Atomerőmű, 2009 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2009-04-01 / 4. szám
2009. április 13 <Q>- mym paksi atomerőmű-ESZInfo Nosztalgia az „ usziban ” A paksi Tanuszodában már évek óta működik a diákok és felnőttek úszásoktatása. Ezzel kapcsolatban kérdeztem meg Adorján Györgyöt, régi úszótanáromat. Sokéves tapasztalatát osztotta meg velem, elárulhatom még mindig kellemes emlékeket ébreszt bennem a gyermekkorom uszodai élménye.- Mióta foglalkozik sporttal?- Mindig is szerettem a sportot, de csak gimnáziumban kezdtem el komolyabban művelni. Atletizáltam, kézilabdáztam, kosárlabdáztam és fociztam. Érettségi után elvégeztem a tanárképző főiskolát, testnevelés és matematika szakon. Attól kezdve mint szakember foglalkoztam a sporttal, először atlétikával, utána, amikor Pakson megnyílt a tanuszoda, akkor az úszással is.- Jelenleg mivel foglalkozik még a testnevelés-oktatás mellett?- Az Energetikai Szakközépiskolában vagyok testnevelés és matematika szakos tanár. Itt működik a diáksportkör, azon belül szervezünk nagyon sok sportágban programokat, illetve túrákat szárazon, vízen és havon. Ezek mellett még az uszodában oktatok úszást. Az uszoda éppen most volt 20 éves, azóta dolgozom itt.- Mi változott a kezdetek óta?- Nagy változás nincs, ugyanúgy jönnek a diákok, szeretnek most is úszni. Bár már nehezebb megmozgatni őket, nem egyszerű megtalálni azokat, akik szeretnek sportolni. Szülőket is meg kell győzni, hogy segítsenek rábeszélni a fiatalokat, hogy legyen számukra fontos a mozgás.- Emlékszem, hogy régen versenyeken is indulhattunk. Ilyen fantasztikus élményekben lehet-e része az utánunk jövő generációnak?- Persze, most is vannak diákolimpiái versenyek, ezeket ugyanúgy megrendezzük, mint régen. Most már szerencsére egyre többen jutnak tovább a megyei versenyekre, sőt ebben az évben már az országosra is bejutottak néhányan Paksról. Azt azért még elmondom, ami nagy bánatom, hogy igazi versenysportot itt úszásba nem sikerült megszervezni anyagi háttér nélkül, hiszen az uszodát ki kell fizetni mindenkinek. Ehhez komoly támogatók kellenek, akik a versenyzőknek a heti nyolc-tíz edzést tudnák fedezni, mert ez alatti óraszámmal nem érdemes elkezdeni a versenyeztetést.- Mik a kitűzött céljai, vágyai?- Hát, ez már nehéz. Szerencsére voltak nagyon jó eredmények, nagyon jó sportolóim. Vannak, akik a családi háttérnek köszönhetően megtehették, hogy elmentek Paksról Dunaújvárosba vagy Budapestre úszni. Volt világbajnok úszóm is. A fogyatékosok világbajnokságára jutott ki, és nagyon büszke vagyok rá. Fő vágyam az lenne, hogy talán most majd változik az uszoda működtetése, és lesz rá lehetőség, hogy belevágjunk komolyabb versenyeztetésbe.- Hallottam, hogy vízi balettet is szeretett volna indítani, ezzel a tervvel mi történt?- Az sajnos nem jött össze, hiszen ahhoz egész medencét kell bérelni. Kevesen mozognak egyszerre ebben a sportágban, tehát nagyon sokba kerülne. Csak szponzorok segítségével lehetne finanszírozni.- Gyerekekkel és felnőttekkel foglalkozni mindig nagy kihívás és egyben érdekes dolog is. Vannak esetleg emlékezetes élményei, amit a munkája során tapasztalt?- Minden korosztálynak megvan a maga szépsége. A picikéktől, amikor tanítjuk őket úszni, sok szeretetet és ragaszkodást kapunk. Az tényleg nagyszerű érzés, ahogy látjuk a csillogó szemüket. Később, középiskolás és felnőtt korban tiszteletet kapunk tőlük.- A mai diákság mennyire fogékony a sportolásra?- Vannak azért most is nagyon sokan, akik szeretnek sportolni. Természetesen olya is előfordul, maguktól rájönnek, hogy ez jó dolog. Van, amikor eleinte a szülők kényszerítik őket, és itt ragad. Tehát én azt mondom, hogy most is sokan vannak olyanok, akik szeretik a mozgást, meg olyanok is, akik a számítógép elé ülnek le. Annyi a különbség, hogy régebben a számítógépet más tevékenységek pótolták. Én azt gondolom, nagy változás nem történt, hiába mondanak mást országos szinten. Most is vannak, akik szeretnek mozogni, mint te is.- Köszönöm szépen. Sikeres és vidám munkát kívánok a jövőben! Prokob Ágnes Szép volt fiúk, szép volt lányok! Nem véletlen a focimeccseken is ismerős bíztatás, hiszen két olyan fiatalemberről szól a történet, akik az Energetikai Szakközépiskola Kollégiumában sportolói tevékenységük révén lakók. Fővállalkozó:Szloboda István Alvállalkozó: Szabó József Segéderő: Rács Zsófia Kónya Katalin Nagy munkálatok folytak az elmúlt napokban, tanárok és diákok közös összefogással felújították a lányszinten lévő tanuló-klubhelyiséget az ESZI Kollégiumban. Erről a nem mindennapi munkáról kérdeztem őket és Makó András festőművész tanár urat, hogy mi is ez a közös projekt.- Hogyan született meg a felújítás gondolata?- Rács Zsófia: Prokobné Marika néni, a csoportvezetőnk feltette a kérdést, hogy mit csinálnánk szívesen a kollégiumban? Ez a kérdés indította el a fantáziánkat, és azonnal rávágtuk, hogy mi ketten, Kónya Katával kifestenénk a tanulót. Akciótervet készítettünk, majd segítséget kértünk a rajzszakkörünket vezető Makó tanár úrtól. Igazából több hónapig készültünk, hiszen segítséget és pénzt kellett szereznünk. Partnerünk volt Feil József gondnokunk, hiszen a közös tervezés eredményeképpen először szőnyeget kaptunk. Majd festéket, függönyt, Tari Annamária gazdasági igazgatóhelyettes segítségével. Tanár úrral elmentünk kiválasztani a festékeket és megterveztük a színösszeállítást.- Hányán vettetek részt a munkában?- Kónya Katalin: Négyen indultunk először, majd ketten maradtunk, de akkor a fiúk felajánlották, hogy ha nem is ez a szakmájuk, de szívesen segítenek, hiszen van gyakorlatuk a festésben. Igazán megörültünk, hiszen bennünk csak az akarat volt meg, de soha nem festettünk még. Természetesen a faljavításnál hasznunkat vették, hiszen csiszolni kellett a falat, amiben tudtunk segíteni.- Meséljetek, hogyan vállalkoztatok a munkára?- Szloboda István: Makó tanár úr elmesélte, hogy mit terveznek a lányok, és kérdezte, hogy lenne-e kedvünk segíteni, és azonnal igent mondtunk, de nem csak azért, mert így bejuthattunk a lányok szintjére! Kihívás volt számunkra is, és kíváncsiak voltunk a végeredményre.- Ki segítette a munkátokat?- Szabó József: Makó tanár úr és Marika néni kipakolta a bútorokat, előkészítették a terepet, a lányok csiszolták a falat, az elsős lányok ablakot tisztítottak, függönyt mostak. A másodévesek felmostak, lemostak mindent, amikor befejeztük a munkát.- Mennyi ideig tartott a festés?- Szloboda István: Délután két óra körül kezdtük, és fél tízre végeztünk. Sajnos váratlanul el kellett másnap utaznom, így igyekeztünk még aznap befejezni, másnap a lányok takaríthattak. Vidám hangulatban, zeneszó mellett dolgoztunk. Jó érzés volt este látni az eredményt, a lányokkal közösen tettük fel a díszcsíkot is.- Milyen visszajelzéseket kaptak a diákoktól?- Makó András művésztanár: Amikor minden kész volt, a felsőbb évesek vették birtokba, az első szó: VAÚÚÜ! Ez volt. Persze a díszítésnél felkerültek a falra Mayer Anita tanárnő pályázatának eredményei, a házimozi rendszer és a tábla is. Nagyon vigyáznak a rendre, utcai cipővel nem mennek be, és vállalták, hogy besegítenek a takarításba is. Ennél többet várhat egy pedagógus?- Én pedig szintén azt mondtam, amikor láttam a klubot, hogy VAÚÚÚÜ!- Példájuk követendő. Prokob Ágnes ESZI-s diákok Hannoverben Régóta készültünk már erre a nagy útra, mely most végre megvalósult Az ESZI-s diákok közül a végzős informatikushallgatók szakmai kiállításra indultak Kirr Ágnes osztályfőnök szaktanáruk vezetésével. A világ legnagyobb informatikai szakkiállítására, a CeBíT-re utaztak. Diákok csak hétvégén mehetnek be kedvezményesen, az iskolából sem illik sokat hiányozni, így ezt ütemezték be - március 5-9. Kérésükre az erőmű rendelkezésükre bocsátotta egyik buszát, így minden akadály elhárult a kirándulás elől. Csütörtök reggel indultunk az iskola elől, délután már Prága mesés óvárosában sétáltunk (1992 óta méltán a Világörökség része). A csillagászai óra, az Orloj szinte hihetetlen, hogy 1402 óta mutatja az időt 24 órás számlapján (szabványosítás előtti), a hold állását Átsétálva a Károly hídon a fáradhatatlanok még a várba is fölmentek. Másnap a reggeli után irány Hannover. Előbb elfoglaltuk a szállásta (Budai-hegyekben) Barsinghausenben, a Természetbarát Szövetség vendégházában, majd S-Bahnnal visszautaztunk városnézésre. Végig mentünk a piros vonalon, mely a legfontosabb látnivalókat köti össze, csak sajnos szakadt az eső, így nem tudtunk "felhőtlenül" örülni a páratlan nevezetességeknek. CeBIT-élmények... Szombaton reggeli után S-Bahn-nal utaztunk be a kiállításra. Már a nyitásra odaértünk. Még itthon tájékozódtunk az internetről, de nem is gondoltuk volna, hogy ilyen hatalmas ez a kiállítás. Területén speciális, környezetbarát minibuszokkal lehetett közlekedni. Csomagjainkat elhelyeztük a ruhatárban, és kisebb csoportokra válva indultunk a vásárba. A pavilonok témák szerint adtak helyet a kiállítóknak. Az egyik pavilonban csak a mobiltechnológiával kapcsolatos kiállítók jelentek meg. Érdekes volt, hogy az ingyenesen letölthető szoftverek gyártói is helyet kaptak a kiállítók között Találkozni lehetett a Mozillával, az Open Office Org-gal, az Ubuntuval is. Külön érdekesség volt a Zöld ÍT pavilon, ahol a környezetbarát technológiák alkalmazását helyezték előtérbe az informatika területén. A hardverbemutatóknál látványos volt, hogy szinte minden eszköz vízhatlan volt A szülők gyakran mondják:" Ne a számítógép előtt görnyedj, menjél játszani!" Az Intel által fémjelzett játékpavilonban valódi ütővel teniszezni lehetett, és a gép mutatta meg a mozdulat eredményességét - számítógépes szimulációs játék. Ezek közül a játékok közül néhányat bárki kipróbálhatott A pavilon színpadán 3 fős csapatok még a régi hagyományos módon versenyeztek egymással a közkedvelt Word of Warcft-on. A játékosokat a kezdés előtt bemutatták. A színpad előtt ülve kivetítőkön lehetett követni az eseményeket Külön pavilonban voltak a biztonságtechnológiával foglalkozó cégek, a műholdas tájékozódással (GPS) kapcsolatos kiállítók. Megdöbbentő volt a kiállítók száma, kiállított termékek sokasága. Vasárnap reggel hazaindultunk. Egy kis kitérőt tettünk a közeli Minden nevű kisvárosba, ahol az Ems és az Elba folyókat összekötő 300 km hosszú hajózható csatornát majd 400 m hosszú hídon vezették át a Weser folyó felett. Szerencsénkre láthattuk, amikor egy uszály haladt áta hídon, a csatornán. Érdekesvolt. gyulai Protokoll - térkép az élethez Napjainkban gyakran találkozunk magával a protokollal, egyre nagyobb hangsúlyt kap életünkben, még sincs igazán mindenki tudatában a jelentőségével és szükségességével. Az Energetikai Szakközépiskola és Kollégium 13. D csapata sikeresen vette az Országos Protokollverseny februári elődöntőjének akadályait, és ismét megcsillogtathatták tudásukat a Siófokon március 16. és 17- én megrendezésre került döntőben. A diákok, Galó Éva, Makai Anett és Pukli Annabella, sokat köszönhetően Nagy Éva tanárnő felkészítő munkájának, remek eredményt értek el, hiszen az összes többi iskolát megelőzve - vendéglátóipari iskolákat is - első helyen végeztek. A versenyre rengeteg jelentkező volt iskolánkból, de sajnos iskolánként csak egy-egy csapat nevezhetett. Iskolánk mellett szól az a tény is, hogy tavalyi csapatunk is sikeresen továbbjutott a döntőbe. A mostani csapat lázasan készülődött a nagy megmérettetésre, remek eredményeket is vártunk tőlük, hiszen az elődöntőben kiemelkedtek tudásukkal. Az elődöntőben tesztfeladatokat kellett végrehajtaniuk több témakörön belül, rangsorolást kellet csinálniuk, remekelniük kellett a gasztronómiában. A gasztronómiai tudás nem volt elegendő, hiszen terítések hibáit és a poharak különböző fajtáit kellett megismerniük, majd a pohárba való italt megnevezni, és annak a megfelelő hőfokát meghatározni. Konyítaniuk kellett a megjelenéskultúrához, majd szalvétahajtogatásban, csomagolásban és csomagolási technikákban csillogtatták meg tudásukat. Borítékban kapott feladataik közé tartozott az ajándékozás is: kor, rangsor és alkalom alapján kellett meghatározni a megfelelő ajándékot egy személy számára felhasználva fantáziájukat, kreativitásukat és az ajándékozás szabályait. A döntőben hasonló elgondolkodtató és fejtörő feladatok vártak rájuk, kiegészítve programtervezéssel, meghívással, meghívó készítéssel és további ügyességi feladatokkal. A verseny szervezői persze minden évben tartogatnak meglepetést a verseny résztvevői számára. így volt ez idén is. Először egy háromórás feladatban kellett egy japánból érkező házaspárnak három napos programot szervezni, Magyarországgal kapcsolatos ajándékot adni, persze szabadidős programokkal fűszerezve. A 13-ikos lányok egy kiállítással és egy háromperces prezentációval készültek a döntőre Németországról. A kiállításhoz használható területük mindösszesen egy 80x80 cm-es asztal, ami - valljuk be - nem tette könnyebbé a feladatukat. A lányoknak rengeteg ember segített, szívüket-lelküket és kreativitásukat és rengeteg idejüket áldozva és adva a munkába. A ESZI csapata ezzel is kiemelkedett a többi csapat közül, akárcsak a prezentációjukkal, amelyet Galó Éva kívülről, bajor népviseletben adott elő. Égy kis gasztronómiával ismét elgondolkodtatták a szervezők a versenyzőket, de ezt az akadályt csapatunk ismét sikerrel vette. A rangsorkészítő feladatban az eszis lányok magasan kiemelkedtek, hiszen ezt a feladatot csak ők teljesítették sikeresen, így egyedül ők érték el a maximális pontszámot, míg a többiek kénytelenek voltak megelégedni nulla ponttal. Azt bizonyította, hogy a feladatokra nem igazán lehet felkészülni az a program is, amelyben élőben bemutatott versenytáncokat kellett felismerni zene nélkül, hiszen maga a tánc is fontos része a viselkedéskultúrának. Úgy gondolom, hogy ez a verseny óriási lehetőség arra, hogy felhívjuk a fiatalok figyelmét a viselkedéskultúra és a protokoll fontosságára, hiszen a mai bonyolult életünk fontos részévé vált. Világ életemben úgy képzeltem el ezt a "szabályrendszert", mint egy térképet, útmutatót vagy térképet a helyes viselkedéshez és a mindennapi élethez. A lányok nagyon sokat készültek erre a megmérettetésre, rengeteg idejüket áldozták fel rá, ami nem kis önfeláldozást jelent, hiszen hamarosan itt van a szakmai vizsgák ideje. Úgy mentek el a versenyre, tudták, hogy nyerni fognak, mégis óriási meglepetést jelentett számukra az első helyezés. Eleve hátránnyal indultak a többi iskolával szemben, érezték, hogy rengeteg tanulnivalójuk és hiányosságaik vannak, de bizonyítani akartak. Sikerült is nekik! Gratulálunk a lányoknak, nagyon büszkék vagyunk rájuk! Ózner Otília
