Atomerőmű, 2007 (30. évfolyam, 1-12. szám)
2007-12-01 / 12. szám
2007. december 5. oldal & m mym paksi atomerőmű 2007. ÉVBEN NYUGDÍJBA VONULTAK 2007. november 16-án és 23-án a Városi Művelődési Központban került sor a 2007. évben nyugdíjba vonult dolgozók ünnepélyes búcsúztatójára. A november 23-ai ünnepségen a búcsúztatót Kovács József a PA Zrt. vezérigazgatója mondta. Ez alkalomból kérdeztem a vezérigazgató urat.- Nagyon sok ember megy nyugdíjba ebben az évben. 349 munkatársunk döntött úgy, hogy vagy alanyi jogon, vagy pedig a korkedvezményes nyugdíjazás intézményrendszerét igénybe véve elmegy nyugdíjba. Ennek persze nagyon nagy ára van, de én azt gondolom, hogy ennyi időt eltöltve a cégnél, ezeknek az embereknek jussa van. Ez azt jelenti, hogy a szociális csomaggal - amelyet biztosít a kollektív szerződésünk - élve olyan nyugdíjas élet kezdhető, ami egyfajta anyagi biztonságot is jelent mindenki számára. Az, hogy mi marad a cégnél, egy másik nagyon fontos kérdés. Azt gondolom, van annyi tartaléka humán erőforrás szempontjából a paksi atomerőműnek, amellyel a biztonságos működés folyamatosan fenntartható. Nagyon jó képzési rendszerünk van, amelyet már régóta alkalmazunk, ez garantálja azt, hogy a szükséges tudást át tudjuk örökíteni. Ugyanakkor nem nélkülözhető az a fajta mentori rendszer, amit pontosan azok a kollégáink jelentenek, akik nyugdíjba vonulnak, és majd segíthetik a fiataloknak, pályakezdőknek a betanítását, hogy minél hamarabb elsajátítsák majd a munkakör betöltéséhez szükséges ismereteket. Tehát számítunk a nyugdíjasokra! A cég működni fog, és azt gondolom, optimális megoldást találtunk ebben az évben. A változó nyugdíjjogszabályok miatt látszott, érezhető volt, hogy sokan fognak úgy dönteni, hogy nyugdíjba vonulnak. A cégvezetésnek mérlegelni kellett sok szempontot. Egyrészt fönn kell tartani minden körülmények között a cég biztonságos működését, másrészt az is fontos, hogy a dolgozóink olyan hangulatban dolgozzanak, úgy éljék meg a nyugdíjazással összefüggő dolgokat — amely Adorján János A külső technológiai osztályon dolgoztam mint gépész. 1977. november 1. óta dolgozom az erőműben. Paksi vagyok, Paksról, a TÁÉV-től, a lakótelep építéséről kerültem az erőműbe Eleinte nagyon jó volt az erőmű dolgozójának lenni. Egyelőre a nyugdíjas napokat élvezem, a további terveim, majd ahogy jönnek a feladatok. Bálint Ferenc Bázisvezető voltam a karbantartás-irányítási osztályon. 1980. január 14-én sikerült bekerülnöm az erőműbe. A konzervgyárból kerültem ide tősgyökeres paksiként. Az erőmű varázsa megfogott, 27 évet töltöttem itt. Ennek fokozatai voltak, először a félsz volt, meg egy bizonyos tartás, utána a büszkeség, és ez a büszkeség sokáig tartott. Nekem szép emlékeim vannak az itt eltöltött időről. Én készültem a nyugdíjba menetelre. Vallom azt, erre fel kell készülni fejben és lélekben is egyaránt. A háztartási gépek lecserélése és a tatarozás mellett a tolnai holtágon vettem egy telket, ott egy horgásztanyát építettem fel, és ezt a nyugdíjba menetelemre időzítettem. Bunkóczi András berendezésmérnök 1986 áprilisában kerültem az erőműbe. A reaktor-karbantartási osztályon dolgoztam 21 évig. Megbecsülést jelentett számomra, és felemelő érzés volt, hogy az ember itt dolgozhatott az erőműben. Terveim: a kert, a szőlő, a sport, az alkotói tevékenység. Czakói Lajos művezető A Gagarin erőműből, Gyöngyösről kerültem Paksra 1978-bán, tulajdonképpen hazajöttem, mert nagydorogi vagyok. Amíg itt dolgoztam, mindig büszke voltam a munkahelyemre, és ez az érzés valószínűleg meg is marad. Szakmailag sokat fejlődtem, és egy jó társaságban dolgoztam. Élni szeretnék a nyugdíjas éveimben, utazni a világban, ami kimaradt, mert sokat kellett dolgozni, túlórázni éjjel-nappal. Czekmeister Sándorné Kati csoportvezető 1982 decembere óta dolgozom az erőműben. Az üzemindulásra jöttem Százhalombattáról, a Dunai finomítóból. Nagy megtiszteltetést jelentett számomra az atomerőmű dolgozójának lenni. Nekem teljesen ismeretlen terület volt, mert az előző munkahelyemen teljesen más területen dolgoztam. Kezdetben műszakosként, de a gyerekeim megszületése után nappali műszakba avanzsáltam. Először is élvezem az új nyugdíjas beosztásomat, a kertben tudok dolgozni. Anyukámmal is többet tudok foglalkozni. Gyerekeim Pesten vannak, sajnos még unokám nincsen. Czifra István Sándor minősített hegesztő 1980-ban kerültem az erőműbe minősített hegesztőként. Tolnai lakos vagyok. Nagyon jó érzést jelentett ide bekerülni, az atomerőmű dolgozójának lenni. Az életünket nagyon jól megváltoztatta, szakmailag nagyon nagy fejlődést jelentett. Tervem, hogy segítsek az embereknek az egészségük megőrzésében. óriási jelentőségű változást jelent az ember életében -, hogy jó szájízzel, jó emlékkel gondoljanak vissza a paksi atomerőműben töltött évekre, évtizedekre. Azt gondolom, hogy optimális megoldást sikerült találni mind a cég, mind a nyugdíjasaink számára. Köszönöm az erőműért végzett munkájukat, és jó egészséget kívánok mindannyiuknak. A 349 nyugdíjba vonult dolgozó közül az újságunk részére az alábbi dolgozók nyilatkoztak. Három kérdésre kértem a választ:- Mióta dolgozik a PA Zrt.-nél?- Mit jelentett PA Zrt.-s dolgozónak lenni?- Mik a tervei a nyugdíjas évekre? Doma Árpádné Juci laborvezető A vegyészeti ellenőrzési osztályon az üzemellenőrzési labornak voltam a vezetője. A gyesről kerültem ide 1985- ben mint önálló mérnök. Előtte Madocsán voltam a művelődési ház igazgatója vegyész diplomával. Nekem nagyon sokat jelentett az atomerőmű dolgozójának lenni. Nagyon büszke voltam rá sokáig, hogy itt dolgozhattam. Nekem nagy kihívást jelentett a kezdetektől fogva. A legnagyobb kihívás aztán 2001 volt, amikor az üzem-ellenőrzési labornak lettem a vezetője, a szekunder és primer köri műszakos laboránsoknak. Van tervem a nyugdíjas évekre. Nekem van még szülő anyukám és anyósom, akikről gondoskodni kell. Van már két unokám is a fiamnál, és remélem még lesz több is. Dr. Kiss Mihály a PADOSZ elnöke Az elsők között kerültem az erőműbe. 1976-ban a TÁÉV-nél a lakótelepet építettük. Gyakorlatilag 1978-ban a kerültem a Paksi Atomerőmű Vállalathoz, az építészethez. Itt dolgoztam művezetőként 1989-ig. 1989-ben megválasztottak szakszervezeti vezetőnek, és 1991 óta a PADOSZ elnökeként tevékenykedem. Tősgyökeres paksi vagyok. Óriási kihívást jelentett az atomerőmű dolgozójának lenni, és fiatal szakemberként egy alkotás lehetőségét. Én hálás vagyok a sorsnak, hogy akkor ide vezérelt, mert fiatalemberek ilyen kihívást, ilyen lehetőséget szinte sehol nem kaphattak. Mi itt kaptunk egy lehetőséget, hogy egy ilyen művet felépíthettünk. Ez a mű a mi gyermekünk. Természetesen vannak terveim. Nyugdíjasként nem otthon fogok ülni, hanem szeretném azt a rengeteg tudást, tapasztalatot, amit eddig felhalmoztam, hasznosítani. Egy kicsit más tempóban már, mert sajnos az egészségi állapotom már azt nem teszi lehetővé, hogy úgy, mint eddig, de egy kicsit lassabban, háttérmunkában, különböző oktatásokban szeretném hasznosítani tudásomat. Falusy István művezető 1981. november 18-án kerültem az erőműbe Berhidáról. Amikor idejöttem, a számomra ismeretlen technológia megismerését, a jobb megélhetési lehetőséget jelentette számomra az erőmű dolgozójának lenni. Konkrét terveim a nyugdíjas évekre: hétvégi telkünk lakható házzal és a hoigászat, két gyermekünk lakáshoz jutása és a további életük segítése. Fekete Béla technológus mérnök 1983- ban kerültem az erőműbe Ózdról, a kohászattól. Kihívást, felelősségtudatot, önbecsülést, külön gondolkodásmódot, büszkeséget jelentetett az erőmű dolgozójának lenni. Nagyon betábláztam magam, a szívem csücske továbbra is a sakk, versenybíró vagyok. Fekete Tibor rendszerfelügyelő 1984- ben kerültem az erőműbe a Vegyépszertől. Azóta ugyanazon a helyen dolgoztam. Nekem nagy kegyelem és megbecsülés volt, hogy az erőműben dolgozhattam. Sokat dolgoztam, sokat fejlődtem és sokat tanultam. Köszönöm, hogy itt lehettem. Sokat adott a családomnak, megélhetést, egzisztenciát és megbecsülést jelentett számomra. A nyugdíjas éveket otthon gondoltam eltölteni Németkéren. Nem kell néznem az órát, hogy mikor kelek, fekszem. Finta István üzemeltetési vezető 1978. április 1-jén kerültem az erőműbe Szekszárdról, a TOTÉV-től. Nagy megtiszteltetés volt az atomerőmű dolgozójának lenni. Viszonylag nehezen lehetett bekerülni. Nekem volt némi ismeretségem, és annak kapcsán jelentkeztem ide. Szeretnék még valamilyen munkát keresni az erőművön belül vagy kívül. Gelencsér Károly szolgálatvezető 1982. szeptember 10-én kerültem az erőműbe Budapestről, az angyalföldi erőműből. Számomra nagy büszkeséget jelentett az erőmű dolgozójának lenni, mert az építéstől kezdve figyelemmel kísértem, és ez a technika érdekelt engem. A nyugdíjas évekre terveim az otthoni, ház körüli munkákat elvégezni Dunakömlődön. Jó volna az erőműbe is visszatérni, dolgozni. Gosztoláné Győri Katalin 1985-ben kerültem az erőműbe, a közművelődési intézmények igazgatóságán voltam gazdasági igazgató, és elmentem az erőműbe szociálpolitikai csoportvezetőnek. Ebben a munkakörben, ugyanazon az osztályon voltam 22 évig. Sok örömöt jelentett az atomerőműben dolgozni. Öt évvel ezelőtt a lányom megkérdezte tőlem, hogy milyen munkakört képzelnék el magamnak? Nem tudtam mást mondani neki, ha nekem kellene kitalálni, nem tudnék mást, mint amiben dolgozom. Nagyon jól éreztem magamat a bőrömben. Az álmokról az ember nem beszél korábban, de az optimizmusom az előre mutat. Azt tervezzük, hogy megvárom még a fétjem is elmegy nyugdíjba. Nagy valószínűséggel hazaköltözünk a szülőfalumba, Tolnanémedibe. Szép környezetben egy természetközeli, nyugodtabb, békésebb életet képzelünk el magunknak, de azért nem teljesen tétlenül. Van csodálatos két unokám, akikkel kell foglalkozni is. Hegedűs Zsigmond technológus Paksi vagyok, és 1979-ben kerültem az erőműbe. Szakmailag akartam fejlődni, ezért jöttem ide dolgozni. Én hobbi szinten ás vány gyűjtő vagyok, a szép kövek csiszolásával szeretnék foglakozni az elkövetkező időszakban. Horváth Istvánná Juli minősítő technikus 1979 decemberében kerültem az erőműbe Budapestről. Büszke voltam arra, hogy az erőműben dolgozhattam. Terveim: a ház körüli munka, mivel tavaly családi házba költöztünk. Három gyerekünk az életkezdés előtt áll. Ivanics István irányítástechnikai művezető 1983 márciusában kerültem Paksra a fővárosból. Óriási kihívást jelentett nekem annak idején. Olyan rendszereket kellett megismerni, melyeket kívülről sem láttam. Soksok munka és tanulás árán belejöttünk a munkába. Úgy érzem, a szakmánk legjavát tudtuk adni. Remélem az utódaink is hasonlóképpen fognak dolgozni és tevékenykedni. Egyelőre az otthoni, a családi ház körüli munkák foglalnak le. Tolmácsolom a többség véleményét. Meg szeretnénk köszönni a vállalat vezetésének azt a lehetőséget, hogy ilyen fiatalon, ilyen egészségesen, ilyen lehetőségekkel el lehetett menni nyugdíjba. Ezzel tálán értékelik azt a hosszú, huszonéves munkánkat, mellyel felépítettük ezt a müvet.
