Atomerőmű, 2010 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2010-06-01 / 6. szám

2010. június 9 paksi atomerőmű 30 év az atomerőműben, az egészségügy szolgálatában Beszélgetés Dr. Ótós Miklós főorvos úrral az elmúlt 30 év eseményeiről- Mikor és hogyan kezdődött ez a szolgálat?- Az orvosi egyetemet 1964-ben végeztem. Először Szekszárdon, a véradó állomáson véradások szervezésével és lebonyolításával foglalkoztam, majd a kórházi nagylaborató­riumba kerülve laboratóriumi vizsgálatokból szakképesítést szereztem. Az volt a törekvé­sem, hogy vérképzőszervi betegségekkel fog­lalkozzak, de akkor még nem tudtam, hogy ez a döntésem meghatározó lesz a jövőmre. 1974hen belgyógyászatból szakvizsgáztam, és a hematológiai osztályon kezdtem meg a betegek gondozását 1980-ban már folyt az építkezés, az atom­erőmű indulására az egészségügyi szolgá­latnak is fel kellett készülnie. Akkoriban a szakemberek úgy gondolták, hogy az erőmű működése sugárbalesetekkel fog járni, ezért a helyszínen hematológiai ismeretekkel ren­delkező orvosnak kell dolgoznia. A megyei üzemi főorvos által felkínált lehetőségben ki­hívást láttam, ezért rövid gondolkodás után elfogadtam a vezető orvosi állást 1980. december 15-ével kezdtem meg te­vékenységemet Fő feladatom volt az egész­ségügyi szolgálat megszervezése. Rendelkez­tünk azokkal a módszertani ismertetőkkel, amelyek meghatározták, hogy az erőműben milyen vizsgálatok végzése szükséges. Sokat jelentett számunkra Pónya József vezérigaz­gató úr hozzáállása és segítsége. Személyes kérése volt hogy magas szintű egészségügyi szolgáltatást hozzunk létre, melyhez a szük­séges anyagi hátteret biztosította. Az első évek a rendelő és a laboratórium berendezéseinek beszerzésével teltek. Közben orvosokat kellett meggyőzni arról, hogy itt vállaljanak munkát A nagyüzemi egészségügyi szolgálat 1981 ele­jén kezdte meg működését Kezdetben meghatározó élmény volt szá­momra a nagyfokú önállóság, a feladatok meghatározásától a végrehajtásig kreatív munkát végezhettem, ami egyben nagy fe­lelősséggel is járt Az üzemorvosi tevékeny­Molnár István 1961-2010 Hosszan tartó, súlyos betegség után paksi ott­honában, életé­nek 48. évében, 2010. május 5-én elhunyt Molnár István kollégánk. Kalocsán, 1961. szeptember 2&én született Az általános iskola befejezése után Kiskörösön szerszámkészítő szak­­képzettséget majd Budapesten gépkar­bantartó, -javító technikusi végzettséget szerzett 1986. január Íjén lépett be a Paksi Atomerőmű Vállalathoz. A létesítmény­­fenntartási igazgatóság villamos kar­bantartó osztályán művezető beosz­tásban dolgozott Feladatát képezte a generátor-karbantartók munkájának irányítása. Vezetői és munkatársai sze­rint barátságos, szorgalmas, munkájáért felelősséget érző és vállaló ember volt Főjavítások idején, normál munkaidőn túl maga ajánlotta fel a kritikusabb mun­kafolyamatok irányítását Pakson lakott feleségével. Egy fia és kettő leánygyer­meke van. Szívesen vett részt a bará­tokkal szervezett családos szabadidős programokon, kirándulásokon. Betegsége munkahelyéről tartós távol­­maradásra kényszerítette, de a kórházi kezelések és élni akarása egészségi álla­potában olyan javulást eredményezett, hogy rövid időre újra munkába állhatott A súlyos kor legyőzésére azonban fele­sége és gyermekei segítségével sem maradt ereje. Megtört és fájó szívvel búcsúzik házas­társa és három gyermeke, a közeli és távoli rokonok, barátok és ismerősök. Kollégánkat 2010. május 11-én a paksi Fehérvári úti temetőben helyezték örök nyugalomra. Emlékét a Paksi Atomerőmű Zrt. kol­lektívája tisztelettel megőrzi, nyugodjék békében! Kzné ség lényegében egy második körzeti orvosi feladattal járó hálózat volt a speciális üzem­egészségügyi teendőkön túl. Az alkalmassági vizsgálatok mellett betegellátást, gyógyítást és táppénzes kezeléseket is végeztünk. A tevékenység az évek során folyamatosan bővült Helyben hallásvizsgálati laboratóriu­mot, fiókgyógyszertárat létesítettünk, a lakóte­lepen pedig fizikoterápiás kezelőt alakítottunk ki. A kezdeti időszakban az erőmű R-55-ös gé­péhez volt csatlakozásunk, 1987-től pedig már a saját, több milliós beruházású számítógépes rendszerünket használhattuk. Később döb­bentem rá, hogy mekkora felelősséget vállal­tunk a munkával, de szerencsére a rendszer jól működött.- Beszélne néhány mondatban a szol­gálat együttműködéseiről?- Szervezetileg az orvosok a paksi rendelő­­intézet, a nővérek pedig az Erbe, illetve a PAV állományába tartoztak Ez a széttagoltság némi nehézségeket okozott, kompromisszumokkal azonban mindent meg tudtunk oldani. A re­habilitációs tevékenységben a harkányi, a bala­­tonfiiredi, a balfi és a dombóvári egészségügyi intézményekkel, az erőmű dolgozóinak emelt­szintű elhelyezésében és a kihelyezett szakor­vosi szolgáltatások biztosításában a szekszárdi kórházzal kezdeményeztünk együttműködést A tudományos munka területén is bővültek eredményeink A sugárbiológiai intézettel kö­zösen az erőműben előforduló rákhalálozásra vonatkozóan statisztikai feldolgozásokat, a su­gárzás esetleges károsító hatásainak megálla­pítására sejtszintű vizsgálatokat, az erőmű 30 km-es körzetében a fejlődési rendellenességek gyakoriságáról pedig felméréseket végeztünk Emellett az itt dolgozók egészségi állapotáról jelentősnek mondható éves statisztikai felmé­réseket készítettünk melyet a cégvezetés is évről évre igényelt Eközben a tevékenység nő­­gyógyászati szakrendeléssel, kardiológiai és ult­rahangos vizsgálatokkal bővült A berendezést belgyógyászati, kardiológiai és nőgyógyászati vizsgálatokra egyaránt használni lehetett- A törvényi változások az egészség­­ügyi szolgáltatás rendszerét hogyan érintették?- 1995-ben az üzemorvosi szolgálat átszer­vezésével létrejött a foglalkozás-egészségügyi szolgálat A tevékenység vállalkozásban is vé­gezhető lett, ezért a cégvezetés kérésére ezt a formát választottuk. Ez új kihívást jelentett számunkra, hiszen a szakmai tevékenység mellett pénzügyi és menedzseri ismereteket is el kellett sajátítani. Végül négy orvos közre­működésével alakult meg a Nukleo-Med Kft. Az utóbbi tíz év munkájáról elmondható, hogy egy kölcsönösen előnyös együttműkö­dés eredményeként létrejött az arteriográfiás és a szomatoinfra vizsgálat, a laborvizsgála­tok köre pedig tumormarker-vizsgálatokkal bővült. 2009-re elkészült az új számítógépes rendszerünk, amely nagymértékben segí­tette munkánkat. Napjaink legfontosabb feladatai a drogszűrésre való felkészülés és ennek, valamint a szívstressz-szűrő vizsgála­toknak a bevezetése. Előkészítés alatt áll egy kutatás-fejlesztési munka a Pécsi Orvostudo­mányi Egyetem Központi Laboratóriumával zsíranyagcsere-kutatási vizsgálatokra is. Úgy érzem az elmúlt 30 év alatt megfelelő hoz­záállással és kellő anyagi segítséggel magas szintű ellátást sikerült kialakítanunk. A törés akkor következett be, amikor egy minisztériu­mi rendelkezés értelmében betegellátást nem végezhettünk és a receptírás is gyakorlatilag lehetetlenné vált számunkra. A 30 évnyi tevékenységet összefoglalva nem volt egyszerű feladat a szolgálat vezeté­se. A szakmai munkán, és a fejlesztéseken túl figyelni kellett a pénzügyi stabilitásra is, hiszen attól függött munkatársaink anyagi egzisztenciája. Az elmúlt tíz év során elvégez­tük a rendelő átalakítását, a műszereket - az ultrahang és a szomatoinfra kivételével - ki­vásároltuk, az elavultakat pedig lecseréltük. A nővérek részére béren kívüli juttatásokat biztosítottunk. Összességében elmondható, hogy anyagiakban biztos, szakmailag elhiva­tott és magas szintű tevékenységet adok át az utódom részére.- Jövőbeni tervei, elképzelései? Vannak elképzeléseim a jövőre vonatko­zóan. A jelenlegi megállapodás szerint heti két napot dolgozok. Szeretném továbbra is végezni a szomatoinfra-vizsgálatokat, némi belgyógyászati munkát és a laboratóriumi tevékenységet felügyelni. A családom mindig fontos volt számomra, a feleségemmel csaknem 45 éve vagyunk házasok, igazi társat találtam meg benne. Két lányom házasságban él, három gyönyörű unokánk van, akikről nem tudok elfogultság nélkül beszélni. Szabadidőmben a kozmológi­ával foglalkozó könyveket olvasok, de a gyü­mölcsös kertemben is szeretek elidőzni.- Mit üzem az újság olvasóinak? Ezúton szeretném megköszönni az erő­mű mindenkori vezetőinek a munkánkhoz nyújtott segítséget és megbecsülést, amelyet egyéni megnyilatkozásokból számtalanszor tapasztaltam. Az erőmű aktív és nyugdíjas munkavállalóinak jó egészséget, a fiatal kor­osztálynak sikeres munkavégzést kívánok.- Főorvos úr, köszönöm a beszélgetést Kovács Zoltánná Hogyan töltik napjaikat az atomerőmű nyugdíjasai? A Szigetfalvi házaspárt, Icát és Zolit dunaszentgyörgyi otthonában láto­gattam meg. Zoli gyermekkorában is itt lakott, Ica Tengelicről költözött ide 1967-ben, amikor összeházasodtak. Családi házukon jelentős átalakítá­sokat végeztek, mielőtt 1980-ban két kisgyermekükkel birtokba vették.- Mikor és nülyen módon kerültetek a társasághoz, melyik szervezetnél dolgoztatok, mi volt a munkaköri fel­adatotok? I: 1965-ben a szekszárdi Műszergyár­ban dolgoztam, ott ismerkedtem meg Zo­lival. 1968-ban megszületett János fiunk, 1973-ban pedig Renáta lányunk. Amíg a gyermekek kicsik voltak, a helyi óvodá­ban dajkaként vállaltam munkát, majd amikor önállóbbak lettek, úgy döntöttünk, hogy én is megpróbálok az erőműben el­helyezkedni. Takarítónői állást ajánlottak fel, amit elfogadtam. 1983. május 16-án álltam munkába a szolgáltatási osztályon. Hosszú ideig a raktárépület, majd nyugdí­jazásomat megelőzően, hat éven keresztül az egészségügyi épület negyedik emeleti irodahelyiségeit takarítottam. Z: Egy budapesti szakiskolában szerez­tem géplakatos szakképzettséget, majd a szekszárdi Műszeigyárban és a helyi terme­lőszövetkezetben dolgoztam. A család jobb megélhetése reményében jelentkeztem az erőműbe, 1982. április 20-án fel is vettek A karbantartási területen először lakatosként, majd a forgógép-karbantartó osztályon veze­tő szerelőként dolgoztam. Feladataim közé tartozott többek között a kondenzátor-hűtő­víz és a tűzi-víz rendszer szivattyúinak, va­lamint az erőmű területén lévő biztonsági vízrendszer karbantartása.- Mióta vagytok nyugdíjasok? 1:2006-ban, a cégnél eltöltött 23 évi mun­kaviszony után, 57 éves koromban lettem nyugdíjas. Z: 20 évig dolgoztam az erőműben, 2002- ben vonultam nyugállományba.- Munkahelyi vonatkozású élményeitek? I: Mindig emlékezni fogok arra, hogy a raktárosokkal olyanok voltunk, mint egy nagy család. A nyugdíjas-búcsúztatómon az üzemviteli igazgató úr búcsúztatott el, ez nagy megtiszteltetés volt számomra, úgy érzem, megbecsülték a munkámat Z: Számomra maradandó élmény, ami­kor a kollégák javaslatára 1996-ban Cég­gyűrű kitüntetést kaptam. Úgy érzem, ez kiemelkedő elismerése volt a 20 évi mun­kámnak.- Hogyan telnek napjaitok, mivel fog­lalkoztok? I és Z: Egy családi háznál mindig adódik munka. Van konyhakertünk, az utcán és az udvarban virágoskertünk, és foglalkozunk állatok tartásával is. Saját részre hizlalunk sertést nyulakat tenyésztünk és szárnyaso­kat nevelünk. Fiunk a feleségével jelenleg Angliában dolgozik, fiuk pedig velünk él. Szülei nyomdokában járva vendéglátós szakmát tanul. Lányunk Pakson lakik fér­jével és két gyermekével. Amíg dolgoznak, a két kisebb unokánk is nálunk tölti a nyári szünidőt Az ünnepek, családi események alkalmával benépesedik a házunk. I: A napi programokat együtt szervez­zük, a kisebb bevásárlásokat helyben, a nagyokat pedig Pakson bonyolítjuk. Nagy öröm számunkra az unokánk társasága, jó, hogy gondoskodhatunk róla, ezzel is segít­ve szüleit. Szabadidőmben szívesen beszél­getek a szomszédokkal, vagy tévézek. Z: Nyugdíjazásom után a feleségem még négy évig dolgozott, ezért többet vállaltam magamra a háztartásból, mire hazajött a munkából főtt étellel vártam. Főként pör­költeket szeretek főzni, és tárcsán húsétele­ket készíteni. A tévében is a főzős műsoro­kat szeretem nézni, ötleteket adnak újabb ételek kipróbálásához.- Hogyan szereztek tudomást a nyug­díjasok számára kínált kedvezmények­ről, milyen juttatásokat tudtok igénybe venni? I és Z: A lányunk és vejünk is a társaság­nál dolgozik, velük rendszeresen beszélge­tünk. Ezenkívül elolvassuk az újságot, és az ahhoz mellékelt tájékoztatókat Korábban többször jártunk Balaton­­füredre, de az utóbbi időben az állatok ellátása miatt csak egy-egy napra tudunk elmenni, ilyenkor általában gyógyvizes für­dőhelyeket látogatunk. A juttatások közül jelentős számunkra, hogy a cégen keresz­tül igényelt mobiltelefonok használatával családon belül korlátlanul beszélgethe­tünk. Anyagi megtakarítást jelent, hogy a villamos áramot kedvezményes tarifával vásárolhatjuk meg. Havonta otthonunkba érkezik az Atomerőmű újság, és személyes kézbesítéssel a karácsonyi utalvány. Ez mind-mind olyan gesztus a társaság veze­tése részéről, ami nekünk, nyugdíjasoknak nagyon jól esik.- Mi legyen beszélgetésünk zárszava? I és Z: Mindketten elmondhatjuk, hogy biztosnak éreztük munkahelyünket, s ez nagymértékben hozzájárult nyugodt és kiegyensúlyozott életünkhöz. Reméljük, hogy az erőmű bővítése sok fiatal szá­mára teremt majd munkahelyet, talán fiunk és menyük részére is. 17 éves fiú­unokánk is érdeklődést tanúsít az erőmű iránt, szakirányú tanulmányok folytatá­sát tervezi, nyelvet tanul, hogy majd az erőműben dolgozhasson. Mint nyugdíjas szülők, nagyszülők annak örülnénk, ha gyermekeink, unokáink az erőműben dolgozhatnának, mert mi tudjuk, hogy a Paksi Atomerőmű Zrt. nekik is jó mun­kahelyük lenne. Kzné Ettől kezdve nyugdíjasként Varga Ferenc diszpécser A véletlen hozta, hogy Varga Ferenc utolsó munkanapján megörökítettük az erőműből történő távozását Ennek napja pedig 2010. április 30. Nyugdíjba vonulása miatt éppen az irodaépületben adta le a belépőjét amikor régi, kedves ismerőse, dr. Bertha Kálmán talál­kozott vele. Ő pedig gyorsan intézkedett hogy ezen esemény dokumentálva legyen.- Nem köztudott - meséli Varga Ferenc -, hogy egyszer látogatásra hívtam az Erőmű-irányító Központba Bertha ügyvéd urat Ő elfogadta a meghívást és egész éjszakán át végigkísérte a munkánkat Örömmel nyugtázta a látoga­tást Most pedig micsoda véletlen, hogy éppen összetalálkozunk és elköszön tőlem. Fotók is készülnek rólam, ami miatt kicsit zavarban is vagyok, mert úgy érzem, minden nyugdíjba vonulónak jól esne. 40 éves munkaviszonyom van, és ez hosszú, ebből pedig23 évettöltöttem műszakban. Az erőműben tulajdonképpen 30 évet dolgoztam, mert kezdetben katonaként szolgáltam itt 1983. december 1-jén lettem az atomerőmű munkavállalója. Feri örömmel idézi fel az utolsó műszakban töltött napját Mint meséli, sok volt a munka, akkor indult vissza az 1. blokk. Nagy meglepe­tésként érte, amikor igazgatója, főosztályveze­tője, osztályvezetője és a személyzet minden tagja odament hozzá, és különböző erőműves ajándékokkal lepték meg Az elköszönök között ott volt az az egykori katonatársa, aki most a főnöke volt, Kiss József ügyeletes mérnök. Sok szép régi élménye van. Bertha Kálmán, miközben megjegyzi, hogy örül a közös fotónak, és hasonló fotó minden nyug­díjba vonulóról készülhetne az utolsó munka­napján, nagyon jó egészséget kíván kedves munkatársának, aki ettől kezdve nyugdíjasként tölti napjait Lovásziné Anna Könyvajánló: Hogyan válasszak sportágat? A „Nagy Sportágvá­lasztó’' akció iránti érdeklődés, és az elmúlt évi közel húsz­ezer fiatal részvétele késztette Nagy János birkózó olimpikont e rendkívül értékes kötet összeállítására. Hazánkban évtize­dek óta nem készült hasonló felépítésű, színes, képekkel illusztrált a sportág kivá­lasztásának személyes szempontjait össze­foglaló szakkönyv. A közel száz sportágat bemutató kiadvány történeti visszatekintést is tartalmaz, részletezi az egyes sportágak előnyeit, esetleges hátrányait, de arról is tájékoztat, hogy milyen adottságok szüksé­gesek űzéséhez, milyen képességeket fej­leszt Az ismertebb sportágak mellett újabb sportágak váltak elérhetővé, egyesületek, klubok nyíltak mindenfelé. A hatszázhúsz oldalas, fotókkal illusztrált kötetet Hammeri László olimpiai bajnok sportlövő, a Nemzet Sportolója lektorálta. Összeállításában Molnár Tamás háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó és a paksi Kozmann György olimpiai bronzérmes, világ és Európa-baj­­nok kenus működött közre. Ez a mű valójában egy útikönyv. Ahogy az idegenbe vágyó is olvashat más tájak szép­ségeiről, veszélyeiről, különlegességeiről, e könyv abban segíti a mozogni, kikapcsolód­ni vágyót hogy a sportok egyre bővülő palet­tájából kedvére kiválaszthassa, milyen útra induljon, milyen kalandra vállalkozzon. „E könyv hozzájárulhat ahhoz is, hogy fel­rázzuk, sportolásra ösztönözzük a fiatalo­kat" - hangoztatta Molnár Zoltán, a Magyar Olimpiai Bizottság főtitkára a kiadvány bemutatóján. Ajánlotta: Sipos László

Next

/
Oldalképek
Tartalom