Atomerőmű, 2009 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2009-10-01 / 10. szám
2009. október riiym paksi atomerőmű 15 Két keréken az Alföldi kéken! A természetjáró szakosztály programjában sok éve szerepel „kéktúra", most az Alßldi Kéktúra (AK) teljesítését kezdtük el kerékpárral. Szekszárdtól Sátoraljaújhelyig tart a 850 km-es kék jelzés, áthalad az Alföld különböző tájegységein. Hétfőn reggel 17 „kéktúrázó” indult el, hogy a szekszárdi vasútállomástól induló kék sáv jelzésén nekivágjon a túra 1. szakaszának. Szekszárdig csak bemelegítés volt, a Rockenbauer Pál kopjafánál rövid pihenő, majd az első pecsétet begyűjtve és közös fotót követően elindultunk. Első akadály az épülő M6-osnál: egy korláton kerékpárjainkat átemelve tudtunk csak továbbhaladni. A csapat autópálya-építő szakértője érces hangon kifogásolta is ezt az akadályt az építőknél. Bárányfoknál a szabadidőközpont német tulajdonosa pecsételt, majd a gemenci erdő lombjai között haladtunk. A Keselyüsi csárdától frissítő után aszfaltborítású gát, majd a Rezéti-Holt-Duna-ág vadregényes tája következett Az erdő csendjét a bajai híd felújításának zaja nyomta el. 87 km után értünk bajai szálláshelyünkre. Kedden a Duna alföldi oldalán kezdtünk, a Tanya csárdánál egy kuvasz egyértelműen tudtunkra adta, hogy nyitás csak 11-kor. Dunadülőnél elhagytuk a gátat és földúton folytattuk, Siikösd felé poros, de jól tekerhető földút mellett megnéztük a Szent Anna kápolnát, mely szomorú családi tragédiának állít emléket. Sükösd után elkezdődött a híres-hírhedt bács-kiskuni homoktenger. A sebességünk csökkent, a kerékpározás hosszú szakaszokon lehetetlen volt, már a pálinkatartalékokat is be kellett vetni a helyzet kezelésére. Több defektet is kaptunk, de ez nem rontott a menetidőn, köszönhetően szerelőnknek. A hajósi Jutka panzióba kissé enerváltan érkeztünk meg, tankolásra nagy szükségünk volt. Korrigált útvonalon mentünk Kéleshalomig, ahol a helyiektől biztató hírt kaptunk a Kunfehértóig hátralévő útról, elhittük, ez hiba volt Kb. 1 km-t tekertünk, mikor ismét homoktengerben találtuk magunkat, a jelzések hiánya fokozta az út iránti neheztelésünket Lement a nap, elemlámpákat vettünk elő, és a közeli szálláshelyünkről elénk érkező autót követve érkeztünk be Kunfehértóra. A vacsora átlagos volt, az italfogyasztás és a fáradtság átíag feletti. Kevesen maradtunk késő esti beszélgetésre. Reggel még érezhető volt a lábakban a homokkal vívott harc, de azért nekivágtunk a Kis keceli útnak nevezett homoksztrádának, az 53-as útra kiérve ismét korrigált útvonal következett az előző nap tapasztalata alapján. A Petróczi iskolánál már a 10. pecsétünket kaptuk, melynek örömére rövid, zenés ünneplést tartottunk. A kunsági homoktól eltelve ebédszünetet Rúzsa központjában egy rendezett, szép parkban tartottunk. Itt személyesen a polgármester jött hozzánk érdeklődni. Kellemes beszélgetés alakult ki, majd a csapatot meghívta kávéra, a közös fotókészítés után jó hangulatban és a „vannak még jó emberek” friss élményével tekertünk tovább. Bordányban megelégedtünk a „Gyuri kocsmája” bélyegzővel, de Szatymazon kitérőt tettünk a vasútállomáson lévő MTSZ-es pecsétért. A nap végén a Postakocsi csárda és kempingben pihentünk meg. Kicsit felhős, de jó időben indultunk reggel Ópusztaszerre, aszfalton mentünk, a párhuzamosan futó földutak nem voltak elég csábítóak. Az Emlékparkban MTSZ- es pecsétet kaptunk, a látnivalókra sajnos nem volt időnk, e helyre egy egész napot kell rászánni. Rövidesen elértük a Tiszát, a kompra várva láthattuk, hogy kevés víz van a folyóban. Túlparton a mindszenti Halászcsárdában bélyegeztünk, és rácsodálkoztunk egy kis táblára a tűzfalon, mely emlékeztetett és figyelmeztetett, hogy 2006. 04. 22-én a megáradt folyó milyen magasan volt, megdöbbentő látvány. Hosszú, egyenes szakasz után újra földút, de ez már nem a kunsági homok, hanem jól tekerhető, kemény út volt A Kéktói erdő sarkánál, a mellettünk futó árok túloldalán, a szántó közepén magányos ló nyugalmát zavartuk meg, úgy tűnt, nem érti, miért tekerünk olyan intenzíven tova erről a nyugalmas csongrádi tájról. Ebédszünet Nagymágocson, majd Árpádhalmon egy autentikus kocsmában kaptunk pecsétet, csak annyit, hogy Lenin út 2. a címe. Gádoros után kietlen, szikes talajú pusztai rész következett, a kákafoki főcsatorna gátja mellett. Rövidesen feltűnt Szarvas víztornya, de odáig még pár km-t tekertünk, Bikazug felől értünk be, az Erzsébet liget kanyargós tanösvényén keresztül. Szállásunk a Holt-Körös partján volt, olyan finom és bőséges vacsorát kaptunk, mely az aznapi 117 km okozta energiaveszteséget gyorsan pótolta. Pénteken is szép időben indultunk, a történelmi Magyarország mértani középpontját jelző emlékműtől a gáton tekertünk tovább, ezt a szakaszt a Hármas-Körösön egy vasúti hídon történő átkelés és a Hortobágy-Berettyó folyó árvízkapuja tette színessé. A Peresi bemutatóháznál az érdekes kiállítás mellett szép egyedi kéktúrás bélyegzőt is kaptunk. Mezőtúron, a Fazekas múzeumban pecsételtünk, majd ebédszünet után következett egy végtelenek tűnő gátszakasz, 36 km-en csak a Nagykunsági főcsatornánál és egy emlékműnél volt érdemes megállni, no meg azért, mert Jani a 6. defektet szerelte. Több mint két órán keresztül rázkódtunk a bicajon, Ecsegfalván jólesett már egy stabil pont. Dévaványa előtt még bementünk a Réhelyi túzokrezervátumba pecsétért A vadászházban jó helyünk volt, vacsora után néhányan meglátogattuk a „Harmadüt féUdő” nevű intézményt, hiába, ez egy könnyű nap volt. Másnap reggel gyorsan elértünk Körösladányig, majd a Sebes-Körös ámyékmentes gátján a Vidratanyánál pihentünk meg. Itt van az AK felezőpontja. A Vésztői Emlékhely után Okány érintésével Zsadányig tekertünk, ahol egy hangulatos presszónál álltunk meg. A bejáratnál remek példáit láttuk a kerékpár „sokoldalú” használhatóságának. Geszten helyi idegenvezető vezetett ki a falu határában lévő Tisza-kriptához, ahol országunk történelmének három meghatározó személyisége nyugszik. Innen a bégécsi halastórendszer közötti rázós földúton mentünk tovább, sűrű nádas rejti el a védett tórendszert. A bicajok és néhány testrészünk napi rázásvizsgálata után Körösharsány érintésével értünk be szálláshelyünkre. Vacsora után a közeU Milan ivóban csodáltuk meg a tulajdonos kedvenc focicsapatát ábrázoló számtalan képet és különböző ereklyéit, és láthattuk a fiatalok szombat esti szórakozásának helyi szokásait is. Reggel az utolsó napnak vágtunk neki, Furtán a 40. pecsét, majd Bakonszegen Bessenyei György emlékházát néztük meg. A Berettyó gátján tekertünk tovább, feltűnt a célpontunk, Berettyóújfalu. Végigtekertünk a főutcán, és fáradtan, de büszkén, önbecsülésünkben egy újabb „jó pontot” szerezve ültünk le a szépen megterített asztalhoz. Ebéd közben percről percre változott a letekert 597 (!) km megítélése, a desszertnél már kiderült, hogy „sima ügy” volt Rövidesen megjött az autóbusz, meUyel 5 óra alatt hazaértünk. Az AK 1. részét teljesítők némelyike a 2. részről érdeklődött, nekik és mindenkinek azt mondom: figyelni kell, és elolvasni a természetjáró szakosztály 2010. évi túratervét! (Bővebben a honlapon) Gergely László, túravezető Pályautak találkozásában Két művész, Oláh Erika (Sárszentlőrinc) tűzzománcos és Eisenmayer Jenő (Budapest) ötvös Utak és állomások c. kiállítását láthatta az érdeklődő közönség szeptember 11-től 30-ig a paksi Városi Művelődési Központ könyvtárgalériájában. A kiállítást Major Róbert színész nyitotta meg, a vendégeket Gutái Istvánná könyvtárvezető köszöntötte. Oláh Erika művészi munkásságát kezdetektől népszerűség övezi. Alkotásait különböző szakmai zsűri minősíti. 1991 óta képei rendszeresen láthatók hazai és külföldi kiállításokon, és megtalálhatók magángyűjteményekben, közintézményekben. Eisenmayer Jenő évtizedeken át ékszerészként dolgozott. A közelmúltban megtalálva az ötvösség ritkán alkalmazott technikáját a domborítást, teljesen átadta magát a művészi alkotás örömének, a kézművesség e nemes ágában való elmélyülésnek. A kiállítás címe, Utak és áUomások a két alkotó különböző pályaútjára, találkozásukra és a közösen meglelt állomásra utal. A t)emutatott tárgyakon, képeken a vaUásos ábrázolás, a múlt, a népi hagyományok iránti elkötelezettség mutatkozik meg. Az érdeklődő közönség elismerése, visszajelzése alapján a kiállítás finom, tiszta érzelmekről, a múlt tiszteletéről tanúskodik, ahol a tűzzománcos munka és az ötvösség harmonikus, szép összhangra talált Lovásziné Anna Győztes dunai sárkányok, három érem az Eb-n ARTESZ Kupa vitorlásverseny a Balatonon A sárkányhajóklubok egyik legrangosabb európai versenyén arattak győzelmet, mutatták meg tehetségüket a Tolna megyei fiatalok, akik a Dunaföldvári S.T.E. Sárkányhajóklub színeiben versenyeztek. A nyár közepén Budapesten rendezett XIII. Klub Legénység Sárkányhajó Európa-bajnokság a Lágymányosi öbölben zajlott, ahol 12 ország 86 legénysége, 1800 versenyzője mérte össze ügyességét, gyorsaságát. Itt lettek bajnokok az ifjú Duna-menti sárkányhajósok! A Paksi Sárkányhajóklub alelnöke, Hubert István tájékoztatása szerint három Duna-parti sárkányhajóklub - a Dunaföldvári Sportot Támogatók Egyesülete Sárkányhajóklubja, a Tolnai Sárkányhajóklub és a Paksi Sárkányhajóklub - összefogásának eredményeként állt össze az ifjúsági csapat, mely a hazai sikerekhez két arany- és egy ezüstéremmel járult hozzá. Ez a győzelem a fiatal magyar sportolók tehetségét bizonyítja! És nemeseik a Tolna megyei sárkányhajósok, de a magyar sárkányhajósport történetében is kiemelkedő jelentőségű. A csapat a 18 év alattiak számára kiírt Junior Open kategóriában Európa-bajnok lett úgy a 200 méteres, mint az 500 méteres távon, míg a 2000 méteres maratoni távon Ebezüstérmet szerzett. A legénységet alkotta a dunaföldvári klubtól Gyarmati Sándor, Szabó Lóránt, Nahlich Csaba, Pere János, Molnár Levente, Dohárszki Robin, Györkő Bence, Nagy Péter, Nagy Tamás, Németh László, a tolnaiaktól Benedeczki Dóra, Berka János, Farkas András, Merényi Dániel, Mozbacher Fanni, Sipter Géza, Varga Dániel, Varga Máté, Kaszás Boglárka, Kovács Alexandra és Szekeres István. A csapat edzője és kormányosa a tolnai Varga Tibor volt. Gratulálunk a csapatnak és edzőjének a kiemelkedő eredményekhez és további szép sikereket kívánunk! Lovásziné Anna A több éve tartó hagyományoknak megfelelően idén is augusztus közepén, a Balatonon rendezte az Atomerőmű Sportegyesület (ASE) az idei ARTESZ Kupát. Kiváló paksi eredmények születtek, mind a Kalóz, mind a Sikló hajóosztályban az eredményhirdetéskor az ASE ifjú versenyzői léphettek a dobogó mindhárom fokára. Az ASE jó értelemben vett „megszállott” vitorlás versenyzői és szakvezetői augusztus 20-22. között Balatonfüred-Csopak térségében rendezték a nem profi és az utánpótlás korú versenyzőknek a Kalóz és Sikló hajóosztályok idei ARTESZ Kupa négyfordulós küzdelmeit. Mit is jelent az ARTESZ? - Az ARTESZ®, mint már hosszú ideje az ipar területén működő cég, a megbízható és problémamegoldó tömítés-, illetve szivatytyútechnikai megoldásairól lett nevezetes. Annak érdekében, hogy partnerei (köztük a paksi atomerőmű) érdekeit minél jobban szolgálhassa, folyamatosan bővíti termékpalettáját és szolgáltatását. ISO 9001:2000 szabvány minőségirányítási rendszert működtet, melyet a TÜV Rheinland InterCert is tanúsít. A vitorlás sport terén több mint tíz éve segíti az utánpótlás korú versenyzők fejlődését, így névadó szponzora az ARTESZ Kupa amatőr versenynek. - tájékoztatatta szerkesztőségünket Ferenczhalmy Zoltán ügyvezető. Visszatérve az idei versenyre és az idei eredményekre, a Kalóz hajóosztály mezőnyében rendezett négy futam alapján a Lipták Dániel - Varjú Gábor párosunk bizonyult a legjobbnak. Nagy Róbert- Mészáros Miklós páros második helyen zárt, míg Boromisza László- Tibay László ASE páros lett idén a harmadik helyezett. Az egyéniben, a Sikló hajóosztályban indulók közül az alábbi sorrend alakult ki: Első helyezett lett Szemes Bence, Frányó István ezüstérmet szerzett, míg Cziráki Dávid harmadikként léphetett fel a dobogóra az eredményhirdetéskor. Sipos László
