Atomerőmű, 2008 (31. évfolyam, 1-12. szám)

2008-07-01 / 7. szám

16 2008. július paksi atomerőmű-Gyermeknap Pakson Mindkét csapatunk az élmezőnyben végzett Az Erzsébet Szálló építése miatt új hely­színen, a Városi Művelődési Központ par­kolójában tartották meg a gyermeknapot Pakson 2008. május 25-én, vasárnap. Al­kalmi vidámpark és színpadi műsorok so­ra várta az apróságokat. A programra gó­lyalábasok hívogatták a vendégsereget. A Paksi Közművelődési Kht. idén a rene­szánsz jegyében rendezte a programot, de a jól bevált elemeket is becsempészte a műsorba, így például nem kellett lemon­daniuk a gyerekeknek a habpartiról sem. A gyermeknapi kavalkádon adták át a Paksi Sportegyesület (PSE) által hirdetett "Fuss, ússz, kerékpározz gyermekedért" program díjait. Horváthné Szeip Ildikó be­számolt róla, hogy öt intézmény versen­gett a három próba során. Feladatuk az volt, hogy minél több embert mozgassa­nak meg. A gyerekek, diákok mellett ugyanis szülők és nagyszülők is gyűjthet­­ték a pontokat az intézményeknek. Ez a legjobban a Mesevár óvodának és a Deák Ferenc Általános Iskolának sikerült. A PSE szabadidősport-szervezője elmond­ta, összesen mintegy ezer ember kapcso­lódott a programba e két intézmény színe­iben. A toronymagas győzelem miatt a nyeremény is kimagasló volt, 110, illetve 120 ezer forint értékben kaptak sportszer­­vásárlási utalványt a győztesek. Wollner Pál Gosztola István, Fekete Béla, Tancsa Róbert, Berta Tibor, Kalmár Márton, Véhmann Ferenc, Nagy Lajos, Ignits Miklós V an egy sport, ahol az analitikus gon­dolkodás, a szellemi és fizikai erőn­lét, a lélektani alkalmasság, a nehéz helyzetek intuitív meglátása, a kreatív kombinálás és egy iszonyatosan nagy me­mória a siker feltétele. Ez a "királyok já­téka" - a sakk! A hagyományoknak meg­felelően, az idei iparági sakktalálkozón is sikeresen szerepeltek kollégáink. Csapat­­versenyen az atomerőmű mindkét gárdá­ja a legjobb hat között végzett, az I. jelű csapatunk éppen hogy leszorult a dobo­góról, míg a n. jelű csapatunk az előkelő hatodik helyen végzett. A Vértesi Erőmű Zrt. által rendezett eseményen az egyéni versenyben a legtöbb pontot Berta Tibor, a Paksi Atomerőmű Zrt. műszaki igazga­tóságának műszaki szakértője szerezte. Csapatversenyen a második táblán az amatőrök között Fekete Béla gyűjtötte a legtöbb pontot, így egy díszes serleggel is­merték el az ő idei teljesítményét. Május 23-25. között Siófokon, a VÉRTES Konferencia és Wellness Hotel adott ott­hont az immáron 39. Villamosenergia-ipa­­ri sakktalálkozónak. Az ország különböző részeiből érkezett tizennégy csapat közel hatvan résztvevője a nemes vetélkedés mellett legfőképp a jó hangulatú baráti ta­lálkozóra, így a személyes kapcsolatok bő­vítésére fektette a hangsúlyt - tudtam meg Berta Tibortól, a tizenegy fordulós svájci rendszerben lezajlott egyéni verseny első helyezettjétől. A több mint 1800 Élő-pont­tal rendelkező minősített versenyzők és az 1800 Élő-pont alatti amatőrök nagy csa­tákat vívtak szombaton, így külön öröm számunkra, hogy az előzetes rangsorban az ötvenhat benevezett iparági kolléga kö­zül a tizenegyedik helyen rangsorolt kol­légánk (a 2121 Élő-pontos Berta Tibor - Atomerőmű) szerezte meg az első helye­zést a debreceni (a 2155 Élő-pontos Egri László-Titász) és a győri (a 2171 Élő-pon­tos Zöldi Zoltán - ÉDASZ) kolléga előtt. (Az Élő-skála mértékegységét úgy határozták meg, hogy 50 pont különbség a pontszám­okban nagyjából azt fejezi ki, hogy az eny­­nyivel erősebb játékos, így előreláthatólag 55 százalékos eredményt ér el a gyengébb ellen. Ha például egy 2170-es pontszámú játékos tízjátszmás páros mérkőzést vív egy 2120-as pontszámúval, várhatóan 5,5- 4,5 arányban fog győzni. Egyes konkrét meccsek persze hozhatnak más ered­ményt, de hosszú távon erre érdemes fo­gadni, hacsak időközben a kétjátékos erő­viszonyai nem változnak.) A csupán öt-öt perc gondolkodási időt biztosító ún. "vü­­lámversenyen" a legjobb tizenkettő között végzett a paksi Tancsa Róbert (5-7. helye­zés) és Gosztola István (8-12. helyezés) is. Vasárnap, a benevezett tizennégy csapat közül a Tancsa Róbert, Berta Tibor, Gosz­tola István és Nagy Lajos összeállítású I. jelű csapatunk a negyedik, az Ignits Mik­lós, Fekete Béla, Véhmann Ferenc és Kal­már Márton által alkotott Atomerőmű II. csapat pedig a szintén előkelő hatodik he­lyen végzett. A verseny szervezőinek is feltűnt, hogy míg a többi iparági csapat közül az első körben egymással játszó azonos helyről érkezők 4 : 0-ás eredmé­nyekkel kezdtek (természetesen az I. jelű csapatuk előnyével), addig a két paksi csapat nem bírt egymással. A 2:2-es el­ső forduló után a nyolc paksi sakkozó sportszerűségből ugyan példát mutatott, de természetesen a végső eredmény ter­hére. Több is veszett Mohácsnál, szokták volt mondani... A jobb helyezés reménye a rangadókon nyújtott mérsékelt teljesítményen ment el az első csapat számára, és így hiába győz­ték le a gyengébb csapatokat nagy arány­ban, ez már csak a negyedik hely elérésé­re volt elegendő. Szeretnénk megemlíteni, hogy az 1800 Élő-pontnál kevesebbel ren­delkező sakkozók közül külön díjazták Fe­kete Béla kollégánkat, ugyanis ő gyűjtötte a második táblások közül a legtöbb pon­tot. Megtudtam, hogy a 2009. évi, immá­ron negyvenedik sakktalálkozót Balaton­­füreden rendezik a győri ÉDÁSZ-os kollé­gák. Addig is jó felkészülést kívánva, szer­kesztőségünk gratulál valamennyi paksi sakkozónak az idei kiváló eredményhez Sipos László Sportpályákon gyűjtött elszólások, humor-morzsák Június 7-29. között Ausztria és Svájc ki tűnőén felszerelt stadionjai adtak ott­hont a 2008. évi Labdarúgó Európa-baj­­nokság küzdelmeinek. Egy felmérés sze­rint, a döntőben becsurgó győztes góljánál Spanyolországban tizenhétmilliónyian ug­rottak talpra a tévé-készülékek előtt, ami nem kevés, mivel spanyolhonban negyven­négy millió ember él. Az izgalmakban bő­velkedő találkozók során bizonyára kije­lenthető, hogy a verseny-sport, az élet iga­zi sűrítménye. Aki nem hiszi, annak is aján­lom a pályákon és interneten gyűjtött fel­­üdítően humoros elszólásokat A karénekes: Tóthné Takács Márta Az előző portrékban különböző hangszeren ját­szó embereket Ismerhettünk meg. Most egy olyan munkatársunk mutatkozik be, akinek a ze­ne szeretete a karéneklésben teljesedik ki. Már­ti, végre megtört a jég és az első hölgyként kö­szönthetlek a sorozatban. Remélem nem állunk meg itt és lesz még további női szereplőnk. Úgy hiszem sokan és kortól függetlenül szeretnének részei lenni egy értelmes ügy köré szerveződött közösségnek, ahol a komolyság mellett jókat le­het szórakozni egymáson, egymással. Jól gon­dolom?- Ezzel teljesen egyetértek. A kóruséneklés igen szoros kapcsolatot teremt a részvevő emberek között, mert bensőnket kell megmutatni egy­másnak. Az ilyen közösségek kellő vidámsággal és komolysággal tartósak is maradnak. De ne menjünk nagyon előre, hol és mikor kezdted a torkod polímzását?- Az első, zenéhez kötődő élményeimet Pápán szereztem gyerekéveim alatt. Az általános isko­lába kerülésem után szüleimnek természetes volt, hogy a zeneiskolába is beírassanak. Kez­detként zongorázni, később ötödikben második hangszerként oboázni tanultam. Nagyon jól éreztem magam a zene és az éneklés világában, ebben segítettek tanáraim is, pld. Ónodi György, "Még jó, hogy a lövése a hálóban kötött ki, különben a labda megölt volna valakit." (Egy jól eltalált lövést kommentál, a játékos menedzsere.) "A FIFA az egyetlen szervezet praxisom so­rán, amelynél nem lehet fellebbezni. Ebből a szempontból még az iraki kormány is job­ban tevékenykedik." (A focicsapat ügyvéd­je nyilatkozik, a védence eltiltását követő­en.) "A négyéves kislányom parancsba adta, hogy mesterhármast kell szereznem, re­mélem, megbocsátja nekem, hogy nem si­került" (Egy focista, aki "csak" két gólt szer­zett a mérkőzésen.) "Nem azt mondom, hogy ez a fiú egy rossz szélső. Egész egy­szerűen csak nem tud beadni." (Sommás szakvezetői vélemény, az új balszélsőről.) "Ha nem rúgtuk volna be a második gólt, akkor az eredmény bizony más lett volna." (A tréner bölcs meglátása egy megnyert mérkőzésről.) "Én vagyok az egyetlen ember Madridban, akinek megengedik, hogy a buszsávban hajtson az autójával." (Egy boldog edző, az Európa-bajnoki győzelem után.) "Érzésem szerint nagyon, nagyon kitoltak velünk. Nem, írja inkább azt, hogy nagyon, nagyon, nagyon kitoltak velünk." (Egy mes­ter, ki elégedetlen volt a játékvezetővel.) "Legalább nyolc helyzetünk volt, és most csak a százszázalékos ziccerekről beszé­lek. Az ötéves lányom is legalább hármat berúgott volna közülük." (Edzői kesergő.) "Ez a mérkőzés nem idegborzoló. Idegbor­­zolónak inkább azt nevezném, ha egy ruhagyárban száz, ollóval a kezében várakozó nőnek meg kell mondanom, hogy nem kapnak fizetést, és elveszítik az állá­sukat." (Klubelnöki nyilatkozat, a vereség után.) Gyűjtötte és szerkesztette: Sipos László Alig több, mint száz éve így indult nálunk a fo­ci. Az úr becsmérlő kijelentése: - "No. Ebből se lesz népszerű sport!") Zenesaro(c)k Munkatársaink, akik zenélnek aki a fúvóst tanította. Az együtt éneklés felemelő érzése már alsó tagozatban megérintett Csille­bércen, ahol a kamarakórusunkkal több, mint háromezer gyerekkel együtt énekeltem egy kö­zös darabot. Ez az élmény nagy hatást gyakorolt az életemre. Később a helyi gimnáziumban foly­tattam tanulmányaimat, melynek volt egy jó ne­vű vegyeskara. Nem volt kérdés a folytatás. A fel­lépéseink egyre több élménnyel gazdagítottak, mint pld. a Helikon ünnepségek Keszthelyen. Érettségi után felvételt nyertem a Szovjetunióba, a Krasznodari Műszaki Egye­temre, élelmiszer technológia szakra. A zene tekintetében ezek az évek is izgalmasan ala­kultak. Az egyetemre a külön­böző országból érkezett hallga­tóknak alkalmanként valami­lyen kulturális produkcióval kellett bemutatni hazájukat a többieknek. A felvételt megelő­ző elbeszélgetés során már je­leztem, hogy szeretek énekelni, így ebben a kategóriában kap­tam szerepet Az első fellépés­re készülés meghatározó lett Számomra ugyanis a próbák során ismertem meg a férjemet. Az első évben egy olyan zenekarhoz szegődtem, melynek tag­jai kubai, magyar és nepáli zenészek voltak. A műsorunkon népszerű angol- amerikai slágerek szerepeltek, melyekkel az egyetemi klubban lép­tünk fel. Itt billentyűztem és vokáloztam, ha kel­lett énekeltem népdalt, de táncoltam is. A hetvenes éveket és a körülményeket tekint­ve tényleg izgalmas időszakot éltél. Hogyan folytatódott?- A diploma megszerzése után Pakson jutottam álláshoz és lakáshoz. Az Új élethelyzettel megszakadt az aktív zenei életem. A családla­­pítással az édesanyák szerep­körét kezdtem gyakorolni, mely három gyermek nevelé­sében teljesedett ki. Közben dolgoztam, nyelveket tanul­tam és elvégeztem a Külkeres­kedelmi Főiskolát. Jói gondolom, a zene iránti szereteted közvetítése a csa­ládban viszont töretlen ma­radt?- Ez tagadhatatlan. A muzsika és a mozgás folyamatosan je­len van a családban még most is. A gyerekek ze­nei érdeklődésére magam is és a szélesebb csa­lád is hatással volt, amikor az ünnepek alkalmá­val közösen énekeltünk, zenéltünk. így jutottunk el a máig: a lányom kórusban énekel és zongo­rázik, a nagyobbik fiam fúvós hangszereken ját­szik, a "Wendigo" együttesben gitározik és vokálozik, most éppen hegedülni tanul. A kiseb­bik fiam hű maradt a klasszikus gitárhoz és éne­kel. Egy újabb példa arra, hogy milyen nagy érték gyemrekeinkkel törődni. Mi vezetett a kar­énekléshez?- Ahogy nőttek a gyerekek, egyre inkább erősö­dött bennem az a gondolat, hogy Újra rendsze­resen foglalkozzam a zenével. Ennek nyitott utat egy utazás során történt beszélgetés, ahol a Paksi Városi Vegyeskar volt a téma. Meghallga­tásra 2000 novemberében jelentkeztem és az­óta tagja vagyok a kórusnak. Az emberileg ösz­­szetartó és szakmailag jó vezetőkkel rendelkező csapat azonnal megnyerte a tetszésem. A kórus 1977-ben alakult, 2005-ben fesztivál kórus mi­nősítést nyertünk. Ugyan ebben az évben " Pro Űrbe" címmel tüntettek ki bennünket. 1996 óta egyesületi formában működünk, legfőbb tá­mogatónk a Paksi Atomerőmű és Paks város. Az előadásainkon egyházi műveket, kortárs zene­szerzők és a kórusirodalom meghatározó da­rabjait adjuk elő. Az érdeklődők a kórus honlap­ján olvashatnak rólunk. A jó hangulatú próbák (heti két óra) a változatos fellépések, versenyek hazai és külföldi pályán folyamatosan gazdagít­ják életem. 2002-ben kerültem az erőmű be­szerzési osztályára és szerződéskötőként dolgo­zom, hasznosítva orosz, német és angol nyelv­tudásomat. Mit jelent a zene és a kórus egy karénekesnek?- A zene az élet tartozéka, önkifejezés és össze­tartó erő, ezt a családom is igazolja. Üdíti a lelket és ösztönöz, hogy mind jobbak és magunkkal szemben igényesebbek legyünk. Az éneklés bel­ső, majdhogynem intim dolog, bátorság kell hoz­zá, hogy ezt másoknak is megmutassuk. Semmi nem hat ránk olyan mélyen és intenzíven, mint az emberi hang. A hangok közös megszólaltatása ősi, nagyon mély, azonosságtudaton alapuló ér­zés. Hallgatása vagy előadása során olyan folya­matok indulnak meg bennünk, melyek más-más területeket aktivizálnak szervezetünkben, de lelki egészségünkért is sokat tehetünk az énekléssel. Az együtt éneklés megtanít figyelni másokra, együttműködni, felelősséget vállalni és kitartani. Köszönöm, akinek pedig felkeltettük az ér­deklődését, annak ajánlom figyelmébe a kó­russal készült CD-t és a meghirdetett élő hangversenyeket Szabó Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom