Atomerőmű, 2008 (31. évfolyam, 1-12. szám)

2008-03-01 / 3. szám

6 2008. március <£> rtiviri paksi atoméról' >3-Sós János laborvezető- Mikor és honnan került Ön az atomerő­műbe, hol végezte tanulmányait?- 1982. május 13-án, idestova 26 éve lép­tem be a PAV-hoz, ez a második munkahe­lyem. Kiskunfélegyházán jártam gimnázium­ba. Sógorom, dr. Virágh Elemér - aki akkor a BME tanreaktorában irányította a sugárvé­delmet vezető dozimetrikusként, illetve do­censként oktatott - ajánlotta nekem, hogy Pakson most indul az erőműben a sugárvé­delmi tevékenység, és dozimetrikusokat ke­resnek. Akkoriban ennek a szónak különös, „misztikus” volt még a hangzása is, persze én az ő révén már viszonylag többet tudtam a do­logról. így kerültem a sugárvédelmi osztály­ra mint dozimetrikus. Itt végeztem el a ME DFK-t, majd több közép- és felsőfokú szak­­tanfolyam következett.- Milyen területen dolgozott az elmúlt idő­szakban?- Még a sugárvédelmi osztály keretein be­lül kerültem le a mostani munkahelyemre - ennek is már több mint 15 éve -, a sugárfizi­kai laboratóriumba (akkor még Nukleáris Műszerhitelesítő Labornak hívták). A „leke­rülés” szó szerint értendő, az egészségügyi épület második emeletéről (dozimetriai ve­zénylő) a pincébe, úgy gondolom ez az egyet­len munkahely a PA Zrt.-ben, ami a föld alatt van, ráadásul az ellenőrzött zónában. Kalib­ráló mérnökként kezdtem, majd vezető mér­nök, 1996 óta pedig a sugárfizikai labor ve­zetőjeként dolgozom. Azóta szervezetileg megjártuk a biztonsági és az üzemviteli igaz­gatóságot, jelenleg a kaig/üffö metrológiai laboratóriumához tartozunk, de a munkánk és a munkahelyünk mindig itt volt.- Kérem, mutassa be néhány mondatban az osztály és az Ön tevékenységét!- A paksi atomerőműben üzemeltetett su­gárfizikai berendezések, sugárkapuk, opera­tív elektronikus dózismérők hitelesítést he­lyettesítő minősítését, illetve kalibrálását az MKEH Budapesti Mérésügyi és Műszaki Biz­tonsági Hatóság (régen OMH) feljogosítása alapján végezzük, valamint a térfogati aküvi­­tásmérőket NAT-akkreditált státuszban ka­libráljuk. A munkánk nagyon sokrétű, több mint 50-féle mérést végzünk. Érdekesség­ként említem meg, hogy itt üzemeltetünk 4 gammasugárágyút és egy neutronágyút. A nagy gammaágyúnkban lévő 137Cs sugár­forrás (névleges aktivitása: 48,7 TBq) nyaláb­jában néhány óra alatt megkapná az ember a halálos dózist. A neutronágyúnk többek kö­zött a 2. blokki üzemzavar-elhárítása kap­csán is fontos feladatot kapott a neutronflu­­xus-mérők és neutrongenerátorok próbál so­rán. A mérések közben több mint száz radio­aktív hiteles anyagmintát használunk.- Melyek a jövőre vonatkozó szakmai tervei?- Jelenleg nagy feladat a munkahelyi, tech­nológiai sugárvédelmi ellenőrző rendszer re­konstrukciója kapcsán - amikor is lecserélik az eredetileg üzemelő teljes orosz ún. SZEJ­­VÁL rendszert - bejövő új francia MGPI gyárt­mányú sugárfizikai eszközök első minősítése, kalibrációja, majd az időszakosan ismétlődő tevékenységek.- Szabadidejében mivel foglalkozik szíve­sen?- Paksról 13 éve költöztünk Tolnára egy kertes házba, amit azóta is folyamatosan újít­­gatunk. A feleségem is az erőműben dolgozik a kibocsátás-ellenőrző laboratóriumban. Fi­unk negyedikes gimnazista, most készül a felvételi-érettségire, kislányunk 6. osztályos. Szabadidőmben a ház körül mindig akad ten­nivaló, ha van rá módunk, a barátainkkal já­runk kirándulni, sok szép helyet jártunk be már Magyarországon. Gy. Ny. P. Károlyi Károly vezető mérnök, sugárfizikai labor- Baján születtem 1973-ban. Az általános iskolát Bátaszéken végeztem, majd közép­iskolába Pécsre kerültem. Érdekeltek a műszaki dolgok, ezen belül is a repülés, így jelentkeztem Szolnokra, a Repülőtiszti Fő­iskolára, ott szereztem villamosmérnöki diplomát.- Hol, mikor kezdtél dolgozni, mikor ke­rültél az erőműbe?- Az akkori viszonyok miatt már nem tudtam repülős alakulatnál elhelyezked­ni. Tolnán egy német tulajdonú kft.-nél leltem az első munkahelyem. Ennél a cég­nél elektronikai alkatrészeket fejlesztet­tem, illetve a használatban lévő mérőesz­közöket fel-ügyeltem. Ott hat év után dön­töttem úgy, hogy itt az ideje váltani. A paksi atomerőműbe 2002 augusztusában kerültem, azon belül is a metrológiai la­boratóriumba mint kalibráló mérnök. Ez a feladatkör új kihívásokat hozott az éle­temben.- Mutasd be a munkád, vannak-e olyan feladatok, amik különösen érdekesek?- Megismerkedtem az erőművel, a spe­ciális méréstechnikával, amellyel a koráb­biakban nem találkoztam. Sugárfizikai mű­szerek kalibrálásával, hitelesítést helyette­sítő minősítésével foglalkozunk a laborban. A személyi és környezeti dózis-, dó­zisegyenérték- és dózisteljesítmény-mérő­­ket, valamint a felületiszennyezettség-mérő­­ket és a kézi műszereket MKEH-feljogosítás hatálya alatt minősítjük a mérésügyi tör­vény szerint. A technológiai eszközöket évente kalibráljuk. Az szakterületem a sze­mélyi dózismérés. A metrológiai labo­ratórium a Nemzeti Akkreditáló Testület ál­tal akkreditálva van, most estünk át egy fel­ügyeleti auditon, amelyben én szakterületi referensként vettem részt. Mindig kíváncsi voltam a dolgok miértjé­re, és szerettem volna szakmailag többet tudni a nukleáris méréstechnikáról, ezért 2006-ban jelentkeztem a BMGE NTI által hirdetett reaktortechnikai szakmérnök kép­zésre, amelyen idén fogok végezni, már csak a diplomamunka és a záróvizsga van vissza. A diplomamunkám is a jelenlegi feladatkö­römhöz tartozik, a neutronsugárzás dózis­teljesítményének mérését foglalja össze. Amennyiben lehetőségem lesz rá, még ezek után is szeretnék tanulni, először is nyelvet, aztán később valami szakmai dolgot, hogy az üzemidő-hosszabbítás után is tovább fej­lesszem magam ezen a területen. Úgy ér­zem, hogy a tudománynak van még mit fej­lődnie a nukleáris méréstechnika ezen ágán, amivel a labor és én foglalkozunk. Mostanában kezdenek megjelenni az in­telligensebb műszerek, amelyek tulajdonsá­gai nem hasonlíthatók össze a korábbi 30-40 évvel ezelőttiekével. Nagyon jó példa erre a most folyó SER-rekonstrukció, amely szá­munkra is új kihívásokat jelentett. Nagyon sok új mérőműszer-mérőrendszer került be­szerzésre. Már nem elég egy digitális szám­lálóval kivonulni a helyszínre kalibrálni, most már laptop kell különféle programok­kal, amelyek adott esetben nem is magyar nyelvűek. Ezeknek az új berendezéseknek a mérési leírásainak készítésében is segédke­zem. Szeretek elkészíteni egy olyan doku­mentációt, amelyet ha odaadok a kollégáim­nak, gond nélkül tudnak belőle dolgozni. Szeretem beleásni magam egy problémába, megkeresni annak okát és megoldani azt. Nagyon jó csapatban dolgozom, kellemes lég­kör vesz körül. A kollégáim egy része régi motoros, de vannak néhány éve itt dolgozók is. Ezúton szeretnék üzenni azoknak a mun­katársaknak, akik nem annyira ismerik a nukleáris méréstechnikát, vagy még nem voltak ilyen laboratóriumban, keressenek meg, és szívesen állok a rendelkezésükre egy „tanulmányi kirándulás” keretében.- Család, gyerekek, hobbi?- Megnősültem 1997-ben, felségem a tol­nai gimnáziumban dolgozik. Van egy tíz­éves fiam, Gergő, aki negyedik osztályba jár. Tolnán lakunk egy családias társasház­ban, a város - szerintem - legszebb részén. Szabadidőnkben nagyon szeretünk ki­rándulni gyalogosan és autóval is. Ha tehet­jük, minden nyáron tervezünk egy hét tengerparti nyaralást Horvátországba. Ne­kem 1992. óta van egy nagy hobbim, a he­gyi kerékpározás, már több tízezer km-t megtettem itthoni dombokon, de tavaly si­került több túrát tennem az ausztriai salzkammerguti vidéken, amely egy igazi MTB-s paradicsom. 2000 méter magas he­gyekben tekerni, ahol imitt-amott még hó is van, nagyszerű érzés. Az idén szeretnék el­jutni Tirolba, ahol szintén „meghódíthat­nék” egy-két magasabb hegyet.- Mit mondanál az „utolsó szó jogán”?- Szeretném, ha az erőműben több támo­gatást és megbecsülést kapna ez a munka­­terület, mivel mi végezzük azoknak a mű­szereknek a hitelesítését, amelyekről leolva­sott pontos értékek szerepelnek egy környe­zeti hatástanulmányban vagy az üzemidő­hosszabbításhoz kapcsolódó anyagokban, esetleg hatósági jelentésekben. Gy. J. Lengyel György kalibráló technikus Még a középiskolai érettségi ideje alatt je­lentkezett az atomerőműbe felvételre, de létszámstop miatt fél évet kellett várnia, amit az egyik dunafóldvári MGTSZ-ben töl­tött el, és így 1979. december 17-én lett a paksi atomerőmű dolgozója. Munkája elis­meréseként 1987-ben „Kiváló dolgozó” ki­tüntetésben részesült.- Melyik területen kezdte erőműves pályáját?- Az akkori folyamatirányítási osztály - ma biztonsági rendszer osztály - elektroni­ka csoportjának alapító tagjaként kezdtem, ahol laborműszerek, irányítástechnikai mé­rőeszközök, vezérlőegységek, emelőgépek elektronikájának javítását, karbantartását végeztem. Ebben a csoportban dolgoztam húsz éven keresztül. 1982-ben elvégeztem a technikusminősítőt, majd másfél év kato­naság következett. 1987-ben az elektronika csoport egy részéből megalakították a rez­gésdiagnosztikai csoportot, ahol a forgógép- és reaktor-rezgésdiagnosztika számítógé­pes mérőrendszerével és az örvényáramos gőzfejlesztő-manipulátor karbantartásával, üzemeltetésével foglalkoztam, valamint új mérőberendezések fejlesztésében vettem részt. Az intelligens mikroprocesszoros mé­rőeszközök fokozatos megjelenésével ezek karbantartása is bekapcsolódott a tevékeny­ségi körömbe. 1993-ban, a megnövekedett feladatok miatt a két csoportot összevon­ták, és a tevékenységet folyamatosan bőví­tették az egyre újabb eszközök javításával, karbantartásával. A metrológiai laboratóri­um felkérésére 2000-től kalibráló techni­kusként tevékenykedem. Egy személyben végzem a blokki hőmérsékletmérők, irányí­tástechnikai mérőeszközök, laborműsze­rek, részfeladatként a nyomástávadók ka­librálását.- Ezek alapján feltételezem, hogy a pri­mer körben dolgozik. Ott van tíz irodája, műhelye?- Ott is van, de tulajdonképpen négy helyen van a munkahelyem. Az 1051-es épületben lé­vő laborban a laborműszerekkel, az eü. épület szekunder körében a nyomástávadókkal, a pri­mer körben nyomástávadókkal és a hőmér­sékletmérő eszközökkel foglalkozom.- Ez így együtt nagyon érdekes munkának hangzik, gondolom, szereti.- Igen szeretem, más jellegű, mint az elő­ző munkám, de kell néha egy kis változatos­ság, ezért is vállaltam el. A metrológiai labo­ratórium munkája tulajdonképpen a cég mi­nőségbiztosításának egyik fontos területe. Pél­dául az üzemi mérések között a teljesítmény­mérésnek, teljesítményszabályozásnak a hő­mérsékletmérés az egyik kritikus pontja, a nyomástávadók a technológia különböző pontjairól adnak nyomásadatokat a blokkirá­nyító rendszer számára, a laborműszerek ka­librálása pedig biztosítja, hogy a velük ellen­őrzött technológiai mérőeszközök pontossága megfelelő legyen.- Ezeknek a műszereknek mennyire gyors a technikai fejlődése, milyen mérték­ben kell követni a változásokat?- E tekintetben meg kell különböztetni a szakterületeket A technológiai mérőeszkö­zök esetében: a hőmérsékletmérés nem vál­tozott az erőmű felépítése óta. Platina hőmé­rőkkel mérnek, ami nagy stabilitású, nagy hőfoktartományú eszköz, és jelenleg nincs olyan eszköz, ami ebben a környezetben al­kalmasabb lehetne. Viszont jelentős fejlődé­sen megy keresztül a nyomásmérés. Vannak még hagyományos orosz mérőeszközök, de megjelentek a modern mikroprocesszoros áramkörökkel ellátott berendezések, amik­kel folyamatosan cserélik le a régieket Évről évre új eszközök kerülnek alkalmazásra, ezért folyamatosan követni kell a fejlődést. Laborműszerek esetében is egyre stabilabb és pontosabb eszközök jelennek meg.- De szerencsére nemcsak műszerek ve­szik körül, hanem munkatársak is. Milyen a kollektíva?- Örömmel mondhatom, hogy a belépé­semtől kezdve nagyon jó közösségekbe kerül­tem. Rendszeresek a munkahelyen kívüli találkozók. Tartottunk például Domboriban hétvégi, vagy a Tekézőben olyan egész napos családi összejövetelt, ahol főzőcskéztünk, ját­szottunk, beszélgettünk, és a gyerekek is re­mekül érezték magukat- Munka után mivel foglalkozik szívesen?- Nagyrészt a család és a ház körüli teen­dők kötik le az időmet és az energiámat. Dunafóldváron élek családommal, onnan já­rok be hajnalonként dolgozni. Feleségem óvónő a helyi óvodában, lányaim 18,16 és 14 évesek, a Magyar László Gimnáziumban ta­nulnak. Régebben ők töltötték ki a szabad­időm nagy részét, sokat foglalkoztam velük, de most már inkább a tanulás köti le őket. A hobbim és a szakmám ugyanaz, ugyanis sza­badidőmben is szívesen foglalkozom elektro­nikával, bár az utóbbi időben egyre inkább a számítástechnika világa vonz. Lné. A. Orbán András (1939-2008) Nyugdíjas kollégánk 2008. február 8-án rövid szen­vedés után paksi otthonában hunyt el. Nem volt be­teg, halálának híre váratlanul ért bennünket. Orbán András Nagyatádon született 1939. augusztus 1-jén. Iskoláit Károlyházán, majd Székesfehérváron vé­gezte. 1979-ben került az atomerőműbe, de ezt meg­előzően már 21 évet eltöltött a villamos iparágban. Részt vett mind a négy blokk üzembe helyezésében. Gépipari technikusi végzettséggel a turbina osztályon művezetőként nagy szorgalommal, szakmai hozzáér­téssel, az atomerőműhöz méltó munkafegyelemmel végezte munkáját. A fiatal szakemberek betanításából is kivette részét. Munkatársaival jó emberi kapcsolato­kat tudott kialakítani. Az erőműhöz való elkötelezettsé­gét mindennapi munkájával, személyes példamutatá­sával bizonyította. Munkájának elismeréseként volt ki­váló dolgozó, részesült vezérigazgatói, miniszteri és Céggyűrű kitüntetésben. 1993. december 31-én vo­nult nyugdíjba. Szeretett kertészkedni, de a legtöbb ide­jét szerettei: felesége, három leánygyermeke és hét unokája körében töltötte. Fájó és megtört szívvel búcsúzik a legjobb férjtől fe­lesége, akivel 43 évig éltek kiegyensúlyozott házas­ságban. Búcsúznak a legjobb apától lányai, Ildikó, Ottilia és Tünde, akik felé mindig segítő volt a kéz­nyújtása, és búcsúznak a legjobb nagyapától szere­tett kisunokái. A család, a rokonok, a barátok, a volt kollégák és ismerősök kísérték utolsó útjára nyugdíjas kollégánkat a paksi Fehérvári úti római katolikus temetőben. Emléke bennünk él, nyugodjék békében! K. Zné. Thuróczy László (1942-2008) 2008. február 17-én életének 66. évében el­hunyt Thuróczy László. Hosszan tartó, gyógyít­hatatlan betegségben szenvedett. Hidasnéme­tiben 1942. december 18-án született. Miskol­con járt technikumba, gépészmérnöki diplo­máját Moszkvában szerezte. Dolgozott a Gö­döllői Gépgyárban és a „Barátság" gázvezeték­építkezésen is Ukrajnában. Leszázalékolása után, 1988-ban került Paksra az erőműbe, mint külsős munkatárs. Orosz műszaki szak­fordítóként és tolmácsként munkáját nagy szaktudással és hozzáértéssel végezte, ame­lyért tisztelet és megbecsülés övezte. Nagy munkabírású, a tétlenséget nehezen viselő ember volt, segítőkész, barátságos, derűs sze­mélyiség - nyilatkozták kollégái. Szabadidejé­ben szeretett kertészkedni és magyaros étele­ket főzni. Élettársával és nevelt lányával élt Miskolcon, akik otthoni ápolását nagy gondos­sággal végezték, mégis elkerülhetetlen volt kórházba szállítása. Fiai - László és Gergely - január 17-i látogatásakor még jól érezte ma­gát, bízott a felépülésben. A rettegett myeloma multiplex okozta gyors leépülés miatt utolsó napjai öntudatlanul teltek. 2008. március 1- jén helyezték örök nyugalomra Miskolcon. Mélyen gyászolja szerető élettársa, aki a legnehe­zebb napjait igyekezett elviselhetővé tenni, fiú­gyermekei és menye, nevelt lánya és férje, vala­mint unokái. Emlékét megőrizzük, nyugodjék békében! K. Zné.

Next

/
Oldalképek
Tartalom