Atomerőmű, 2009 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2009-10-01 / 10. szám

2009. október mym paksi atomerőmű 13 A munkám egy csoda volt! Varga János első reaktorszerelő művezetővel és feleségével, Ilikével beszélgettünk. Kedves János és Ilike, hogyan került a család Paksra? J: - 31 éve a Péti Nitrogénművekben a savgyár karbantartási vezetője voltam, fe­leségem pedig a tervosztályon statisztikus. Aztán volt egy műsor a tévében az atom­erőműről. Akkor úgy éreztem, 40 évesen váltanom kell. Kivettünk egy nap szabadsá­got, hogy megnézzük Paksot Akkor még csak épült a mű és formálódott a vállalat Tétényi László fogadott, és már akkor szim­patikus volt az itteni társaság. Döntöttünk. 1978. május 5-én kezdődött a paksi mun­kaviszonyom. I: - Az atomerőműben a TMK-ba ke­rültem. Négy évig dolgoztam ott, aztán a Verteszhez mentem. Hamar megszoktunk Pakson. A lakótelepen mindenki minden­kit ismert, mindenki segített a másiknak. A buszokon folyamatos volt a zsongás, a beszélgetés. Kevesen voltak, akik nem tud­tak beilleszkedni.- Milyenek voltak a kezdetek az atom­erőműben? j: - Az első perctől jól éreztem magam itt. Rendkívüli kollégák között lehettem, akik elhivatottak voltak, munkáj ukat végtelenül szerették, és segítették az újonnan jöttékét. Igaz, aki nem az iparágból jött, annak be kellett bizonyítania, hogy érti a dolgát. Különleges, elszánt, okos emberekkel dol­goztam együtt, és nagy kihívás volt, hogy olyan munkát végezhetek, ami egyedülálló, kész csoda! Bár még nem állt a blokk, kiala­kult egy reaktorszerelő stáb - benne például Tétényi László, Bodó Gusztáv, Varga Zoltán, Lukács Zoltán, Hlavati József és mások -, ame­lyik elkezdte és végig­vitte a reaktorszerelést, karbantartást. Nemzet­közi szinten is komoly szakmai tekintélyünk volt. Engem éles szak­mai döntési helyzetben perdöntő konzulensnek tekintettek. Az elsők között mentem Novovoro­­nyezsbe betanulásra, ahol megismertem az erőművünk elődjét, sőt a későbbre ide tervezett 1000 MW-os blokkot is. Később Greifswaldban jártam, mindent megta­nultunk. Az ottani tapasztalatok alapján már kezdett kialakulni a paksi karban­tartás szakmai, emberi iránya. Akkorra már itthon összeállt egy kb. 40 fős stá­bom, amelynek tagjai a műszakos reak­­torszereió'k voltak. Mire hazajöttem, meg kellett oldani, hogy ők, akik sohasem láttak reaktort, az én mércém szerinti minőségben el tudják végezni a munká­jukat. Ehhez az én tervem, rajzaim alap­ján készíttettük el a reaktor makett-jét, amelynek a csodájára jártak, és később a Karbantartó Gyakorló Központba került. A stáb tagjai már akkor is bebizonyítot­ták, hogy tudnak precízen, felelősséggel maradandót, szépet alkotni. I: - János tényleg hosszú ideig volt távol a továbbképzéskor, szinte már meg is szok­tam, hogy egyedül vagyok.- Élmény volt-e a munka? Voltak-e nehéz pillanatok? J: - Nem mindig egyszerű megélni a sor­sot, és az atomerőműben különösen nem minden megy magától. A péti eredménye­im után sem volt egyszerű Pakson kivívni az elismerést, fenntartani az egzisztenciát. Azonban életem második felében olyan dologgal foglalkoztam, amelyre nagyon ke­vés embernek volt lehetősége. Szakmailag ajándék volt a munkám a kezdetektől fog­va. Itt reaktor nem épült úgy, hogy én „az első kapavágástól” ne lettem volna benne.- Aztán megjelentek az első ügyeletes mér­nökök - Gergely József, Vámos Gábor, Néme­th Pista és a többiek -, akikkel meg lehetett beszélni minden problémát Sokszor otthon is megkerestek. Egyszer egy kollégával reg­gelig próbálkoztunk, mire sikerült megoldani egy problémát Az elismerő szavak ellenére nem éreztem magam hősnek, tettem a dol­gom. 26 évi munkám egy része látható a vi­deokazettáimon is, ahol a reaktorrevíziók és az átrakógép telepítése látható. I: - Jánost az elején a legkisebb problé­mánál is hívták, szinte 10 percenként szólt a telefon. Ezért volt, hogy ő aludt a másik szobában vagy a telefont kellett átvinni. Átrakások idején nem volt szabadidő. Mégsem panaszkodtunk, elviseltük ezt a helyzetet. A munkáját pedig elismerték: megkapta a Kiváló Munkáért kitüntetést és - a Magyar Villamos Művek kezdemé­nyezésére - a Munka Érdemérem Arany Fokozatát is, amelyet éppen születésnapján adtak át.- Mit tudtok az erőműről? Müyen a nyugdíjasélet? I: - Bárkivel találkoztam az atomerőmű­ben dolgozók közül az utóbbi időben, nagy szakmai elhivatottságot éreztem bennük, ami bíztató a jövőre nézve. Azonban egy jó szakember betanítása 4-5 évig tart. Tö­rekedni kell rá, hogy egy-egy rendkívüli, különleges helyzettel, problémával, mun­kafogással mindenki találkozzon ez idő alatt, hogy éles helyzetben tudja, mit kell tennie. 1994-ben mentem nyugdíjba, de utá­na még másfél évet a KGYK építésén, a gépészeti rész kialakításán, majd három évet a szekunder körben a kondenzáto­rok cseréjén dolgoztam. Aztán bekövet­kezett a baj: szívinfarktusom volt, ami a fáradtság jele, és komolyan megváltoz­tatta az életünket. Azóta nem jártam az erőműben, bár néha még vele álmodok. Mostanában kertes házunkban teszek­­veszek, vagy a Duna-partra sétálgatok. Pakson lakik két lányom és három uno­kám: egy szépségdíjas lány és két ügyes fiú. Hadnagy Hogyan töltik napjaikat az atomerőmű nyugdíjasai? Mayer Józsefet paksi otthonában látogattam meg. Családi házukat 1987-ben vásárolták, amelyet azóta már jelentősen átépítettek úgy, hogy az összkomfortos családi ház je­lenleg - a szülő és gyermek számára külön rezidencia kialakításával - három generá­ció részére biztosít kényelmes lakhatást A telek jó adottságú, a 20x20 méteres udvar füvesített, egy részében azonban virágok, szőlő és gyümölcsfák is találhatók. A há­rom nagy terasz jó kiegészítése a lakóház­nak. És amire az ott élők a legbüszkébbek, hogy mindezt családi összefogással, saját ötleteik alapján, kétkezi munkával valósí­tották meg. Mikor és milyen módon kerültél a tár­sasághoz? 1978. január 16-án nyertem felvételt a Paksi Atomerőmű Vállalathoz. Ezt megelő­zően Taszáron, a repülőtéren dolgoztam és ott is laktunk a feleségemmel és a fiammal. Váltam szerettünk volna, ezért úgy döntöt­tünk, hogy Paksot választjuk letelepedé­sünk helyéül. Ebben közrejátszott az is, hogy én magam paksi születésű vagyok, és amikor munkahely felől érdeklődtünk, családunk megélhetése szempontjából az erőmű hosszú távon, biztos munkahelynek ígérkezett. Melyik szervezetnél dolgoztál, mi volt a munkaköri feladatod? A turbina osztályon turbinagépész­ként kezdtem. Ezzel egyidejűleg elvé­geztem a szükséges tanfolyamokat, majd operátori, később pedig szekun­der köri művezetői munkakört láttam el. 1978-tól 1984-ig műszakos munka­rendben dolgoztam. 1990-ben az üzem­viteli igazgatóság üzemviteli osztályán meghirdették az energetikusi állást, amelyet megpályáztam és elnyertem. Ebben a munkakörben 14 évig dolgoz­tam. Feladataim közé tartozott többek között az erőmű műszaki elszámolása a cégen belül, illetve az iparág és az energiafelügyelet felé, valamint az éves vízfelhasználás tervezése, követése, el­számolási statisztikák készítése. Mikor mentél nyugdíjba? A társaságnál 29 évet töltöttem el mun­kaviszonyban. 2004. év végén, 53 éves koromban vonultam nyugállományba kor­­engedményesen. Van-e olyan munkahelyi élményed, amire szívesen emlékszel vissza? Az 1-2. blokk indítását nagy várakozás és izgalom előzte meg. Ezek azért mara­dandó emlékek számomra, mert az előké­szítő munkákban, a berendezések, csövek, szivattyúk átvételében, az üzembe helye­zésben, majd pedig az üzemeltetésben személy szerint is tevékenyen kivettem a részemet. Hogyan telnek napjaid, mivel foglal­kozol? Nagyon jól telnek a mindennapjaim, el­foglalom magam, szívesen ellátom a ház körüli teendőket. Nyugdíjba vonulásom óta a családi házunkon belül és kívül is jelentős felújításokat végeztünk, mindent családi összefogással, szakemberre szinte nem is volt szükségünk. Nagyon szeretek kertészkedni, barkácsolni és horgászni. Feleségemmel szívesen kirándulunk bel­földön és külföldön egyaránt. Az idén a Balaton-felvidéki üdülőhelyek látványos­ságaival gazdagítottuk élményeinket. Két gyermekünk van, lányunk Hollandiában él, fiunk az atomerőműben dolgozik. Milyen módon jut el hozzád információ az erőműről, hogyan szerzel tudomást a PA Zrt által a nyugdíjasok számára kínált kedvezményekről és juttatási lehetőségekről? Az információkat az Atomerőmű újság­ból és a nyugdíjasokhoz eljuttatott tájé­koztatókból, valamint az atomerőműben dolgozó feleségemtől és fiamtól szerzem. Gyakran találkozók kollégákkal is, ilyenkor szóba kerülnek munkahelyi vonatkozású, nyugdíjasokat érintő témák, amelyeket megbeszélünk. Melyek azok a juttatások, amelyeket igénybe tudsz venni, hogyan értékeled ezeket erkölcsi és anyagi szempontból? Mi nyugdíjasok minden olyan kedvez­ményt, amit ki tudunk használni és minden olyan juttatást, ami számunkra elérhető, köszönettel fogadunk. Úgy gondolom, hogy ezek a juttatások minden nyugdíjasra elége­dettséget fokozó tényezőként hatnak. Ez jól esik nekünk, érezzük a gondoskodást, hogy nem felejtettek el bennünket Anyagilag is érzékelhetőek, például az áramvételezésért kedvezményes díjat fizetünk. Szintén költ­ségmegtakarítást jelent számunkra, hogy családon belül ingyenesen beszélgethetünk telefonon. Megemlíteném még, hogy egész­ségügyi szolgáltatás keretében az erőműben meg tudom oldani az ultrahangos vizsgála­tokat nem kell Szekszárdra utaznom. Ter­mészetesen az is jelentős anyagi támoga­tással bír, hogy a társaság saját üdülőibe a nyugdíjasok is térítésmentesen kérhetnek beutalót A közelmúltban éltünk is ezzel a lehetőséggel, nagyon jól éreztük magunkat a balatonfüredi rekreációs központban. Van-e még valami mondanivalód vagy üzeneted? Számomra kellemesen és jól teltek az erőműben eltöltött évek. Azt kívánom a még aktív kollégáknak, hogy mindennapi munkájukat jó egészségben és jó munka­köri légkörben végezzék. Aktuális információk, évfor­dulók október közepétől, november közepéig Október 22. - Céggyűrű átadási ünnepség Az elmúlt évek hagyományának megfele­lően október 22-én 18:00 órakor Pakson, a Városi Művelődési Központban tartja a Paksi Atomerőmű Zrt vezetősége az idei Céggyűrű átadási ünnepséget Az idei kitüntetettek név­sorát az október 1-i, 40. Heti Hírlevélben olvas­hatjuk. Október 23. - Nemzeti ünnep, a Magyar Köztársaság napja 1989-ben az 1956-os forradalom és sza­badságharc ünnepén kiáltották ki a Magyar Köztársaságot, azóta október 23-a kettős ünnep, az 1956-os forradalom és szabadság­­harc, valamint a Magyar Köztársaság kikiáltá­sának neves napja. Október 28-29. között a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Központi épü­letében rendezik az őszi Műegyetemi állásbör­zét Van két nap, amikor több mint száz cég hatezer diák, közel kétezer állásajánlat egy hely­re koncentrálódik, www.allasborze.bme.hu November 1. - Mindenszentek napja. November első napja a csendes emlékezés napja. „Századokon át az volt az emberek fő gondja, milyen lesz az élet a halál után. Úgy lát­szik, ma először arra kell válaszokat keresnünk, milyen lesz az élet a halál előtt" (Szent-Györgyi Albert) November 2. - Halottak napja A családok e napon emlékeznek halottaikra. Ilyenkor rendbe teszik a temetőket a sírokat a halottak lelki üdvéért gyertyát gyújtanak, a sírokat koszorúval és virágokkal díszítik fel. November 2. - Magyar Minőség Hét konferencia és kiállítás A Magyar Minőség Társaság november 2-5. között a Mercure Buda Hotelben rendezi az immár XVIII. Magyar Minőség Hét konferenciát és kiállítást Bővebb információ: www.quality-mmthuwww. quality-mmthu November 3. - Magyar tudomány napja, az idei WignerJenő-dö átadása Idén is e napon adják át a MagyarTudományos Akadémia és a Paksi Atomerőmű Zrt által 1999-ben közösen alapított Wigner Jenő­­díjat Az alapító okirat szerint „a dijat azon szakemberek, kutatók jutalmazására kell for­dítani, akik a magyar nukleáris energetika és fizika terén végzett tevékenységükkel mara­dandót alkotnak”, A dij mind életmű, mind pedig egyetlen jelentős felfedezésért műszaki alkotásért ítélhető oda. November 4. - HTE Jubileumi Kongresszus Az immáron hatvan éves Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesület (HTE) november 4-én Budapesten a Bourbon Rendezvényházban rendezi idei szakmai kong­resszusát Bővebb információ: www.hte.hu November 14. -150 éves Jedlik Ányos dina­mója A Jedlik István néven született világhírű fizi­kaprofesszor dinamója 1859. november 14-én készült el. Az Ányos nevet a ben­cés rendben kapta, miután 1817-ben Pannonhalmára ment teológiát tanulni. Ezzel párhuzamosan Pesten fizikát, matematikát, filozófiát és történelmet tanult. 1822-ben Pesten bölcsészdoktorrá, Győrött tanárrá avatták. A dinamón kívül még számos talál­mányt dolgozott ki. Sipos László Id. Wollner Pál 1916-2009 Idősebb Wollner Pál 1916. december 1-én született Szilágysomlyón. A kilenc testvér közül a legkisebb volt Hódme­zővásárhelyen élt. Egyetlen egy munkahelye volt az ipari tanulós évektől kezdve egészen nyugdíjba vonulásáig, a Dél-Magyar­országi Áramszolgáltató Vállalat (DÉ­­MÁSZ). Hű volt a céghez és hű volt az iparághoz. Nyugdíjazása után munkát vállalt a Paksi Atomerőmű Rt-nél, és nyolcvanéves koráig, amíg az egész­ségügyi szabályok megengedték, ott dolgozott. 63 évet töltött munkával a villamosenergia-iparban. 1933-ban villanyszerelő tanulóként vették fel Hódmezővásárhelyen a DÉ­MÁSZ-hoz, és 45 évig, a nyugdíjazáso­mig ott dolgozott Közben besorozták katonának, majd munkaszolgálatos lett. Megjárta a koncentrációs tábort is, ahol két órán múlt az élete. 1945- ben került vissza Hódmezővásárhely­re, 1950-től volt művezető a villamos üzemvitelen, egészen nyugdíjba vonu­lásáig. Munkáját mindig elismerték, 45 éves szolgálatért arany pecsétgyűrűt kapott, és a 100 éves villamossági em­lékérem mellen sok más kitüntetésben is részesült. A DÉMÁSZ agitálására 1983-tól 15 évet töltött Pakson az atomerőműben. Előbb a villamos üzemvitelen, majd a folyamatirányításnál dolgozott felügye­lő elektrikus munkakörben, zömmel 400-as alállomáson. 80 év felett már nem alkalmazhatnak. Sokat mozgott, sportolt, élete végéig autót vezetett. Felesége 51 évi házasság után nyolc éve hunyt el. Két fia Pali és Józsi és öt unokája gyászolja. Ifj. WP Kurucz István 1947-2009 Nyugdíjas kollégánk 2009. szeptem­ber 3-án rövid szenvedés után, életének 61. évében a szekszárdi kórházban hunyt el. Nagyszékelyen született, 1947. december 21-én. Szekszárdon, majd Székesfehérváron végezte iskoláit. Mezőgazdasági gépész és forgácsoló technikusi képzettséggel rendelkezett. 1986-ban került az atomerőműbe, a reaktor osztályon átrakógép-operátor­ként nagy szorgalommal és szakmai hozzáértéssel végezte munkáját. Mun­katársai felé nyitott és segítőkész volt, olyan ember, akire mindenkor lehetett számítani. A közvetlen munkahelyi kollektíva javaslatára 1999-ben mun­kájának elismeréseként Céggyűrű-ki­­tüntetésben részesült. 2000. december 30-án korengedménnyel vonult nyugál­lományba. Nyugdíjas éveiben szeretett horgász­ni, de a legtöbb idejét szerettei: felesége, gyermekei és négy unokája körében töltötte. Fájó és megtört szívvel búcsúzik a férjtől szerető felesége: Emi, gyermekei: István, Attila, András és Ági, valamint unokái: Bence, Szabi, Bogi és Dani. 2009. szeptember 8-án a család, a rokonok, a barátok, a volt kollégák és ismerősök kísérték utolsó útjára nyug­díjas kollégánkat a faddi temetőben. A Paksi Atomerőmű Zrt. kollektívája nyugdíjas kollégánk emlékét megőrzi, nyugodjék békében! KZné

Next

/
Oldalképek
Tartalom