Atomerőmű, 2009 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2009-05-01 / 5. szám

2009. május 9 paksiatomerőmű Az Atomerőmű Üzemeltetők Világ­szövetsége (WANO) 2009. május 15- én ünnepli megalakulásának 20. évfordulóját. A Three Mile Island-i (1979) és csernobi­li (1986) atombalesetek után az atomerő­művek üzemeltetői igyekeztek minden tőlük telhetőt megtenni annak érdeké­ben, hogy megakadályozzák a hasonló üzemzavarok megismétlődését. 1986. ok­tóberében egy párizsi nemzetközi konfe­rencián döntés született az Atomerőmű Üzemeltetők Világszövetségének (World Association of Nuclear Operators - WANO) létrehozásáról. Az atomerőműve­ket üzemeltető szervezetek abban álla­podtak meg, hogy információ- és tapasz­talatcsere útján együtt fognak működni az atomerőművek biztonságának növelé­se érdekében. A szövetség megalapítását az 1989. má­jus 15-én Moszkvában tartott alakuló kon­ferencián hirdették ki. A konferenciát Nyikolaj Lukonyin (a Szovjetunió atom­­energetikai minisztere, a szovjet szerve­ző bizottság elnöke) és Lord W. Marshall of Goring (Nagy-Britannia Villamosener­­gia-termelési Tanácsa elnöke, a WANO Irányító Bizottság elnöke) vezette. A világ 144 üzemeltető szervezetének képviselői által aláírt WANO alapokmány és szabályzata szerint minden üzemelte­tő kettős felelősséget visel: egyedi felelős­séget a saját nukleáris létesítménye biz­tonságáért, és kollektív felelősséget a vi­lágban működő atomerőművek megbíz­ható üzemeletetése és biztonságának fo­lyamatos növelése érdekében végzett kö­zös munkáért. A szakmai kérdésekkel foglalkozó nemzetközi non-profit szervezet alapvető célkitűzését a következőképpen fogalmaz­ták meg: „... az atomerőművek üzemeltetése biz­tonságának és megbízhatóságának maxi­mális szintre emelése, felhasználva a ta­gok közötti információcserét, elősegítve a kapcsolattartást, az eredmények és ta­pasztalatok összehasonlítását, valamint egymás példájának követését.” Mára a WANO tagjai közt tudhatja a vi­20 éves a WANO lág összes üzemelő atomerőművét és több leszerelés, illetve építés alatt álló erőművi blokkot. A paksi atomerőmű 1989-ben, rögtön a WANO megalakítását követően csatlakozott a világszövetséghez. A WANO regionális alapon szerveződ­ve végzi munkáját. A tagok - alapjában vé­ve földrajzi szempontok szerint - egy-egy regionális központhoz tartoznak, de a re­gionális központhoz történő csatlakozás­nál figyelembe veszik az üzemeltetett re­aktor típusát is. A négy regionális köz­pont helye Atlanta, Párizs, Moszkva és Tokió, amelyek tevékenységét a London­ban működő koordinációs központ (CC) hangolja össze. A WANO régiók döntéshozó testületé a regionális kormányzó tanács, melyben a régió minden országa legalább egy kép­viselővel vesz részt, és élén az elnök áll. A regionális kormányzó tanácsok két-két képviselőjéből és egy elnökből áll a világ­­szervezet Kormányzó Tanácsa. A WANO élén a kétévente más-más régióból válasz­tott elnök áll. A világszervezet legmaga­sabb szintű testületé a kétévente összeülő Közgyűlés, amelyen a világ atomerőmű üzemeltetői legfelsőbb vezetői szinten képviseltetik magukat. A Közgyűlés stra­tégiai döntéseket hoz, és megválasztja a világszervezet vezetőit és testületéit. A WANO küldetését programjain ke­resztül valósítja meg. Az egyik első WANO program az üzemeltetési tapaszta­latok cseréje (EOE). Ma a világ kereske­delmi atomerőművei a WANO révén kö­zös eljárással, kritériumokkal rendelkez­nek az üzemi események vizsgálatára és a tanulságok levonására. Az önkéntes és őszinte eseményjelentések célja, hogy az atomerőművek megelőző intézkedések alkalmazásával időben tudják megakadá­lyozni a hasonló esemény bekövetkezé­sét a saját létesítményükben. A WANO partneri vizsgálat (PR) egy a társerőművek képviselőiből álló nemzet­közi szakértői csoport által végzett, az atomerőmű üzemeltetésének értékelését célzó ellenőrzés. A partneri vizsgálatok programja önkéntes alapon működik, és a partnerek közötti átfogó, célzott infor­mációcserét jelenti. Jellemzője a nyíltság, Atlantai központ Moszkvai központ Párizsi központ Tokiói központ Brazília Örményország Argentína India India Bulgária Belgium Kína Kanada Magyarország Brazília Pakisztán Mexikó India Németország Tajvan Románia Irán Egyesül Királyság Korea USA Kazahsztán Spanyolország Japán Pakisztán Kína Olaszország Dél Afrika Kuba Kína Litvánia Hollandia Lengyelország Finnország Oroszország Franciaország Szlovákia Svédország Ukrajna Svájc Finnország Csehország Szlovénia szakmaiság és a támogató jelleg. Célja az erőmű különböző területein - irányítás, üzemeltetés, karbantartás, oktatás stb. - nyújtott teljesítmény összevetése a leg­jobb nemzetközi gyakorlattal. A partne­ri vizsgálat eredménye az erőmű részére elkészített bizalmas jelentés, mely tartal­mazza az erőmű vizsgálat során megálla­pított erősségeit és javítandó területeit. A világon az első WANO partneri vizsgála­tot a paksi atomerőműben tartották 1992. februárjában. A műszaki és szakmai fejlesztés prog­ramjának célja a legújabb szakmai infor­mációk megosztása az üzemeltetők kö­zött. Az atomerőművek közötti közvetlen szakmai kapcsolat (műhelyértekezletek, szemináriumok, eljárások és adatok cse­réje) különböző területen ad támogatást az üzemeltetés javításához, az eredmé­nyek tökéletesítéséhez annak érdekében, hogy törekedni lehessen a legjobbak pél­dájának követésére. A műszaki támogató missziók (TSM) keretében a WANO egy­­egy atomerőműben létező problémára, il­letve működő folyamat hatékony javításá­ra segít megoldást találni. A TSM erősíti az erőművek közötti célirányos együtt­működést is. A WANO üzemeltetési mutatók prog­ramja az atomerőművek működését jel­lemző adatok gyűjtésén, feldolgozásán és megosztásán keresztül kilenc alapvető te­rületen képes az aktuális trendek bemu­tatására. Ezen specifikus, de fontos muta­tók - az adott erőmű számára is - hasznos értékelést nyújtanak a világ atomerőmű­vei működéséről is. Segítenek megtalálni a blokkok üzeme javításának irányát a más erőművek vagy az iparág eredmé­nyeinek figyelembe vételével. A Paksi Atomerőmű, miután csatlako­zott a világszövetséghez, elfogadta és ma­gáénak vallja a WANO célkitűzéseit, és azon munkálkodik, hogy tevőleges része­se legyen az együttműködési folyamat­nak. Aktívan részt vesz a WANO összes programjában, sokszor ad otthont a WANO különböző rangú rendezvényé­nek, szakmai találkozójának. Sok erőmű­vel szoros szakmai és baráti kapcsolat kö­ti össze. A PA Zrt.-t a Moszkvai Régió Kormány­zó Tanácsában Radnóti István biztonsági igazgató képviseli. A Paksi Atomerőmű szakemberek de­legálásával is hozzájárult a WANO köz­pontok eredményes munkájához. Dr. Vá­mos Gábor - nyugdíjas dolgozónk - egy kétéves cikluson keresztül (1991-93) el­látta a WANO Moszkvai Központ elnöki funkcióját, valamint képviselte a régiót a WANO Kormányzó Tanácsában. Tóth Já­nos - Biztonsági főosztályvezető - 1992- 93-ban a londoni WANO Koordinációs Központban látta el a moszkvai régió kép­viseletével járó feladatokat. Dobó József- BIFO főtechnológus - 1990-ben, Szabó Ist­ván - volt BIFO dolgozó - 1992-94 között, Horváth György - RTO rendszerfelelős - pedig 2004-06 között a moszkvai regioná­lis központban dolgozott. A húsz éve működő szervezet megala­kulása óta jelentős fejlődésen ment ke­resztül és folyamatosan változik, hogy megfeleljen a modern világ igényeinek és a legtöbbet nyújtsa a nukleáris ipar dol­gozóinak. A WANO igen sikeres 2005. októberé­ben tartott budapesti Közgyűlésén William Cavanaugh III. - akkori WANO elnök - a WANO jövőjével kapcsolatban hangsúlyoz­ta: "A nukleáris reneszánsz elérkezett, de biztonság nélkül nincs jövő". A WANO Moszkvai Központ nemzet­közi konferenciát szervez a "Nukleáris ipar: 20 éve a WANO-val" címmel Szent­péterváron (Oroszország) 2009. május 21- én a világszervezet megalakulásának 20. évfordulója alkalmából, melyen Radnóti István biztonsági igazgató képviseli a Paksi Atomerőművet. A WANO működésével kapcsolatos in­formációkat a PORTÁL "WANO" portietje alatt megtalálhatják az érdeklődők. Hadnagy Jelena Jéki László fizikus 1942-2009 Jéki László 1965-ben végzett az ELTE fizikus szakán, majd a Központi Fizikai Kutatóintézet (KFKI) munkatársa lett, kísérleti mag­fizikával foglalkozott. A fizikai tu­dományok kandidátusa fokozatot 1975-ben szerezte meg, és ettől az évtől 1980-ig a KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet tu­dományos igazgatóhelyettese. Tu­dománytörténettel és népsz­erűsítésével foglalkozott, az elmúlt három évtizedben több mint 1700 tu­dományos ismeretterjesztő munkája jelent meg. Szerepelt rádió- és tévéműsorokban, előadója volt a 2002-ben indult Mindentudás Egyeteme első szemeszterének. Is­meretterjesztő tevékenységéért a MÚOSZ Hevesi Endre-díjjal, az MTA Akadémiai Újságírói Díjjal tüntette ki. Több mint valószínű, hogy az utolsó írása az Atomerőmű újság áprilisi számában jelent meg Zéróteljesítményű reaktorok címmel és április 22-én, hosszú betegség után elhunyt. Japán munkastílusban, Indiában Magyar tűzvédelmi szakember is részese volt annak az Indiá­ban, Tarapurban végzett WANO ellenőrzésnek, aminek egyik jellemzője volt a japán munkastílus. Bokor László, a paksi atomerőmű tűz­védelmi csoportjának vezetője már hét éve vesz részt rendszeresen a WANO (World Association of Nuclear Operators = Atomerőmű Üzemeltetők Világszövetsége) által szervezett part­neri felülvizsgálatokban. 2009. már­cius 15. és április 3. között az indiai Tarapur 3-4 erőműben folyó ellenőr­zésre kapott felkérést, amit a WANO tokiói központja szervezett. A csoport 16 főből állt, tagjai a magyar Bokor Lászlón kívül koreai, amerikai, fran­cia, indiai és többségében japán szak­emberek voltak. A WANO vizsgálato­kat egy, nálunk is alkalmazott mód­szertan alapján, és kisebb-nagyobb adaptációkkal alkalmazzák vala­mennyi WANO központban. A Tara­pur 3-4 erőműben - ami kisebb a pak­sinál és két nehézvizes reaktorral mű­ködik - a vizsgálat egy rövid tréning­gel kezdődött, ami a vizsgálat lefolyta­tásának munkamódszerére irányult.- Mi jellemezte ezt a módszert, mitől volt különleges?- kérdezem Bokor Lászlótól.- A team irányítója egy komoly ta­pasztalatokkal rendelkező japán szak­ember volt, és a japánok közismert ud­variasságából kiindulva volt más, mint amilyenekben eddig részt vettem. Sza­badabban folyt, ami abban nyilvánult meg, hogy nem naponta követelték meg a jegyzőkönyvek leadását, hanem véghatáridőben. Természetesen en­nek ellenére mindenki igyekezett a munkatervnek megfelelően a papír­munkát is napi szinten elvégezni. Ké­szítenünk kellett a saját szakterüle­tünkre vonatkozóan egy munkatervet, a főbb szempontok megadásával és na­pi ütemezésre lebontva. Számomra újat jelentett, hogy mindezt adott főbb ellenőrzési szempontokra fókuszálva kellett elvégezni, melyek száma a munka előrehaladtával fokozatosan csökkent. Nálam a végén fogytak el, mert mindegyik területen ugyanazo­kat a szempontokat néztem. Nagyon kíváncsi voltam, hogy a japán munka­stílus mennyiben lesz más, mint a töb­bi. Picit több volt benne az udvariasko­dás, és nekem, európainak ennek el­lenére merevebbnek tűnt. A munka­­módszer érdekessége, hogy a típushi­ányosságokra nem csak megoldási ja­vaslatot keresnek, hanem az ok-okozat vizsgálata is komoly hangsúlyt kap. Ezt vizsgálat során így még nem alkal­maztam, és bár az elemzési módszert ismerem, mégis kellett hozzá ismere­tet gyűjtenem.- Milyen volt a kollegális kapcso­lat köztetek?- Meglepetést okozott számomra az erőmű személyzete, mert rendkívül jól felkészült szakemberekkel találkoz­tam. Szinte mindenki tökéletesen be­szélt angolul. Minden kérdésre őszin­tén válaszoltak. A belső szabályozáso­kat, amiket kértem, angol nyelven hoz­ták. Előírásaik kétnyelvűek, de helyisé­gek, berendezések feliratozása többsé­gében angol nyelvű. Maga a team ele­inte egy kicsit furcsának tűnt. Közel húszán voltunk összezárva több mint két héten áL Míg általában az ilyen munkacsoportokban szinte az első naptól kezdődően mindenki minden­kit keresztnéven szólít, itt azért meg­maradt bizonyos távolságtartás, a meg­szólítás a Mr. és ennek a japán változa­ta maradt. A keresztnéven szólítás csak egy-két embernél működött, le­het, hogy ez is a japánok klasszikus ud­varias stílusából adódott. Amúgy nem volt zavaró. A munkatempó mint min­den hasonló vizsgálaton feszített volt, napi 10-12 óra munka az erőműben mindenkinek saját munkaterve sze­rint, este egy rövidebb-hosszabb team értekezlet, és a vacsora után a napi pa­pírmunka az éjszakába nyúlott Én reg­gelente poénkodtam egy kicsit azzal, hogy akit jókedvűnek láttam, azzal kö­zöltem, bizonyára éjjel befejezte a ter­vezett jegyzőkönyvet, és megvan a si­kerélménye, úgy hogy a mai napot egy újabb adaggal kezdheti, és mindenki vevő volt a viccelődésemre, a harma­dik-negyedik naptól kezdően ez szinte a reggeli köszönéshez tartozott.- Hogyan nyugtáznád a kint töl­tött időt?- Ezalatt a japán munkastílus mel­lett az indiai kollégák magabiztos, felkészült hozzáállását is értem. Az ellenőrzésre szánt idő rövidebb volt, lényegesen több időt kaptunk az ese­mények elemzésére és a következte­tések levonására. A munkamódszer­nél erőteljesen kihangsúlyozták, hogy a vizsgálat során tényeket kell felsorolni, nem pedig megérzéseket. Amikor viszont azt vizsgáltuk, hogy egy-egy típushiányosság miért áll fenn, akkor az ok és okozat mellé már véleményt is lehetett fűzni.- Remélhetőleg hasznosítani tu­dod munkádban a kint szerzett tapasztalatokat! - Lovásziné Anna -Megszépült lógó Az irodaépület üzemi terület felőli oldalán lévő virá­gokból kirakott lógó ebben az évben a legszebb. A budapesti Nánási kertészet készítette kétnyári virá­gokból, árvácskából és bukszusból. A közel 5000 árvácskatőből és 1200 bukszusból készült kerté­szeti remekmű májusban megújul, mert az árvács­kákat kiszedik, és helyettük egynyári virág fog bólo­gatni az üzemi területre lépőkre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom