Atomerőmű, 2008 (31. évfolyam, 1-12. szám)

2008-11-01 / 11. szám

2008. november mym paks! atomerőmű 9 Lévai András születésének százéves évfordulójához közeledve az Ener­giapolitika 2000 Társulat október 14-én a Budapesti Műszaki és Gaz­daságtudományi Egyetem díszter­mében tartott energiapolitikai fóru­mán neves előadók emlékeztek a Lé­vai-örökségre. A rendezvényen - melynek levezető elnöke Csőm Gyu­la professzor emeritusz volt - Büki Gergely egyetemi tanár, Gerse Kár­oly, az MVM vezérigazgató-helyette­se, Aszódi Attila, az MTA Energeti­kai Bizottságának elnöke, Stróbl Alajos, az Erőterv nyugalmazott osztályvezetője és Járosi Márton, az Energiapolitika 2000 Társulat elnö­ke tartott előadást, valamint Szőnyi Zoltán, a társulat alelnöke emléke­zett a Kossuth- és Széchenyi-díjas professzorra. villamosenergia-piacokon kereslet t alakult ki, ezért nemcsak itthon, de k világszerte azzal küzdenek, hogyan lehetne az árakat stabilizálni, miközben az erőművi berendezések ára megduplá­zódott, vagyis lényegesen drágultak a be­ruházások. Magyarországon a liberalizá­lást követően elmondhatjuk, hogy ugyan van piac, de nincs verseny, mert kevés az erőművi kapacitás. Nagy kérdés, hogy a befektetői elvárások hogyan valósulnak meg, amikor főleg a mostani pénzügyi válság hatására nemcsak az eszközök drágulnak, hanem a hitelek is, miközben csökkennek a futamidők, aminek a fo­gyasztók fogják megfizetni az árát - mond­ta előadásában Gerse Károly. Szerinte a mai ellátási biztonság sokkal nagyobb tar­talékokat igényel, mint korábban, vagyis több beépített kapacitásra van szükség, ám ezek a kapacitások nem a szükséges helyen, a legoptimálisabb méretben és formában, a leggazdaságosabb tüzelő­anyagra épülve valósulnak meg, ami sem a fogyasztóknak, sem az energiarendszer-A Lévai-örökség és a magyar energetika nek nem biztos, hogy jó. Ma a befektetők döntik el, hogy milyen beruházásokba fektetnek be, mégpedig a legnagyobb pro­fit reményében. Vagyis a befektetői érde­kek határozzák meg az energetikai beru­házásokat, aminek a költségnövekedését - Gerse Károly szerint - ugyancsak a fo­gyasztók fogják megfizetni. Világszerte megváltozott a nukleáris energiatermelés szerepe, egyre több or­szág fordul ismét az atomenergia felé. Ez a tendencia többek között azt is eredmé­nyezi, hogy - mivel kevés olyan gyártó, mintegy 4-5 található a piacon, aki képes ezt a technológiát legyártani - egyre szű­kül az építési kapacitás, vagyis mielőbb dönteni kellene, ha Magyarországon is szeretnénk 2020-2025 táján új atom­­erőművi blokkot üzembe helyezni - hang­súlyozta előadásában Aszódi Attila. Sze­rinte a paksi atomerőmű üzemidő-hosz­­szabbítása gyakorlatilag eldöntöttnek te­kinthető, így a jelenlegi blokkok 2032- 2037-ig működni fognak, ám nem lehet húzni az időt, dönteni kell arról, hogy épít­sünk-e újabb blokkokat, amikre egyéb­ként a hosszú távú energiaigények figye­lembevételével biztos, hogy szükség lesz az ellátás biztonsága miatt. Ma azzal szá­molhatunk, hogy egy új nukleáris blokk építése az engedélyeztetési eljárással együtt legalább 10-12 év. Aszódi Attila azt is elmondta, hogy, bár Pakson adottak a szakmai, műszaki és technikai feltételek új blokkok építésére, a villamos hálózati és az ellátásbiztonsági körülményekre te­kintettel érdemes megfontolni másik te­lephely kiválasztását is. Erre több hason­ló méretű ország (Finnország, Szlovákia, Csehország) esetében van példa. Ugyan­akkor arra is figyelni kell, hogy rendkívül megnőtt a nukleáris szakemberek iránt az érdeklődés, így a Műegyetemhez is sok olyan külföldi felkérés érkezik, hogy fo­gadjanak hallgatókat, mert Európa-szer­­te kevés az oktatói kapacitás. Aszódi At­tila arra is felhívta a figyelmet, hogy a nukleáris energiatermelés és a megújuló energiaforrások kiegészítik egymást, te-ILiLiiiivirv hát nem egymás alternatívái, hanem egy­szerre kell fejleszteni mindegyiket. Járosi Márton többek között a magyar energiapolitika stratégiai kérdéseiről be­szélt, kiemelve, hogy helyre kell állítani a nemzeti szuverenitást megtestesítő ál­lam felelős szerepét. Mint mondta: az energiapolitika alapjait egy általános energiatörvényben kell összefoglalni, és le kell állítani az energiaipari privatizáció minden formáját. A látszatintézkedések­kel nem lehet a meglévő problémákat ke­zelni, hanem egészen a gyökerekig kell visszanyúlni. A tanácskozáson többek között elhang­zott, hogy Lévai András - akinek a neve szerepel az egyetem világhírű személyi­ségei, az áramlás- és hőtechnika nagyjai között - szobrát december 19-én avatják fel a Műegyetemen. Az öt éve elhunyt Lé­vai András egyetemi tanár 1908-ban szü­letett Oravicában, Temesvárott érettségi­zett, Ausztriában szerzett mérnöki diplo­mát, a műszaki tudományok doktora volt. Magyarországon a hazai villamosener­­gia-rendszer megalkotásában végzett irá­nyító-alkotó szerepe jelentős, az energe­tikai oktatásban a gazdasági szemlélet elterjesztésével iskolát alapított. Legfon­tosabb öröksége a komplex műszaki, gaz­dasági, környezeti és nemzeti energia­szemlélet, melyeknek kialakítása tette is­kolateremtő professzorrá. Ő alapította az Erőműtervező Irodát, majd nehézipari miniszterhelyettesként tevékenyen irá­nyította a hazai villamosenergia-ipar fej­lesztését. Tervezőként és ipari vezető­ként meghatározó szerepe volt a kor szín­vonalát tükröző szén- és szénhidrogén­tüzelésű hőerőművek és a paksi atom­erőmű megvalósításában. 1953-ban ne­vezték ki egyetemi tanárnak, ekkor ala­pította meg a Műegyetem hőerőművek tanszékét. Többek között az atomenerge­tikai oktatás jelentős és maradandó lépé­sét jelezte az egyetemi tanreaktor megva­lósítása, amely ma is alapját képezi a Nukleáris Technikai Intézet tevékenysé­gének. Mayer György „Nukleáris újrastart Európában ” Foratom-rendezvénysorozat Magyarországon A magyar nukleáris energetika eredményeinek elismeréseként értel­mezhető, hogy a Foratom hazánkat választotta sokszínű rendezvényso­rozata színhelyéül. Az utóbbi évek­ben aktivitásunk az Európai Unió intézményeiben jelentősen megnőtt, a magyar atomenergetika helyzeté­ről Kovács József vezérigazgató úr előadást tartott Strasbourgban az Európai Unió parlamentjének kép­viselői fórumán, új tagok delegálá­sával erősítettük részvételünket a Foratom munkacsoportjaiban, lobbitevékenységünkről elismerően szóltak a magyar európai parla­menti képviselők is. A rendezvények sorát október 2-án a Foratom Új Tagállamok Munkacsoportjá­nak tanácskozása nyitotta meg, melyet Szerbin Pável, a munkacsoport alelnöke vezetett le. Ezen Stella Brozek és Sami Tu­­lonen, a Foratom képviselői bemutatták az Európai Nukleáris Energia Fórum (ENEF) folyamatának legutóbbi esemé­nyeit. Nem kis részben az ENEF kezdemé­nyezéseinek köszönhetően készülőben vannak az Európai Bizottság új 2008-as direktívái a nukleáris biztonság és a hul­ladékkezelés témájában, valamint készül a 2009-re beharangozott leszerelési jelen­tés, amely összegzi az EU-ban jelenleg al­kalmazott leszerelési stratégiákat és a pénzügyi alapok kezelésének módjait, va­lamint a várakozások szerint ajánlásokat fogalmaz meg az egységes európai lesze­relési stratégia kidolgozása céljából. Az ENEF eddigi eredményeit a következők­ben összegezték: • erősíti az atomenergia helyzetét az eu­rópai energiamixben, • befolyással bír a jövő európai nukleáris vonatkozású szabályozására, • demonstrálja, hogy a nukleáris opció reális lehetőség az európai energeti­kában. Az ENEF egyik legfontosabb üzenete: a jövő európai atomenergetikájának vilá­gos vízióra van szüksége a politikum ré­széről ahhoz, hogy erejéhez mérten hoz­zájárulhasson a versenyképességi, el­látásbiztonsági és klímapolitikai célok tel­jesüléséhez. Őszre várható az új Stratégiai Energia Áttekintés (SER-II.) megjelenése, amely a nagy hatékonyságú alacsonyszén európai energiarendszer megteremtését vázolja fel. Az értekezlet kerekasztal-napirendje keretében megtárgyalta a tagállamok nukleáris energetikájának legújabb ese­ményeit, melyet tényszerű észrevételek és kérdések követtek jelezve a munka­­csoport tagjainak élénk érdeklődését. Másnap a rendezvénysorozat a "Nu­clear Relaunch in Europe" c. szeminári­ummal folytatódott, melyet Katona Ta­más, a Magyar Atomfórum elnöke veze­tett. Podolák György képviselő úr, a par­lament Gazdasági és Informatikai Bi­zottságának elnöke előadásában vázol­ta a hazai energiahelyzet jövőjét. El­mondta: a következő 15 évben 6500- 7000 MW új kapacitásra lesz szükség, vagyis évente kb. 400 MW kapacitást kell létesítenünk. Tartós, megbízható és olcsó importra nem számíthatunk, a be­fektetői kockázatok és környezetpoliti­kai okok miatt a hazai energiatermelést kell előnyben részesíteni. A megújuló energiaforrásokra szükségünk van a klímapolitika elvárásai miatt és az EU kibocsátáscsökkentési vállalások telje­sítése érdekében, az ellátásbiztonsági követelmények miatt pedig támaszkod­nunk kell a lignitre is. Minden érv amel­lett szól Magyarországon, hogy kell a nukleáris energia. A környezetvédelmi törekvésekkel, az ellátásbiztonság meg­teremtésével összhangban és gazdasá­gossági megfontolások miatt a jövőben még nagyobb jelentősége lesz a paksi atomerőműnek, és el kell végezni egy új atomerőmű döntés-előkészítő munkáit. Magyarország abban érdekelt, hogy az MVM hosszú távon maradjon egyben mint erős nemzeti energetikai vállalat, biztosítva a termelési és kereskedelmi feladatok ellátását. Következő előadóként Kovács József ve­zérigazgató úr kifejtette: az atomerőmű működésének minden elemét átjárja a biztonságra való törekvés. Ez tükröződik az atomerőmű jövőképében is: a nukleá­ris biztonság mindenkori elsődlegessége mellett, optimális költségszinten és mű­szakilag megalapozottan a lehető leghosz­­szabb ideig termelni az energiát. Kifejez­te meggyőződését, hogy a következő két évtizedben a nukleáris energia meghatá­rozó eleme marad a hazai energetikának, majd szólt az atomenergia nagyarányú elfogadottságáról a magyar lakosság köré­ben, melyet hazai és az Eurobarometer közvélemény-kutatási eredményei tá­masztanak alá. Herczog Edit európai parlamenti kép­viselő asszony vázolta az Európai Unió energiapolitikáját, az EU klímapolitikai vállalásairól kritikusan szólva kifejtette, hogy a Magyarország számára megállapí­tott 2005-ös kiindulási szint - az eredeti 1988-as helyett - tisztességtelen. De min­den rosszban van valami jó: ez a hátrá­nyos döntés az újonnan csatlakozott or­szágokat az atomenergia használatára fogja ösztönözni. Annál is inkább, mert véleménye szerint 20%-nál nagyobb ará­nyú energiatermelés az EU-ban megúju­ló forrásokból nem érhető el 2020-ig. Ezért a jövő energiaforrásairól sürgősen dönteni kell. Az időhúzás kockázatokkal, a technológiai választás lehetőségeinek beszűkülésével és az utolsó pillanatban fejveszett építéssel jár. Ki kell használni a kedvező politikai klímát, hiszen az atomenergetika nem tabutéma többé az Európai Parlamentben, már nem jár elle­hetetlenüléssel a megszólalás atomener­gia-ügyekben. A színvonalas előadásokat sajtókonfe­rencia követte. Ezután a munkacsoport látogatást tett az atomerőműben, ahol a vendégeket Kovács József vezérigazgató és Hamvas István műszaki vezérigazgató­helyettes fogadta. Különösen nagy benyo­mást tettek a delegációra a KGYK-ban lá­tottak, melyeket Zsoldos Ferenc karban­tartási igazgató és Lukács Péter osztály­­vezető mutattak be. A rendezvénysorozat lezárása után a Foratom levélben köszön­te meg a Magyar Atomfórumnak és sze­mélyesen Czibolya László titkár úrnak a kivételes szervezést, mellyel szavaik sze­rint új mércét állítottak fel a Foratom ren­dezvényeinek sorában. Dr. Szerbin Pável

Next

/
Oldalképek
Tartalom