Atomerőmű, 2011 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2011-12-01 / 12. szám

2011. december 13 s mym paksi atomerőmű Szakmák az atomerőműben A karbantartási területen művelt szak­mák képviselőinek bemutatása során ezúttal a villamos karbantartó osztály nagyfeszültségű méréstechnikai és ká­bel karbantartó művezetői egységének kábel és akkumulátor karbantartó cso­portjánál tettünk látogatást. Szemes Pál vezető szerelő Az 505. sz. Ipari Szakmunkásképző Inté­zetben (ma Szent László Szakképző Isko­la) szerzett villanyszerelő képesítést. Ezt követően kezdő szakmunkásként kezdett dolgozni az erőmű telephelyén működő Villamoserőmű Tervező és Szerelő Vál­lalatnál. Három, vele azonos végzettségű kollégájával 1983-ban került át a Paksi Atomerőmű Vállalathoz, ahol a frissen megalakult kábelhálózat karbantartó csoport tagjai lettek. Fő tevékenységi körük azóta is az erőműben levő kábelhálózat karbantar­tása, a kis- és középfeszültségű kábelek javítása, szerelése, valamint az ezekhez kapcsolódó elosztók javítása, felújítása. Feladataik közé tartozik az erőműben ta­lálható nagyszámú 6kV-os motor, transz­formátor hálózatra ki- és bekötése is. Ez a berendezések karbantartásához elen­gedhetetlen feszültségmentes állapot biz­tosítása miatt szükséges. A külső vállal­kozók által kivitelezett munkák szakmai ellenőrzését is ők végzik. Kiemelt megbízatásaik közt említhető a kettes blokki kábeltüzet követő helyre­­állítás. A hibaelhárítás során nagy jelen­tősége volt a csapat szakmai tapasztalatá­nak, melyet eredményesen kamatoztatva nagymértékben hozzájárultak a problé­ma mihamarabbi elhárításhoz. A több hétig tartó munka során több mint 350 kábelt kellett kicserélniük. Pál elmondta, az eseményt követően az erőmű mind a négy blokkján megindult a 6kV-os ká­belek rekonstrukciója, amely igen fontos az üzemeltetés folyamatosságának biz­tosítása érdekében, hiszen a régi típusú kábelekkel szinte féléves gyakorisággal adódtak különböző gondok. A jelenleg is zajló munkafolyamat első, másfél évig tartó szakasza során az I-II. blokkokon cserélték ki a kábeleket, jelentős minőségi fejlesztést végrehajtva ezzel. Az üzemidő hosszabbítás kapcsán a hermetikus átve­­zetők ellenőrzését, cseréjét is elvégezték. Komoly szakmai kihívást jelentett a kettes blokki üzemzavar-elhárításban való részvétel. Az elsők között mentek be a területre, mert ki kellett építeniük a to­vábbi munkálatokhoz szükséges berende­zések üzemeltetéséhez nélkülözhetetlen villamos hálózatot. Szemes Pál a követ­kező generáció képzésében is aktív szere­pet vállal. Oktatóként két munkatársával együtt jelenleg kilenc, a Szent Lászó Szak­képző Iskolában tanuló diákot segítenek gyakorlati ismereteik elmélyítésében. A munkahelyi kollektíva szempontjából Pál csak elismerően tudott nyilatkozni. A művezetői egységen belül helyileg is egy műhelyben dolgoznak a próbatermi és méréstechnikai karbantartó csoporttal, akikkel egymást segítve végzik munkáju­kat. Hozzátette, hogy emberileg is nagyon jó csapatot alkotnak. A munka utáni időtöltéssel kapcsolat­ban elmondta, kedvenc hobbija az utazás, családjával gyakran indulnak kirándul­ni, nyaralások alkalmával pedig mindig igyekeznek útba ejteni a köztes látniva­lókat is a céljukhoz vezető út során. Pál családjával Pakson él, felesége a paksi 1. számú Postán dolgozik, két gyermeke kö­zül fia a Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki és Informatikai Karon villamosmérnöknek tanul, lánya pedig a paksi Vak Bottyán Gimnázium végzőse­ként készül az érettségire. Kárpáti Viktor Bemutatjuk Katz Józsefet Szekszárdon szüle­tett, de születésé­től kezdődően Du­­naszentgyörgyön lakik. Általános is­kolai tanulmányait is ott végezte, majd Paksra járt az Energetikai Szak­képzési Intézetbe, ahol először érettségit, majd 2006-ban ipari elektronikai technikus képesítést szerzett. A technikusi oklevél megszerzése után a veszprémi egyetemre jelentkezett, ahol fél évet töltött, majd úgy érezte, az egyetemi élet nem igazán olyan, mint amilyen az el­képzelése volt, ezért hazajött, és munka után nézett. Első munkahelye az Atomix Kft. volt, ahova 2007-ben került. Ekkor létesült a rak­tározási osztályon a dokumentációtár, ahol dokumentáció kezelő munkakört töltött be. Munkája során szállítóleveleket, minőség­­tanúsító bizonylatokat rendszerezett, digita­lizált, a munkaideje nagy részét általában a számítógép előtt, adminisztrációval töltötte. Ez a PA Zrt-hez történt felvétele óta meg­változott, mivel jelenleg a raktározási osztá­lyon az átvételi és hulladékanyag raktárban dolgozik, átvevő raktáros munkakörben. Ez a munka változatosabb, színesebb a korábbi­nál, és sokkal jobban tetszik neki. A részvény­­társasághoz beérkező anyagok, áruk nagyon sokfélék, szinte minden nap más jellegű át­vételi feladat hárul rá, sok jövés-menést kíván meg az ügyintézés, de éppen ezt kedveli eb­ben a munkában. A raktározási osztály kollé­gáival nagyon jó kapcsolata van, és több kol­légájának is hálás, mivel sokat segítettek neki a beilleszkedésben, amikor pályakezdőként el kezdett dolgozni, illetve az új munkaköré­ben is rengeteg segítséget kapott tőlük. A továbbtanulásról nem mondott le vég­leg, elhatározott szándéka, hogy a jövő év februárjában jelentkezik egy felsőfokú kép­zésre, de még nem döntötte el, hogy ponto­san milyen szakot választ. Szakmailag eddig is képezte magát, és nemrégiben egy OKJ-s képesítést nyújtó raktárkezelői tanfolyamot végzett. Jelenleg Dunaszentgyörgyön él szüleivel. Van egy nővére, akinek kilenc hónapos gyer­mekével szívesen szokott játszani. Két évvel ezelőtt ismerkedett meg barát­nőjével, aki Bölcskén lakik, de Dunaszent­­györgyről jár Szekszárdra, az Illyés Gyula Főiskolai Kar óvodapedagógusi szakára. így mindennap találkoznak és szinte minden szabadidejüket együtt töltik. Kedvenc tevékenysége és hobbija a foci. A dunaszentgyörgyi labdarúgó csapatban játszik már 15 éve, középpályás poszton. Heti két edzése van, és minden héten egy meccset játszanak a megye II. bajnokság keretében. Ez nagyon időigényes elfoglaltság, sok minden egyébre nem is jut ideje, de a foci életfor­májává vált és szeretné is folytatni, amíg az egészsége, erőnléte megengedi. László A. Zoltánná Bíró Krisztián betanuló primerköri gépész már gyermekkorában so­kat beszélgetett édesapjával, Bíró József primerköri főgépésszel az erőműről, az ott található gépészeti be­rendezésekről, ezért már a kezdetektől fogva vonzó volt számára az édesapja ál­tal művelt pálya. Bíró József primerköri főgépész 1983 no­vemberétől dolgozik a paksi atomerő­műben. Ezt megelőzően a Balaton északi partján lévő Balatonrendesen élt családjá­val, munkahelye Nemesgulácson volt. Az Érc- és Ásványbánya Vállalatnál volt gép­szerelő, a homokbányászat során használt nehézgépek karbantartásával foglalkozott. Egy gyermekkori barátjával való beszélge­tés során került szóba a paksi atomerőmű mint munkahely. Barátja, aki már az erő­mű megalapítása óta itt dolgozott, mesélt neki a vállalat adta lehetőségekről, a biztos egzisztenciáról, a hosszútávon is kiszámít­ható életpályákról. József a beszélgetést követően nem sokkal betanuló gépészként kezdett az erőműben, 1987-től pedig primerköri főgépészként ta­lálta meg a számítását a cégnél. Bár a váltás oka elsősorban a biztos megélhetés volt, az országos átlagnál jobb kereset mellett a szak­mai kihívásokat is rendkívül vonzónak találta. Az előző munkahe­lyén megismert teherautókhoz, rakodógépekhez képest nagy vál­tozást jelentett számára az itt lévő berendezések változatossága, valamint az üzemi területek tisztasága. 28 itt eltöltött év után is ér­dekesnek tartja pályáját, folyamatosan találkozik új feladatokkal, ez teszi változatossá ezt a szakmát. Az évek során sokan megfordultak nála is betanulóként, több olyan kolléga is, aki később, végigjárva a vállalati ranglétrát, igazgató, illetve vezérigazgató lett. József el­mondta, velük a mai napig ugyanolyan közvetlen, jó a viszonya, mint a betanulásuk alatt. Generációk a szakmában Krisztiánt, József fiát már gyermek­korától kezdve érdekelte édesapja foglalkozása. Beszélgetéseik során megtetszett neki, ahogyan mesélt munkája különlegességéről, arról, milyen odafigyelést igényel ez a szakma nap mint nap. Látta azt is, hogy nyugodt, biztos csa­ládi hátteret tudott teremteni ebből a fog­lalkozásból, ezért is döntött később úgy, folytatja édesapja hivatását. Elmondása szerint akkor döntötte el véglegesen, hogy az erőműben szeretne dolgozni, amikor lá­togatást tehetett a primerkörben, és sze­mélyesen tapasztalhatta meg az ottani berendezések komplexitását. Hozzátette, először volt benne egy kis egészséges iz­galom az erőművel kapcsolatban, de ez elmúlt, amint látta mennyire ügyelnek a munkák folyamán a biztonságra. Betanuló gépészként 2011 januárjától atomixes ál­lományban tölti munkaidejét. Édesapjával egy kiépítésen dolgoznak, így gyakran vált­ják egymást a három műszak során. Otthon mindig megbeszélik az aznap történt ese­ményeket, az elvégzett feladatokat. Krisztiánnak ez nagy segítséget jelent a mindennapi munkában. Hozzátette, kollégái is nagyon segí­tőkészek, elmondása szerint már a betanulás alatt is nagyon közvet­len volt a kapcsolatuk, családias hangulat alakult ki köztük. A hosszú távú célokkal kapcsolatban Krisztián elmondta, elége­dett az erőmű által nyújtott perspektívával, reméli, az új blokkok felépülésével még több munkahely jön létre Pakson. Ezzel az újabb generációk előtt is stabil jövőkép alakulhatna ki. Hozzátette, mivel ez egy olcsón előállítható, tiszta energia, ezért az országnak mindenképpen szüksége van az új blokkokra. Kárpáti Viktor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom