Atomerőmű, 2007 (30. évfolyam, 1-12. szám)
2007-12-01 / 12. szám
2007. december 9. oldal _ myth paksi atomerőmű Nagyné Lakos Mária Ericsson díjas pedagógus Az Ericsson magyarországi kutatásfejlesztési igazgatósága 1999-ben díjakat alapított középiskolai matematika- és fizikatanárok számára. Az elismerésben azok a tanárok részesülhetnek, akiknek tanítványai kiemelkedő teljesítményt értek el valamely jelentős tanulmányi versenyen, vagy akik a legtöbbet tették annak érdekében, hogy tanítványaikkal megismertessék, sőt megszerettessék ezeket a tárgyakat. Az „Ericsson a matematika és fizika népszerűsítéséért” díjat idén ismét négy-négy matematika- és fizikatanár kapta. Az „Ericsson a matematika és fizika tehetségeinek gondozásáért” díjban idén is két-két matematika- és fizikatanár részesült. Az idei év díjazottjai között szerepel Nagyné Lakos Mária, a paksi Energetikai Szakközépiskola fizika-matematika szakos pedagógusa. Nagyné Lakos Mária közel 30 éve, 1978-ban végzett a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen. Az ESZI- ben 9 éve tanít. A fizikát mindig is oktatta, csak úgy, mint a másik szakját, a matematikát.- Kedves Mária! Az Ericson díjat a fizika népszerűsítéséért kapta. Mi értendő ez alatt a kifejezés alatt, hogy „népszerűsítés"?- Nemcsak azokkal a gyerekekkel kell foglalkozni elhivatottan, akik szeretik ezt a tantárgyat, hanem azokkal is, akik nemcsak, hogy nem kedvelik, hanem kifejezetten idegenkednek is tőle. Talán nehéznek tartják, vagy nem találják elég érdekesnek. Ilyenkor kell meglelni azt a módot, amellyel meg tudjuk velük szerettetni, rábíijuk őket arra, hogy külön munkát is vállaljanak (pl. beszámoló készítése) vagy szívesen jöjjenek órára, mert láthatnak egy érdekes kísérletet. Elérni azt, hogy egy kicsit várják ezeket az órákat.- És mennyire szokott ez sikerülni? Felkelteni a diákok érdeklődését?- A kísérletek mindig érdekesek, ebben a diákok mindig partnerek, főként, ha ők is elvégezhetnek egyetegyet. Erre sajnos a csökkenő óraszám miatt egyre kevesebb lehetőség van. A számolásra már kevésbé fogékonyak. De ha tudósokról, vagy valamilyen fizika-kultúrtörténeti érdekességről kell anyagot gyűjteni - akár az internetről, akár könyvtárból -, akkor ugyancsak szívesen teljesítenek.- Hogyan fogadta ezt az elismerést? — Először - amikor értesítettek - nem is akartam elhinni. Egy kísérleti bemutató órát kellett tartanom, de csak később tudtam meg, hogy a díjra való jelölés miatt. Nem igazán hittem benne, hogy én ezt a díjat megkapom, hisz olyan sok jó kolléga van, aki szintén érdemes lehetett volna rá. Itt kell megemlítenem, hogy az Ericsson dij alapításának évében, 1999-ben, ugyancsak ESZI-s tanárnő, Árokszállási Eszter kapott díjat a matematika tehetséggondozásért. 2001-ben pedig Csaj ági Sándor, a fizika népszerűsítéséért kapta ugyanezt az elismerést. Pakson már három Ericsson díj van az enyémmel együtt.- Ez mutatja a tanítás színvonalát is. Mi az, amit még fontosnak tart a tanításon belül? — Nagyon fontosnak tartom, hogy minden diáknak, akit tanítok, lehetősége legyen eljutni az atomerőműbe. Érdekli őket, szeretnék közelebbről is megismerni. Engem személy szerint a 20. század fizikája érdekel, és az erőműben lehetőségem nyílik egy kicsit „kutakodni”. Úgy gondolom, hogy minden paksi középiskolásnak tisztában kell lennie a nukleáris energiatermelés alapjaival és valamivel több nukleáris ismerettel kell rendelkeznie, mint kortársaiknak, mert ha ők bárhová elmennek, akkor rögtön az atomerőműről kérdezgetik őket, és arra azért illik tudni válaszolni. Erre mindig igényes voltam. Az atomerőműben a szokásos látogatói útvonalon túl lehetőség szerint megtekintettük a szimulátorközpontot, ellátogattunk a KGYK-ba és az RHK Kht.-ba. Ezenkívül szoktam a diákoknak kirándulásokat, múzeumlátogatásokat szervezni. Tavaly a Budapesti Műszaki Egyetem nagyfeszültségű laboratóriumát és a tanreaktorát néztük meg a 11. és 12.-es tanulókkal, abból az alkalomból, hogy van diákunk, aki ott végzett, ott dolgozik. Csodák Palotája, Jövő Háza, híradástechnikai, természettudományi múzeum szakmai kirándulásokat szervezünk, hiszen órára nem tudunk mindent bevinni. Szeretném, hogy a diákjaim nyitottak és érdeklődőek legyenek a világ dolgai iránt, továbbá a kellemes és szép élmények mellett új ismeretekre is szert tegyenek.- A fizikaoktatással kapcsolatban milyen jövőbeli tervei, elképzelései vannak?- Véleményem szerint a fizika oktatásába a számítástechnikát mindenképpen be kellene vonni. Komoly méréseket ma számítógép nélkül már nem lehet elvégezni. Ez eléggé megoldatlan kérdésnek számít még nálunk is, ahol a számítástechnika és a fizika nagyon külön van választva. De azért vannak nyilván lehetőségeink, vannak olyan eszközök, amelyek mérési eredményei eleve a számítógép kiértékelésére vannak bízva. Ezeket lehetne tovább bővíteni, mert akkor úgy gondolom, a gyerekek még szívesebben foglalkoznának a fizikával, ugyanis a számítógépet nagyon szeretik.- További sok sikert kívánok!-Pataky Adrienn Magdolna-Törzsgárdatagsági elismerések 2007. szeptember 10 éves Szabó László mvigh üvig üvfo turbina osztály, 1997. szeptember 15. 20 éves Csík Sándor vtig hűig hufo jlo rehabilitációs központ, 1987. szeptember 14.: Szakonyi Ferenc vtig hűig hufo jlo rehabilitációs központ, 1987. szeptember 1.; Zoltán András Gyula vtig hiug hufo jlo rehabilitációs központ, 1987. szeptember 14.; Csapó István vig big ibifo rendészeti osztály, 1987. szeptember 28.; Kovács Ferenc mvigh üzemidő-hoszszabbítási projekt, 1987. szeptember 20.; Böcz Tibor mvigh üvig üzemirányítási főosztály, 1987. szeptember 1.; Viktor Endre mvigh üvig üvfo reaktor osztály, 1987. szeptember 4.; Gál Béla mvigh üvig üvfo turbina osztály, 1987. szeptember 1.; Adorján István mvigh üvig üvfo külső technológiai osztály, 1987. szeptember 1.; Horváth Ferenc mvigh üvig üvfo külső technológiai osztály, 1987. szeptember 1.; Ájpl Sándor MVIGH ÜVIG ÜVFO villamos üzemviteli osztály, 1987. szeptember 4.; Csobán János mvigh üvig üvfo villamos üzemviteli osztály, 1987. szeptember 4.; Heitzmann János mvigh üvig üvfo villamos üzemviteli osztály, 1987. szeptember 4.; Blézer Zsolt mvigh üvig üvfo villamos üzemviteli osztály, 1987. szeptember 5.; Kapás Zoltán mvigh üvig vegyészeti főosztály, 1987. szeptember 14.; Soós Ferenc mvigh üvig vefo vegyészeti technológiai osztály, 1987. szeptember 15.; Pekárik Géza mvigh műszaki igazgatóság, 1987. szeptember 21.; Szutor János mvigh mig mfo rendszertechnikai osztály, 1987. szeptember 1.; Straubinger József mvigh mig mfo villamos műszaki osztály, 1987. szeptember 1.; Csibi Boldizsár mvigh mig ktfo gépészkarbantartás-technológiai osztály, 1987. szeptember 4.; Éberling János mvigh mig ktfo gépészkarbantartás-technológiai osztály, 1987. szeptember 1.; Kánnai András mvigh mig ktfo gépészkarbantartástechnológiai osztály, 1987. szeptember 1.; Simon Ferenc mvigh mig ktfo gépészkarbantartás-technológiai osztály, 1987. szeptemberi.; Mármarosi József mvigh mig ktfo villamos karbantartás technológiai osztály, 1987. szeptember 1.; Meczker István mvigh káig kafo reaktor- és készülék-karbantartó osztály, 1987. szeptember 18.; Harasztdombi Győző mvigh káig kafo armatúra- és csővezeték-karbantartó osztály, 1987. szeptember 6.; Körösztös József mvigh káig kafo armatúra- és csővezeték-karbantartó osztály, 1987. szeptember 1.; Laki Endre Gábor mvigh káig kafo armatúra- és csővezetékkarbantartó osztály, 1987. szeptember 1.; Szabadi Vilmos mvigh káig kafo armatúra- és csővezeték-karbantartó osztály, 1987. szeptember 28.; Kovács József mvigh káig szfo villamos és installációs szerviz osztály, 1987, szeptember 5.; Tumpek Ferenc mvigh káig szfo villamos és installációs szerviz osztály, 1987. szeptember 1.; Magyarfalvi László mvigh káig üffo biztonsági rendszer osztály, 1987. szeptember 28.; Tandi Gábor Mihály mvigh káig üffo digitális rendszer osztály, 1987. szeptember 1.; Harmat László Zoltán mvigh káig üffo automatika osztály, 1987. szeptember 1.; Tóth István mvigh káig üffo automatika osztály, 1987. szeptember 1.; Halász Renáta gvigh ktfo tervezési és elemzési osztály, 1987. szeptember 1. 30 éves Lenkei István műszaki vezérigazgató-helyettes, 1977. szeptember 1.; Fenes Frigyes mvigh üvig üvfo villamos üzemviteli osztály, 1977. szeptember 30.; Pfeffer Árpád mvigh üvig üvfo villamos üzemviteli osztály, 1977. szeptember 1.; dr. Schunk János mvigh üvig vegyészeti főosztály, 1977. szeptember 1.; dr. Pintér Tamás mvigh üvig vefo vegyészeti ellenőrzési osztály, 1977. szeptember 1.; Varjúné Baracska Ilona mvigh üvig vefo vegyészeti ellenőrzési osztály, 1977. szeptember 1.; Vucsákné Schönveitz Erzsébet mvigh üvig vefo vegyészeti ellenőrzési osztály, 1977. szeptember 1.; Tarczal László mvigh mig ktfo gépészkarbantartás-technológiai osztály, 1977. szeptember 5. 2007. október 10 éves Csiba Tamás mvigh üvig üifo üzemirányítási osztály, 1997. október 1.; Bán Péter mvigh üvig üvfo külső technológiai osztály, 1997. október 1Osztermajer Adrián mvigh üvig üvfo külső technológiai osztály, 1997. október 1.; Michl Gábor mvigh üvig kifo operatív tervezési osztály, 1997. október 1. tóber 9.; Tárnái Antal mvigh káig szfo építészeti és szakipari szerviz osztály, 1987. október 27.; Czinkóczki Pál mvigh káig üffo automatika osztály, 1987. október 19.; Horváth Tibor István gvigh pénzügyi és számviteli osztály, 1987. október 22.; Bokor Galina Jevgenyevna gvigh logfo beszerzés-előkészítési osztály, 1987. október 13. 20 éves Hamvas István Lászlóné vtig hűig hufo munka- és személyügyi osztály, 1987. október 19.; Birta Béla mvigh üvig üvfo reaktor osztály, 1987. október 19.; Makk Imre mvigh üvig vefo vegyészeti technológiai osztály, 1987. október 1.; Hackl Béla mvigh mig mfo rendszertechnikai osztály, 1987. október 15.; Eigemann József Gábor mvigh mig mfo gépész műszaki osztály, 1987. ok-30 éves Amtmann Jenőné vtig humán igazgatóság. 1977. október 21.; Keresztes Nagy Sándor mvigh üvig üvfo turbina osztály, 1977. október 21.; Mohácsy Attiláné mvigh üvig vefo vegyészeti előkészítési osztály, 1977. október 3.; Házer István mvigh káig üffo biztonsági rendszer osztály, 1977. október 19.; Tokaji Sándor mvigh káig üffo biztonsági rendszer osztály, 1977. október 1. ATOMENERGIA ÉS HIDROGÉNGAZDASÁG Talán nem is gondolná az olvasó, hogy milyen sok szállal kötődik szorosan össze a címben említett két összetett szó. Az elméleti és fizikai jellemzőkről most nem akarok sok szót említeni, hiszen a lap olvasói közül azt sokan, jobban tudják, mint én. A két szó: az atom és a hidrogén a legtöbb emberben még ma is a borzalmat, a pusztító erőt és a bombákat idézi fel. Igen, sajnos első sorban így ismertük meg, és még inkább sajnos, hogy a veszély még mindig fennáll, hogy rombolásra is lehet használni. Ezen veszély ellen kell közösen küzdenünk. Fel kell azonban ismerni, és tudatosítani kell, hogy az atom (izotópok) sugárzását gyógyításra lehet és kell felhasználni. Továbbá azt is tudni kell, hogy az atomenergia erőművekben történő felhasználása ma már nélkülözhetetlen a villamosenergia-termelésben, és szerepe a fosszilis energiahordozók kimerülésével és fokozódó drágulásával egyre inkább növekedni fog. Az atomerőművek nem termelnek olyan káros gázokat, amelyek a globális felmelegedést okozzák és fokozzák. A hidrogén is kötődik a bombához, első sorban nagy magyar tudósunk, Teller Ede nevén keresztül is. Én koromnál fogva is - és már és még - atomerőmű építési főmérnökként is megéltem azokat az időket, amikor Teller Ede nevét sem volt szabad említeni, vagy csak „szitokszóként”. Sőt a Nobel-díjas Wigner Jenőt is nagyon nehezen engedték le Paksra, amikor hazalátogatott. (Egy rövid kis kitérőben szeretném jelezni, hogy Wigner Jenő bácsiról külön cikket szeretnék írni ebben az újságban, ha azt lehozza majd a szerkesztőség.) Hála Istennek, azok az idők elmúltak, és ma már a hidrogénről, mint a Béke Hídjáról beszélnek. A sors úgy hozta, hogy 2007-ben két nagy világkonferencián vehettem részt. Április végén a kanadai Vancouverben és július közepén Isztambulban, ahol előadást is tartottam az első nap plenáris ülésén. Ismereteim szerint Magyarországról egyedül vettem részt ezeken a konferenciákon. Mindkét konferencián a hidrogénfejlesztésről, -tárolásról és felhasználásának sokféle módozatáról, a tüzelőanyag-cellák különféle típusairól és az egész hidrogéngazdaság kiépítésének helyzetéről és távlatairól sok előadás hangzott el. A sok-sok előadásról nem lehet egy rövid cikkben átfogó képet adni. Az előadások kivonatai is több mint 100 oldalt tesznek ki. Ezért csak pár - általam fontosnak tartott - eseményt emelek ki, és fűzök hozzá hazai állapotunkat bíráló megjegyzést. Vancouveri konferencia A konferenciát a sok nemzetközi hírű és rangú tudóson és gazdasági szakemberen kívül több magas rangú politikus is megtisztelte, és az alább felsoroltak beszédet is mondtak:- Kanada környezetvédelmi minisztere,- British Columbia miniszterelnöke,- Dánia gazdasági és közlekedési minisztere,- Észak-Rajna-Wesztfália gazdasági minisztere,- Norvégiából egy államtitkár. A felsorolás nem teljes. Az európai politikusok a téma fontosságán kívül azt hangsúlyozták, hogy Kanada és különösen British Columbia e területen a tudás és a gyakorlati alkalmazás bölcsőjének és vezető erejének tekinthető. Ezt a tudást és gyakorlati tapasztalatot kell Európában is egyre nagyobb mértékben felhasználni. Ezt sok német és dán cég már a gyakorlatban is megteszi, jellemző volt például, hogy a két ország, illetve tartomány nagy területű kiállítással is részt vett a konferencián. Bíráló megjegyzés: A múlt évben rendezett Első Budapesti Hidrogénfórum védnökségét ugyan két magyar miniszter is vállalta, de egyik sem jött el, sőt egyetlen emberi sem küldtek a konferenciára. A világhírű Ballard cég műszaki fejlesztésekért felelős igazgatója, Chris Guzy - aki magyar származású, és Budapesten született - egy ragyogó előadást tartott. Módom volt vele pár mondatot váltani. Kiállított a konferencián az AECL Candu típusú atomerőműveket gyártó és exportáló vállalat (közelünkben Romániában épült és épül ilyen reaktor). Képviselőikkel folytatott beszélgetéseink során elmondták, hogy azért állítottak ki a hidrogénkonferencián, mert tervezik - főleg völgyidőszakban -, hogy hidrogént is fognak termelni. Már több hidrogénhajtású autóbusz és személygépkocsi üzemel British Columbiában, és van több hidrogéntöltő állomás is. Építik továbbá a hidrogéngáz-vezetéket a téli olimpia helyszínéig és végig le a nyugati parton, amelyet majd összekötnek az USA-ban is létesülő és Kaliforniáig vezető hidrogéngáz-vezetékkel. Ebbe a vezetékbe szállítják a hidrogéntermelők a gázt, és erre települnek a töltőállomások és más fogyasztók. Bíráló megjegyzés: Amikor az egyik jelentős magyar tanácskozáson feltettem a magas rangú előadónak a kérdést, hogy „Szerepel-e a Nemzeti Fejlesztési Tervben a hidrogéngazdaság kiépítése? Ha nem, miért nem?" Az előadó válaszát azzal kezdte, hogy „Miféle hidrogénről beszél a kérdező? Talán a szénhidrogénről? ” Itt tartunk. Isztambuli konferencia Erre a konferenciára a Hidrogén Világszövetség (IAHE) elnöke hívott meg előadónak ún. Keynote Speakemek (plenáris ülési előadónak). Többen mondták nekem, hogy ez nagy megtiszteltetés. Én is annak vettem, de elsősorban ezt annak köszönhetem, hogy a régióban elsőként mi magyarok szerveztünk hidrogénkonferenciát, és abban, annak sikerében volt némi szerepem. (Remélem ezzel a mondattal nem tűnök nagyon szerénytelennek.) Ezen a konferencián is nagyon sok és érdekes előadás hangzott el a hidrogénfejlesztés, -tárolás és -felhasználás területéről. Engem leginkább az ragadott meg, amikor azt hangsúlyozták, hogy a hidrogéngazdaság kiépülése jelentősen hozzájárulhat a megújuló energiák hasznosítása révén az elosztott energiatermelés, az energiatárolás és ezen keresztül az ellátásbiztonság és a rendszerszabályozás kérdéseinek megoldásához. A hidrogéngazdaság kiépülése a fenti jellemzők következtében csökkenti a fosszilis energiahordozóktól való függőséget. Ezek birtoklásához kötődő feszültségek háborús veszélyeket is jelentenek, és ennek következtében, ha ezek a veszélyek csökkennek, akkor a hidrogén a béke hídja is lehet.-Balogh Ernö-Ui.: Felajánlom a paksi kollegáknak, hogy igény esetén vetítéssel egybekötött előadást is tudok tartani egy közösen egyeztetett időpontban, akár este is.