Atomerőmű, 2011 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2011-05-01 / 5. szám

2011. május

IZ- mym paksi atomerőmű-Hogyan töltik napjaikat az atomerőmű nyugdíjasai

„Minden napra jut valami elfoglaltság”

Vida Györgyöt paksi otthonában látogattam meg. Az óvárosban 1995-ben vásárolt családi házba, annak felújítása után, 1996-ban költöztek feleségével. Korábban mindketten éltek házasságban, így a hét gyermekkel és tizenkét unokával akkora lett a család, hogy megfelelő fogadásuk és elhelyezésük érdekében további lakrészekkel bővítették a házat. Feleségét az elmúlt évben veszítette el, elmondása szerint nem érzi magát egyedül, mert a gyermekek és az unokák segítik az együtt töltött szép napok és közös emlékek őrzésében.- Mikor került a társasághoz?- 12 évig dolgoztam Budapesten egy víztornyokat építő országos vízügyi építőipari vállalatnál, ahol a villamos részleg művezetője voltam. A Paksi Atomerőmű Vállalathoz 1982. július 30-án nyertem felvételt, először villanyszerelőként és elektrotechnikusként a villamos tmk. üzemben, majd 1993-tól a villamos karbantartási osztályon műszaki ellenőrként dolgoztam egészen nyugdíjazásomig. A géptranszformátorok, valamint a teljes szabad tér összes készülék-karbantartási feladatainak ütemezésére tervet készítettem, s ezek műszaki ellenőrzéséért voltam felelős.- Mióta nyugdíjas?- A társaságnál 18 évet töltöttem el munkaviszonyban, 2000. év végén vonultam nyugállományba.- Van-e olyan munkahelyi élménye, amire szívesen emlékszik vissza?- Sok szép munkahelyi élményt és emléket őrzök.

Az egyik, amikor 1995- ben Céggyűrűt kaptam.

Mint utólag megtudtam, a kollégáim, a vezetőim, a szakszervezet és az Üzemi Tanács is támogatta kitüntetésemre a javaslatot. Ezt az eseményt, csak úgy, mint a nyugdíjba vonulásomat a hozzám közel álló munkatársaimmal, jó hangulatban ünnepeltem meg.- Hogyan telnek napjai, mivel foglalkozik?- Minden napra jut valami elfoglaltság. Nagy a ház, van virágos- és veteményes kert, amelyben minden nap van tennivaló. A családi háznál a felújítási munkákat saját kezűleg végzem el, én építettem a garázst és a napozóteraszt is. Szakképzettségemből adódóan értek a villamos háztartási gépekhez, így a család és a szomszédok, barátok meghibásodott kisgépeit szívesen megjavítom. Egyik lányom a férjével Svájcban él, a fiam még egyedülálló, a kisebbik lányom pedig a férjével és két unokámmal Budapesten lakik. A feleségemnek mind a négy gyermeke és a tíz unoka Paks közigazgatási területén lakik. Szerencsés találkozás volt a feleségemmel, mert a gyermekei és az unokái is nagyon közel kerültek hozzám, az egész család békességben, szeretetben és egyetértésben él. A segítségnyújtás kölcsönös, nekem sokat jelent és jó érezni a törődésüket és gondoskodásukat. Ha szükség van rám, segítek nekik építkezésnél vagy villamos szerelési munkáknál. Az unokákkal Is szívesen foglalkozom, tanítom őket fizikára, kémiára, vagy éppen a magyar helyesírásra. Emellett vannak szabadidős programjaim is. Tagja vagyok az atomerőmű nyugdíjasklub egyesületének. Az egyesület szervezésében voltam Balatonfüreden, ahol egy kellemes hetet töltöttünk el. A Padosz nyugdíjastagozatának vezetőhelyetteseként szervezési feladatokat végzek. A közel 370 nyugdíjas szakszervezeti tag öszszetartására és mozgósítására egy összekötő hálózatot alakítottunk ki. Legfontosabb feladatunk a kapcsolattartás és a nyugdíjas társaink egyéni problémáinak megoldásához a segítségnyújtás. Szakszervezeti munkám elismeréseként 2009-ben „50 éves szakszervezeti tagság” emlékplakettet kaptam, melynek őszintén örültem.- MUyen módon jut információhoz az erőműről?- Olvasom az Atomerőmű újságot, de gyakran találkozom nyugdíjas kollégákkal is, akikkel információt cserélünk. Volt munkahelyemre is gyakran bejárok, a régi és a fiatal kollégákkal pedig a Sárgödör téri pincesoron szoktunk összejöveteleket tartani.- Mit jelent önnek az atomerőmű?- Büszke vagyok arra, hogy az atomerőműben dolgozhattam. Nagy érdeklődéssel figyelem a változásokat, megnyugtató a vezetők mindenkori nyilatkozata, miszerint az atomerőmű működése során mindig a biztonságra helyezik a legnagyobb hangsúlyt. Összességében szerencsés embernek érzem magam, hogy a paksi atomerőmű nyugdíjasa lehetek. Kzné

Delelőprogramok

A Delelő Nyugdíjas-egyesület tagjai az elmúlt időszakban is mozgalmas napokat éltek. Március 23-án az Imsósi erdőben a hóvirágmezőt és a csillagvirágokat tekintették meg egy túra alkalmával. Április 27-én szintén az Imsósi erdőben jártak, akkor a gyöngyvirágos mezőt keresték fel. A május 1-jei rossz időt pótolva május 2-án egyik nyugdíjas társuk meghívására, annak tanyáján szalonnasütéssel egybekötött majálist tartottak.

A következő nagyobb rendezvényük május 21-én (szombaton) este lesz a Városi Művelődési Központban, ahová várják a városi és a dunakömlődi nyugdíjasklub tagjait is egy majálisi élő zenés bátyus bálra, és amelyen szívesen látnak minden érdeklődőt. WollnerPál

Pámer Ferenc (1941 -2011)

Pámer Ferenc nyugdíjas kollégánk 2011. április 16-án, életének 70. évében, hosszan tartó betegség után paksi otthonában elhunyt. Györkönyben, 1941. július 2-án született. Középiskolai tanulmányait Szekszárdon, majd Pécsett végezte, építésztechnikus szakképzettséggel rendelkezett. 1986. június 30-án került felvételre a Paksi Atomerőmű Vállalathoz. Az építészeti szakfőmérnökségen, valamint az építészeti műszaki osztályon dolgozott. Műszaki ellenőri feladatainak ellátása során tapasztalatainak átadásával sokat segített fiatal kollégáinak. 1992. szeptember 1-jén kérte nyugdíjazását, az ezt megelőző években dokumentációkezelőként tevékenykedett. Pakson élt házastársával. Nyugdíjas éveit aktívan élte, kertészkedett és borkészítéssel is foglalkozott. Szívesen töltötte idejét családi körben, unokái társaságában. Betegségének nehéz időszakában családtagjai gondos ápolásában részesült. A gyászoló család: felesége, lányai, vejei, unokái, a közeli rokonok, ismerősök, barátok és volt kollégák 2011. április 20-án, a paksi evangélikus temetőben kísérték utolsó útjára. Nyugdíjas munkatársunk emlékét a Paksi Atomerőmű Zrt. kollektívája megőrzi, nyugodjék békében. Kzné

Adamasky János (1947-2011) -Adamasky János, a PA Zrt. nyugdíjasa, életének 64. évében 2011. április 11-én a szekszárdi kórházban hunytéi.

1947. december 31-én született Budapesten. Szakmunkásképző iskolába járt, ahol szerszámkészítő szakképzettséget szerzett. 1984. május 3-án lépett be a Paksi Atomerőmű Vállalathoz. Az armatúra-karbantartó osztályon karbantartó lakatosként feladatai közé tartozott a csőtartók készítése és javítása. Kollégái csendes, nyugodt embernek ismerték, munkájára a gondosság és a pontosság volt jellemző. 2004. december 31-én vonult nyugállományba. Pakson lakott feleségével, nyugdíjas éveiben családja körében érezte jól magát. A négy fiúunoka közül a két kisebb felügyeletét, óvodából, iskolából való kíséretét szívesen vállalta. Különös jelentőségű volt számára az unokákkal eltöltött idő. Mélyen gyászolja felesége: Marika, lánya: Andrea és családja, mostohafia és családja, akikkel nagyon jó kapcsolatot ápolt. Búcsúznak tőle a rokonok, barátok, szomszédok, ismerősök és a volt kollégák. 2011. április 15-én, a paksi Fehérvári úti temetőben helyezték örök nyugalomba. A Paksi Atomerőmű Zrt. kollektívája - emlékét megőrizve - ezúton búcsúzik nyugdíjas kollégánktól. Kzné

Fazekas Lajosné (1935-2011)

2011. április 18-án, Pakson, életének 76. évében elhunyt Fazekas Lajosné (született Leiti Julianna) nyugdíjas kolléganőnk.

Nagymadarászon, 1935. augusztus 20-án született. A közgazdasági szakközépiskolát Székesfehérváron végezte. A Paksi Atomerőmű Vállalathoz 1976. augusztus 20-án munkaügyi csoportvezetőként nyert felvételt. Kiemelkedő szakmai tudásával és tapasztalatával a vállalat munkaügyi tevékenységének egyik alapítója. Határozott, szigorú és következetes, a cég iránt lojális, segítőkész és emberséges vezetője volt a munkaügyi szervezetnek.

1990. december 31-én vonult nyugállományba. Férjét 1994- ben veszítette el, a nehéz időszakon szerető családja segítette át. Kedvelte a társaságot, szívesen járt az atomerőmű nyugdíjasklubjába. Szeretett kirándulni, színházi előadásokat látogatni. Egészségromlását követően olvasott és rejtvényt fejtett. Fájó szívvel búcsúznak gyermekei: Lajos és Ágnes, valamint házastársuk, unokája és dédunokája. A temetési szertartáson a család, a rokonok, ismerősök, barátok és volt munkatársak 2011. április 21-én vettek végső búcsút nyugdíjas kolléganőnktől. Emlékét a Paksi Atomerőmű Zrt. kollektívája megőrzi. Jucika, nyugodj békében! Kzné

Hat dolog, amit mindig tudni akartunk az erőmű kertjeiről - de sosem kérdeztük meg

Taricskó Istvánt, a szolgáltatási osztály kertésztechnikusát kérdeztük a tavaszi munkálatokról és a kertészet főbb feladatairól. A beszélgetés közben szóba került az árnyékos parkolóhelyek kérdése, az árvácskák rejtélyes eltűnése és az erőműves macskák mítosza is.

1. KERTÉPÍTŐK

Taricskó István és munkatársai gondoskodnak arról, hogy munkával töltött napjainkat egy természetes, barátságos környezetben tölthessük. Munkájuk van bőven, télen és nyáron egyaránt. Talán meglepő, de éppen a hideg évszak jelenti a nagyobb kihívást, ezáltal a többletmunkát a csapat számára. A növények egy részét ugyanis maguk nevelik az üvegházban, ezek állandó felügyeletet igényelnek. A megfelelő hőmérséklet, illetve szellőztetés biztosítása miatt még hétvégén is ügyeletet tartanak. Az üvegházban szőlővirágból, petúniából és vincaból idén összesen 150 ezer palántát neveltek. Ezenkívül még tátika, kakastaréj, büdöske és kenderpakóca kerül az egynyári növényeknek szánt összesen 12 ezer m2 területre és a 138 darab virágládába. A tervezés során figyelemmel kell lenni az eltérő talajtípusokra, emellett külön kihívást jelent a szeles, huzatos helyek beültetése. A kertészet gondoskodik mindezek mellett az utakról, járdákról és a parkolókról is. A betonrengeteget a lehetőségekhez mérten igyekeznek minél több fa ültetésével zöldebbé tenni, legutóbb lombhullató páfrányfenyőkkel (Ginkgo biloba) - ezáltal növelve az árnyékos parkolóhelyek számát.

2. A NAGY ÁRVÁCSKA-HADMŰVELET

Azért, hogy a hidegebb időkben is virágáradatban gyönyörködhessünk, először az időjárás viszontagságait viszonylag jól viselő árvácskák kerülnek a virágágyásokba. Korábbi évek tapasztalata azt mutatja, hogy a gyönyörű, színpompás virágok egyik napról a másikra történő eltávolítása igen nagy visszhangot vált ki a dolgozók körében. Mindez azonban szükségszerű. Miután már elkezdtek hervadni, a lehulló szirmokat csak nehezen lehet eltakarítani az ágyásokból, a lehangoló látványról pedig inkább ne is beszéljünk. Vigasztalódjunk a tudattal, hogy a helyüket még szebb és színesebb virágok veszik át!

3. AMIRE KÜLÖNÖSEN BÜSZKÉK LEHETÜNK: AZ MVM-ES LÓGÓ

Évek óta láthatjuk az irodaépület előtt, a citrom- és narancssárga, illetve kék virágokból életre keltett lógót. Azonban amilyen nagyszerű az ötlet, olyan bonyolult a megvalósítása. A virágfajták kiválasztásánál figyelembe kellett venni a várható élettartamot és azt is, milyen magasra nőnek. így esett a választás a büdöskére és a kenderpakócára. Az üvegházban termesztett növények közül csak az azonos árnyalatú és méretű virágok kerülhetnek be a kompozicióba, így egyetlen példány sem ronthatja el az összehatást. Válogatni lehet, hiszen a 75 ezer büdöske és 12 ezer kenderpakóca palántából később is van lehetőség a pótlásra.

4. HÍVATLAN VENDÉGEK

Az erőmű területén időről időre felbukkannak különféle állatok. A kistermetű rókák megtalálják az utat a kerítés résein át, s bár őzekről is szólnak a hírek, a méretbeli különbségek okán is nyugodtan kijelenthetjük, minden esetben a rácsokon kívül látták őket. Azonban mindenki ismer valakit, aki ismer valakit, aki látott egy kutyát a kerítés innenső oldalán kóvályogni. Ilyenkor a főkertész értesíti az illetékes sintért, míg a biztonságiak a kamerák segítségével végigpásztázzák a területet, hogy minél előbb megleljék a szőrös kis behatolókat. Mivel a kutyák a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetők

nyú döntésüket ugyan megtámogatják a kihelyezett riasztókkal, a végeredmény azonban magáért beszél. Még a fákat, bokrokat is megpróbálják minél nagyobb számban átültetni, ha egy esetleges építkezés miatt élőhelyük veszélybe kerülne.

Köszönjük Taricskó Istvánnak és munkatársainak a segítséget, valamint ezúton kívánunk munkájukhoz sok sikert! -csapartnernek a kitoloncolásuk előmozdítása érdekében, ez a kutatás néha a kelleténél több időt vesz igénybe. Az üzemi területen tett kiruccanásukat követően az állatok biztos helyen várhatják egykori, illetve leendő gazdáik érkezését.

5. MACSKÁS MÍTOSZ

Terjed a dolgozók között egy legenda, mely szerint a macskák jelenléte nemcsak hogy megengedett, de egyenesen kívánatos az erőmű területén. A mendemonda szerint az ő feladatuk a rágcsálóállomány elszaporodásának megakadályozása, s mint ilyenek, hasznos tagjai a munkavállalói kollektívának, tartásukról erre kijelölt munkavállalók gondoskodnak. Nos, jelentjük: a macskás mítosz ezennel megdőlt. Az állati esélyegyenlőség nevében sorsuk a kutyákéhoz hasonlóan alakul - pályafutásukat az erőmű kerítésein kívül kénytelenek folytatni.

6. ZÖLDEK VAGYUNK - KÍVÜL-BELÜL

Már a betévedt állatokkal való bánásmód is megmutatja, mennyire humánus az erőmű hozzáállása az élővilágot illetően. Nyugodt szívvel állíthatjuk, hogy a kertépítés minden mozzanata a környezetvédelem zászlaja alatt történik. Még a vakondoknak is felkínálják a távozás lehetőségét. Ezirá-