Atomerőmű, 2010 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2010-11-01 / 11. szám

14 jk>- myúi paksi atomerőmű-2010. november Elindultunk a „kék” / Bejutottunk a német űrközpontba A „Másfélmilló lépés Magyarorszá­gon” című film országosan ismert. A természetjáró szakosztály támo­gatásával a DEMETER Egyesület el­indította a „kéktúra” programot. Először a Zemplénben és a Csere­hátban jártunk. Igazi túraidőben érkeztünk meg Holló­házára, a túra keleti végpontjára. Rajt előtt csoportkép a Kéktúra-emlékműnél, amely minden (kék)túrázónak valami fontosat jelképez. Elindultunk a „kék” or­szágúton, folyamatosan emelkedtünk, a Bodó-rétnél csodás panoráma, Kassát tisztán lehetett látni. Tovább emelkedve határkövek mellett haladtunk, ebédidőre értünk a Nagy-Milicre, ahol hangulatun­kat csak a csúcson lévő obeliszk mindkét oldalára festett szlovák címer zavarta, itt valami nincs rendben. Meredek úton in­dultunk le Füzér felé, a várban szép pe­csétet kaptuk. Füzér vára csodás környe­zetben magasodik ki, látványa uralja a környéket. A napot kiadós vacsorával és hangulatos beszélgetéssel zártuk. Ked­den a Bisó-patakon átkelve a Komlósi­­völgyön át hagytuk el Füzért. Füzérkom­lóstól a megszüntetett vasút vonalán az első könnyű kilométerek után bozóthar­cot vívtunk a sűrű szedressel. A Bózsvai szikla után pincéket rejtő tufafal mellett a Szuha-völgybe érkeztünk, innen Kis­huta, ahol a kocsmával kombinált ve­gyesbolt teraszán ebédeltünk. Szerdán délre értünk a Bányi-nyeregbe, ez a túra keleti széle, innen nyugat felé fordultunk, arccal Irottkő felé. Keskeny ösvényen, né­hol sűrű bozótosban haladtunk, 2-3 mé­lyebb árkon is átvágtunk, mire kitisztult az őszi napsütésben mindig gyönyörű er­dő. Az időközben sártengerré változott úton kéktúraellenőrökkel találkoztunk, akik a pecséteket cserélték, örültek, hogy látták az ország legnagyobb létszámú „kéktúrázó” csapatát, azaz bennünket. Makkoshotykán vacsora után pecsét a helyi italboltban. Istvánnak születésnap­ja volt, az ünnep hangulatát a zenegép­ből szóló „Kislány a zongoránál” jelentő­sen megemelte. A helyiek bevonását sem nélkülöző „twistparty” emlékezetes szülinappá alakult. A táncban kilazított lábakkal reggel hamar emelkedtünk 300 m-t a Borz-hegy csúcs és Kecske-hegy kö­zötti nyeregbe, innen sokáig szinten ha­ladtunk számos erdőirtás mellett. A Csel­­liszka réten napozás, ebédszünet, majd kemény emelkedő a Kerek-kőre. Az Istvánkúti erdészháztól már csak 8 km a cél. Nyírjes, majd újra bükk, illetve feny­vesek, nagyon szép itt az erdő. Kezdtünk 700 m-ről ereszkedni, egy tisztásra kiér­ve szemben feltűnt a regéci vár. A falu­ban 25 km gyaloglás után jólesett a pan­zió nyújtotta kényelem. Itt van az OKT legszebb pecséttárolója, egy fából fara­gott kisházikó. Reggel a vár(rom)hoz sétáltunk fel, ahonnan csodás panoráma nyüt erdőkre, hegyekre. Mogyoróska végén befordul­tunk a Boldogkőváraljai-patak völgyébe, sokszor kereszteztük a kavicsos patak­medret, izgalmas szakasz volt. Árka után a hajdani kőfejtők által sebzett dombolda­lak közti völgyben jutottunk át Boldog­kőváraljára. Remek hely volt ez is, reggel a fiúkat egy nagy kutya ébresztette, bené­zett az ablakon. A Bodókő sziklára épült vár előtt elsétálva néha-néha visszafor­dulva kezdtünk búcsúzni a fenséges Zempléntől. Megérkeztünk a Hernád völ­gyébe, Gibárton az 1903-ban üzembe he­lyezett vízerőműben pecsételtünk, mely­nek 0,5 MW-os teljesítménye paksi szem­mel nézve megmosolyogtató. A Zemplén hegyei egyre halványultak, beértünk a Cserehátba. E dombvidék ap­rófalvas települései igen elmaradottak. Szomorú és tragikus látvány. Utolsó na­pon szemerkélő esőben indultunk, Bak­­takéket elhagyva a település mára telje­sen lepusztult turistaszállója előtt men­tünk el. Abaúj Szolnokon sem időztünk sokat, gyors reggeli, majd neki a követke­ző dombnak, Nyésta előtt vállig érő vizes bokrok és elvadult szőlő közötti utolsó kilométerek, a dombtetőre érve előbuk­kant Felsővadász - a túra végpontjának - templomtornya. A faluban sajnos sem­milyen intézmény sem volt nyitva. E tra­gikus helyzeten egy helyi fiatalember se­gített, aki gyakorlott túrázóként megér­tette helyzetünket. A Rákóczi-kastélyban működő iskola tornatermében átöltözhet­tünk, sőt, megnézhettük a kastély dísz­termét is. Fáradtan, de önmagunkra büszkén szálltunk fel a buszra, 128 km-t gyalogol­tunk a csodás őszi erdőben. Mindenki ép­ségben hazatért, a hangulat rendkívül vi­dám volt, akadt néhány este, amikor jelen­tősét léptünk a csapatépítésben is. E tú­rával kezdődött el a legújabb „kéktúrás” program. Gergely László túravezető Lefutotta élete első maratonját Házi Gézával beszélgettünk. Gyermekkora óta imád futni, korábban a rövid­­távot kedvelte jobban, manapság pedig a hosszútávfutás vonzza. A futás egyben a hob­bija. Ez a sport kitartásra, fegyelemre, összepontosításra is megtanít, megfelelő erőt és állóképességet ad. Ezeket a képességeket munkája során a fegyveres biztonsági őrségnél is jól tudja kamatoztatni - mondja. Amíg rövidtávon a lehető legnagyobb intenzi­tással, kirobbanó energiával kell futni, addig a hosszú távot mentálisan felkészülten, megpró­báltatást tűrő fizikummal rendelkezve kell vé­gigcsinálni. Nagyon fontos a jó ruházat és cipő, mert az ember saját magának okozhat sérü­lést, ha nem kellő gondossággal választja meg a felszerelését. Géza egy nagy megmérettetésen van túl, fő­ként erről mesélt nekünk. A 37. Berlin Maratonon indult szeptember 26-án. A 42 km és 195 m-estávota német főváros utcáin kije­lölt pályán kellett megtenni. A városszerte ha­talmasra duzzadt tömeg együttes erő­vel bíztatta a 40 ezer versenyzőt, aki rajthoz állt. Igazi népünnepély volt ez. Ez a verseny a vi­lág öt legrangosabb maratonja közé tar­tozik (London, New York, Boston és Chichago mellett). A felkészülési idő nyolc-kilenc hónapig is eltartott, hetente legalább 60 km-t futott Paks környékén. Időközben nagyon figyelt a táplálkozásra, súlyának megfelelő szintre hozására, az ala­pos felkészülésre. Hasznos tanácsokat ka­pott neves futónktól, Lippai Zoltántól, e mel­lett a családja mindvégig biztatta és támo­gatta. Kollégája, Halász Ferenc is sokat segí­tett neki, az edzések nagy részében kerékpá­ron kísérte, s közben folyadék-utánpótlásá­ról gondoskodott. Visszatérve a versenyre, az eső végig esett. Eb­ben a tekintetben nem voltak kedvezőek a körül­mények, szemben a profi berlini szervezéssel. Ez volt az első rajthoz állás, így még nem volt összehasonlítási alapja, s ahogy visszagon­dolt, jutott eszébe a legnehezebb szakasz, a 35. km környékén. Ekkor jött el a holtpont, de mivel lelkiekben előre megpróbált felkészülni arra, hogy ez is bekövetkezhet, összeszedte minden erejét, s továbbmenetelt a cél felé. A gondolatok rendezése átsegítette őt a nehe­zén. Mosolyogva mesélte, hogy amikor a cél­egyenesbe érve újra meghallotta a nézők bízta­tását, az milyen felemelő élmény volt számára. A távot teljesítette, megállás nélkül futotta vé­gig 4 óra 8 perc alatt. Ezzel kitűzött célját elér­te, amelyre nagyon büszke. Ez az elégedettség ad neki erőt újabb tervei megvalósításához, hi­szen a jövőben mégjó néhány maratont szeret­ne lefutni. GYNYP Bravúr Kecskeméten, vereség itthon az Albától Október elején elkezdődött az NB I. A csoportos férfi bajnokság. A nyá­ron távoztak az Atomerőmű SE ezüstérmet nyerő csapatának meg­határozó játékosai, így Horváth Im­re vezetőedzőnek teljesen új csapa­tot kell(ett) építenie. A formálódó gárda idehaza kezdett az újonc Szeged ellen. Az első félidő görcsös játéka után a hazaiak Brook Sales fantasz­tikus játékával (úgy zárt 52-es teljesít­ményindexszel, hogy már a 30 elérésekor is kalaplengetés jár egy játékosnak) meg­fordították a meccset, és végül magabizto­san győztek. Pécsett sem kellett volna sok az újabb sikerhez, hiszen az ASE Pavlik, Sales, Hodges és lohnson ponterős játéká­val sokáig vezetett. A hajrában azonban a helyiek lehajrázták a mieinket, s tartot­ták otthon a két pontot (91-87). Nem ígérkezett könnyűnek a folytatás sem, az ASE kosarasai azonban tettek ró­la, hogy végül mégis sima paksi diadal szülessen a Kaposvár elleni bajnokin. Az első, viszonylag szoros negyed után a ha­zaiak robbantottak: 23-10-zel húzták be a 2. játékrészt, s innentől kezdve csak a különbség volt kérdéses, a győztes kilé­te nem. Ismét a négy külföldön született játékosunk vitte a prímet, pontjaink 2/3-át ők szerezték a 91-67-re megnyert ös­szecsapáson. Még ennél is nagyobb arányban termelték a kosarakat Kecske­méten, ahol rendkívül hullámzó teljesít­ményt nyújtott mindkét egylet. Nyolc ide, hét oda, majd három ismét ide. így futot­tak neki a felek a záró felvonásnak, mely­ben az ASE védekezése dominált, miköz­ben elöl a már említett kosarasok a pak­si pontok 85%-át dobták. A második ne­gyed gyengébb teljesítménye ellenére együttesünk bravúrosan szerepelt Bács- Kiskunban, és nyert 77-66-ra. Október végén az Albacomp várt a pi­ros-kékekre. A paksi meccsen az 5. perc­től kezdve vezettek, előnyük folyamato­san nőtt, volt már 13 pontos is. A mieink nagyot küzdve feljöttek a sok hibával tar­kított, emiatt a közepes színvonalat is alig elérő meccsen háromra, de az egyenlítés nem jött össze. Az ASE elvesztette hazai veretlenségét (64-67), de hozzáállásáért dicséretet érdemel. Lapzártánk után a Körmend látogatott a Gesztenyés útra. Vöröss Endre Az őszi müncheni informatikai vásár idején rende­zik az Európai Polgári Műholdas Navigációs Rend­szer, az EGNOS (Gallleo-program) díjkiosztóját, amin már több ízben sikerült részt vennünk, mivel üde élményként hat a sok friss gondolat Idén egy konferenciát is tartottak (október 18-19.) részben abból az alkalomból, hogy a Balti-államok is csat­lakoztak a programhoz. Az első napon a bajor iparkamarában hallgathattuk meg az új tagok programját, eddigi eredményeiket és érdekes előterjesztéseket. • Ha áttérnének a GPS-készülékeknél a hagyomá­nyos Euklideszi számításról polárkoordinátákra (h­­geometry), akkor akár 7x gyorsabb lehetne a hely­meghatározás részművelete. • Sok gépkocsiban van tolatóradar. Hasonló elven követési távolság is tartható az útviszonyok és a se­besség függvényében. Ezzel viszont csak két kocsi kerül kapcsolatba. A javaslat sze­rint rövid távú rádiókapcsolattal (bluetooth) - melyben a GPS- koordinátáikat közölnék - akár az egész kocsisor, konvoj automati­kusan együtt mozoghat (V2V). Megkönnyítené az előzést, a be­sorolást, növekedne az utak át­bocsátóképessége, csökkenné­nek a dugók. A kísérletek előreha­ladott állapotúak, számos sikeres teszten már túl vannak. Az esti díjkiosztó zongorahangversennyel kezdődött észárult. A Rezidencia ódon falai közt végeláthatat­lan sorban osztották a pályázóknak a díjakat, egy­­egy műholdmakett kíséretében 10 eurót. Negyven­négy országból 357 pályamunka érkezett be, mely­ből mindössze 30-at díjaztak vagy téma, vagy terü­let szerint. A fődíjat salzburgiak kapták, akik fedél­zeti kamera valós képére rakták rá az útvonalterve­ző által javasolt iránysort. Másnap a várostól távolabb eső Oberpfaffenhofen keritéssel, szögesdróttal körbevett repülőtere sarká­ban elszórtan álló 2-3 emeletes modem épületek egyikében folytatódott a konferencia. Jelentőségére utal, hogy a bajor gazdasági miniszter, az űrközpont vezetője, az alkalmazásközpont igazgatója, tisztségvi­selői szinte végig velünk voltak. A díjnyertes pályáza­tok rövid ismertetése után kérdés-felelet zajlott 3 szekcióban: biztonság, pontosságnövelés és egyéb szociális témakörökben a vadállat-populációk moz­gásterének feltérképezéséig bezárólag. Délben és az előadás-sorozat végén előzetes jelent­kezés alapján látogatást tehettünk a műholdas irányítóközpontokban. A Galileo-program műholdjai­nak valós méretű makettje végig a fejünk felett lebe­gett, melyből némi módosításokkal már 3 (Giove) ke­ring a föld felett (23 616 km, USA 20 200 km, orosz 19 100 km). A földi és űrbéli tesztek tapasztalatai alapján indul be az igazi program, mikor csoportosan állítják 3 különböző pályára a 30 műholdat. Repülési magasságuk, a pályakorrekciókhoz szükséges üzem­­anyag30 éves élettartamot garantál. A jelenlegi GPS rendszernél lényegesen nagyobb pontosságuk jó­részt rubidium atomórájuknak köszönhető. A földi kö­vetőállomások, az irányítóközpont kész - ez utóbbit a látogatófolyosóról csodálhattuk meg. A rendszer Linux és Unix alapú, a megjelenítéshez Microsoft programokat használnak. A szomszédos épület (DLR) előterében egyéb ered­ményeikről is hallhattunk: • A Nemzetközi Űrállomás befejezésekor a herme­­tikus térfogata 600 m3, tömege 400 tonna, ener­giatermelése 110 kW, teljes hossza 108,4 méter, a modulok hossza 74 méter és hatfős sze­mélyzet dolgozhat rajta. Egyik laboratóriuma (Colombus) euró­pai, az European Satelite Agency (esa) feliratot viseli. Az épület előterének egyik sarká­ban az űrállomás makettje és az "esa-labor" látható. • Az átellenes sarokban körül­járható műholdmodell, a Föld folyamatos nagypon­tosságú feltérképezése (TerraStar és TanDEM) mű­holdak segítségével. Ha két párhuzamos pályán (514 km) együtt keringő műhold mikrohullámokkal pásztázza a föld azonos területét, akkor a sztereomérés magassági pontossága 2 m. így már jobban tanulmányozhatók a tengeráramlatok, amik a Föld időjárását jelentősen befolyásolják. A mű­holdak 500 km magasságban egymástól kezdet­ben 500 méter távolságban keringtek. A távolságot fokozatosan 200 méterre csökkentik, most300-nál tartanak. A Föld körüli pálya mentén spirál alakban haladnak - így nem ütköznek össze. • A G0CE a Föld gravitációs terének mérését végzi a légkör határán. Bára műhold szokatlanul áramvo­nalas, az alacsony pályán (273 km) jelentkező el­lenállás miatt időszakonként emelni kell a beépített ionhajtóművel. A szolgáltatott adatok elemzésével a földrengések előrejelzésében áttörésre számíta­nak a tudósok. A rendkívül informatív konferencia most sem oko­zott csalódást a téma iránt érdeklődőknek. Az inté­zet nyílt napokat is tart, és egyeztetett időpontban látogatható. gyulai Névjegy: Barta Attila műszaki szakértő, paksi teniszedző A Paksi Sportegyesület által alapított Év spor­tolója díjat a 2009. évi eredményei alapján Klopcsik Diana kapta. Alábbiakban bemutat­juk Dia edzőjét, az erőműben dolgozó kollé­gánkat, Barta Attila műszaki szakértőt, a PSE Teniszszakosztály játékosát, vezető edzőjét.- Mióta és mivel foglalkozol a pak­siatomerőműben?- 1990. szeptember 3-án a mű­szaki egyetemi tanulmányaim be­fejezését követően jöttem Paksra. Az elmúlt húsz év alatt dolgoztam mint állapotfelügyeleti mérnök, rendszerfelelős, létesítményfele­lős, rövid ideig szervezetfejlesztés­sel is foglalkoztam, jelenleg mű­szaki szakértőként dolgozom az Üzemidő-hosszabbítás Végrehaj­tási Kiemelt Projektben. A műszaki feladatok mel­lett költségtervezéssel is foglalkozom.- Mi motivál a munkádban és a tanulásban? -Tetszik a munkám, azon dolgozhatok, hogy a terve­zett 30 év után is üzemeltethessük blokkjainkat, így biztos megélhetést adjunk az embereknek. A mun­katársakkal jó a kapcsolatom, a nehézségeket ed­dig sikerült megoldani, de még sok tennivaló van a hatósági engedély megszerzéséig. Ennek érdeké­ben az erőmű minden dolgozójának a segítségére szükségünk van.- Melyek voltak az eddigi sportpályafutásod mér­földkövei, egyesületeid?- A sport gyerekkorom óta az egyik kedvenc időtöl­tésem. Számtalan sportot kipróbáltam különböző egyesületekben. Teniszütőt először húszéves ko­romban fogtam, azóta ez maradta hobbim. Paksra kerülve első utam a tenisztelepre vezetett, ahol a Paksi SE OB lll-as csapat tagja lettem. 2003 no­vemberében Horváth István szakosztályelnök felké­résének eleget téve vállaltam a csapatkapitányi és vezetőedzői feladatokat.- Mit tartasz az eddigi legnagyobb sportsikerednek?- Legnagyobb sportsikeremnek azt elmúlt hét évi ve­zető edzőséget tartom: - Ez alatt épült meg a tenisz­csarnokunk. - A férfi csapatunk OB lll-ból felkerült az OB ll-be és már 4. éve itt versenyzőnk. - Biztosít­juk a ránk bízott gyerekek folyamatos fejlődését. A tehetségesebb ifjúsági versenyzők az országos ver­senyeken is bizonyíthatnak. Itt említem meg Klopcsik Diánát, akivel 12 éves kora óta foglalko­zom, és aki jelenleg a magyar felnőtt női ranglistán az előkelő 19. helyen van.- Mi a teniszben és az edzések tartásában a legvonzóbb?- A tenisz attól nagyon szép, hogy nagyon nehéz. Televízió­ban nézve könnyed, szép moz­gásnak látszik, de aki próbálta az tudja, mennyire nehéz sport­ág. A technikát csak sok-sok éves kitartó munkával lehet el­sajátítani. Sikert csak száz szá­zalékos fizikai és szellemi álla­potban lehet elérni. Oktatni azért szeretem, mert jó látni a tanítványok fejlődését, az örömöt, amit egy jól sikerült labdamenet adhat, a győztes mérkőzés­ről nem is beszélve. A győzelem persze nem min­den. Edzőtársaimmal nagy figyelmet fordítunk az oktatás mellett az intelligens, sportszerű viselke­désre is. A gyerekek a sport által megtanulják a győ­zelmet és a veszítést is elviselni, közösségben visel­kedni.- Kedvenc időtöltésed a sport mellett?- A családi programok. Szeretjük együtt felfedezni Magyarországot, de szívesen utazunk a határon túl­ra is. A lényeg, hogy együtt töltsük az időt még akkor is, ha az csak egy mozifilmet vagy egy társasjátékot jelent.- Hogyan tovább?- Dolgozni fogunk azért, hogy az erőmű 1-4. blokkja megkapja a tervezett 30 éves üzemidő lejárta után a további üzemeltetési engedélyt. Mivel a hobbim a munkám is, ezért szeretném a sport oktatását foly­tatni, még ha néha sok időm és energiámba is ke­rül. Kedvenc mondásom: „Kiállni, tisztességesen küzdeni, megtenni mindent legjobb tudásunk sze­rint.” Ezekhez kívánok mindenkinek jó egészséget, kitartást és sok sikert! Sipos László

Next

/
Oldalképek
Tartalom