Atomerőmű, 2007 (30. évfolyam, 1-12. szám)
2007-08-01 / 8-9. szám
8. oldal 4fcmyrii paksi atomerőmű 2007. augusztus-szeptember Törzsgárdatagsági elismerések 2007. július 20 éves Bocskai Csaba mvigh üvig üvfo reaktor osztály, 1987. július 27.; Erős József mvmigh üvig üvfo turbina osztály, 1987. július 30.; Vági József mvigh üvig üvfo irányítástechnikai üzemviteli osztály, 1987. július 1.; Somodi András mvigh káig kafo armatúra- és csővezeték-karbantartó osztály, 1987. július 16.; Vörös József mvigh káig kafo armatúra- és csővezeték-karbantartó osztály, 1987. július 8.; Szórádi Mihály mvigh káig üffo biztonsági rendszer osztály, 1987. július 30.; Kővári Károly mvigh káig üffo digitális rendszer osztály, 1987. július 1. 30 éves Juhász László vtig hűig okfo technológiai oktatási osztály, 1977. július 1.; Hanoi Ferencné mvigh káig üffo biztonsági rendszer osztály, 1977. július 1. 2007. augusztus 20 éves Horváth Lászlóné vtig hűig hufo jlo rehabilitációs központ, 1987. augusztus 10.; Kovács Gyula big sugárvédelmi osztály, 1987. augusztus 4.; Magyar Sándor mvigh üvig üvfo reaktor osztály, 1987. augusztus 23.; Németh István mvigh üvig üvfo reaktor osztály, 1987. augusztus 17.; Reményi János mvigh üvig üvfo villamos üzemviteli osztály, 1987. augusztus 3.; Prantner József mvigh mig ktfo gépészkarbantartás-technológiai osztály, 1987. augusztus 1.; Kalapos Zoltán József mvmigh mig ktfo villamoskarbantartás-technológiai osztály, 1987. augusztus 22.; Tumpek Mihály mvigh mig ktfo villamoskarbantartás-technológiai osztály, 1987. augusztus 29.; Kajári Csaba Attila mvigh káig szfo gépész szerviz osztály, 1987. augusztus 23.; Nagy József mvigh káig szfo építészeti és szakipari szerviz osztály, 1987. augusztus 31. 30 éves Kovács András Zoltánná mvigh üvig üvfo reaktor osztály, 1977. augusztus 1.; Racskó Imre mvigh üvig üvfo külső technológiai osztály, 1977. augusztus 22.; Lacza János mvigh üvig üvfo villamos üzemviteli osztály, 1977. augusztus 1.; Rubács Róbert mvigh üvig üvfo villamos üzemviteli osztály, 1977. augusztus 19.; Radva Ferenc gvigh logfo beszerzés-előkészítési osztály, 1977. augusztus 16.; Schreiner Ferencné gvigh logfo raktározási osztály, 1977. augusztus 12.; Racskó Steffi gvigh logfo kiemelt beszerzési osztály, 1977. augusztus 22. 40 éves Vaderna István gvigh kontrolling főosztály, 1967. augusztus 1. ZENESAROíQK MUNKATÁRSAINK, AKIK ZENELNEK A gitáros, Hídvégi László (Hidas)- A nyár egyik legmelegebb napján találkozunk itt, tolnai lakásodban, hogy beszélgessünk rólad és a zenéről. Ha a vendégem lennél, akkor én egy Cream albumot indítanék háttérzeneként, mert tudom, hogy az egyik kedvenc bandád és Eric Clapton a példaképed. Laci, már öt éve nyugdíjas vagy, hogy felkerestelek, jelzi: a zenész sosem öregszik. Az erőműben eltöltött éveid az üffohoz kötöttek, így közeli munkatársak voltunk. A zenéről, a bulikról gyakran beszélgettünk, és meggyőződésem, hogy vérbeli zenészegyéniség vagy. Mit jelent számodra a zene, a játék a hangszeren?- Ha röviden kell összefoglalnom akkor azt a világot, ahova mindig jó hazamenni, nyugalom és béke vár. A teljes kikapcsolódást megtalálom, bármilyen hangulatom is legyen. Emlékek és baráti kapcsolatok, soha nem múlóan.-A szokásos kérdés, hogyan kerültél kapcsolatba a hangszerrel?- A legegyszerűbb úton indultam, nálunk is, mint sok más helyen, hevert a sarokban egy harmonika. Nyakamba akasztottam, aztán húzogattam, de igazi hangokat Rencz Tóni bácsi segédletével tanultam meg előcsalogatni belőle. Tizenkét évesen kezdtem. Négy év után azzal engedett útnak, hogy nekem már nem tud mit tanítani. Ekkor a második osztályt végeztem a tolnai Földvári gimiben. Közben érdekelt a zongora is, Sikeres volt a középiskolai nukleáris szaktábor A Magyar Nukleáris Társaság (MNT) 2007. június 27. - július 3. között a nukleáris technika iránt érdeklődő középiskolásoknak szervezett szaktábort Dunakeszin. A tábor sikeréről a 25 tudásra szomjas fiatal elégedettsége, a szervezők által kapott visszajelzések tanúskodnak. A nukleáris konferenciákon sokat foglalkoznak a jövő technikájával, az új erőművekkel, de ritkán térnek ki arra, hogy kik lesznek a jövő szakemberei. Egy atomerőmű létrehozásának eldöntésétől az átadásáig mintegy 15 év telik el. Ez azt is jelenti, hogy ezen idő alatt a humán erőforrásról is gondoskodni kell. A jövő szakemberei ekkor még az iskolapadokban ülnek. A jelen feladata, hogy megtalálja őket, felkeltse érdeklődésüket. Ezzel a felismeréssel szervezte meg az MNT a nukleáris szaktábort. A tábor lebonyolítása - a tervtől a megvalósulásig eltelt rövid idő ellenére - eredményes volt. Sikerült tartalmas programot összeállítani és kiváló előadókat megnyerni a hazai intézmények és vállalatok elismert szakemberei személyében. A témák között szerepeltek magfizikai ismeretek, a nukleáris technika története és a mindennapi életben való alkalmazása, az atomerőművek működése és biztonsága, atomenergia az űrkutatásban, fúzió, energetika és klímaváltozás, nukleáris fegyverkezés. A szakmai nyitottságot mutatta például a részecskefizika iránti érdeklődés is. További érdekességet jelentettek a fiatal tudóspalánták számára a filmvetítések és vetélkedők, a hazai szakemberekkel való találkozási lehetőség, az olyan kérdések megvitatása, mint „Litvinyenko-ügy”, szimulációs programok megismerése, kísérletek végzése, nukleáris létesítmények - pl. a Műegyetem és a Központi Fizikai Kutatóintézet oktatórektorának -meglátogatása, a CERN európai nukleáris kísérleti központtal lebonyolított videokonferencia. A tábor előkészítésében, programjainak lebonyolításában nagyon sok ember vett részt. Lelkesedésük példamutató volt, mindenki tisztában volt a rendezvény jelentőségével. Hatalmas munkát végzett, ezért külön kiemelendő Pázmándi Tamás, az MNT elnöke, Mester András, az MNT tanári szakcsoportjának elnöke és Szántó Péter a Fine (Fiatalok a Nukleáris Energetikáért - az MNT ifjúsági szakcsoportja) részéről, akik nagy hozzáértéssel és türelemmel foglalkoztak a táborozókkal. Nagy öröm, hogy a fizika egy ilyen speciális szakterülete iránt ennyi tanuló érdeklődik aktívan. A tapasztalatok nagyon kedvezőek voltak. A táborozókkal együtt remélhető, hogy jövőre is sikerül hasonlóan sikeres nukleáris szaktábort szervezni! -Hadnagyezt önszorgalomból nyomtam, valószínű sikeresen, mert a suli újonnan alakult gitárzenekarába bevettek billentyűsnek.- A hatvanas évek elején, közepén bontakoztak ki az ifjúsági kultúrában, a szabadidő töltésében az új amerikai és angol zenei irányzatok, amelyekhez egy sor viselkedésbeli és öltözködési divat is társul. Sorra alakultak az amatőr popzenekarok. Tehát ti is bekapcsolódtatok.- A rock jött és tarolt. Én szinte napok alatt felcseréltem a billentyűzést basszgitárra. Majd sok gyakorlással magamévá tettem a „csúcshangszert”, a szólógitárt, és jobb lettem, mint az akkori szőlősünk. így nyertük meg a Tolna megyei könnyűzenei versenyt (1966), és jutottunk tovább az országosra. Ennek az időpontja éppen a matematika írásbeli érettségi napjára esett. Két példát gyorsan megoldottam, aztán tűz a buszra. Ezüstérmes lett a produkciónk, vidékiek voltunk, jobbak nem lehettünk.- Volt időszak az életedben, ami meghatározó és nagyon sikeres, ez a Merrys korszak (1970-1975). Bátran mondhatjuk: Tolna legsikeresebb rockformációja. Tagjai: Hídvégi László szólógitár, Isgum István ének, Horváth Ferenc basszgitár és Soponyai József dob. Zene: Cream, Jimi Hendrix, Ten Yers After, Led Zeppelin stb.- Ma is elevenen él bennem ez az öt év. Kiváló társakkal játszottam, és nagyon együtt volt a csapat. Sikeres fellépéseink nagy rajongótábort hoztak össze. Volt arra is példa, hogy vidékre utazva a teherautó platójára már mindenki felnyomult, amikor valaki szólt, hogy talán a szólógitárosnak még helyet kellene szorítani. Zenében szerintem a Black Sabbath (heavyrock) szólt a legjobban. Büszkén mondom, tudtommal mi kezdtük el játszani elsőként itthon a zenéjüket (Paranoid c. album). A rádió is majd egy évvel később mutatta be ezt a lemezüket. Sajnos az a hanganyag, amit ekkor rögzítettünk a zenéinkről az enyészetté váltak. Jó lenne néha belehallgatni. —Apropó, a piacon nem lehetett venni, a rádió is csak késve mutatta be a külföldi együttesek lemezeit. Hogy jutottatok a kiválasztott zeneszámokhoz?- Luxemburgi rádió, Szabad Európa Rádió és csempészúton az LP-khez. Többször újrahallgatva, megtanultuk a kiválasztott számokat.- Hogyan jutottál az első farmeredhez? (Ez akkor fogalom volt!)- Nekem egy hajós barátom hozta. Sokáig nem is mostam, kíméltem.-A rock őskora nem volt felhőtlen. Maradt valami rossz emléked?- Ha tiltásra gondolsz, talán a tolnai templomba tervezett jazzmise meghiúsulását említeném. A község „magasrangú” elvtársa a zenekar két tagjának gyengéden javasolta, hogy ezt úgy, ahogyan van, felejtsük el.- Hogyan alakult a sorsod ’75 után?- 1975-1980 között létrehoztuk a 2x2 L&J (két Laci, két Józsi) bandát. 1980-tól a „Fehér” zenekarban billentyűztem, ez az igazi „bulizene” időszaka volt, de jól éreztem magam. 1988- ban alakítottuk meg a „Haverok" zenekart, ez még ma is működik. Közben 1984-ben a Szekszárdi Big Bandbe kerültem. Ez új kihívást, új stílust, új kapcsolatokat hozott. Lehúztam 23 évet, most tavasszal búcsúztam el a zenekartól.- A család támogatása mindenkor érvényesült?- A szüleimnek tetszett, amit csinálok, igaz eleinte apu elzavart a borbélyhoz. Később a feleségem, gyerekeim is mellettem voltak, ha nehézségeim adódtak.- Mostanában borbélyhoz már nem zavar senki (több okból). Mi lenne a kívánságod, amit még szeretnél, ha megvalósulna?- Az álmom, még egyszer a ,jó öreg” Merrys-t összehozni egy nosztalgiakoncertre. Újra belecsapni a húrokba, és egy jót bulizni a közönséggel.- Erre én is szívesen elmennék. Amíg a zeneszerszám működik a kezedben, addig az álmod is megvalósulhat. Ehhez kívánok neked kellemes, nyugodt éveket és jó egészséget! -Szabó Béla-Vincze Imre (1962-2007) Megrendültén hallottam a hírt: Vincze Imre 2007. augusztus 2-án, tragikus hirtelenséggel elhunyt. Hihetetlennek tűnt a kegyetlen valóság, hisz nem régen járt az osztályunkon, mosolygós, barátságos volt, mint mindig. Imre Dunaújvárosban született 1962. június 9-én. Általános iskolai tanulmányait Pakson végezte, majd Szekszárdon tanult tovább. Hivatásos gépkocsivezető lett. Munkahelyéül az atomerőművet választotta, a szállításon helyezkedett el. Dolgozott a Paksi Atomerőmű Vállalatnál, majd az Atomtransznál. Az Atomix Kft.-hez 2001. december 17-én került. Ügyeletes gépkocsivezetőként dolgozott. Megbízható, jó munkatárs volt. Felesége és serdülőkorú lánya nyugodt családi hátteret biztosítottak számára a 12 órás műszakrendben való maradéktalan helytálláshoz. Szabadidejében szívesen kertészkedett, borászkodott. Szerette a futballt, a FORMA-1-es versenyeket. A család sokat kirándult, Horvátországban is többször töltötték szabadságukat. Bár vérnyomásával gondok voltak, egészségére soha nem panaszkodott. Otthonában, váratlanul roszszul lett, sajnos segíteni már nem tudtak rajta. Fiatalon, ereje teljében hagyta itt örökre szeretett családját, rokonait, ismerőseit és munkatársait, akik augusztus 10-én vehettek tőle végső búcsút. Kedves Imre! Nehéz elfogadni az elfogadhatatlant. Már nem találkozhatunk, de gondolataink szabad szárnyán beszélgethetünk Veled. A munkatársak nevében néma főhajtással búcsúzom Tőled. Nyugodj békében! Elek Antal (1929-2007) Nyugdíjas kollégánkat életének 79. évében, 2007. július 19- én érte a halál. Elek Antal 1929. június 19-én született Budapesten. A Paksi Atomerőmű Vállalatnál 1977. szeptember 19-én kezdett el dolgozni. A karbantartás területén helyezkedett el. A forgógép-karbantartó és forgácsolóműhely művezetőjeként dolgozott nyugdíjazásáig, 1990. december 31-ig. Vezetői és munkatársai elismerték szaktudását, munkához való hozzáállását. Nyugdíjba vonulását követően is hű maradt a városhoz, a régi barátokhoz. Életének utolsó éveiben már egyedül, özvegyen élt. Horváth Csabáné (1948-2007) 2007. július 18-án, türelemmel és méltósággal viselt, hosszan tartó betegségben elhuny Horváth Csabáné, a PA Zrt. egykori munkavállalója, az Atomix Kft. nyugdíjasa. Éva 1948. május 27-én, Budapesten született. Tanulmányai befejeztével, féijhezmenetele után családjával Pakson telepedett le. 1985. november 1-jével került át az Erőmű Beruházási Vállalat állományából a Paksi Atomerőmű Vállalathoz. A beruházási igazgatóságon több osztályon is mint titkárnő tevékenykedett. 1992. május 20-ig állt alkalmazásban a vállalatnál, majd vállalkozó lett. 1998. január 1-jétől az Atomix Kft.nél dokumentációkezelőként helyezkedett el, ahol nyugdíjazásáig, 2006. november 30-ig dolgozott. Munkatársai szerették, tisztelték, munkájára számíthattak. Sajnos a betegség már korábban megtámadta szervezetét, számos kezelésen esett át, mindvégig bízott a gyógyulásban. Állapota azonban hirtelen leromlott, és a halál elragadta Őt. Hátrahagyta szeretteit: időközben azóta sajnos szintén elhunyt, érte aggódó Édesanyját, immár árván maradt fiát, Gyurit, és annak családját, testvérét, Lacit, betegségében mindvégig mellette álló hű társát, rokonokat, barátokat, ismerősöket. És minket, akik együtt dolgoztunk valamikor Vele. Kedves Éva! Nem szólíthatunk már így többet Téged. Bár nem vagy köztünk, velünk vagy. Kegyelettel emlékezünk Rád. Nyugodj békében. Bíróné Nyers Tünde
