polóniumot és a rádiumot. Fér­je, aki szintén ott tanult, 1901-ben a fizika professzora lett a Sorbonne-on. Pierre és bátyja, Jacques fedezték fel a piezoelektro­­mosságot. 1903-ban Pierre és Marie Curie (Becquerel­­lel együtt) megosztott fizikai Nobel-díjat kapott a radio­Egy fiatal háziasszony otthon serénykedik, gyerme­két gondozza, lábasokat rak a tűzhelyre... És (mint a mesében) a „Fizikai Iskola” szegényes laboratóriumá­ban egy tudósasszonynak a modern tudomány legje­lentősebb felfedezése köszönhető. Két licenciatus, az államvizsga, egy tanulmány az edzett acél mágnességéről: ez Marie tevékenységének mérlege 1897 végén. Mihelyt a szülés után valameny­­nyire összeszedi magát, rögtön visszatér munkájához. A következő állomás a doktorátus. Néhány hetes té­továzás előzi meg. Valami olyan kutatómunkát szeret­ne, amely termékeny és eredeti. Marie alkalmas dok­tori értekezés-téma után kutat, s társával szemlét tart a legújabb fizikai munkák felett. Ebben a döntő pilla­natban Pierre tanácsai jelentős szerepet játszanak éle­tében. Férjével szemben Marie tanoncnak érzi magát: Pierre Curie sokkal idősebb és tapasztaltabb fizikus, mint ő. Sőt, ha pontosak akarunk lenni, laboratóriumi felettese, „főnöke” is. így a Marie jövőjére vonatkozó fontos döntéseket egyhangúlag mondják ki. Emellett azonban kétségtelen, hogy a lengyel nő lelki alkata, ter­mészete döntő hatással volt a tárgy megválasztásánál. Marie gyermekkora óta magában hordja a felfede­zők kíváncsiságát és merészségét. Ez az ösztön hajt­ja, amikor elhagyja Varsót, hogy felfedezze Párizst és a Sorbonne-t; ez sugallja, hogy válassza inkább a di­áknegyed magányos szobácskáját, s ne a Dluskiak pu­ha fészkét. Ha az erdőt járja, akkor is a ki nem tapo­sott ösvényt szereti. Olyan, mint a vándor, aki nagy út­ra készül. Térképe fölé hajolva egy messzi országban kutat valami különös hely után, amely felcsigázza a képzeletet, s hirtelen elhatározza: az lesz a célja és semmi más. Zwenterdorf - A Fine újabb erőmű-látogatása A Magyar Nukleáris Társaság ifjúsági szakcsoportja, a Fine (Fiatalok a Nukleá­ris Energetikáért) szervezésében 2011. április 8-án Zwentendorfba, az osztrák „atomerőműbe” utaztunk. Először Bécsben megtekintettük a Bé­csi Műszaki Egyetem tanreaktoráL Ez egy medence típusú, TRIGA reaktorcsaládba tartozó reaktor, melyet oktatási, kutatási és izotóptermelési célokra használnak. A következő úti célunk Zwentendorf volt, ami egyedülálló hely a világon: itt van az egyetlen olyan atomerőmű, ami habár teljesen felépült, sohasem állítot­ták üzembe. Az erőmű 6 évig épült, majd miután elkészült, a növekvő tiltakozás ha­tására népszavazásra bocsátották az el­indítását. Az akkori kancellárt politikai el­lenfelei egy sikertelen népszavazással próbálták lemondásra kényszeríteni, így már nem is annyira meglepő módon, mintegy 30 ezer szavazatkülönbséggel le­szavazták az erőmű működését. Később még voltak kisebb-nagyobb próbálkozá­sok a blokk elindítására, Csernobil után azonban ezek is elmaradtak. Sőt Ausztria 1999-től alkotmányosan tiltja az energeti­kai célú nukleáris reaktorok építését. A hiányzó villamos kapacitás pótlását ké­sőbb a szomszédban épített szénerőmű­vel oldották meg. A jelenlegi tulajdonos, az EVN (Energie Versorgung Niederösterreich cég (mottó: Használd Okosan az Energiát), az erede­ti 1,3 milliárd eurós építési költség töre­dékéért vásárolta fel az épületet, és alakí­tott ki látogatóközpontot. Az erőmű mel­lé és tetejére napelemeket telepítettek, melyek néhány száz környékbeli háztar­tás áramigényét fedezni tudják. A 700 MW-osra tervezett, forralóvizes reaktort mérnökök oktatására használják, akik itt biztonságos körülmények között tudják gyakorolni egy atomerőmű működtetését. A cég egyik emberétől megtudtuk, hogy néha akciófilmek forgatására is kibérlik az üresen álló „szellemreaktort”. Az épületben több mint ezer helyiség található a méter vastag vasbeton falak mögött, melyek akár egy repülőgép becsa­pódását is kibírnák. Az erőműbe lépve fi­gyelmeztettek minket, hogy jól öltözzünk fel, hiszen az egész évben hitetlenül álló, ablakok nélküli épületben igencsak lehűl a levegő. Maga a reaktortartály egy óriási, gömb alakú kondenzációs kamrában található. Normál működés során itt történik a gőzkondenzáció és a lecsapódott víz táro­lása. A kamrán belül sétaútvonalat alakí­tottak ki, ahonnan a teljes technológia (hőcserélők, szivattyúk), melyek műkö­dő reaktorban egy látogató számára meg­­közelíthetetlenek, jól láthatóak voltak. A reaktortartály alatt a szabályozórudak ke­zelésére szolgáló helyiséget tekintettük meg, ahol oktatási célokra még a rudak mozgatását végző elektronikus hajtáso­kat is meghagyták. Ezután jött a blokkvezénylő, amely számtalan analóg kijelzőjével és kapcso­lójával a hetvenes évek hangulatát idéz­te. Az egész épületben mintha megállt volna az idő. Csupán az itt-ott megjelenő rozsdaréteg és a rogyadozó korlátok je­lezték az építés óta eltelt 30 évet. Az már csak az erőmű büféjében tuda­tosult bennünk, hogy egy atomenergia-el­lenes kampány részesei lettünk. Jót nevet­tünk, mikor kiderült, hogy Ausztriában a zöldek „Atommentes Ausztriát” akarnak „Atomenergia-mentes Ausztria” helyett... Még az sem győzött meg minket, hogy az atomerőművek leállításáért kampányoló aláírásgyűjtő ívet Michael Jackson és John Lennon is aláírták. Végül a fertőrá­kos! szállás felé vettük az irányt, majd másnap haza, Budapest felé. Hihetetlen jó érzés volt újra itthon len­ni, mégpedig ennyi élménnyel feltöltődve.- Geri, Lidi, Robi -NJSZT-közgyűlés Szokásos évi közgyűlését tartotta a Neu­mann János Számítógép-tudományi Társa­ság (NJSZT) a Gellért Szállóban 2011. má­jus 19-én. Az ülés előtt Köröndi Péter, az MTA SZTAKI tudományos tanácsadója, az MTA doktora tartott előadást az "EtoRobotika, ro­botok érzelmeit kifejező viselkedésminták" címmel. Megvilágította, hogy a robotok szám­talan típusát fejlesztették már ki a hu­­manoidoktól a munkarobotokon keresztül az társrobotokig. Érdekes feladat egy robotot megtanítani "viselkedni". A viselkedéskuta­tás eredményeit beprogramozzák a speciális robotokba, és újra eljátsszák a szituációkat. Tavasszal a CeBIT-en szenzáció volt az arcki­fejezésből a hangulat felismerése. A robotok új generációját jelenti, ha nem gondosan végigtesztelt programokat kell majd betölteni, hanem közvetlenül „betanítható” lesz a robot. Esetleg vezényszavakkal lesz irá­nyítható. Ilyen univerzálisabb munka-robo­tok szélesebb körben elterjedhetnek, akár a kisüzemekben is. Dr. Péczeli Gábor, az NJSZT elnöke bevezetőjében elmondta, hogy a tár­saság mindenben megfelelt az elvárásoknak, teljesítette közhasznú tevékenységeit, részt vett a tudásalapú társadalom kialakításában, az informatikai írástudás elterjesztésében és a digitális esélyegyenlőség megteremtésé­ben. A társaságot felvették a Nemzeti Tehet­séggondozási Tanács tagjai közé, valamint belép május 25-én a Hungarikum Szövetség­be, melynek célja többek között az örökség, a hagyomány, a hungarikumok ápolása, a különösen nagyjelentőségű magyar értékek továbbfejlesztése, népszerűsítése. Nagysike­rű rendezvényeket szervezett és szervez a jö­vőben is. A szegedi AGORA centrumban ki­alakítandó informatikai múzeumot nemcsak a tárgyak terén, de a működtetésben is támo­gatja. Alföldi István, a társaság ügyvezetője a pénzügyi helyzetet jónak és stabilnak érté­kelte mind az elmúlt évre, mind a jövőre vo­natkozóan. gyulai Paks sajtótörténete Megelent a Paks sajtótörténetét bemutató kiad­vány legújabb kötete. így már három kötet foglalja össze Paks sajtótörténetét az 1880-as évektől kezd­ve napjainkig. Az 1. köteta régi paksi lapokat, a 2. és 3. köteta legújabb kori lapokat mutatja be. Mindhá­rom könyv Beregnyei Miklós, a Paksi Atomerőmű Zrt. üzemtörténésze, a város helytörténeti és kulturális emlékeit gondozó Jámbor Pál Társaság vezetője ku­tatómunkájának eredménye. A sajtótermékek hoz­záférhetőségének és feldolgozásának hosszadal­massága, nehézsége miatt nem egymást követően kerültek kiadásra a kötetek, hanem ahogy egy-egy terület feltárása, összegzése befejeződött „A legutolsóként megjelent első kötettel befejeztem és a nyilvánosság elé tárom a városban bizonyos rendszerességgel megjelent sajtótermékek bemuta­tását, viszont még egy negyedik kötetbe kívánkozik Paks legújabb kori alkalmi kiadványainak, a párt-, az iskolai és óvodai lapoknak a feldolgozása. Mivel Paksra érkezésem óta (1976) gyűjtöm a helyi sajtó­termékeket, így a legteljesebb gyűjteményt sikerült létrehozni, amely gyüj­teményt a Paksi Atom­erőmű Zrt. 2010 de­cemberében országos szakmúzeumi rangot kapott Atomenergetikai Múzeumának ajándé­koztam, annak remé­nyében, hogy a múze­um könyvtárában bárki hozzáférhessen.” - írja az 1. kötet bevezetőjé­ben Beregnyei Miklós. Elismerésre méltó mindaz a kitartóan vég­zett és szerteágazó tevékenység, melynek eredmé­nyeként Paks immár rendelkezik a jelentős helytör­téneti értéket képviselő, a múlt üzenetét hordozó sajtótermékek bemutatásával. Köszönjük ezt a munkát Beregnyei Miklósnak, és a következő, 4. kö­tet elkészítéséhez sok sikert kívánunk! LAnna Beregnyei Miklós

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom