Atomerőmű, 2009 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2009-12-01 / 12. szám

2009. december 9 paksi atomerőmű Rendhagyó osztálytabló Az AtomerőműSportegyesület elnök­ségi ülésén hangzott el, és általános támogatást kapott az a felvetés, hogy az Atomerőmű újságban kerüljön bemu­tatásra a Szabadidősport Szakosztály tevékenysége. A novemberi és a decem­beri számokban ennek a kívánalomnak teszünk eleget Kovács András, a síszakcsoport vezetője Mikor és milyen cél­lal alakult a síszak­csoport? A szakcsoport az ASE-val egyidős, de a je­lenlegi formájában 1995 óta működik. Fő célja a szabadidő hasznos eltöl­tése, ezért az egész év a síszezonra való felkészü­lés jegyében zajlik. Sítá­borainkat szakképzett vezetők szervezik, és egyik fő jellemzője a csoportos szervezés nyújtotta lehetőségek és kedvezmények kihasználása. Milyen programokat szerveztetek idén, illet­ve szerveztek jövőre? Hová jártok síelni? lövőre négy nagyobb tábort szervezünk. Min­den túravezetőnek van specialitása, kedvenc or­szága. Ausztria, Olaszország szerepel most az úti célok között, és természetesen az iparági sítalál­kozó Szlovákiában. A túravezetőink minden év­ben akkreditált továbbképzésen vesznek részt Vart-e szervezett programotok a síszezonon kí­vül? Tartotok-e például valamilyen edzéseket? A hómentes hónapokban szerdánként ke­rékpározunk. Csatlakoztunk a természetjárók országjáró kerékpártúrájához. Szeretnénk be­kapcsolódni a demeteresek nordic-walking prog­ramjába is. Hogyan tanulhat meg ma valaki Pakson sí­elni? A kérdésnek két része van, hol és kivel? Pak­son és környékén a hóviszonyok miatt nem lehet sízni. A kömlődi pálya csak gyakorlott síelőknek ajánlható, de a síszakcsoportnak nincs kapcsola­ta az üzemeltetővel. Sokszor próbáltunk elméleti és fizikai felkészítést szervezni az utazás előtti hónapokban. Nem volt rá igény. Viszont a hegyen mindenki azonnal szeremé jól sízni. Bárkitől meg lehet tanulni sízni, aki hajlandó rászánni az ide­jét a tanításra és gyakorlott síző. Azt gondolom, hogy mégis jobb szakemberhez fordulni, aki egy hosszú évek alatt kidolgozott, jól bevált tematika lépésein vezeti keresztül a tanulót Ilyenek már vagyunk Pakson nyolcán, az országban pedig nagyon sokan. A szakcsoporton belül az oktatás ingyenes. Minden általunk szervezett táborban van oktatás, általában több tudásszintnek megfe­lelően - attól függően, hogy hány oktató áldozza föl a saját szabadságát hogy részt vegyen ilyen programban. Hány tagja van összesen a szakcsoportnak? Mi a tagság feltétele? Csak PA Zrt-s, illetve atomerőműves dolgozók lehetnek tagok, vagy mások is? Mi a jelentkezés módja, ha valaki tagja kíván lenni a szakcsoportnak? Hogyan tudnak elérni téged, illetve a szak­csoportot az érdeklődők? Az ASE alapszabálya értelmében bálki lehet tag, aki egyetért az egyesület célkitűzéseivel és megfizeti a tagsági díjat. 80 és 90 fő között mozog azoknak a száma, akik szakcsoporttagnak vallják magukat, és 120 és 150 között van azoknak a szá­ma, akik eljönnek velünk táborozni. Az ASE hon­lapján olvashatóak az elérési lehetőségek, de ha az erőműben vagy Pakson sízésről beszélgetsz, hamar útbaigazítanak. A programokon csak az állandó tagok vehet­nek rész, vagy csatlakozhatnak tagsággal nem rendelkezők is? Ha igen, mi a tagság előnye? A tagok a költségekből kedvezményeket kap­nak. Nem tagokat az üresen maradt helyekre veszünk fól. MUyen források fedezik a szakcsoport műkö­dési költségeit? A működési költségeket az ASE finanszí­rozza. Ezt a szervező feladatokra és a túra­vezetők továbbképzésének támogatására fordítjuk. Ez a költségvetésünk 5-6%-át teszi ki. Néha adódnak szponzori és reklámpén­zek is, melyek összege teljesen változó, néha eléri a 10%-ot is. Ezeket a tagok utazásának támogatására fordítjuk. Ebből is látszik vi­szont, hogy jórészt saját magunkat finanszí­rozzuk. MUyen feladatokat ölel fel szakcsoportvezetői munkaköröd? Most gyakorlatilag a teljes ügyvitelt A koráb­bi szakcsoportvezető halála után nem tartottuk érdemesnek vezetőség működtetését. Van két sporttárs, akikkel megbeszélem az ügyes-ba­jos dolgainkat de formálisan ők nem vezetői a szakcsoportnak. Idénysport lévén, gyakorlatilag fel évig, csak a nem változó pénzügyi beszámo­ló elkészítése a feladat Az ASE új SZMSZ-ének elfogadása okán ebben jelentős változás lesz év elejétől. Nem jelent-e nehézséget szakcsoportvezetői munkád összeegyeztetése az atomerőműves munkáddal? 1984-ben szerettem bele a sízésbe. Akkor a re­aktor osztályon dolgoztam. Hogy ne legyen vita a nyári szabik miatt, a főgépészem (Stiga) rábe­szélt a téli szabira. Miután a sok év alatt elég jól megtanultam a léceket irányítani, a családomat barátaimat is bebolondítottam. Beleszerettem a sí oktatásába Ennek eUenére egyre nehezebb a helyzet 2004 óta egy olyan 40 fős osztályt veze­tek az erőműben, ahol komoly szakmai kihívások vannak az üzemidő-hosszabbítás kapcsán. Ezek az ügyek egyre inkább lekötik a figyelmemet és egyre nehezebb szabadidőben a pihenés, kikap­csolódás helyett „társadalmi" tevékenységet vé­gezni. Ezért is örülök az ASE-vezetés döntésének, miszerint minden szakosztálynak az új SZMSZ szerint kell működnie. MUyen eredményeket emelnél ki a szakcso­port életéből? MUyen hosszabb távú terveitek vannak a jövőre nézve? A legbüszkébb arra vagyok, hogy kialakult egy olyan „kemény mag", aki érti, hogy mi a biztonságos és gondtalan táborozás lényege, és hajlandók tenni is érte. Élvezettel tanítják kollégáinkat, barátainkat ennek a gyönyörű sportnak a nehézségeire és szépségeire. Az elmúlt években a nyugdíjazások miatt meg­fogyatkozott ez a létszám, és egy kicsit meg­ijedtem, hogy a várva várt megújulás elmarad. Szerencsére nem így volt. lelentkezett néhány fiatalabb sporttárs, akik immár tagjai ennek a magnak. Nem akarnék hosszú távú tervekről beszélni, eddig jólhasználtukkia lehetőségein­ket, elégedett vagyok a működésünkkel. Mond­hatnám: csak így tovább! Viszont említettem, hogy vezetőségválasztás előtt vagyunk. Remé­lem (velem vagy nélkülem) az új vezetőségnek lesznek új ötletei, és legalább a holtszezonra lesznek olyan programok, amik a mostaninál jobban vonzzák a sportolni vágyókat PmnczZoltán Paksi karatésok sikerei az országos és a világbajnokságon Az olvasói visszajelzések alapján évek óta kiemelt figyelemmel kísérjük az atomerőműben dolgozó kollégák gyermekeinek sportsikereit, így ismét örömmel adunk hírt: az országos és az azt követő világbajnokságon kiválóan szerepeltek sensei Záborszki Zoltán hat dános edző tanítványai, a Paksi Sportegyesület Karate Szakosztály versenyzői „A karate egy eszköz, amin keresztül fejleszteni tudjuk a fiatalok jellemét is. Egy összetett elméleti és fizikai kultúra, ami tökéletes önvédelmi harcművésze­ten keresztül épül fel. A tanítás és így a tanulás célja nem az agresszív, inkább egy nyugodt és magabiztos természet fejlesztése. Tanulságosak a sportágala­pító Funakoshi Gichin intelmei: Eddzél teljes szíveddel, teljes lelkeddel, és soha ne próbáld megmagyarázni a hibáidat! Az igazi gyakorlás nem szavakkal törté­nik, hanem az egész testtel! A tanácsolt edzésen kívül a karatéban is fontos a versenyzés, szükség van az éves munka megmérettetésére, a tapasztalat gyűjté­sére. Fontos még a karate népszerűsíté­se is, és az elért eredmények után lehet szponzorokat behozni a sportágunkba. Az idei világbajnokságról versenyzőink egy ezüst- és kettő bronzérem mellett, számos értékes helyezéssel térhettek haza, s ezzel öregbítették nemcsak vá­rosunk, hanem a PSE eddigi jó hírét is, amelyért köszönettel tartozunk a Paksi Atomerőmű Zrt. vezetőinek, akik támo­gatják nemes céljainkat és szponzorálták a versenyen való részvételt.” - tájékozta­tott sensei Záborszki Zoltán, aki harminc éve foglalkozik fiatalok felkészítésével. A hat dános paksi vezetőedző a hazai Tradicionális Shotokan Karate Szövet­ség (TSKSZ) technikai instruktora és az SKDUN Karate Világszövetség nemzet­közi vezető versenybírói minősítésével is rendelkezik, melyet március közepén a Bukarestben rendezett nemzetközi szemináriumon szerzett kvótával újított meg. A nemzetközi bírói szemináriumon elméleti, a román nemzeti bajnokságon - ahol közel kilencszáz fő versengett - a gyakorlati tudásukról adtak számot a sa­rok-, illetve vezető bírók. A nemzetközi SKDUN és a hazai TSKSZ keretein belül edző karatékák számára idén október 3-án Pakson került megren­dezésre az országos csapatbajnokság. A világbajnokságot megelőző eseményen több mint száz fő vett részt az ország tizen­egy klubjából. A formagyakoriat (kata) és küzdelem (kumite) számokban egyénileg valamint háromfős csapatokkal mérhették össze tudásukat a karatékák. Ahogy az el­múlt évben Keszthelyen, idén is a legered­ményesebb klubnak járó kupát a Paksi SE sportolói nyerték el. Az országos verseny után október köze­pén a Paksi Atomerőmű ZrL szponzori támogatásával negyvenöt paksi karatéka utazhatott a világbajnokságra. Az Egerben rendezett 17. SKDUN Funakoshi Gichin Ka­rate Világbajnokságon a benevezett negy­venkét országból a legjobb ezer karatéka szerepelt A paksi fiatalok jól szerepeltek az idei nagyon erős mezőnyben: Az ifjúsá­gi kategóriában, Rizsányi Kata kumitében (küzdelem) ezüstérmet szerzett A szintén paksi Bogdán Attila kata formagyakorlatát bronzéremmel jutalmazták a bírók. A Ri­zsányi Kata, Ormosi Réka, Bede Boglárka, Gimes Kinga összeállítású magyar csapat küzdelmes viadalok után, az ünnepélyes eredményhirdetéskor felállhatott a világ­­bajnoki dobogó harmadik fokára. A ve­teránok között elmúlt évben ezüstérmet szerzett Guzorán Attila idén egy értékes negyedik helyezést ért el. Szerkesztőségünk gratulál az országos és a világbajnokságon elért szép sikerek­hez! Sipos László Jegyernik László (1951-2009) Nyugdíjas kollégánk türelemmel viselt tartós betegség után, 2009. november 18-án, a szekszárdi kórházban hunytét 1951. május 21-én született Budapesten Ugyanitt vé­gezte iskoláit, a József Attila gépipari technikumban gép­ipari technikus szakképzettséget, majd felsőfokú termelésirányító képesítést szerzett 1979. november Íjén nyert felvételt a Paksi Atomerőmű Vállalathoz mechanikai anyagvizsgálóként, majd 1992-ben a 'dokumentációtár csoportvezetője lett 2001 óta a gépész szakterületi dokumentádótárban vezető dokumentátor, feladata volt a dokumentációtár operatív irányítása. 1986-ban a dokumentációk alfanumerikus jeldolgozásában nagy szerepet vállalt Munkáját nagy szorgalommal, szakmai hoz­záértéssel végezte. Kollégái szerint segítőkész, vidám ember volt, mindig mindenben lehetett rá számítani 2007. december 30án vonult nyugdíjba. Pakson élt, ideje nagy részé családja körében töltötte Érdekelte a haditechnika, a modellezés, szeretett főzni, utazni Nyugdíjas kollégánkat fájó szívvel gyászolja édesanyja, gyermekei Rita és Dávid, lánya családja, testvére és családja, volt felesége, barátnője, barátai, ismerősei és munkatársai Jegyernik Lászlót 2009. november 26án helyezték örök nyugalomba a paksi Fehérvári úti. temetőben. Emlékét megőrizzük, nyugodjék békében! KZné Nagy Tamás (1955-2009) Nagy Tamás, a PA ZrL nyugdíjasa 2009. november 21- én, a szekszárdi kórházban, életének 55. évében elhunyt Ózdon született 1955. március 27-én Általános és kö­zépiskolai tanulmányait Ózdon végezte, majd Miskolcon a nehézipari műszaki egyetemen szerzett főiskolai diplomái 1983-ban került az atomerőműbe, a reaktor osztályon először primer köri gépészként, majd főgépészként, 19851ŐI pedig reaktoroperátorként folyamatos három műszak­ban dolgozott Feladatát képezte a reaktor és a primer köri rendszerek üzemeltetése Üzemviteli pályajutása során sok fiatal került ki a kezei közül, közülük ma többen vezető beosztásúak. Megbecsült szaktekintélynek számított, szavára mindig érde­mes volt odafigyelni, mindig lehetett tőle tanulni Vezetői, munkatársai jó humorú embernek, igazi egyéniségnek tartották 2008. december 30án korengedménnyel vonult nyugállományba Nyugdíjasként is aktív volt, szabadidejében szeretett kirándulni, és szívesen tartóz­kodott hétvégi házukban, ahol a ház körüli teendőket ellátta. Fájó és megtört szívvel búcsúznak tőle: édesanyja, felesége és fia, két idősebb fia és édesanyjuk, menye, köze­li rokonai, barátai és ismerősei 2009. december 4-én a család, a rokonok, a barátok, a kollégák és ismerősök kísérték utolsó útjára a paksi Fehérvári úti temetőben A Paksi Atomerőmű Zrt kollektívája nyugdíjas kollégánk emlékét megőrzi, nyu­godjék békében KZné Lipovszky Gyula (1945-2009) A Paksi Atomerőmű Zrt kollektíváját mélyen megrendí­tette a hír, Lipovszky Gyula nyugdíjas kollégánkat tragikus hirtelenséggel, 2009. november Aén, életének 64. évében érteahalái 1945. november 21-én született Szekszárdon Ugyanitt végezte az általános iskolát és a gimnáziumot Az Erdészeti és Faipari Egyetemet Sop­ronban kezdte el, tanulmányait azonban Lengyelországban fejezte be faipari mérnöki diplomávaL Moszkvában a Társadalomtudományi Akadémián oklevelet, a budapes­ti Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen pedig diplomát szerzett 1989. november Íjén lépett be a társasághoz A rendészeti osztályt vezette, ezzel összefüggésben az atomerőmű őrzésvédelméért, vagyonvédelméért és titokvédelméért volt felelős. Nagy tudással, széleskörű tapasztalattal rendelkezett, vezetői munkáját nyugdíjba vonulá­sáig magas színvonalon végezte Feletteseivel és beosztottaival egyaránt jó kapcsolata volt, tisztelték, mint embert és kollégát 2007. október 12-én vonult nyugáüományba. Kiemelkedő szakmai ismereteit, szaktudását nyugdíjasként is igénybe vették. Annak a munkának a fejlesztésében vett részt, amelyet éveken keresztül ő maga készített elő. Jtakson élt feleségével, szabadidejét családi körben, szeretett gyermekeivel és unokájával töltötte, kedvelt időtöltése volt a horgászat Nyuftlíjas kollégánkat mélyen gyríszoljti családja: édesanyja, felesége, testvére, gyermekei és unokája. Fájdalmukban e^íitt érez a paksi atomerőmű vezetése és koüektítája. KZné

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom