Atomerőmű, 2011 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2011-01-01 / 1. szám
12 mym paksiatomerőmű 2011. január Nyugdíjba vonult kolléganőnk gyermekjóga-oktatással foglalkozik Lukácsáé Illés Éva Borsod-Abaúj- Zemplén megyéből származik, ott végezte középiskolai tanulmányait is. Kezdetben Péten, majd Veszprémben dolgozott vegyipari szakterületeken. 1978 elején költöztek Paksra a férjével. Az atomerőműben először a vegyészeti osztályon laboránsként helyezkedett el. Gyermekei születése után, 1984-ben a környezetellenőrző laborba került, s itt dolgozott 2008 év végi nyugdíjazásáig. Éva mindig szeretett mozogni, sportolni. Sokat járt kirándulni, régebben kosárlabdázott, később megpróbálkozott a tekézéssel is. Télen síelni szokott és asszonytornára is szívesen eljárt. A jóga régóta vonzotta már. A 90-es években kezdett vele foglalkozni, először az Etka-féle irányvonalat követte. Különböző képzések során fejlesztette tudását, s szerzett egyre több tapasztalatot. Amikor elérkezett a nyugdíjba vonulás ideje, úgy vélte, valami hasznos időtöltést kell keresnie magának, hogy a továbbiakban nagyobb mértékben rendelkezésre álló szabadidejét jól kitöltse. A lánya révén kapott információkat a gyermekjogával kapcsolatban, amikor ő babát várt. Unokájára, Lénára való tekintettel döntött úgy, hogy megismerkedik a jóga e válfajával is. Kipróbálja, hogyan lehet a jógát a gyermekeknél alkalmazni. A jógaközpontban elvégzett oktatói tanfolyamok után most óvodás és kisiskolás korú gyermekekkel foglalkozik. A gyermekjoga lényege a játékos mozgáson alapuló helyes testtartás rögzítése, a helyes légzés megtanítása, a koncentrációs képesség fejlesztése. Éva legkedvesebb mondata a gyermekjogával kapcsolatban az, hogy a gyermeket nagyon kell szeretni és tisztelni, mert ők a létezés csodái. Rajtunk áll, mivé formáljuk őket, milyen életlehetőségeket mutatunk meg nekik. Egyelőre klubként működnek. Nyáron tábort is szervezett, az iskola megkezdése után pedig visszatértek a klubjelleghez, itt szeptember végétől felnőttekkel is jógáznak. Reményei szerint egyre többen kipróbálják a jógát és megszeretik ezt a fajta relaxációs tevékenységet. GYNYP Szinger Ferenc (1951-2010) Szinger Ferenc nyugdíjas kollégánk 2010. november 27-én a szekszárdi kórházban hosszan tartó betegség után elhunyt. 2009 szeptemberében diagnosztizálták súlyos betegségét, amely legyőzte élni akarását. 1951. október 18-án született Pakson. 1978-ban lépett be a Paksi Atomerőmű Vállalathoz, az építészeti osztályon targoncavezetőként dolgozott. Munkáját mindig lelkiismeretesen végezte, jó közösségi ember volt. Vezetőivel és kollégáival kialakított kapcsolatát nyugdíjasként is ápolta, kedves, segítőkész emberi tulajdonságokkal rendelkezett, munkatársai mindigjó szívvel emlékeznek rá. 2004 év végén vonult nyugállományba. Nyugdíjasként is aktívan élt. Imádta unokáit, sokat játszott és sétált velük. Rendszeresen kerékpározott, érdekelték az autók. Az ASE kosárlabdacsapatának aktív és lelkes szurkolója volt. Pakson élt házastársával. Két gyermeke és négy unokája van. 2010. december 3-án Pakson, polgári szertartás szerint helyezték örök nyugalomra. Búcsúzik tőle felesége: Éva, gyermekei: Feri és Évi, unokái, menye, veje, rokonok, barátok, szomszédok. A család mély gyászában a Paksi Atomerőmű Zrt. kollektívája együtt érez, nyugdíjas kollégánk emlékét megőrizzük. Kzné Szabó József (1940-2010) 2010. november 29-én türelemmel viselt hosszú szenvedés után paksi otthonában elhunyt Szabó József nyugdíjas kollégánk. 1940. december 23-án született Budapesten. Hőtechnikai műszerész és energetikus szakképzettséggel rendelkezett. Zalaegerszegről költöztek Paksra, 1984. október 1-jén vették fel az erőműbe. Az irányítástechnikai üzemviteli osztályon műszakos művezetőként dolgozott. Feladatát képezte az irányítástechnikai munkák szakmai irányítása, az irányítástechnikai berendezések felügyelete, üzemeltetése, a technológia kiszolgálása. Munkatársai megbízható, becsületes, példamutató és segítőkész, vidám természetű, kedves embernek ismerték. 1997-ben vonult nyugállományba. Pakson élt házastársával, két gyermeke és két unokája van. Nyugdíjasként is aktív életet élt, szeretett horgászni, kirándulni, kertészkedni. Szabadidejében hobbijának hódolt, zenekarokban szaxofonon játszott. Fájó szívvel búcsúzik felesége: Marika, gyermekei: Attila és Mónika, unokái: Martin és Milán. A család, a rokonok, barátok és ismerősök a paksi Fehérvári úti temetőben megtartott búcsúztatón róhatták le kegyeletüket. A Paksi Atomerőmű Zrt. kollektívája nyugdíjas kollégánk emlékét megőrzi, nyugodjék békében. Kzné Hogyan töltik napjaikat az atomerőmű nyugdíjasai? Kedveli a társaságot, szeret barátaival beszélgetni A paksi lakótelepen egy kétszobás lakásban él Boncz Gabriella nyugdíjas kolléganőnk. Vele beszélgettem arról, mikor és milyen módon lett az erőmű dolgozója, hogyan teltek a munkában eltöltött évek, és hogyan tölti nyugdíjas napjait.- Mikor kerültél a társasághoz, melyik szervezetnél dolgoztál és mi volt a munkaköri feladatod?- Korábban Kistarcsán laktam, és Budapesten az ERBE-nél dolgoztam, mint csoportvezető elemző közgazdász. A paksi atomerőműbe áthelyezéssel kerültem 1986. február 15-én, amelynek érdekes története van. 1985 őszén munkahelyemen én kaptam azt a feladatot, hogy készítsem elő a Paksi Atomerőmű Vállalat részére átadandó beruházási anyagot Az előkészítés során felvetődött, hogy engem is átvennének, és Paksra költözhetnék. Nem sokat gondolkodtam az ajánlaton, mert kilátásba helyezték, hogy lakást is kaphatok. Az események ezt követően felgyorsultak, 1986. február 13-án beköltöztünk a jelenlegi lakásunkba, 15-én pedig munkába álltam. Fél évig megbízottként a beruházás pénzügyi osztályt vezettem, többek között a kivitelezés alatt álló m-iV. blokk pénzügyi elszámolásai tartoztak hozzánk. Később a főkönyvelő közveüen munkatársaként, majd a számviteli osztályon elemző közgazdászként dolgoztam. Korábbi munkahelyemen és az erőműben is nagyon szerettem a munkámat- Mikor lettél nyugdíjas?- 2001. március 31-én vonultam nyugállományba. A 42 évi munkaviszonyhői az iparágban 30 évet töltöttem el.- Mesélnél arról, hogyan telnek napjaid?- Amikor nyugdíjas lettem, arra biztattak, hogy menjek vissza Kistarcsára, ahol korábban laktunk, hiszen ott élnek a barátaink. Sok oka volt annak, hogy akkor úgy döntöttem, maradunk. Amikor idekerültünk a fiammal, úgy gondoltam, hogy kevés időt töltünk Pakson és többet korábbi lakhelyünkön. Egy idő után azonban ez megváltozott, egyre többet maradtunk itt, mert jól éreztük magunkat 1992-ben meg tudtam vásárolni a lakást, amelybe 1986- ban költöztünk be. A lépcsőházunk energiatakarékos felújítása az idén fejeződött be, ezzel egyidejűleg a lakásomat is felújíttattam. Még 1990-ben vásároltam egy telket Gerjenben, amelyre egy hétvégi házat építtettem. A ház a saját elképzeléseim szerint épült, ezért nagyon a szívemhez nőtt Tavasztól őszig ott tartózkodom, csak hetente járok be Paksra egy-két napra. Rendezgetem a kertemet, befőzöm a termést, elvégzem a kis ház körüli teendőket. Amikor nyugdíjas lettem, az első évben olyan dolgokkal foglalkoztam, amit addig csak halogattam. Akkor lett időm arra is, hogy a budapesti, szekszárdi és paksi barátaimmal felelevenítsem a kapcsolatot. Meghívom őket a hétvégi házamba, ahol megfelelő elhelyezést tudok számukra biztosítani. Nagyon kedvelem a társaságot, szeretek a barátaimmal beszélgetni. Felnőtt fiam Budapesten él, telefonon naponta tartjuk a kapcsolatot, és gyakran haza is látogat. Kikapcsolódásként olvasok, rendszeres könyvtárba járó vagyok. Az utóbbi időben kifejezetten könnyed, szórakoztató témájú könyveket szeretek olvasni. A tévében a híreken és a riportműsorokon kívül olyan filmeket nézek meg, amelyek nem feszültségkeltőek. Az általad elmondottakból lemérhető, nem bántad meg, hogy Paksra jöttél dolgozni.- Aki ismer, tudja, hogy nagyon nehezen változtatok. Az erőműves munkavállalásom jó döntés volt. Pakson egy olyan életformát sikerült kialakítanom, ami számomra nagyon kellemes. Budapesthez képest itt sokkal kényelmesebb, stresszmentesebb életet lehet élni. Egyedül vagyok, de a magányt nem ismerem. Olyan emberek, barátok vesznek körül, akik fontosak nekem, ezért nem vágyom el innen. Ami engem itt körülvesz, amitől jól érzem magam, nyüván annak is köszönhető, hogy a paksi atomerőműben dolgozhattam, és ezáltal más nyugdíjasokkal szemben előnyösebb helyzetben vagyok. Kzné A dunaszentgyörgyi Kákái házaspárt, az erőmű nyugdíjasait, egy különleges esemény kapcsán látogattam meg. 2010. december 16-án ünnepelték a hatvanadik házassági évfordulójukat. Kákái József és felesége, Marita néni 195(Tben házasodtak össze egy, az évszaldioz képest meglepően szép decemberi napon. Téli esküvő volt az övék, ahogy akkoriban mindenkié. Mi lehet ennek az oka? - Talán addigra hízott meg a malac - találgat Marika néni és ezzel a válasszal mindannyian megelégszünk. Az első találkozásról érdeklődöm, a háború utáni évekről, de a történetük bármilyen korban megállná a helyét Egy közös ismerősük révén ismerkedtek meg, és ezt követően négyévnyi udvarlás következett A hét előre meghatározott napjain találkoztak és az akkori szokás szerint sétálni, később pedig vasárnaponként moziba mentek. Ezeket a randevúkat soha nem hagyták ki, akármilyen hosszú vagy nehéz is volt aznap a munka. Házasságuk sikerét is részben ennek köszönhetik. Időt adtak maguknak, hogy megismerjék egymást, nem siettek el semmit Hatvan év azonban hosszú idő. Vajon mi lehet a titkuk, amit mások nem tudnak?- A tisztelet - mondja Marika néni gondolkodás nélkül. - Tisztelni a házastársunkat és annak családját. Józsi bácsi a kitartás fontosságát hangsúlyozza. - Nem szabad feladni. Mindig lesznek nehéz idők, de ki kell tartam.- Mindig szegények voltunk, mégis mindenünk megvolt - mondják, majd Marika néni előveszi a családi fényképalbumot. - Ezek a mi valódi kincseink. Közel egy évszázad emlékei elevenednek meg a lapokon. Esküvők és más családi ünnepségek, kirándulások a barátokkal, rokonokkal és a munkatársakkal. Boldogan mesélnek a régi nyaralásokról, a berlini kempingezésről és a hosszú vonatútról a bolgár tengerpartra.- Szép idők voltak! - hangzik el a nosztalgikus kijelentés immáron sokadjára. Képek kerülnek elő a szüléikről, majd a gyermekek, az unokák és a dédunokák következnek. És képek azokról a szeretteikről is, akik már nincsenek közöttük.- Voltak nehéz napok is - mondja Józsi bácsi, miközben a felesége elpakolja a féltve őrzött emlékeket. Nem sokkal később az asztalra kerül néhány szelet torta. Az előző heti családi ünnepség utolsó maradványai ezek, ahogy a hatalmas csokrok is a nappali közepén. A rokonok ugyanis ilyen kedves meglepetésekkel köszöntötték az évfordulós párt. Természetesen több tucatnyi fénykép is készült, tovább gyarapítva ezzel a kincseik számát. A régi időkre terelődik a beszélgetés újra és újra. A házaspár 1978-ban került az erőműbe. Józsi bácsi fizikai munkásként az évek folyamán mind a négy blokkon dolgozott, Marika néni pedig a villamos üzemviteli osztályon volt takarítónő. Néhány éve már szerepeltek az Atomerőmű újságban (2006. januári szám), akkor részletesen meséltek az elmúlt évtizedekről, amit nyugdíjban töltöttek. Azóta is nagy szeretettel gondolnak vissza a munkás évekre. Hatalmas élményt jelentett számukra az ismeretlen új világ, amibe belecsöppentek, a bonyolult gépek és berendezések, illetve a tudás, ami mindezek mögött van. De amire igazán jó szívvel emlékeznek vissza, az a munkahelyi légkör. Kollégák, akikből az évek során barátok lettek, és a vezetőik, akiktől megkapták mindazt az elismerést, amit a jól végzett munkáért kiérdemeltek. A mai napig hálásak azokért a lehetőségekért, amiket egykori munkahelyük biztosít a számukra. Ilyen többek között a balatonfüredi nyaralás, melyet nyugdíjasként is rendszeresen igénybe vettek. Büszkén mesélik, hogy a szálloda megnyitása után Pónya József úr - egykori vezérigazgató - személyesen vezette körbe az odautazó nyugdíjasokat és részletesen megmutatott nekik minden látnivalót. Ez a gesztus jól tükrözi azt a kivételes bánásmódot, amiben egykori vezetőik részesítették a dolgozókat, jóval nyugdíjazásuk után is. Kérdésemre, hogy mit szeretnének a cikkben viszontlátni, mindketten ugyanazt válaszolják.- Minden régi, kedves ismerősünknek sok boldogságot és jó egészséget kívánunk! csa Hogyan tehetjük erőssé immunrendszerünket a téli hónapokban? A téli szürkeség és hideg nemcsak a hangulatunkra nyomja rá a bélyegét, hanem a szervezetünkre is. Fáradékonyabbak vagyunk, és az immunrendszerünk is legyengülhet. Ha betartjuk az alábbi szabályokat, a vírusok és bacilusok elkerülnek bennünket. • Kezdjük a napot friss citromlével! Készítsünk zöldteát vagy gyümölcsteát, és csak akkor facsarjuk bele a citromot, ha az már kihűlt! Ez a savanykás gyümölcs rengeteg C-vitamint tartalmaz, ami erősíti az immunrendszert, és segít a szervezetnek legyőzni a vírusokat. • Hívjuk segítségül a gyógynövényeket! A kamillát, bodzavirágot, hársfavirágot fogyaszthatjuk tea formájában. Az egyik legismertebb immunerősítő gyógynövény a kasvirág, amelyet csepp formájában alkalmazhatunk. A ginseng Bl-, B2-, C- és E-vitaminban gazdag, de tartalmaz kalciumot, vasat és magnéziumot is. A homoktövis is erősíti a szervezet ellenálló képességét, a belőle készített termékek C-, B-, E-vitaminokban gazdagok. • Fogyasszunk antioxidánsokban gazdag ételeket! Egy részüket a szervezet maga termeli és állítja elő (pl. enzimek), a többit pedig táplálékkal tudjuk magunkhoz venni. Fogyasszunk minél több nyers zöldséget és gyümölcsöt, ezek antioxidáns tartalma ugyanis nagyon magas! Együnk sok bogyós gyümölcsöt, melyek tele vannak ásványi anyaggal és vitaminokkal, de a paradicsom, a brokkoli, a répa, a spenót és a kelbimbó is hasznos! • Energiagazdagon táplálkozzunk! Azok a tápanyagok serkentik és erősítik az immunrendszerünket, melyek sok A-, C- és E-vítaminttartalmaznak,magasakarotinoid-, cinkés szeléntartalmuk, valamint omega-3-zsírsavakban is gazdagok. Nagyon jó választás például a sütőtök és a tökmag. • Igyunk sok vizet! Nemcsak nyáron, hanem télen is nagyon fontos a megfelelő folyadékfogyasztás. A víz ugyanis kimossa a szervezetből a mérget és a salakanyagot Ha viszont nem iszunk elegendő folyadékot, a méreganyag megtelepszik a szervezetben. • Aludjuk ki magunkat! Az alvás az immunrendszer fő támogatója - egy teljes éjszakán át tartó pihenés alatt ugyanis olyan hormonok szabadulnak fel a testünkben, amelyek az i mmunrendszer létfontosságú összetevői. • Szellőztessünk és töltsünk sok időt a szabad levegőn! Bármennyire is nehéz néha kimenni a farkasordító hidegbe, próbáljuk meg összeszedni magunkat, öltözzünk fel rétegesen és sétáljunk egy nagyot! Szellőztessünk naponta legalább kétszer. • Nevessünk tiszta szívből! Keressük az olyan élményeket, amelyek vidámságot és boldogságot csempésznek az életünkbe. A belső szervek és sejtek oxigénellátása ugrásszerűen megnő a nevetés során, a tüdő kitágul és nő a légzés intenzitása is. Dr. Vömss Endréné 60. házassági évforduló