Atomerőmű, 2008 (31. évfolyam, 1-12. szám)

2008-08-01 / 8-9. szám

2008. augusztus - szeptember 15 <Q> mym paksi atomerőmű-XXIX. Nyári Olimpia, 2008 Peking Egyik korábbi cikkemben jeleztem, hogy még nem késő csatlakozni az Országos Olimpiai Ötpróbamozga­­lomhoz és teljesíteni a sorsolás fel­tételeit: az öt sportágból (túrázás, fu­tás, úszás, kerékpározás és duat­­lon/triatlon) midegyikéből legalább egy pontot, de összesen minimum 10-et kell összegyűjteni a sorsolható­­sághoz. Ennek a feltételnek országos szinten mintegy 1200-an feleltek meg. Akkor még nem gondoltam, hogy ennek nyertese is lehetek. ADaróczy virtus-úszás után azért utaztunk föl Budapestre (július 21- én), hogy a 40 pont után járó mele­gítő felsőt átvegyük a Westend-ben. Addig kerestük a beváltóhelyet, míg a sorsolás ideje is elkövetkezett. A feltételeket telje­sítő, jelenlévők közül húztak ki egy főt az olimpiai utazásra, amit a feleségem nyert meg, de rögtön átruházott rám. Még hét főt sorsoltak ki az olimpiai utazásra. Útlevél, vízum és felkészülés a nagy út­ra. Az úti okmányokkal hat belépőjegyet is kaptunk (férfi, női kézilabda, vízilabda, egy kosárlabda és egy női tőr). A neveze­tességekhez egy szervezett út is tartozott. Szinte mindnyájan a „Nagy Falat” válasz­tottuk. Kaptunk szurkolói pólót és szám­talan jó tanácsot az utazási irodában. A védőoltásokat már nem volt idő fölvenni, így majd vigyázunk magunkra. Tolna me­gyéből ketten mentünk (Klemmné Koleszár Ildikó), mi szövetkeztünk, hogy minél több ismerettel térjünk meg e messzi országból. Budapestről indult a buszunk Bécsbe augusztus 7-én délelőtt 9-kor. Onnan Du­baiba, majd némi várakozás után (4 óra) Pekingbe repültünk. A megnyitó napján helyi idő szerint délután 5 óra körül ér­tünk ki a repülőtérről (+6 óra időeltoló­dás). Fülledt, meleg, párás idő fogadott - mint a mosókonyhában. Vadonat új bu­szokkal kivittek a szállásra, mely Peking északi részén található Longmai Hot Spring üdülőközpont. Itt működik majd a szurkolói klub is a rózsakert mögötti ki­vetítő előtt, ahol korábbi olimpikonok me­sélnek sportélményeikről, elemezték az olimpiai eseményeket, latolgatták az esé­tén kialakítva. Már maga a szlalom pálya kialakítása is egy technikai érdekesség, az pedig, hogy a kapukat hogyan veszik a kajakosok/kenusok folyásirányban, vagy azzal szemben - az már szemfény­vesztés. Aznap a férfi egyes előfutamo­kat láthattam (36 RMB ~ 700 Ft). Este a női tőr döntő volt, magyarok nélkül. A férfi, női kézilabda, vízilabda selejte­zők az elszalajtott lehetőségek garmadából állt, csoda, hogy eddig jutottak. Lehet, hogy a taktika része volt, és ezzel akarták izgal­masabbá tenni a mérkőzéseket. Például a női vízilabdások sorozatban lépték túl a támadóidőt (medence szélén ez jól láthatón kijelezték) átadva ezzel a gólszerzés lehe­tőségét az ellenfélnek. A kezdéskor még úsztak a labdáért, többnyire meg is sze­rezték, de utána beültek a védő ölébe és csak a „vízibirkózásra” futotta repertoár­jukból - azt meg úgy fújta a bíró, ahogy akarta. A szurkolásra nem lehetett panasz, mert mindenki berekedt, az utcán, a met­róban a külföldiek a biztatásunkkal kö­szöntek „ria, ria, Hungária”. Kár, hogy a szurkolásért nem jár aranyérem, biztos do­bogósok lettünk volna. gyulai lyeket. Ide jöttek esténként az olimpián résztve­vő sportolók is, vendégként egy kis kikapcsoló­dásra, kötetlen beszélgetésre a szurkolókkal. Gyorsan tájé­kozódtunk, és megtudtuk, hogy nagyon sok jegyet lehet még kapni, de atlétika, úszás már rég el­fogyott. Vettem tornát, szlalom-kajakot és strandröplabdát. A megnyitót a rózsakert­ben néztük végig. Amikor egy-egy részlet között mintegy átkötésként tűzijáték volt, mindig azt mondták, azt nézzük majd, ami a végén lesz. Azt csak a stadion kö­rül várakozók látták, mert a megnyitó résztvevői elől az aréna kitakarta a pom­pás tűzijátékot. A kínai TV is híreket mon­dott ebben az időben. Kirándulást a „Nagy Falhoz” előre vet­tem, nehogy programtorlódás, vagy rossz idő meghiúsítsa azt. A sportversenyek (or­szágúti kerékpár) miatt a legkedveltebb badalingi szakasz le volt zárva, így a Ming-sírok is ki­maradtak, de a má­sik szakasza is igen érdekes volt (Mutianyu). A tég­lából épült fal hűen követi a csipkés hegygerincet. A meredek lépcsők között szinte csak a nyülövésnyire épült őr­tornyokon belül vem vízszintes terület. Ál­lítólag csapatmozgásokat is hajtottak vég­re a nagyfalon, de ahol mi négykézláb, ott a ló két lábon tudott csak felkapaszkodni. Olvastam, hogy a „Nagy Fal” nem minde­nütt a vízválasztóra épült, s az összes sike­res tatár, mongol betörés a patakmedreken keresztül történt - a gigantikus védelmi vo­nal (6500 km) nem hozta a várt eredményt A sportversenyek zöme az olimpiai parkban épült stadionokban zajlott, de számos helyszín volt még városszerte és közeli nagyvárosokba is jutott belőlük. Az evezés, szlalom-kajak, kajak-kenu pályák Shunyi-ban voltak a Chaobai folyó men-A paksi Pannónia-expedíció eljutott Pekingbe! Két, a paksi atomerőműben dolgozó fiatalember, Treszl Gábor és Magyar Zoltán 40 éves oldalkocsis Pannó­nia T5 motorjukkal 2008. június 22-én útnak indultak, hogy fél Euró­pán és fél Ázsián keresztül eljutva a Pekingi Olimpiai Játékokon szurkol­janak a magyar sportolóknak. Az­óta - nehézségek árán, de sikeresen - Pekingbe értek, majd' másfél hó­nap alatt megtéve mintegy 12 ezer kilométert. Vágyuk teljesült. Ma már a visszaúton küzdenek a fiúk. A pekingi expedíció ötlete már akkor felmerült Treszl Gábor és barátja, a cselgáncs Európa- és világbajnok Braun Ákos fejében, amikor Gábor töb­­bedmagával kimotorozott Athénba szur­kolni Ákosnak a 2004-es olimpiára. Hogy az embert és a gépet kipróbálja, a viszo­nyokat megismerje, Gábor társával, Vöröss Csabával 2006 nyarán egy 9 ezer kilométeres „próbautat” tett: a veterán motorral sikeresen eljutottak az uráli Cseljabinszkba és vissza. Az akkori útról sokan hallottak, így sze­rencsére most számos támogató jelentke­zett. Gábor és Zoltán célja, hogy az embert és gépet végsőkig próbára tevő küzdel­mükkel hitelesen képviseljék az olimpiai eszmét, és lelkileg segíthessék honfitár­sainkat az olimpiai játékokon, valamint bebizonyíthassák a kitartás erejét. Sike­rült a motort és önmagukat is formába hozniuk az útra. További segítséget jelen­tett, hogy egy ötfős, fiatal péceli csapat ve­terán Robur buszukkal velük együtt útra kelt, ami társaságot, támaszt, és nem utol­só sorban alvóhelyet jelentett. A szerve­zés, a SOk Országot ttt v»n mou a Pannónia-expedíció! érintő vízumkérdés, a tranzit városokkal va­ló kapcsolat, a kínai viszonyok mégis mind-mind megoldan­dó feladatottal járt. A tervezettnél két héttel később, de rendben el­indult a csapat egy ko­ra nyári vasárnapon. Az ukrán síkság már ismerős volt a „Pancsinak”. Orosz területen az első ko­molyabb állomás Vo­­ronyezs volt. Itt júni­us utolsó napjaiban „kenyérrel és sóval”, pontosabban étellel és megszervezett szállással várták a megfáradt vándoro­kat az agrártudományi egyetem képvise­lői. Természetesen a csapat lerótta ke­gyeletét a szomszédos Rudkinó magyar katonai temetőjében a II. világháború do­ni-csatáiban elesettek emléke előtt, ki­tűzve a Magyarok Világszövetségétől ka­pott zászlót. Szaratovban már nagyon várta a ma­gyar expedíciót Alekszej Platov, aki szin­tén motoros. Alekszejt, aki azóta már Pak­son is járt, még az első úton ismerte meg Gábor. Az önzetlen orosz vendégszeretet hagyományaihoz híven Alekszejék az egész csapatot jól tartották pár napig. Mi­után az emberek és a technika is újult erőre kapott, folytatódott az út. Kisebb nagyobb műszaki probléma mindig adódott, de mindig sikerült elhá­rítani is. Nagyobb kihívást talán estik a bürokrácia: a határátlépés, az újabb ví­zum beszerzése jelentett. Júliusban már Kazahsztánban járt a csapat. Ahogy írták a fővárosból, Asztanából: „Az eső sajnos esik. A táj csodálatos: kopár, mégis gyö­nyörű.” Ez már a 20. nap és 6 ezredik ki­lométer volt. Szerencsére itt is volt segít­ség: egy idegenbe szakadt magyar. De igaz lehet az ezredéves kapcsolat is: a ka­­zah határőr fiát Magyarnak nevezte el. A továbbjutáshoz ismét Oroszországon kellett áthaladni, ami az újabb tranzitví­zum révén sikerült. A fiúk megfürödtek a Bajkál-tóban is. Érdekes élmény lehetett a törésvonalak mentén fekvő, 16 kilomé­ter mély vízben lubickolni. Irkutszk után következett Mongólia, ahová még az este 6 órás zárás előtt, hosszas procedúra után sikerült bejutni. Ulanbatarban szintén volt kihez for­dulni: egy kint élő kisebb magyar csa­pat látta vendégül az ittenieket egy vi­déki jurtában. A fejlődő fővárosban jó volt megpihenni, rendbe szedni magu­kat az expedíció tagjainak. Erre szük­ség is volt, hiszen a Góbi-sivatag végte­len síkja, homokja komoly próbatétel volt az expedíciónak. Mivel a kínai hatóságok a szigorú be­utazási szabályokhoz szigorúan tartották magukat, a csapat kénytelen volt vonattal utazni Pekingbe hátrahagyva a gépeket. Sebaj: augusztus 4-én sikeresen elérték céljukat. A magyar sportolóknak való szurkolás, a kint levő magyarokkal való találkozások, beszélgetések, Peking szo­katlan, különleges városa és lakói mind­mind örök élményt nyújtottak. Az olimpiának vége. Á Pannónia-expe­díció a Robur csapatával együtt immár is­mét Ulanbatarban van, a magyar bará­toknál tervezi a további visszaút részlete­it. Feladat még a honfoglaláskor Kazahsz­tánban „ragadt” kazakisztáni madjarok meglátogatása. Közeleg az ősz, az út még hosszú. Hazavárjuk a paksi Pannónia-ex­­pedíciót: meséljék el személyesen élmé­nyeiket! Addig honlapjukon (www.pan­­noniaexpedicio.hu) lehet követni, merre járnak, hogy vannak. Köszönet minden támogatónak, segítőnek, gratulálunk a csapatnak az eddig leküzdött nehézsége­kért! Hadnagy Lajos Mi újság Vereczki György? Az utóbbi időben egy rég látott ismerős arc tűnt fel az erőmű udvarán, Vereczki György villamosmérnök, a Paksi Atomerőmű Zrt. Híradástechnikai Osztályának korábbi dol­gozója. Mivel több éven keresztül volt lehe­tőségem Gyurival együtt dolgozni, így adó­dott az ötlet, megkérdeztem tőle, manap­ság mivel foglalkozik és mi hozta vissza Paksra. Mi van veled, hol voltál az elmúlt években?- Kettőezer májusában távoztam az erőmű­ből. Továbbra is távközlési témával foglal­koztam, sőt megmaradtam a villamos ener­getika területén. Egy tervező irodához men­tem dolgozni, ahol akkor kezdték el előké­szíteni a Magyar Villamos Művek (MVM) op­tikai hálózatának tervezését. Ez az optikai hálózat lefedi a távvezetéki hálózatot, ugyanis az optikai szálak a távvezetéki vé­dővezetőbe vannak integrálva. Ez az új ipar­ági hálózat a Telekom csoporté mellett a legátfogóbb hazai hálózat. Mire használja ezt az optikai hálózatot az MVM?- Az MVM optikai hálózatra egy SDH és PDH berendezésekből álló rendszer van telepít­ve, ez szolgálja ki a villamos iparág teljes távközlési és telemechanikai igényét. Töb­bek között ezen a távközlési hálózaton küldi el a PA Zrt. az összes olyan mérési adatait is amire a MAVIR-nak szüksége van. Ezen a hálózaton történik az iparági telefonbeszél­getés is, valamint az utóbbi időben ezen küldik a társaság pénzügyi és egyéb adata­it az MVM KONTÓ Zrt. felé. Mivel foglalkozol napjainkban?- A tervező cégtől az OVIT Zrt Távközlési szer­vezetéhez mentem dolgozni. Könnyen ment a váltás, hiszen amit korábban, mint tervező terveztem, azt az OVIT ZRt.-nál üzemeltetni kell, tehát jól ismerem a körülményeket. Miből tevődik össze az MVM távközlési há­lózatának üzemeltetése?- Az egyik első feladatom a Távközlési Disz­pécser Szolgálat (TDSZ) felkészítése volt az új technológiai kihívásokra. Ez magában foglalta a TDSZ személyzet szakmai oktatá­sát és szervezeti átalakítását. (A TDSZ az Országos Diszpécser Szolgálat mellett látja el a távközlési hálózat felügyeletét, tevé­kenysége megegyezik a távközlési szolgál­tatók ügyfélszolgálatával.) Mivel az OVIT ZRt. Távközlési Üzemének tevékenysége az egész országra kiterjed, így az utóbbi idő­ben sok MAVIR alállomáson jártam, ugyan­is az optikai hálózat minden alállomásra ki­terjed. Mi szél hozott Paksra, mivel foglalkozol most az atomerőműben?- Az 1980-as évek végén egy korszerű Elektronikus Diszpécser Központtal (EDK) váltottuk ki a blokkvezénylői „LIPKA” han­­gosbeszélő-rendszert. Sajnos itt is eljárt az elektronika felett az idő. Az EDK-t kiváltó új diszpécser rendszer előkészítési munkájá­nak egy fontos állomása a majdani rend­szer értékelemzése, amibe, mint külső szakértőt meghívtak. Nagyon jó csapat jött össze erre a tevékenységre, remélem mind a műszaki, mind az üzemviteli kollégák elé­gedettek lesznek majd az új rendszerrel. Mikorra lesz új diszpécser berendezése a vezénylőknek?- Korai erről még nyilatkozni, most állítjuk össze az értékelemzési munka összefogla­lóját, a végső döntés pedig a Paksi Atom­erőmű ZRt. vezetése fogja meghozni. Család, hangulatod?- Köszönöm jól vagyok, Érden lakunk egy családi házban, munka után van mit tenni a kertben, de szeretünk utazni, felfedezni az országot, és ne felejtsük el, hogy szeretem a telet, alig várom, hogy megint beinduljon a síszezon. Sipos László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom