Atomerőmű, 2007 (30. évfolyam, 1-12. szám)

2007-11-01 / 11. szám

18. oldal rnyrn paksi atomerőmű 2007. november Körösi Klára képei „Képek - lelkem virágai” címet viseli Körösi Klára kiállítása, me­lyet a paksi atomerőmű orvosi rendelőjében október 29-től no­vember 16-ig tekinthettek meg. Körösi Klára hosszú ideig dol­gozott az atomerőműben. 1978- ban az Erőmű-beruházási Válla­latnál kezdett, majd 1982-ben a Paksi Atomerőmű Vállalathoz ke­rült. Sokan titkárnőként ismerték meg. 1996-ban vonult nyugdíjba.- Klári, miért éppen a rajz, a fes­tés lett a hobbid?- Kisgyermekkorom óta foglal­kozom rajzolással és festéssel. Meglehet, hogy családi örökség­ként hoztam ezt magammal, hisz egyik ősöm elismert, tehetséges festő volt. Bár ügyesen rajzoltam, édesanyám nem engedte, hogy ilyen irányban tanuljak, ő ugyanis biztos megélhetést nyújtó szakmát akart a kezembe adni.- Mikortól foglalkozol komo­lyabban a festéssel?- A 90-es évek közepén kezdtem a magam kedvtelésére festegetni. Szeretem a természetet, a növénye­ket, és örömömet leltem, ha leraj­zoltam egy-egy szép tájat. Szívesen rajzolok portrékat is. Két évvel ez­előtt, amikor férjem elvesztése után lelkileg nagyon megviselt állapotba kerültem, elővettem a papírt és a ceruzát, és leültem, hogy megraj­zoltam féljem arcképét. Nagy lelki megnyugvást jelentett számomra, hogy sikeresen meg tudtam rajzolni a képet, ami egyben késztetést adott a folytatáshoz. Régebben az akva­­rell foglalkoztatott, az utóbbi idő­ben inkább a pasztell.- Úgy tudom, nem ez az első kiál­lításod?- Részt vettem azon a Városi Művelődési Központban rendezett Japán csoda című kiállításon, ahol Ignits Miklósáé kerámiái mellé ké­peimmel nyújtottam dekorációt. Tulajdonképpen az volt az első megjelenésem nyilvánosság előtt.- Mit nyújt számodra a kép?- A szépet. Én azt értékelem, ha azonnal rá lehet ismemi a képeimre, és nem kell azokat megfejteni. Nem szeretem sem átkölteni, sem meg­másítani azt, ami a szemem elé tárul. Ami a természetben szép, az úgy szép, ahogy van. Remélem, a képe­im hasonlítanak rám is, közvetítik érzéseimet, törekvésemet, hogy sze­met gyönyörködtető képek kerülje­nek ki a kezem alól. Nekem azon kí­vül, hogy kedvemet lelem a festés­ben, és lakásomat szépítem vele, na­gyon jóleső érzés, amikor látom, hogy ismerőseim, barátaim, rokona­im örömmel fogadják a képeimet, és környezetüket díszítik vele.- Kívánom, hogy még sok szép képpel örvendeztess meg bennünket!-Lovásziné Anna-Arany-kupa Öreg Ha­lak (Angyal János — G. Sza­bó Pál). A mezőny, városi szinten tekintve, igen erős. Hogy mi lesz a végeredmény? Ma még nehéz megtip­pelni! Az első forduló félidejénél körbeverések tarkítják az élboly ala­kulását. Az mindenesetre meglepetés számba megy, hogy a favoritoknak számító csapatok olyan megalázó ve­reséget szenvedtek, amelyet nem gondolt volna senki. Ilyen például a Joola boy’s győzelme az Easy Rider fölött. Haskó Gergely, az ESZI-s ifjú tehetség szinte maga döntötte el a ta­lálkozó sorsát. De hasonló szenzáció volt az Öreg Halak veresége a már említett Easy Rider-től. A régmúlt idők városi pingpongbajnokságában edződött játékosok váratlan vereséget szenvedtek (igaz nagy csatában!) a trónkövetelőktől. „Hasonlóan nagy taktikázások és parázs hangulatú mérkőzések jellem­zik ezt a bajnokságot is - mondja An­gyal János csak mi közel húsz évet vagyunk távol.” -G. Szabó Pál-Az ASE asztalitenisz-szakcsoport­ján belül „GOLD CUP” néven asz­talitenisz-csapatbajnokság kezdő­dött az ASE-csarnokban. Az oda­­vissza rendszerű versenyre nyolc csapat nevezett. A kétfős csapatok két-két egyéni és egy páros mérkő­zéssel döntik el a kupa sorsát. Nevező csapatok: Easy Rider (Bán András - Bujdos Ferenc); Vis Major (Bakó Györgyi — dr. Hum Ferenc); Padosz-lányok (Riszter Margit — Gyarmathy Katalin); Puszta-janches­­ter (Németh Róbert - Béda György); Malomhegyi Torreádorok (Gódor Ti­bor - Pataki János); Joola boy's (Vida Károly - Haskó Gergely); Zeneiskolá­sok (Pach Ferenc - Lamm János); Malomhegyi Torreádorok: Gódor Tibor és Pataki János Az első forduló eddigi mérkőzéseinek alapján a tabella állása Pont Játszma 1. ÖREG HALAK 10 22:7 2. PUSZTA-HANCHESTER 8 18:2 3. EASY RIDER 8 20:10 4. MALOMHEGYI TORREÁDOROK 6 13:12 5. JOOLA SOY'S 4 10:18 6. PADOSZ-LÁNYOK 2 8:17 7. ZENEISKOLÁSOK 2 7:17 8. VIS MAJOR 0 1:14 PADOSZ-LÁNYOK (balról jobbra: Riszter Margit, Gyarmathy Katalin) Emberpróbáló tavasz lesz Biztató formában a Gellei-csapat A Paksi FC, mely a 9. forduló után edzőt váltott, elkezdett olyan szel­lemben futballozni, amit joggal vár el szurkoló és vezető egyaránt a Duna partján. Gelleilmre egy men­tálisan legalábbis nehéz helyzetben lévő együttessel kezdte el a felzár­kózást. A lapzártánkig lejátszott négy bajnokin a gárda egy-egy győ­zelem és vereség mellett két döntet­lent játszva öt pontot szerzett. A mesteredző paksi bemutatkozását siker kísérte, hiszen a csapat Tököli At­tila utolsó percben lőtt góljával megver­te a Fehérvárt 2-1-re. Az eredményes szereplésbe vetett hit első, de közel sem utolsó megnyilvánulása volt ez a meccs. Ez a hit kellett aztán ahhoz is, hogy a zöld-fehér színű csapatok össze­csapásán Győrött ne vesztesen hagyják el a pályát a mieink. A lefújás előtt nem sokkal még 3—1-re vezetett az ETO, ám a Paks nem adta fel: Balaskó Iván tizen­egyesből szépített, majd Márkus Tibor találata már ez egyenlítést is meghozta az együttes számára. Nem túlzás: egy már elvesztettnek tűnő mérkőzésen mentett bravúrosan pontot a Paks. Nem volt ilyen sikeres aztán a foly­tatás, mert a mieink Újpesten - bár tetszetősen és bátran fociztak - a helyzeteit jól kihasználó hazaiak ellen kétgólos vereséget szenvedtek (1-3). Öröm volt viszont ezen a meccsen is megélni, hogy csapatunknak ismét van tartása, hogy megalkuvás nélkül teszik a játékosok a dolgukat, míg a bíró le nem fújja az összecsapást. Nem volt ez mindig így, szerencsére azon­ban elmúltak azok az idők! S hogy lé­lekben mennyire erős is ez a csapat, az a Diósgyőr ellen ismét bebizonyoso­dott. Egy lendületben lévő, hozzánk hasonlóan szintén edzőváltáson áteső rivális látogatott el a Fehérvári útra. Ha már itt volt, megláthattuk, sikerült megtanulniuk a masszív védekezésből indított kontrát. Olyannyira ment ez nekik, hogy a 66. percben már két gól­lal vezettek. De nyerni ők sem tudtak! Akárcsak Győrben, ezúttal is volt ere­jük egyenlíteni a Gellei-ftúknak. Tö­köli gólja még időben jött ahhoz, hogy aztán a végső sípszó előtt kevéssel Kiss Tamás révén döntetlent ünnepel­jen a paksi publikum. A döntetlen önmagában - pláne egy közvetlen ellenlábas ellen hazai kör­nyezetben - nem egy álomeredmény. Ha viszont azt nézzük, hogyan alakult a meccs, már jobb az összkép. Dicséret illeti a felsorolt eredmények elérésében múlhatatlan érdemeket szerző Tökölit és Kisst, akik együtt öt gólt és három és fél gólpasszt jegyeznek (Tököli passza előzte meg a DVTK elleni második gó­lunkat eredményező támadást). Lapzártánk után a csapat Debre­cenben játszott (nov. 10.), idényzá­rásként pedig a Siófokot látja vendé­gül (nov. 24.). A jelek szerint már most elmondható az is: 2007 tavaszá­hoz hasonlóan 2008-ban sem lesz iz­galommentes a Paksi FC szezonja.-Vöröss Endre-Negyedik helyezés az atomerőműves dolgozók 4. Nemzetközi Futsaltornáján Október 24-28. között a Moszkva melletti Kolontajevo adott otthont az „Atomsport” Szövetség (WO­­NUC) által 4. alkalommal kiírt Nemzetközi Futsaltornán. A paksi atomerőmű csapata kemény küz­delemben a 4. helyezést érte el, a gólkirályi címet pedig a paksi csa­tár, Erdélyi Péter érdemelte ki. Immár negyedik alkalommal ke­rült megrendezésre az a fútsaltoma, melynek résztvevői elsősorban atom­erőműves dolgozók. Az idei év több tekintetben sem volt zökkenőmentes. A tavalyi oroszországi tornát követő­en az idei rendezést Ukrajna vállalta, ám nem sokkal az eredetileg tervezett augusztusi időpont előtt, valószínű­leg az országban és azon kívül lezaj­lott politikai csatározások hatására, visszaléptek. A WONUC-os szerve­zők az orosz Elemas cégnél találtak fogadókészséget a torna rendezésére, akik a Moszkva melletti Kolontajevo üdülőtelepén rendezték meg a tornát. A helyszín és az ellátás minden igényt kielégített, a szervezés fogas­kereke azonban időnként akadozott. Összesen 6 csapat vett részt a tornán, a két orosz csapat mellett érkezett egy-egy csapat Olaszországból, Fran­ciaországból, Magyarországról és Kazahsztánból. A magyar csapat számára már az érkezés is kicsit kalandosra sikerült, mert a leszállópályák túlzsúfoltsága miatt a repülőnk nem a szokásos 2- es, hanem a nemzetközi forgalomba nemrég bevont 1-es terminálon szállt le, a fogadóbizottság viszont rendü­letlenül várt a 2-es kijáratánál... Mintegy másfél órás várakozást kö­vetően egymásra találtunk. A buszra felszállva a szervezők 2-3 órás utat ígértek a reptértől kb. 60 km-re lévő kisvárosba, ám olyan csúcsforgalom­ba kerültünk, hogy a vacsorát is ép­pen csak elértük. Az „irányított” (vagyis a két orosz csapatnak kedvező) sorsolást a szer­vezők előre elkészítették. Látszott, arra készülnek, hogy a döntőt ez a két csapat fogja játszani (ami sajnos be is jött). A mi csapatunk a francia és a helyiek csapatával került egy cso­portba. A franciákon a torna legna­gyobb arányú győzelmével lépett túl a paksi csapat (18—4), a helyi csapat ellen (akik ekkor még csak első mér­kőzésüket játszották) egy félidőig még szintén vezettünk, ám a végére elfogyott a lendület, a sokkal fiata­labb játékerőt képviselő csapat lefu­totta a mieinket (4—8). A 3. helyért másnap a kazah csapattal kerültünk szembe. Sajnos a mérkőzés végére „elfogyott a levegő” ezen a mérkőzé­sen is, ráadásul itt a bírókkal is meg kellett küzdenünk: a hivatalos vég­eredmény 6-8, pedig a kazah csapat csak 7 gólt lőtt - ilyet én még nem láttam, a bírók „elszámolták” az eredményt. Az esti ünnepi záróvacsorán aztán már elsimultak az ellentétek, tósztot tószt követett, mindenki barát lett mindenkivel. A kazah csapat kapitá­nya kifejezte elismerését sportszerű viselkedésünkért, de legjobban a két éve nálunk járt és ezen a tornán is győztes orosz csapat tagjaival értet­tük meg egymást - sajnos velük nem játszottunk, pedig a két éve a döntőben elszenvedett vereségért szerettünk volna visszavágni. Ekkor már tolmácsra sem volt szükség. Volt, akinek a valamikor tanult, már rég elfelejtettnek hitt orosz tudása ,jött” elő, volt, aki angolul próbál­kozott, de végső megoldásnak ott volt a mutogatás. Az utolsó napra egész napos vá­rosnézés volt a program. Tavalyi év­ben már szerettünk volna a csapattal Moszkva központjába bejutni, akkor ez a forgalmi dugók miatt nem sike­rült. Idén is csak ízelítőt kaphattunk egy gigászi világváros forgatagából, egy nap egy ekkora városban na­gyon kevés. A WONUC vezetői szeretnék jö­vőre Franciaországba vinni a tornát, a francia csapat nem is zárkózott el a dolog elöl, ám egyértelmű igent sem mondtak. A szervezők mindenesetre megígérték: a torna mindenképpen folytatódni fog. -Jakab Albert-

Next

/
Oldalképek
Tartalom