Atomerőmű, 2010 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2010-11-01 / 11. szám
2 2010. november 20 éves az Atomerőmű Tűzoltóság Folytatás az első oldalról. Az ünnepséget követő beszélgetés során Csőglei István, az első tíz évről szóló könyv szerzője felidézte a kezdeti időszak nehézségeit, az államközi szerződést, a magyar jogszabályokat, a tűzveszélyességi fokozatot stb. Pista bácsi elmesélte, hogy legelőször 72 főt képeztek ki tűzoltói feladatokra az erőmű dolgozóiból. Később, 1990-ben 38 tűzoltóval létrehozták az állami őrsöt, amit - egy törvényi előírásból adódóan - át kellett alakítani, és így 1994-ben megalakult az Atomix Kft. Tűzoltási és Kárelhárítási Szakágazata mint Atomerőmű Tűzoltóság. Radnóti István, a PA Zrt. biztonsági igazgatója kiemelte, hogy a tűzoltóság az erőmű biztonságának szerves részét képezi, és túlmutat a klasszikus tűzoltási feladatokon. Úgy az erőmű személyzete, mint a külső partnerek részéről elismerés illeti a tűzoltók műszaki mentési és sürgősségi betegellátási tevékenységét. A tűzoltóság által kiképzett erőműves személyzet jó színvonalon képes a tűzoltósággal kapcsolatos feladatait ellátni. Szinger Csaba, az Atomix Kft ügyvezető igazgatója megtiszteltetésnek tekinti, hogy ajánlása szerepel a könyvben. A tűzoltóságot az Atomix Kft kiemelkedő és meghatározó pontjának tekinti. A kft számos területen ért el szép sikereket és az atomerőmű számít a munkájukra. A tűzoltóság a mintaértékű minőségirányítási szemléletével és jelentős informatikai, munkavédelmi, környezetvédelmi bázisával nagymértékben segíti az Atomix Kft eredményes működését Bőhm Péter parancsnok köszönetnyilvánításnak tekinti a tűzoltóság 20 évét bemutató könyvet. Ily módon is kifejezik köszönetüket mindazok iránt, akikatűzoltóságot létrehozták, akik itt dolgoznak, és ezt a szándékot a könyvben megjelenő nevekkel, fotókkal, írásokkal is igyekeztek erősíteni. Visszaemlékezve a parancsnok elmondta, hogy kezdetben különlegesnek számított az az ideológia, ami részéről megnyilvánult, és amit többen kétkedve fogadtak. Az élet és a környezet azonban azt igazolta, hogy jó úton indultak és haladnak. Tevékenységüket elismerik, és reméli, ez erőt ad majd a következő évtizedek munkáihoz. Az Atomerőmű Tűzoltóság valamennyi munkatársának köszönetünket fejezzük ki, és további munkájukhoz nagyon jó egészséget kívánunk! Lovásziné Anna Süli János Paks díszpolgára Az idei évben Süli János, a Paksi Atomerőmű Zrt vezérigazgató-helyettese kapta a Paks Város Díszpolgára címet, melyet a város érdekében kiemelkedő érdemeket szerzett személyek iránti tisztelet elismeréseként alapítottak. A kitüntetést Hajdú János polgármester adta át a város október 23-i ünnepségsorozata keretében a Városi Művelődési Központban tartott ünnepi képviselő-testületi ülésen. Süli János 1980-tól dolgozik Pakson, kezdetben mérnökként, majd csoportvezető, osztályvezető, főosztályvezető, műszaki igazgató, vezérigazgató, jelenleg vezérigazgató-helyettesi beosztásban. Hitvallása, hogy „mindig ott kell helyt állni, ahol éppen van az ember”. A díszpolgárság számára azt jelenti, hogy az erőmű és a város együttműködése jó úton jár, a város jobb minőségű életteret ad, a gyermekek itt tanulhatnak, sportolhatnak, biztonságban vannak. Kitüntetéséhez gratulálunk! G ríiym paksi atomerőmű Elsők között a segítségnyújtásban Az október 4-én, Ajka mellett bekövetkezett vörösiszap-katasztrófa a mély megrendülésen túl a segíteni akarást is kiváltotta a társadalom szinte minden tagjából. A timföldgyár vörösiszap-tárolójának gátszakadása 10 ember halálát okozta, több mint 120- an pedig megsebesültek. Kolontáron 50, Devecseren 230-270 ház rongálódott meg vagy vált lakhatatlanná. A Paksi Atomerőmű Zrt (PA Zrt) az elsők között nyújtott segítséget a bajbajutottaknak, október 8-án két fordulóban több mint 1 millió forint értékű segélyszállítmányt juttatott el Devecserre. A szállítmány jelentős mennyiségű védőeszközt, ruhát, takarítóeszközt és élelmiszert tartalmazott A devecseri védelmi bizottság kérése alapján, a kárelhárítás és a helyreállítás segítésének érdekében a paksi atomerőmű vezetése biztosította az önkéntes munkavégzés lehetőségét munkavállalói számára a vöiösiszap-sújtotta településen. A segítségnyújtás megszervezéséről és lebonyolításáról Bana János, a baleset-elhárítási osztály vezetője számolt be.- Hogyan kezdődött az önkéntes munkavégzés megszervezése?- A segélyszállítmányok Devecserre juttatásakor, a helyszíni egyeztetés során az operatív törzs kérte, hogy amennyiben lehetséges, ne csak eszközökkel, hanem önkéntes munkaerővel is segítsük őket A baleset-elhárítási osztály összeállított egy javaslatot az önkéntesek toborzására és helyszínre juttatására, amelyet a cégvezetés jóváhagyott, és támogatásáról biztosította a szervezetet a lebonyolítást illetően. Azt hozzá kell tenni, hogy ezt megelőzően számtalan telefonhívást kaptunk, aktív dolgozók és nyugdíjasaink részéről is, akik a kétkezi munkát felajánlva szerettek volna segítséget nyújtani a helyieknek. Ezt követően közel két héten keresztül több mint száz fő vett részt az elhárítási munkákban, volt, aki több napon keresztül is.- Milyen konkrét feladatai voltak az önkénteseknek, hogyan telt egy nap?- Minden reggel 5 órakor indultunk az atomerőműből, és sötétedésig maradtunk. Az önkénteseket a baleset-elhárítási készletből polgári védelmi védőruhával, gumicsizmával, gumikesztyűvel, tyvek ruhával és porálarccal láttuk el. A helyszínen mindennap fél nyolckor eligazítást tartott a kárhelyparancsnok, aki meghatározta, hogy az önkéntesek hol fognak aznap munkát végezni. Az ország minden területéről odavezényelt hivatásos tűzoltók irányították a munkálatokat A kárterületen elsősorban azokról a helyekről kellett az iszapot eltávolítani, ahol a munkagépek ezt nem tudták elvégezni. A letisztított talajra gipszet szórtunk, amitől úgy tűnt, mintha havazott volna. Bár ez nem tartott sokáig, mert a gépek mozgása lassan újra vörösre festette az utcákat, udvarokat A szennyezett bútorokat, tűzifát és egyéb eszközöket konténerekbe kellett összegyűjteni, hogy el tudják szállítani a gyűjtőhelyre.- Mit tapasztaltatok a helyszínen, milyen benyomást szereztetek?- Az első benyomása a településre érkezőnek az volt, hogy ez egy háborús övezet Mindenhol fegyveres rendőrök, védőruhába öltözött katonák és katasztrófa-védelmisek. Amit tapasztaltunk, hogy a szörnyű pusztítás, amit az iszapömlés a településen okozott, sokkal súlyosabb képet mutatott, mint amit a fényképek, vagy a tévéadások visszaadnak. Mindenhol a vörös iszapot, a fásult helyieket és a védőeszközben dolgozó embereket lehetett látni. Furcsa volt, hogy sehol egy háziállat, kutya vagy macska, és elszórva személyes tárgyak, fényképalbumok hevertek az udvarokon. Ez mindannyiunkat megviselt- Hogyan összegeznéd a Devecseren, önkéntes munkával töltött két hetet?- Jó érzéssel tölt el, hogy a lehetőségeinkhez mérten segíthettünk, és konkrét, szemmel látható, tapasztalható eredménye volt a munkánknak. A közös munka összehozta az embereket, és a napok során már mint ismerősök köszöntötték egymást a mi munkavállalóink, a tűzoltók és a munkagépkezelők. Önkénteseink, akik nehéz fizikai munkát végeztek mindennap, közel 10 órában, derekasan helytálltak. A helyi önkormányzat és a devecseriek pedig nagyon hálásak voltak a segítségért. Naponta többször meleg teával, kávéval és szendvicsekkel lelkesítették a segítőket. Mindent összevetve úgy gondolom, hogy a paksi atomerőmű erejéhez mérten, a társadalmi felelősségvállalás fontosságát átérezve, mindent megtett a bajbajutottak megsegítéséért Köszönet ület mindenkit, aki segített ebben a nehéz helyzetben. edett A Paksi Atomerőmű Zrt 2010. október 8-án munkavállalói kezdeményezésre pénzgyűjtést indított a 'zörösziszap-katasztrófa károsultjainak megsegítésére. A támogatások összegyűjtésére kihelyezett urnákban egy hét alatt összesen 781.605 forint gyűlt össze. Ezúton is szeretnénk megköszönni munkatársainknak az adományokatAz MVM Csoport tagvállalatai a munkavállalók adományain túlmenően 100 millió forintot ajánlottak fel a bajbajutottaknak, a Paksi Atomerőmű Zrt ebből 40 millió forinttal segített. Az adomány e^ részét a cégcsoport a Nemzeti Segélyvonalon keresztül juttatta el a Magyar Vöröskeresztnek, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezetnek, a Baptista Szeretetszolgálatnak, a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnak és a Katolikus Karitásznak. A felajánlás másik része pedig a Magyar Kármentő Alapon keresztül jutott el a rászorulókhoz. A segítők Az atomerőmű óvóhelyén adtákáta munka ruhákat és gumicsizmákat azoknak, akikjelentkeztek, hogy fizikai segítségnyújtással vegyenek részt a vörösiszaptól sújtott Devecser kárelhárítási, helyreállítási munkáiban. Az óvóhelyen Pupp Józsefné raktárkezelő adta át a ruhákat a folyamatosan érkező dolgozóknak, akik közül Károlyi Károly a sugárfizikai laboratórium vezetőmémöke azértjelentkezett a felhívásra, mert fontosnak tartja a tényleges segítséget Mint mondta, helyén való az anyag támogatás is, de ha a két kezével seg't, akkor személyesen győződhet meg arról, hogy valóban ott segített ahol nagy szükség volt rá, és látja annakeredményét is. Horváth János kalibráló szintén a sugárfizikai laboratórium dolgozója, ő is fontosnak tartja az önzetlen segítséget Szívesen vállalta a hajnali indulást és a késő esti hazaérkezést mert tudta, munkájára szükség van. Lovászi Endre az irányítástechnikai műszaki osztály berendezésmémöke szerint az embernek mindig úgy kell cselekednie, ahogy szeretné, hogy mások is cselekedjenek vele. Kiemelte: „Ha mi hasonló bajban lennénk, mi is örömmel fogadnánk a segítséget” Szabó Béla, a Munkavédelmi Bizottság elnöke a devecseri seg'tségnyújtásból visszatérve összegezte tapasztalatait: „A kárelhárítási munka mellett arra is kíváncsi voltam, hogy az ottani emberek miként élik meg ebben a helyzetben a velük való törődést Úgy láttam, sok kívánni valót hagyott maga után a felsőbb szintű felelősségvállalás, a hulladékkezelés. A kommunikáció hiánya és az egymásnak ellentmondó információk sem könnyítik meg a károsultak életét A segítségnyújtásban viszont rendkívül nagy szerepük volt azoknak, akik odamentek és lapátoltak, takarítottak, mert a vörösiszapot sok helyről csak kézi erővel, kézi munkával lehetett eltávolítani.'’ Stadler Csaba rendszerfelelős a digitális rendszerek osztálytól ment segíteni. Mint amilyennek a média bemutatta a katasztrófát, a valóságban is ugyanazokat a megrázó körülményeket tapasztalta. Óriási károk keletkeztek, és szinte kilátástalannak, véget nem érőnek látta a helyreállítási munkát Többedmagával egy nap alatt csak egy családi ház kertjét tudták megtisztítani, ahol még további egy napra volt szükség a teljes befejezéshez, és nagyon sok ház állt hasonlóan elkeserítő körülmények között Skach Lóránt nyugdíjasként vett részt a munkálatokban. Több nyugdíjas társával, Kiss Miklóssal, Szabó Istvánnal és Papp Lajossal, akikkel még aktív dolgozóként tagjai voltak a baleset-elhárítási szervezetnek, ott szerzett szaktudásukat igyekeztek hasznosítani a károk helyreállításában, például nagynyomású tisztítógép használatával. Ők is részt vettek az iszap lapátolásában, a kertek kármentesítésében, és valamennyien, mint egy nyugdíjas elhárító csapat, készenlétben állnak, hogy ha kell, hatékonyan tudjanak segíteni. LAnna Dr. Csőm Gyula állami kitüntetésben részesült Folyik a múzeumi épület „felöltöztetése” Miniszteri elismerés Elter Józsefnek Október 23-a alkalmából a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumban rendezett ünnepségen miniszteri elismerésben részesült dr. Elter József, a Paksi Atomerőmű Zrt. nukleáris főosztályának vezetője. Fellegi Tamás miniszter a kitüntetéssel dr. Elter Józsefnek a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium feladatainak ellátása során végzett eredményes, példamutató tevékenységét értékelte, jutalmazta. Az elismerést Hegmanné Nemes Sára államtitkár adta át Elter József részére, kinek ez úton gratulálunk! LAnna Október 231 ünnepünk alkalmából a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetésben részesült dr. Csőm Gyula, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) Nukleáris Technikai Intézetének (NTI) professzor emeritusa, a műszaki tudomány doktora. A kitüntetéssel a magyar nukleáris és atomenergetikai szakemberképzés terén végzett iskolateremtő tevékenységét, a BME oktatóreaktorának tervezése, létesítése és üzemeltetése során kifejtett sok évtizedes kimagasló munkáját, a hazai atomenergetikai közéletben betöltött aktív és iránymutató szerepét ismerték el. Dr. Csőm Gyula a paksi atomerőműhöz már a kezdettől fogva több szálon kötődött. A 70-es években működő Nukleáris Biztonsági Szakbizottság tagjaként részt vett az atomerőmű létesítésével, üzemeltetésével kapcsolatos biztonsági elvek és előírások előkészítésében. Az akkori Országos Atomenergetikai Bizottság megbízásából vezetésével állították össze a paksi atomerőmű üzemeltető személyzete számára azt a képzési követelményrendszert, ami később alapját képezte az erőmű szakemberképzésének. Az atomerőmű induló személyzetének szinte minden tagját - technikustól az igazgatóig - oktatta valamilyen formában. Az NTI igazgatójaként nemcsak irányította az oktatást, de maga is részt vett benne. Az erőmű létesítése során műszaki tervezési feladatokat is végzett. A sugárvédelmi falak minősítésének elkészítésén túl munkatársaival kidolgozta a belső sugárvédelmi rendszer alapját, és megtervezték a kéményen kimenő nemesgáz-aktivitást mérő berendezést. Szerzőként, illetve társszerzőként számos könyvet és atomerőműves jegyzetet írt, mint pl. a Reaktorelmélet c., vagy az Atomerőmű felépítése és berendezése c. jegyzeteket. A PA Zrt. támogatásával megjelentetett és az atomerőmű mérnökei által használt az Atomerőművek üzemtana c. könyvének most készíti a negyedik kötetét társszerzők bevonásával. Tevékenységének jelentős része kapcsolódik a BME-hez, ahol 1958-ban szerzett gépészmérnöki oklevelet, és ahol 1959-től napjainkig dolgozik. Vezetésével indult el a tanreaktor kutatási és oktatási munkája. A nemzetközi hírűvé, elismertté fejlesztett intézet vezetéséről később dékáni kinevezése miatt mondott le. Betöltötte a Magyar Tudományos Akadémia Energetikai Bizottságának titkári és elnöki posztját. Elnöke volt Magyar Nukleáris Társaságnak, melynek munkájában ma is aktívan részt vesz. Mindig az energetikát és az atomenergetikát képviselte. 2005-2006-ban vezetője volt annak a független szakértői bizottságnak, amely összeállította Magyarország energiapolitikai téziseit 2030-ig, és amiben már egyértelműen megjelent az erőmű bővítésének gondolata. Figyelemmel volt a lakosság szempontjából meghatározó független szakemberek állásfoglalásának kialakításában. Hosszú időn keresztül hatékony munkát fejtett ki az atomerőmű elfogadottsága és az erőműbővítés sikere érdekében. Lovásziné Anna Nagyfába vágta a fejszéjét az atomerőmű, amikor az üzemtörténeti gyűjteményét országos szakmúzeumi rangra kívánta emelni. Ennek a folyamatnak az első állomását a volt306-os raktár átalakítása jelentette, majd az átalakított épületbe 2010 júliusában megkezdhettük az 1992 óta gyűjtött anyagok beszállítását és szakszerű feldolgozását Ehhez a munkához elengedhetetlen az atomerőműben jelenlévő szakmák képviselőinek hatékony segítsége. Ilyen segítséget nyújt dr. Germán Endre, a környezetellenőrző laboratórium nyugalmazott vezetője. Endre vállalkozott arra, hogy a szakterületén használt technikai eszközöket összegyűjti - utódja, Manga László segítségével -, és olyan leírást készít róluk, amely megfelel a múzeumi tárgyakkal szemben támasztott technikatörténeti elvárásoknak, ugyanakkor néhány mondatban összefoglalva érthető tájékozódási pontot jelent a majdani múzeumlátogató számára is. Nagyon szeretnénk, ha Endre példáját többen is követnék, hiszen olyan szakmúzeumi gyűjteményt kívánunk létrehozni, amely méltó emléket állít az atomenergetikának. -béri-
